Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-26 / 21. szám
®MS. farinír M. néniéit t «Mal Megnőtt az olvasók száma, hiányzik a művelődési ház Jánoshalmán J | ánoshalmán első utunk a községi népkönyvtárba vezetett. A paksaméta. amit a kezünkbe adtak, a könyvtár statisztikai kimutatása volt. Csak a leglényegesebbet ragadtam ki az adatokból. 1960-ban még 700, 1961-ben már 900, ebben az évben 1100 a beiratkozott kölcsönzők száma. Az olvasótábor zömét termelőszövetkezeti dolgozók, szövetkezeti alkalmazottak alkotják. Naponta 60—70-en fordulnak meg a könyvtárban, válogatnak az 5200 kötet könyv közölt. Dági Karolina 8 éve vezetője a könyvtárnak. Most már az ő szavai nyomán tárul fel előttünk az a változás ami az olvasók ízlésében is bekövetkezett. — Eleinte főleg meséskönyveket olvasgatlak a felnőttek is. 1960-ban 8, tavaly 14 százaléka az olvasott könyveknek ismeret- terjesztő művekből, mezőgazda- sági szakkönyvekből tevődött össze. Megnőtt az érdeklődés a történelmi regények és klasszikusaink — Jókai. Gárdonyi, Móricz. Mikszáth regényei — iránt. A megnövekedett igényekre va„Magyarok és a Risorgimento“ A „Magyarok és a Risorgi mentő” című kötet a Magyar Risorgimento Emlékbizottság, a Hazafias Népfront és a Szabó Ervin Könyvtár közös kiadványa. Az 1959—1961. években ünnepeltük a Risorgimento, azaz az olasz egységért és függetlenségért folytatott küzdelem 100 éves évfordulóját. Az olasz szabadságküzdelemben Garibaldi oldalán számos magyar vett részt. Kötetünk első tanulmányában Ács Tivadar megkísérelte ösz- szeállítani mindazoknak az életrajzát, akik 1849-ben a piemomti Magyar Légió, vagy az 1859-es olaszországi Magyar Légió, az 1860-as Garibaldi-féle Légió és az utána 1867-ig fennállott, a . reakciós bandamozgalmak ellen harcoló olaszországi magyar segélysereg tagjai voltak. Közülük igen sokan megyénk városaiból községeiből indultak el. Mindezen katonai alakulatok tagjai között magyarok, de más nemzetiségűek is voltak. A nagyhírű hősök: Türr István, Tüköry Lajos mellett 1800 kisember, ismeretlen harcos életrajzát állította össze a szerző. A harcosok nagy része a Kossuth - emigráció tagjai közül került .ki, de számos lelkes fiatal hagyta el az országot 1859—1860-ban. hogy a közös zsarnok, elnyomó Ausztria ellen harcolhasson Garibaldi seregében. Az elmúlt évtizedek reakciós tartalmú családtörténeti kutatásaival ellentétben, ez az életrajz-gyűjtemény nagyapáink generációjának leghaladóbb forradalmi szabadságharcos tagjainak állít emléket. Külön érdekessége, hogy a Risorgimento sikeres harcai után számosán az ott harcoló magyarok közül Észak-Amerikába hajóztak és tovább harcoltak a rabszolgafelszabadító háborúban. A kötet második része „A Risorgimento magyar bibliográfiája”, melyet Gátiné Pásztor Mária állított össze. A bibliográfia tartalmazza az 1848— 1867-es időszakra vonatkozó magyarnyelvű könyv- és folyóirat anyagot, továbbá mindazon idegennyelvű kiadványokat, amelyek a Risorgimento-mozgalom magyar vonatkozásaival foglalkoznak. Garibaldi hallatlan népszerűségét tükrözik az egykorú magyar folyóiratcikkek. Az erős határokkal, cenzúrával és szigorú útlevél-tilalommal körülvett Magyarországon Garibaldinak szinte minden lépéséről tudtak, számon tartották a környezetében harcoló magyar katonákat. Népdalok születnek és legendák szállnak ezekben az években GaribaldiróL A jelen kiadványban közölt dokumentumok nemcsak az olasz nemzet legfontosabb korszakához adnak kiegészítő képet, de a magyar nemzet életének jelentős szakaszára is rávilágítanak. ló tekintettel az idén 10 ezer forint segítséget kapunk a községi tanácstól új könyvek vásárlására. T avaly vezették be nálunk 1 a szabadpolcos rendszert — mutat szét “-birodalmában-“ —, csak az a baj, hogy kevés a