Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 5. szám

V 1962. január 7, vasárnap S. oldal A hibáit forrása a hoxxánemértés Mikor oldják meg a Vegyesipari Vállalat műszaki vezetését? Az elmúlt év áprilisa óta fel­tűnően rosszak, igen nagy el­térést mutatnak a teljesítmény- százalékok a Bács-Kiskun me­gyei Vegyesipari Vállalatnál. A vezetők figyelmét többször fel­hívták erre, de a havi jelenté­sek adatai szerint eredményte­lenül. Novemberben ez késztet­te a HVDSZ (helyiipari dolgozók szakszervezete) megyei vezetőit, hogy a munkanormák, a teljesít­mények és a bérek helyzetét ; ízletesen megvizsgálják a vál­lalatnál. Tanulságok egész sorát ered­ményezte ez a vizsgálat. A leg­inkább figyelemreméltó ezek közül, hogy a megyei tanács közgazdásági kollégiumának' ha­tározata ellenére a mai napig sincs megoldva a vállalat mű­szaki vezetése. Egész sor hiá­nyosság, a normarendezésnél elkövetett szarvashibák és a dolgozók elégedetlensége — mind arra vezethető vissza, hogy nincs a Vegyesipari Vállalatnál olyan műszaki vezető, aki kellő nagyüzemi gyakorlattal rendel­kezne. Nem a hozzáértő szervezésre mutat, hogy a szalagrendszerű termelés kialakításánál figyel­men kívül hagyták az ütemidők és a normaidők egyeztetését, a dolgozók munkával való egyen­letes ellátását. így a munka hol feltorlódik, hol pedig egyik dol­gozó vár a másikra. Hiba, hogy az állásidőket és az átállásokat nem számolta el a vállalat. — Ugyanakkor számos dolgozónál nem alkalmaztak módszerpótlé kot a begyakorlás! időre. Volt olyan tapasztalat is, hogy a normákat nem az átla­gos képességű dolgozókra álla­pították meg, hanem időbérben dolgozó mintakészítő te’jesítmé- nye alapján vették fel. A mun­kaszervezés hiányosságai mel­lett, ezek a helytelen normák is közrejátszottak abban, hogy a vállalatnál a teljesítmények több hónapon keresztül csak 80—85 százalék körül mozogtak. Meg­állapítást nyert az is, hogy a normák nagy része nem volt megfelelően dokumentálva, s a vezetőség nem foglalkozott rendszeresen azok ellenőrzésé­vel, jóllehet, minden lehetősé­gük megvolt erre. Vállalati átlagban az a norma tekinthető megfelelőnek, mely­nek teljesítése a 100 százalék körül mozog. A tanácsi ipar egész sor üzemében ez a tapasz­talat. A Vegyesipari Vállalatnál ezzel szemben — mint a vizs­gálat megállapította — az októ­beri átlag csupán — 78,4 száza­lék volt. Ezen belül az egyes textilfeldolgozó szalagok telje­sítménye 36 százaléktól 80 szá­zalékig erősen hullámzó. Ilyen alacsony teljesítmények­nél szembetűnő a keresetek csök­kenése is. A rossz normák kö­vetkezménye, hogy az elmúlt év­ben, 1960-hoz viszonyítva, tar­tósan csökkentek az átlagkere­setek. összehasonlításként látogatást tettünk Kalocsán a Textilfeldol­gozó Vállalatnál, amely 1961 ta­vaszán vált ki a Vegyesipari Vállalatból. Körülményeik és adottságaik nem voltak jobbak, azonban a Vegyesipari Vállalat által felületesen megállapított: különböző normákat részle­tesen felülvizsgálták, átdolgoz ták, s vele egy időben több mű­Vitzyáxut, síkos ax út! szaki és munkaszervezési intéz­kedést foganatosítottak. Az eredmény nem is maradt el. A normák teljesítése jónak mondható. Egyszóval a dolgozók jókedvűek, elégedettek, látják munkájuk eredményét, kezde­ményeznek, egyre többen verse­nyeznek és szép munkasikereket érnek el. A Vegyesipari Válla­latról ma még ez nem mond­ható el. Kezdetnek azonban biz­tató, hogy a vezetőség végre belítta, a vizsgálatoknál feltárt helyzet nem tartható sokáig. Ha kissé kényszeredetten is, de hozzá­kezdtek a műszakilag valóban megalapozott normák kidolgo­zásához. Ennek eredménye a novem­beri, decemberi normateljésíté- sekben már mutatkozik. Félő azonban, hogy ez is csak fél­megoldás lesz, mivel jól képzett textilipari szakemberek hiányá­ban, hathatós műszaki, munka- szervezési és technológiai intéz­kedések nem követik az 1961- ben alkalmazott munkanormák felülvizsgálását. Éppen ezért úgy véljük, hogy a vezetők felelős­ségének növelése mellett, a me­gyei tanács ipari osztályának is több segítséget kell nyújtani ah­hoz, hogy a közgazdasági kol­légium határozatát végrehajt­sák: Ez egyet jelent a Vegyes­ipari Vállalat műszaki vezetésé­nek biztosításával. Sándor Géza Közlekedési krónika A KRESZ-ismétlés e heti feladványa: 39. § 3-4. bekezdése Síkosak az úttestek, a járdák, nagyobb a baleseti veszély és ez a tény sokszorosan aláhúzva figyelmeztet az óvatosságra és a szabályok betartására. Az el­sok egészen a szövetkezetbe »szoktak«. A szövetkezetből »-kiugrott« borbély, aki nem teljesítette a kötelezően előírt munkaegységet <— hajvágás közben — a meg nem kapott háztáji föld miatt lázongott. Zegnál Márk egy ideig csak hallgatta, de amikor látta, hogy az üzletben várako­zó »ügyfelek« egy része közö­nyösen hallgat, más része pedig szapora fejbólintásokkal fejezi ki a »megkárosítottál« való együttérzését, ceruzát, papírt fo­gott, s józan tárgyilagossággal számította ki a szaván fogott, meghökkent borbély szeme lát­tára: ahelyett hogy követelni valója volna, még. ő tartozik ennyivel és ennyivel a szövet­kezetnek. És hány és hány hasonló pél­dát említhetnénk még — nem­csak Zegnál Márkról, de a má­sik négy pedagógusról is —, amelyek azt tükrözik, hogy gyakran a baráti kaocsolatok fölé emelkednek, felnőtt, embert nevelő, tudatformáló erejükkel. Honnan veszik mindehhez a bátorságot, a napról napra megújuló kitartást? Elsősorban egymástól, de azoktól is. akik nap nap után tanácsvárón hoz­zájuk fordulnak, ötük közös »hitvallását« Zegnál Márk fejezi ki elsőnek: — Közösségi embert csak kö­zösségben lehet nevelni..: S ezt nemcsak a nevelésükre bízott -gyermekekre vonatkoztat­ják — akikkel társadalmi- műn- káb”" együ*f ásták meg a Pe­tőfi . utca vízlevezető árkát* akikkel együtt hozzák létre az iskolai sportudvart, építik a víz­vezetéket —. hanem a szülőkre, a felnőtt testvérekre: a szövet­kezetben dolgozó kiszista fia­talokra is. Azokra a kiszista fia­talokra, akik a november 7-i kisdobos-avató ünnepségen az »avató szülők« szerepét vállal­ták. s akiknek méltó társává akarják nevelni az ő gyerekei­ket. De mint már mondottuk, mindenekelőtt a saját életük példájával igyekeznek álláspont­juk igazát és szükségszerűsé­gét bizonyítani. A saját életük­kel, amelynek egyik fontos alap­törvénye a közös áldozatválla­lás, az egymás cserben nem ha­gyása. Arra a kérdésre, hogy munka után szoktak-e találkozni, gya- koriak-e a közös szórakozások, szinte megütközve néznek rám: — De hiszen mi mindig együtt vagyunk, a terefere meg az asszonyok dolga ;j Most, miután napok teltek el a velük való találkozás óta, s makacsul próbálgatom. hogy minden jellemzőt megváltják róluk, egyre csak egy régi ka­tona-szói ásmondás jár az eszem­ben . .. Egy régi bátor katonáé, aki ma is aszerint válogatja meg barátait, hogy megémé-e vele egy lövészárokban, feküdni, harcolni... Érzéseim szerint ez az öt garai pedagógus egy »lövész- árokban« folytatja kitartó, ne­mes harcát mindazokkal együtt, akik szebb, emberibb holna­punkért fáradoznak. Eszik Éva múlt héten történt több szeren­csétlenség is erre int. Kokály József kecskeméti au­tóbuszvezető Kecskemét belte­rületén a síkos Izsáki úton a megengedettnél gyorsabban ve­zette járművét. Előtte egy gya­logos haladt, s hogy azt el ne üsse, hirtelen erősen lefékezett. Eközben az autóbusz megcsú­szott és kifarolt balra, az úttest közepe felé. Ebben a pillanat­ban a vele szemben szabályosan közlekedő tehergépkocsi az au­tóbusz bal hátsó részének ütkö­zött. A baleset következtében az autóbuszon körülbelül 1500 fo­rintos kár keletkezett. Kokály József ellen eljárás indult. Súlyosan vétett a közlekedési szabályok ellen Kiss Ferenc kis­kunfélegyházi autóbuszvezető is. A rábízott autóbusszal Kecske méten, a megyei kórház előtt — a szemben jövő forgalom elle­nére — előzött és csak hajszá­lon, szerencsés véletlenen mú­lott, hogy súlyos szerencsétlen­ség nem történt. Az autóbusz­ban 39 utas foglalt helyet. Kiss Ferencet szabálysértés miatt fel­jelentette a közlekedési járőr. A legközelebbi szabálysértés elkövetésekor emlékeztetni fog­ja a közlekedési járőr az 1962-es év első hetében elkövetett fe- gyelmezettlénségére a BA 35—69 rendszámú Warszawa személy- gépkocsi vezetőjét, és bizonyára súlyosabban ítéli meg ügyét. Ne­vezett Kecskemét belterületén, a Szabadság téren — noha a köz­lekedés az úttest síkossága miatt nagymértékben volt veszélyes — balra kis ívben kanyarodott, s kanyarodás közben előzött is. A közlekedési járőr noteszé­be került az EB 09—58 és az EB 13—49 rendszámú motorke- : ékpártul aj donosok szabálytalan- sága is. Mindketten a gyalog- iárdát használták közlekedés: útnak. Épül a foktői szivattyútelep Korábban hírt adtunk róla, hogy az Alsó-Dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság megbízásából a Vízügyi Építő Vállalat Foktőn mintegy 14 millió forint költséggel reverzibilis szivattyútelepet épít, amelynek kettős rendeltetése lesz. A Dunából átemeli a vizet a folyamot és a Dunavölgyi Főcsatornát összekötő csator­nába, illetve az ebben felgyülemlett talajvizet visszaszívatja- a Dunába. Ily módon hatalmas területen válik majd lehetővé a helyes vízgazdálkodás és ennek keretében az öntözés. p­fi,: 'M mm : IJHSSBÍ' > dfiSi# A 60 lóerős földgyalu a szivattyútelep területét mélyíti. A képen látható bódéban vannak már a szivattyúk, ame­lyekkel a telep talajvizét megfelelő magasságban tartják ahhoz, hogy a szivattyúházat fel lehessen építeni. A talajvíz szintjének süllyesztéséhez egyébként aránylag kis területen 60 csőkutat is fúrtak. Felvételünk óta már elkészült az összekötő csatorna felett — közvetlenül a foktői tanácsháza mellett — ívelő, hét mé­ter kocsipálya-szélességű vasbetonhíd, amely lehetővé teszi a község megnövekedett forgalmának gyorsabb lebonyolítását (Pásztor Zoltán felvételei.) Tis einher helyett Szokatlan látvány tárul ezek­ben a napokban Szabadszállás egyik határrészében, a Lapos­réten az arra járók elé. A kö- vesút melletti szarvas-ból hord­ják a trágyát. Ez önmagában is említésre méltó munka, mert bizonyítja, hogy a talaj zsírozó hatalmas hal­mának a tulajdonosa — az Izsá­ki Állami Gazdaság — nem alussza át a telet, hanem idejé­ben rendeltetési helyére, a ba- lázspusztai földjeire juttatja a trágyát; — ahogy azonban azt elfuvarozzák, erre állnak meg néhány perc szem1 élődés végett az úton közlekedők. A trágyát nem kézi erőve' villázzák a kocsira, hanem gép­pel. A csehszlovák gyártmányú K—25 ös Zetorra szerelt marko- 'ó— a zetoros üdében végzet1 igépi „vezérlésével” — egyszerre három-három és félmázsát jut tat az öt szállító traktor pótko csijára, s nem egészen-tíz perc múlva útjára indulhat az első majd a második és. a többi szál­lítmány. Kézi erővel három err bér jó félórás munkájára voln szükség egy-egy három és fé! tonnás pótkocsi megrakásáho; A gép tehát mintegy 10 em bér munkáját végzi el, s által;' nemcsak másutt igénybevehet' munkaerőt, hanem időt: is meg­takarítanak, nem beszélve arról, hogy a rakodás ily módon sok- hal olcsóbb is. A gazdaságnak tavaly óta két lyen trágyamarkolója van, bi- -onyságául annak, -hogy a nagy­üzemi gazdaságban törődnek már az effajta — 's különben nem könnyű — munka gépesí­tésével is, - ■■■■■ £.1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom