Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-26 / 21. szám

®MS. farinír M. néniéit t «Mal Megnőtt az olvasók száma, hiányzik a művelődési ház Jánoshalmán J | ánoshalmán első utunk a községi népkönyvtárba vezetett. A paksaméta. amit a kezünkbe adtak, a könyvtár statisztikai kimutatása volt. Csak a leglényegesebbet ragad­tam ki az adatokból. 1960-ban még 700, 1961-ben már 900, ebben az évben 1100 a beiratkozott kölcsönzők szá­ma. Az olvasótábor zömét ter­melőszövetkezeti dolgozók, szö­vetkezeti alkalmazottak alkot­ják. Naponta 60—70-en fordul­nak meg a könyvtárban, válo­gatnak az 5200 kötet könyv közölt. Dági Karolina 8 éve vezetője a könyvtárnak. Most már az ő szavai nyomán tárul fel előt­tünk az a változás ami az ol­vasók ízlésében is bekövetke­zett. — Eleinte főleg meséskönyve­ket olvasgatlak a felnőttek is. 1960-ban 8, tavaly 14 százaléka az olvasott könyveknek ismeret- terjesztő művekből, mezőgazda- sági szakkönyvekből tevődött össze. Megnőtt az érdeklődés a történelmi regények és klasszi­kusaink — Jókai. Gárdonyi, Mó­ricz. Mikszáth regényei — iránt. A megnövekedett igényekre va­„Magyarok és a Risorgimento“ A „Magyarok és a Risorgi mentő” című kötet a Magyar Risorgimento Emlékbizottság, a Hazafias Népfront és a Szabó Ervin Könyvtár közös kiadvá­nya. Az 1959—1961. években ünne­peltük a Risorgimento, azaz az olasz egységért és függetlensé­gért folytatott küzdelem 100 éves évfordulóját. Az olasz sza­badságküzdelemben Garibaldi oldalán számos magyar vett részt. Kötetünk első tanulmányában Ács Tivadar megkísérelte ösz- szeállítani mindazoknak az élet­rajzát, akik 1849-ben a piemomti Magyar Légió, vagy az 1859-es olaszországi Magyar Légió, az 1860-as Garibaldi-féle Légió és az utána 1867-ig fennállott, a . reakciós bandamozgalmak ellen harcoló olaszországi magyar se­gélysereg tagjai voltak. Közü­lük igen sokan megyénk váro­saiból községeiből indultak el. Mindezen katonai alakulatok tagjai között magyarok, de más nemzetiségűek is voltak. A nagyhírű hősök: Türr István, Tüköry Lajos mellett 1800 kis­ember, ismeretlen harcos élet­rajzát állította össze a szerző. A harcosok nagy része a Kossuth - emigráció tagjai közül került .ki, de számos lelkes fiatal hagy­ta el az országot 1859—1860-ban. hogy a közös zsarnok, elnyomó Ausztria ellen harcolhasson Ga­ribaldi seregében. Az elmúlt évtizedek reakciós tartalmú családtörténeti kuta­tásaival ellentétben, ez az élet­rajz-gyűjtemény nagyapáink ge­nerációjának leghaladóbb for­radalmi szabadságharcos tagjai­nak állít emléket. Külön érde­kessége, hogy a Risorgimento sikeres harcai után számosán az ott harcoló magyarok közül Észak-Amerikába hajóztak és tovább harcoltak a rabszolga­felszabadító háborúban. A kötet második része „A Ri­sorgimento magyar bibliográ­fiája”, melyet Gátiné Pásztor Mária állított össze. A biblio­gráfia tartalmazza az 1848— 1867-es időszakra vonatkozó ma­gyarnyelvű könyv- és folyóirat anyagot, továbbá mindazon ide­gennyelvű kiadványokat, ame­lyek a Risorgimento-mozgalom magyar vonatkozásaival foglal­koznak. Garibaldi hallatlan nép­szerűségét tükrözik az egykorú magyar folyóiratcikkek. Az erős határokkal, cenzúrával és szigo­rú útlevél-tilalommal körülvett Magyarországon Garibaldinak szinte minden lépéséről tudtak, számon tartották a környezeté­ben harcoló magyar katonákat. Népdalok születnek és legendák szállnak ezekben az években GaribaldiróL A jelen kiadványban közölt dokumentumok nemcsak az olasz nemzet legfontosabb korszaká­hoz adnak kiegészítő képet, de a magyar nemzet életének je­lentős szakaszára is rávilágíta­nak. ló tekintettel az idén 10 ezer fo­rint segítséget kapunk a községi tanácstól új könyvek vásárlá­sára. T avaly vezették be nálunk 1 a szabadpolcos rendszert — mutat szét “-birodalmában-“ —, csak az a baj, hogy kevés a hely, bővíteni