Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-31 / 25. szám

S9K. faxm&T ft', szerda á »Mal Törődjenek többet a mezőgazdaságba kihelyezett szakemberekkel A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülése A megyei tanács végrehajtó bizottsága keddi ülésén a bajai járásba jövedelemkiegészítéssel kihelyezett termelőszövetkezeti vezetők helyzetéről tárgyalt. A vita során hangoztatták: nagyon fontos, hogy a kihelyezett szak­emberekkel többet törődjünk, ezt bizonyítják a bajai járás­ban tapasztalt jelenségek is. Itt állandóan cserélgetik a szakem­bereket. A járásban 24 esetben al­kalmaztak különböző cse­rét, vagyis az összes kihe­lyezettek több mint 50 szá­zalékánál. Nyilvánvaló, hogy egy-két év alatt nem minden esetben lehet rendbehozni a termelőszövetke­zetet, megjavítani a közös gaz­dálkodást. Ha a kihelyezettek nem érték el a járás vezetői ál­tal elképzelt sikereket, kicserél­ték őket. Nem hagytak időt ne­kik arra. hogy esetleg jobb ered­ményeket érjenek el, amikor már jól megismerték a gazdasá­got. az embereket. A vita alapján a végrehajtó bizottság hasonlókéDpen elma­rasztalta a járási tanács veze­tőségét. Bár egv járás vonatko­zásában tárgyalták a kihelyezett szakemberek helyzetét, de eb­ből számos általános következ­tetést lehet levonni. Annál is inkább időszerű ezzel most fog­lalkozni, mert egyes kihelyezett emberek dotációja lejárt. Mindenek előtt azt kell vi­lágosan látni, mi a cél a szakemberek kihelyezésével. Az, hogy megfelelő politikai és gazdasági segítséget adjanak a termelőszövetkezeteknek. Első­sorban azokról a közös gazda­ságokról van szó, amelyekben a szakmai vezetést kell meg­erősíteni. A kihelyezésnél is fő­ként erre kell törekedni. Ezzel kapcsolatban is történtek mu­lasztások. A tapasztalatok azt bizonyít­ják, hogy a bajai járásban a szakemberek helyezgetése szá­mos rossz következménnyel járt. A járás türelmetlen vezeté­se kihatott a szövetkezetek gazdálkodására. Rossz gya­korlat ez. Az emberek szá­mára nyugodt munkafelté­teleket kell biztosítani. Szükséges a jobb munkakapcso­lat kialakítása is. A járási szer­vek nagyobb felelősséggel intéz­zék ezeket az ügyeket, segítsék Tiudősítáink jelentik Gazdag népfront program a kalocsai járásban A Hazafias Népfront kalocsai já­rási elnöksége a közelmúltban tar­tott ülésén értékelte tavalyi mun­káját • és meghatározta az 1962. évi feladatokat. Mándity József elvtárs, a Hazafias Népfront járási titkára beszámolójában hangsúlyozta, hogy a községi népirontbizottságok az elmük év során eredményesen segí­tették a termelőszövetkezetek meg­szilárdítását, és főképpen az Öntö­zéses gazdálkodás érdekében tettek nagy erőfeszítéseket. A beszámoló után az idei tenni­valók ismertetésére került sor. A népfrontbizottságok fő feladata ez évben a termelőszövetkezetekben működő különböző bizottságok mun­kájának támogatása. Több előadást is tartanak az ellenőrző, a szociá­lis, a fegyelmi, a kulturális és más bizottságoknak a szerepükről és fel­adataikról. A népfront-olvasómozga­lom szélesítését és számszerű fej­lesztését is tervbe vették. Természe­tesen emellett a községi népfront­bizottságok segítséget nyújtanak a falvak kulturális életének fellendí­téséhez és a KISZ kulturális szemle megrendezéséhez. Ebben az évben tovább szilárdít­ják a tanácsokkal való kapcsolatu­kat is. Ennek érdekében minden községben ankétot szerveznek, ame­lyeken megbeszélik a soron követ­kező tennivalókat. Az együttmükö-v dés másik formája az akcióbizottsá­gok és a tanácsok állandó bizottsá­gai közös programjának: az elkészí­tése. A KTSZ-szel, a nőtanáccsal való együttműködést a különböző jellegű szak- és egyéb tanfolyamok meg­szervezésével, illetve lebonyolításá­val szolgálják. A népfrontbizottsá­gok az ötéves terv célkitűzéseivel kapcsolatosan a lakosság különböző rétegei ' számára tanácskozásokat szerveznek. A népfrontblzottságobnak ebben az évben másik nagy feladatot Is meg kell oldaniuk: az ősszel választások lesznek. Ez is megköveteli, hogy minden községben erősítsék meg a népfrontbizottságokat és ezek javít­sák meg munkájukat. BAL AN MIKLÓS Az adófizetés új módja Szakmáron A Szakmán Községi Tanács pénzügyi állandó bizottsága leg­utóbbi ülésén értékelő visszate­kintést tett a múlt évi tevékeny­ségére és összeállította idei mun­kaprogramját. Minden évnegyedben túltelje­sítette tervét a vb pénzügyi cso­portja — derült ki az első napi­rendi pont tárgyalásánál. Ez a teljesítmény komoly munkára vall. A község területén ugyanis nyolc termelőszövetkezet műkö­dik, li szállása van, melyek kö­zül Külső csórna például 18 kilo­méterre esik és az 1400 adózó ügyét hárman intézik. A második napirendi pont so­rán a munkarendjét állította össze az állandó bizottság. Sze­repel ebben az iparosok ellenőr­zése, méltányossági kerelmek el­bírálása, a kivetések ellenőrzése, a községfejlesztési terv végrehaj­tásának ellenőrzése és még sok minden. Különösen megragadta a jelen­levők figyelmét az egyik állandó bizottsági tag javaslata, amely így hangzik: van már az ország­ban olyan üzem, ahol a munka­béreket és a fizetési jegyzéket kiteszik az asztalra, s a dolgo­zók maguk veszik ki belőle a járandóságukat. Olyan autóbusz- járatunk is, ahol nincs kalauz, mindenki maga dobja a persely­be a viteldíjat és emelkedett a bevétel. Mi lenne, ha a sok szál­lás közül az egyiken hetenként megjelenne az adószedő és — hpgy a dolgozókat ne vonjuk el a munkától — a helyszínen, a tsz irodájában szedné be az adót? A szállás dolgozói vállal­nák, hogy mindenki pontosan és időben tesz eleget ennek az ál­lampolgári kötelezettségének, s ily módon teljesen megszüntet­nék a behajtási tennivalókat. Az időbeni befizetéssel jelentős ösz- szeg takarítható meg, amit egyéb­ként adópótlék címén kellene be­fizetni. A bizottságnak tetszett a terv és megbízta a pénzügyi csopor­tot. dolgozza ki ennek, részleteit. Beszéljen a szálláson működő tsz-vezetőkkel, az ottani szövet­kezeti gazdákkal, hogy vállal­ják-e ezt az adószedési módot. Ha beválna a módszer, úgy fo­kozatosan a többi szálláson is bevezetnék. Szalai János a kihelyezetteket alapvető em­beri igényeik kielégítésében, például a lakás biztosításában. Ha pedig mindenképpen szük­ség van áthelyezésükre, vagy leváltásukra, akkor azt alaposan indokolják meg, s ügyüket zár­ják le. Gyakran előfordul ugyan­is, hogy egyes kihelyezett szak­embereket leváltanak, mert nem alkalmasak a feladat elvégzésé­ra Ugyanakkor máshova kerül­ve hasonló funkcióban tevé­kenykednek és ott ugyanolyan károkat okoznak, mint az előző helyükön. A végrehajtó bizottság ezen­kívül bejelentéseket, valamint személyi ügyeket tárgyalt Kétszáz ingyenes váradé Városfölden Az alig több mint kétezer lelket számláló Városföld la­kosságának egy tizede vesz részt az ingyenes véradó moz­galomban. Erről a Vöröskereszt helyi szervezetének titkára, Ta­kács Ferencné így nyilatkozott: — Január 20-án kezdtük el a szervezést a község és az álla­mi gazdaság, valamint a ter­melőszövetkezetek vezetőivel együttműködve. A szövetkezetek gazdáit és az állami gazdaság dolgozóit gyűlésre hívtuk össze, amelyen mintegy négyszázan je­lentek meg. Részt vett a gyű­lésen a Kecskeméti Véradó Ál­lomás vezetője is. Rövid elő­adáson és kisfilm bemutatásá­val ismertettük a véradás fon­tosságát, s a jelenlevők fele azonnal jelentkezett az ingye­Közös úton a balotaszállásiak BALOTASZÁLLÁS központ­jában, a tanácsháza körül fel­tűnően nagy a sürgés-forgás. Tucatnyi ember a bejáratnál beszélget, mások élénken siet­nek, ki- vagy befelé igyekeznek. A tanácsházán megtudjuk, hogy a község parasztsága for­dulóponthoz érkezett, s rövid időn belül az egyetlen lehetsé­ges — tehát a közös — útra lép. Pór János, a község vb el­nökhelyettese előveszi a község térképét. Föléje hajiunk. A ta­nácsháza körül egy csoport ház. A többi pedig öt-hat, sőt tíz ki­lométerre a központtól, de egy­mástól is. Gépjárművel szinte megközelíthetetlenek. S ilyen körülmények között a szocialista átszervezés sokkal sürgetőbb követelménnyel lép fel: a ta­nyaszerű település nem alkal­mas a lakosság gazdasági és szellemi felemelkedéséhez. Ezen a problémán csak a nagyüze­mi mezőgazdaság segíthet. — Volt már itt korábban is közös gazdaság? — kérdezzük. — Igen — hangzik a válasz. — A Kossuth és a Petőfi Ter­melőszövetkezet a múlt év ele­jén egyenként kétezer holdas gazdasággá fejlődött. Bár nem gazdálkodtak rosszul, a közös alapra nem sokat fordítottak. — Alakult már újabb szövet­kezet? — Igen. Mégpedig három. Úgyhogy most már a község lakosságának több mint 80 szá­zaléka a közős útra lépett. AZ ÚJONNAN alakult terme­lőszövetkezetek gazdái máris a közös gazdálkodás útját egyen­getik. Tudják, hogy ha korsze­rűen és a község talaj adottsá­gainak leginkább megfelelően akarnak gazdálkodni, akkor mi­nél hamarább meg kell teremte­niük a virágzó szőlő- és gyü­mölcskultúrát. Ezért nemsoká­ra kialakítják a nagytáblákat, s az idén már megteremtik a szövetkezeti gazdálkodás alap­jait. — Az új közös gazdaságok vezetői és gazdái azon is gon dolkodnak — mondja Pór Já­nos —, hogy hogyan tudnának minél gyorsabban gépeket vá­sárolni. Mert a vidék átformá­lásához gépek is kellenek. — Hogyan lesz ez az átfor­málás? — kérdezem végezetül. — Ügy, hogy már az idén nagyobb területen telepítenek szőlőt és gyümölcsöst a balota- szállási termelőszövetkezetek. A szőlővesszők szedését és gyö- kereztetését saját gazdaságuk­ban végzik el. H. D. A Malomipari és Termény forgalmi Vállalat dolgoxóinak munkaértekezlete Miként annak idején közöltük, január 1-én a Malomipari Vál­lalat és a Terményforgalmi Vál­lalat egyesült. Az egyesített vál­lalat központjának dolgozói — mintegy nyolcvanan — kedden délután tartották első munkaér­tekezletüket, amelyen Buda Gá­bor igazgató értékelte a két vál­lalat munkáját és ismertette az idei fontosabb feladatokat A beszámolót számos hozzá­szólás követte. Hasznos javasla­tok hangzottak él főként arra vonatkozóan, hogy az egyesített vállalat hogyan tudja a kenyér- és takarmánygabona-felvásár­lást, valamint feldolgozást mi­nél eredményesebben lebonyolí­tani. TÉU TARTALÉKOLáS, ESZKIMÓÉKN.4L Rablógyilkossági kísérlet Tompán (Községi tudósítónktól.! Múlt héten csütörtökön az esti órákban kétségbeesett jajkiál­tásokra lettek figyelmesek Mia- tovics András tompa! lakos szomszédai. Nyomban a két idős ember lakására siettek, de ék­kor már mindkettőjüket eszmé­letlenül a földön találták. Gyor­san orvosért siették és az első­segélynyújtás után a házaspárt a kiskunhalasi kórházba szállí­tották. A trafikárusításból élő rok­kant Miatovícs Andrást és fe- 'eségét rablók támadták meg. A tetteseket rövid, sikeres nyomozás után elfogta a rend­őrség. nes véradók sorába. — Csupán ennek a gyűlésnek köszönhető a siker? — kérdez­tük. — Nem egészen. Azt megelő­zően egyenként is ellátogattunk a családokhoz. így történt, hogy a Dózsa Termelőszövetkezetbe» egy óra alatt harmincán jelent­keztek véradásra. — A nők vagy a férfiak van­nak nagyobb számban? — A termelőszövetkezetekből inkább a férfiak, az állami gaz­daságokból viszont elsősorban a nők jelentkeztek — válaszolja Takácsné. — Egyébként a szer­vezés jelenleg is tart. s még mintegy ötven. jelentkezőre szá­mítunk. Az első tömeges vér­adás február 5-én lesz. amikor kijön hozzánk a véradó állomás kocsija, s a központtól távol eső településekről is behozza a vér­adókat. Egymillió forint készpénzt osztana1- szét a gazdáknak a vaskúti Kossuth Termelőszövet­kezetben. Egy-egy tag évi át­lagkeresete közel 20 ezer fo­rint. Azok — több mint szá­zan —, akik családtagjaikkal együtt dolgoztak a közösben, 25 ezer forintot is meghaladó évi jövedelemhez jutottak. Nyelvből — nyebecske Január elején Baján jártam. Egyik ismerősöm örömmel új­ságolta, hogy a régi, úgyneve­zett Ziech vendéglő helyén új cukrászda nyűt meg, érdemes megnézni. Miután én régi ra­jongója vagyok minden újnak és híve minden olyan válto­zásnak, amely az emberek jobb ellátását, az igények jobb kielégítését szolgálja, tüstént, megnéztem. A belvárosi cuk­rászda — megállná a helyét a fővárosban is. Számomra kü­lön őrömet jelentett, hogy olyan helyen kapott otthont ez a cukrászda, ahol érdemte­lenül több mint tíz évig tex­tilraktár honolt. No, de maradjunk egy ki­csit még a cukrászdában, Amint említettem, a január eleji látogatásom idején nyílt meg a cukrászda. Kellemes meglepetéssel láttam, hogy a gusztusos, korszerű üveg ki ra- katos hűtőszekrényben ifjúko­ri ismerőseim, a régről oly kedves őznyelvek, fatörzsek, rigójancsik, indiánerek és tát- racsúcsok néztek ki rám. In­cselkedtek velem, kóstoljam meg őket, hiszen most éppen olyan nagyok, gusztusosak és finomak, mint voltak réges- régen a Peásits cukrászdában. Mintha mondták volna ne­kem, most kívánjam meg őket, hiszen a megnyitás örömteli ünnepnapjai lassan elmúlnak és jönnek a szürke hétközna­pok, amikor ők ólra vissza­nyerik a közelmúltban kiala­kult és sajnos elfogadott ki­csinyített formájukat. No, de nem részletezem to­vább. A napokban újra Bálán jártam. Természetesen betér­tem a belvárosi cukrászdába, amely változatlanul éppen oly szén, mint két-három héttel ezelőtt. Kíváncsian néztem meg a süteményes szekrényt, s nem csalódtam. A tátra- csűcsból jő esetben csúcsocs- ka, az őznvelvből ismét nyeJ- vecske lett. Nem is szólva ar­ról, hogy például a gesztenyés nyelvet és az Indiánért csak úgy ismertem fel, hogy a felszol­gálótól megkérdeztem, hogy tényleg erről a süteményfajtá­ról van-e sző? Oly szép és kellemes helyi­séggel gazdagodott a várost Ne enged lék. hogy ílven elke­rülhető hibák miatt —- szó érje a ház elejét. / Mezei István

Next

/
Oldalképek
Tartalom