hely, bővíteni kellene könyvtárunkat Sajnos, ez csak úgy oldható meg, ha az olvasótermet és a kölcsönző helyiséget egybeolvasztják. Akkor viszont hol olvasnak folyóiratokat hol beszélik meg a világ dolgait öregek, fiatalok egyaránt? Mert itt Jánoshalmán ez a szokás. Nagy kár volna megszüntetni. Jobb megoldás lenne — és ígéret is van rá ■ új művelődési ház építése, de legalább az ifjúsági ház kibővítése, ahol mindjárt tágas otthont találna a községi könyvtár. Felkerestük az ifjúsági ház vezetőjét Radvánszkd Jánost, aki elmondta, hogy nincs hely az épületben szakköri munkához, klubfoglalkozáshoz. Pedig lenne érdeklődés a fiatalság körében. Terveznek is fotoszak. kört szabó-varró tanfolyamot csak alkalmas helyiség és képzett szakember nincs. Rad- vánszki elvtárs társadalmi munkában — a hivatalos munkaidő letelte után — látia el vezetői, rendezői, előadói tevékenységét. M ért háromhetenként isme1 * retteriesztő előadásokat szombat-vasárnaponként tánc- mulatságokat tartanak, a zenekar. színjátszócsoport tagjai lelkesen készülnek a kulturális seregszemlére. Azonban a több mint 13 ezer főnyi lakosságot alapul véve ez bizony kevés. A nagy távolságok, rossz utak megnehezítik a kultúrkőzösség kialakítását de a legnagyobb akadály mégis a művelődési ház hiánya. B emélhetőleg a jövő évbe n sor kerül az építésére, függetlenített vezető kinevezésére és a könyvtári statisztika növekvő adatai mellett arról is hírt adhatunk, hogy egyre több azoknak a száma Jánoshalmán, akik felismerték, megszerették a közösségi kulturális élet szépségeit V. Zs. <5no£>v£ri Mtnfls 28. Ki lehet? Miért nem mondta meg Mr. Rogger? Ketten végezzük el a feladatot aztán ... aztán. Istenem: tízezer dollár!« — Te! — kérdezte Gyarma- thytól —, nem tudod, kivel találkozom majd Budapesten? — Roggerék nem mondták? — Csak annyit, hogy egy kedves ismerősöm... megáll az eszem. — Én sem tudom, a főnök sem szólt róla. — Mit gondolsz, miért? — Nézd csak: esetleg elkaphatnak a határon és... és ha kiszedik belőled.- szóval valószínűleg ezért Ez egy cseppet sem volt megnyugtató, de hát mit tehetett? Ügy tűnt. csigalassúsággal haladnak, pedig a fekete Chevrolet százhúszas sebességgel száguldott velük. Gvarmathy szótlanul ült a volán mellett. A szeme sarkából időnként Horváthra pillantott — Izgulsz? — Cseppet sem! — Remek! Jót tenne azért, ha aludnál egy keveset — Az osztrák határon úgyis felkeltenek... — Attól ne tarts! Én majd ’’indent elintézek Az eeven'etes temnóban száguldó gépkocsi monoton zúgása hamar elringatta az orvost Nagyokat pislogott és egyszer csak lecsukódott a szeme. Gyarmathy hangja ébresztette fel: — Alig tudok lelket verni beléd! Kötélből lehetnek az idegeid, hogy így el tudtál aludni. Másfél óra múlva odaát leszel. Csókoltatom a magyar asszonyokat! Körülnézett. Erdős, bokros réten álltak. Gyarmathy kis belga pisztolyt adott neki. Aztán konyakos üveget kotort elő zsebéből. Töltött egy kupicával Horvátiénak is. Megvárták, amíg teljesen besötétedik. A gépkocsit eltakarták a bokrok. Gya- lagszerrel indultak a magyar határ felé. Horváth olvan sebesen haladt, hogy Gyarmathy alig tudta követni. — Itt megállunk — suttogta hosszas gyaloglás után a volt zászlós. — Innen egyedül mégy tovább, s a kiszámított program szerint éjfélkor átérsz a határon, ölelj meg és indulj! Egy pillanatig még egymás szemébe néztek. Horváth elindult előre. Gyarmathy még néhány percig követte tekintetével, aztán megfordult és futott a bokrok között hagyott gépkocsihoz. Óvatosan, fától fáig. bokortól bokorig osonva haladt. Attól kedve, hogy magára maradt, A fél egyházi munkásotthonban „S3 Itt belépsz, templomba lépsz be, Szentség a munka és éré, Ez a jővő nagy nemzedéke^ Embert egekbe emelő., .* Juhász Gyula: A munkásotthon homlokára c. verse jut eszembe, ha munkásotthont látok és elvonulnak előttem gondolatban a felszabadulás előtti kopottas, szegényes lebújok százai, a munkásmozgalom fellegvárai. Mennyivel szebb, derűsebb egy mai munkásotthon a felszabadult hazában! Hiányzik talán belőle — így látszatra — az elszánt harci szellem, s a belépők közül sokan nem is gondolnak arra, hogy milyen hosszú üt vezetett idáig: a rendőrspiclik és tőkések által üldözött é$ ellenőrzött, de körömszakadtáig védelmezett otthontól a mai világos és kényelmes munkásotthonig. Igaz, hogy más a feladata t*. A bérharcok, sztrájkok, filléres bérkövetelések korszaka ma már csak emlék. Helyet kapott itt, a félegyházi munkásotthonban a szórakozás, a művelődés, a kultúra. Televízió, rádió, asztalitenisz, billiard, teke, sakk, az ősz szes napilap és folyóirat mind azt szolgálja, hogy a gyerekektől a felnőttekig mindenki kellemesen érezze ott magái, szórakozzon és művelődjön. De ve felejtse el a régi munkásotthonok bátor lakóik T. M. A kiskunfélegyházi szakmaközi bizottság Szabadság téri székhazában megnyitott munkásotthonban a rádió gyermek- műsorát hallgatják. Előkerül a kártya la. erőt vett rajta a félelem. Minden neszre, még a falevelek rezdülésére is összerezzent Halántékén kidagadtak az erek, szíve a torkában dobogott. Az éjfél veszedelmesen közeledett, már csak negyedóra volt hátra. »Tehát a határ közelében vagyok, kúszva kell megtennem a további utat..« ■ Alig, hogy ezt kigondolta, nem messze tőle rakéta röppent a magasba- Hasra vetette magát Teljesen eggyé olvadt a földdel, a nagy fű összeborult felette. Idegtépő percek teltek el: a félelemtől vacogott a foga, sokára mozdult meg. Száraz tavalyi növényág reccsent alatta, ismét megmerevedett, páni félelem bénította: később is úgy emlékezett vissza erre. hogy akarata ellenére sem tudta tagjait odébb mozdítani. Lassan, centiméterről centiméterre kúszott előre. Szemüvege minduntalan leesett. A száraz fűtorzsák, szúrós növények véresre marták kezét és arcát, a belső izgalomtól kieserepese- dett a szája. Bár a kúszás fárasztó & nehéz fizikai megerőltetést kívánt, fázósan didergett minden ízében. Nem tudta kiszámolni. mennyi útat tehetett meg. Az óráján tíz perccel elmúlt éjfél, még mindig nem mert felegyenesedni. -Amikor a rakéta felröppent. 16 tíz percet feküdtem mozdulatlanul. Most lehetek a határon. Még kúsznom kell...« — gondolta és tovább ösztökélte magát Flőhb a iobb. az*án a b*>! kezét csúsztatta óvatosan előre. Törzse szorosan a földhöz lapulva követte. Aztán ismét a bal kezét nyújtotta ki.. j riadt rebbenés jelezte, hogy alvó fürj fészkét dúlta szét... A madár az arca előtt rebbent fel. szárnyával a szemébe csaDott Rémül ordítás hagyta el ajkátj tál praszökkent és eszeveszetten rohant előre. Kilométernyire mögötte második rakéta röppent a magasba. Nem hasalt le. Szaladt, ahogy csak lábai bírták. A rakéta fényénél látta, hogy megművelt szántóföldeken rohan, tehát már átjutott a határon. Majd kiszakadt a tüdeje; saját lépteiben is üldözői zaját hallotta, szeme kidülledt, vérbe borult, amint a vak sötétséget fürkészte; arcába bokrok gallyai csapódtak, mindenfelől vér csepegett róla. . Félórás futás után piciny, alig méternyi széles vizesárokhoz ért. Itt megmosakodott, letisztogatta magát, ahol sejtette, hogy véres lehet, rendbehozta ruháját, s. amikor alábbhagyott tüdejének heves zihálása, lehasalt és nagyot ivott az állott, poshadt vízbőL Felborzolt idegei még mindig nem nyugodtak meg. s rettegve gondolt arra az eshetőségre, hogy ha most valahonnan ember toppanna az útjába, azonnal elveszne. Megtapogatta a kis belga pisztslyt a zsebében és hallgatózott. Meggyőződött róla. hogy nem üldözik. Nyu- godtabb tempóban folytatta útját ■ -ó (Folytatjuk.)