kellene könyvtá­runkat Sajnos, ez csak úgy oldható meg, ha az olvasóter­met és a kölcsönző helyiséget egybeolvasztják. Akkor viszont hol olvasnak folyóiratokat hol beszélik meg a világ dolgait öregek, fiatalok egyaránt? Mert itt Jánoshalmán ez a szokás. Nagy kár volna megszüntetni. Jobb megoldás lenne — és ígéret is van rá ■ új művelődési ház építése, de legalább az ifjúsági ház kibő­vítése, ahol mindjárt tágas ott­hont találna a községi könyvtár. Felkerestük az ifjúsági ház vezetőjét Radvánszkd Jánost, aki elmondta, hogy nincs hely az épületben szakköri munká­hoz, klubfoglalkozáshoz. Pedig lenne érdeklődés a fiatalság körében. Terveznek is fotoszak. kört szabó-varró tanfolyamot csak alkalmas helyiség és kép­zett szakember nincs. Rad- vánszki elvtárs társadalmi mun­kában — a hivatalos munkaidő letelte után — látia el vezetői, rendezői, előadói tevékenységét. M ért háromhetenként isme­1 * retteriesztő előadásokat szombat-vasárnaponként tánc- mulatságokat tartanak, a zene­kar. színjátszócsoport tagjai lelkesen készülnek a kulturális seregszemlére. Azonban a több mint 13 ezer főnyi lakosságot alapul véve ez bizony kevés. A nagy távolságok, rossz utak megnehezítik a kultúrkőzösség kialakítását de a legnagyobb akadály mégis a művelődési ház hiánya. B emélhetőleg a jövő évbe n sor kerül az építésére, függetlenített vezető kinevezé­sére és a könyvtári statisztika növekvő adatai mellett arról is hírt adhatunk, hogy egyre több azoknak a száma Jánoshalmán, akik felismerték, megszerették a közösségi kulturális élet szépségeit V. Zs. <5no£>v£ri Mtnfls 28. Ki lehet? Miért nem mond­ta meg Mr. Rogger? Ketten vé­gezzük el a feladatot aztán ... aztán. Istenem: tízezer dollár!« — Te! — kérdezte Gyarma- thytól —, nem tudod, kivel ta­lálkozom majd Budapesten? — Roggerék nem mondták? — Csak annyit, hogy egy ked­ves ismerősöm... megáll az eszem. — Én sem tudom, a főnök sem szólt róla. — Mit gondolsz, miért? — Nézd csak: esetleg elkap­hatnak a határon és... és ha kiszedik belőled.- szóval való­színűleg ezért Ez egy cseppet sem volt meg­nyugtató, de hát mit tehetett? Ügy tűnt. csigalassúsággal ha­ladnak, pedig a fekete Chev­rolet százhúszas sebességgel száguldott velük. Gvarmathy szótlanul ült a volán mellett. A szeme sarkából időnként Horváthra pillantott — Izgulsz? — Cseppet sem! — Remek! Jót tenne azért, ha aludnál egy keveset — Az osztrák határon úgyis felkeltenek... — Attól ne tarts! Én majd ’’indent elintézek Az eeven'etes temnóban szá­guldó gépkocsi monoton zúgása hamar elringatta az orvost Na­gyokat pislogott és egyszer csak lecsukódott a szeme. Gyarmathy hangja ébresztette fel: — Alig tudok lelket verni be­léd! Kötélből lehetnek az ide­geid, hogy így el tudtál aludni. Másfél óra múlva odaát leszel. Csókoltatom a magyar asszo­nyokat! Körülnézett. Erdős, bokros ré­ten álltak. Gyarmathy kis belga pisztolyt adott neki. Aztán ko­nyakos üveget kotort elő zsebé­ből. Töltött egy kupicával Hor­vátiénak is. Megvárták, amíg teljesen besötétedik. A gépko­csit eltakarták a bokrok. Gya- lagszerrel indultak a magyar határ felé. Horváth olvan se­besen haladt, hogy Gyarmathy alig tudta követni. — Itt megállunk — suttogta hosszas gyaloglás után a volt zászlós. — Innen egyedül mégy tovább, s a kiszámított prog­ram szerint éjfélkor átérsz a határon, ölelj meg és indulj! Egy pillanatig még egymás szemébe néztek. Horváth elin­dult előre. Gyarmathy még néhány per­cig követte tekintetével, aztán megfordult és futott a bokrok között hagyott gépkocsihoz. Óvatosan, fától fáig. bokortól bokorig osonva haladt. Attól kedve, hogy magára maradt, A fél egyházi munkásotthonban „S3 Itt belépsz, templomba lépsz be, Szentség a munka és éré, Ez a jővő nagy nemzedéke^ Embert egekbe emelő., .* Juhász Gyula: A munkásott­hon homlokára c. verse jut eszembe, ha munkásotthont lá­tok és elvonulnak előttem gon­dolatban a felszabadulás előtti kopottas, szegényes lebújok szá­zai, a munkásmozgalom felleg­várai. Mennyivel szebb, derűsebb egy mai munkásotthon a felsza­badult hazában! Hiányzik talán belőle — így látszatra — az el­szánt harci szellem, s a belépők közül sokan nem is gondolnak arra, hogy milyen hosszú üt ve­zetett idáig: a rendőrspiclik és tőkések által üldözött é$ ellen­őrzött, de körömszakadtáig vé­delmezett otthontól a mai vi­lágos és kényelmes munkásott­honig. Igaz, hogy más a feladata t*. A bérharcok, sztrájkok, filléres bérkövetelések korszaka ma már csak emlék. Helyet kapott itt, a félegyházi munkásotthonban a szórakozás, a művelődés, a kul­túra. Televízió, rádió, asztalite­nisz, billiard, teke, sakk, az ősz szes napilap és folyóirat mind azt szolgálja, hogy a gyerekek­től a felnőttekig mindenki kel­lemesen érezze ott magái, szó­rakozzon és művelődjön. De ve felejtse el a régi munkásottho­nok bátor lakóik T. M. A kiskunfélegyházi szakmaközi bizottság Szabadság téri szék­hazában megnyitott munkásotthonban a rádió gyermek- műsorát hallgatják. Előkerül a kártya la. erőt vett rajta a félelem. Min­den neszre, még a falevelek rezdülésére is összerezzent Ha­lántékén kidagadtak az erek, szíve a torkában dobogott. Az éjfél veszedelmesen közeledett, már csak negyedóra volt hátra. »Tehát a határ közelében va­gyok, kúszva kell megtennem a további utat..« ■ Alig, hogy ezt kigondolta, nem messze tőle rakéta röppent a magasba- Hasra vetette ma­gát Teljesen eggyé olvadt a földdel, a nagy fű összeborult felette. Idegtépő percek teltek el: a félelemtől vacogott a foga, sokára mozdult meg. Száraz ta­valyi növényág reccsent alatta, ismét megmerevedett, páni fé­lelem bénította: később is úgy emlékezett vissza erre. hogy akarata ellenére sem tudta tag­jait odébb mozdítani. Lassan, centiméterről centi­méterre kúszott előre. Szemüve­ge minduntalan leesett. A szá­raz fűtorzsák, szúrós növények véresre marták kezét és arcát, a belső izgalomtól kieserepese- dett a szája. Bár a kúszás fá­rasztó & nehéz fizikai megeről­tetést kívánt, fázósan didergett minden ízében. Nem tudta ki­számolni. mennyi útat tehetett meg. Az óráján tíz perccel el­múlt éjfél, még mindig nem mert felegyenesedni. -Amikor a rakéta felröppent. 16 tíz per­cet feküdtem mozdulatlanul. Most lehetek a határon. Még kúsznom kell...« — gondolta és tovább ösztökélte magát Flőhb a iobb. az*án a b*>! ke­zét csúsztatta óvatosan előre. Törzse szorosan a földhöz la­pulva követte. Aztán ismét a bal kezét nyújtotta ki.. j riadt rebbenés jelezte, hogy alvó fürj fészkét dúlta szét... A madár az arca előtt rebbent fel. szár­nyával a szemébe csaDott Ré­mül ordítás hagyta el ajkátj tál praszökkent és eszeveszetten rohant előre. Kilométernyire mögötte második rakéta röp­pent a magasba. Nem hasalt le. Szaladt, ahogy csak lábai bírták. A rakéta fényénél látta, hogy megművelt szántóföldeken ro­han, tehát már átjutott a ha­táron. Majd kiszakadt a tüdeje; saját lépteiben is üldözői zaját hallotta, szeme kidülledt, vérbe borult, amint a vak sötétséget fürkészte; arcába bokrok gallyai csapódtak, mindenfelől vér cse­pegett róla. . Félórás futás után piciny, alig méternyi széles vizesárok­hoz ért. Itt megmosakodott, le­tisztogatta magát, ahol sejtette, hogy véres lehet, rendbehozta ruháját, s. amikor alábbhagyott tüdejének heves zihálása, leha­salt és nagyot ivott az állott, poshadt vízbőL Felborzolt idegei még mindig nem nyugodtak meg. s rettegve gondolt arra az eshetőségre, hogy ha most valahonnan em­ber toppanna az útjába, azon­nal elveszne. Megtapogatta a kis belga pisztslyt a zsebében és hallgatózott. Meggyőződött róla. hogy nem üldözik. Nyu- godtabb tempóban folytatta út­ját ■ -ó (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom