Petőfi Népe, 1962. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-23 / 18. szám
1962. tenner 2S. ke«W Több mint ezer erőgépet javítanak ' megyénk gépállomásain Megyénk gépállomásain közvetlenül már december 15-e után hozzáfogtak szórványosan a téli javításokhoz, de ezt a munkát az év első hetétől végzik szervezetten Judák Imrének, a Gépállomások Megyei Igazgatósága főmérnökének a tájékoztatása szerint a tizennyolc gépállomáson mintegy 1300 erőgép, s a hozzájuk tartozó számos munkagép — műtrágyaszóró, vetőgép, eke, tárcsa, henger, fogas stb. — kerül javításra. A gépállomások előzőleg ütemtervet készítettek, s ennek teljesítésével február 20-a és 28-a között rendbehozzák a gépekét. Az elmúlt évben megnövekedett gépállomány nem okoz a javításoknál problémát, mert ugyanakkor nőtt a szakképzett traktorosok létszáma is, akik a szerelőkkel együtt maguk javítják gépeiket. Akadályozza viszont a munka folyamatosságát a hiányos anyagellátás. Főként a magyar gyártmányú UE 28-as traktorokhoz kevés a fogaskerék és a csapágy. Ezeket az alkatrészeket egyelőre nem is lehet beszerezni, de remélhető, hogy még megfelelő időben megkapják a gépállomások. Gépállomásaink nemcsak a saját gépeiket hozzák rendbe, hanem azokat a termelőszövetkezetekét is, amelyek korábban karbantartási szerződést kötötték velük. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a szerződés- kötéstől több szövetkezeti gazdaság szűklátókörűén még mais vonakodik. Egyedül a Kiskunfélegyházi Gépállomást bízták meg maradéktalanul a körzetébe tartozó tsz-ek hatvannégy erőgépük karbantartásával. A félegyházi szerelők ebben az évben összesen 580 szervizt végeznek ezeken a gépeken, ami azt jelenti, hogy havonta átvizsgálják, lemossák, lezsírozzák azoA kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz-ben január 20-án, szombaton Molnár Frigyes elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára tartott pártnapi előadást. Ismertette az SZKP XXII. kongresszusának jelentőségét, a szocialista országok külpolitikájának alapelvét: a békés egymás mellett élés politikáját és felhívta a figyelmet a kongresszus Hétfőn délelőtt a Báes-Kis- kun megyei Malomipari és Terményforgalmi Vállalat járási ki- rendeltségeinek vezetői Kecskeméten, a vállalat központjában tanácskoztak. Buda Gábor igazgató beszámolójában értékelte a múlt év utolsó negyedének eredményeit, tapasztalatait, — különös tekintettel a hálózati munkára, a felvásárlásra, a vetőmag-cserére s a táptakarmány forgalmazására vonatkozóan. kát, három havonként pedig alaposabb szerelői munkát is végeznek rajtuk, — s negyvenkét erőgépet teljesen kijavítanak. Mindent egybevetve: a néhány alkatrész hiányának ellenére az említett határidőre, a tavaszi szántóföldi munkák kezdetéig kijavítják a gépeket gépállomásaink. T. I. útmutatásainak hasznosítására. Szólt a termelőszövetkezet tagjainak feladatairól, a szövetkezet megerősítésének tennivalóiról. A nagy érdeklődéssel fogadott pártnapi előadás után — amelyet mintegy háromszázan hallgattak meg — Molnár Frigyes elvtárs a termelőszövetkezet vezetőivel tartott megbeszélést. Ezt követően a résztvevők megvitatták a Malomipari Vállalattal történt egyesülésből adódó feladatokat, s a különböző ésszerűsítéseket Javaslatokat tettek a fuvarköltség csökkentésére és a fuvareszközök jobb kihasználására vonatkozóan. Végül meghatározták és előkészítették az első félévi feladatokat, s az azok végrehajtásával kapcsolatos egyéb tennivalókat. Pártnap a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz-ben Tanácskoztak a terményforgalmi kirendeltségek vezetői Új honfoglalás a homohon Szőlősszövetkezetek Solívadkerten i. Saltvadkert. a falu élénk, lüktető színfoltként lobban elő a téli táj hallgatásából. Reggelenként a vidékre a köd tagolatlan tömege ülepszik, de pár órán belül ragyogó sugarakkal árad szét a nap, s szikrázva fonja át a fák zuzmarás ágait. Gyönyörű fényesség és békesség ez. amelynek áramlása mozdulatlan öntudatlanságba ringatja az alvó természetet. Az emberi munka azonban az öntudat erejét hirdeti a tél csöndjében is. A téli vidék néma és időtlen szépsége csupán a felszín. De alatta, mint elcsendesülő viharok szunnyadnak a teremtő paraszti kezek verejtéktől csillogó gürcölései. A szőlőtőkék és a gyümölcsfák milliói úgy emelkednek ki a tájból, mint a sívó homokkal folytatott sok évszázados kemény küzdelem emlékművei. A jelen csodálatra és elismerésre késztet bennünket. De mögötte láthatatlan és irdatlan hegyvonulatként húzódik a múlt. amelynek gyűrődései gazdagon tárják fel e vidék történetét.., A százötven évig tartó török hódoltság alatt a falu lakosságának nagy része elpusztult vagy elmenekült, s ezért a község urának, báró Orczv István földesúrnak nem volt elég jobbágya. Az. uraság Bécsben lakott, s itteni ispániát felszólította, hogy hozzon sváb telepeseket Hartáról és Tolna megyéből. Az így betelepült új lakosok az uradalomtól egy-egy házhelyet kaptak, s azonkívül egy-egy hold földet is- Természetesen jobbágyok voltak, de kitartó szívósságuk, folytán hamarosan gyökeret vertek. A tizenkilencedik század elejére a báró Orczy-család ugyancsak eladósodott, s ezért a falut — határával együtt — elzálogosította egy pesti bankárnak, Lukács Antalnak. Az új földesúr be is költözött az itteni Orczy-kastélybe. s a község határának jelentős területét — főleg a rosszul termő homokos földeket — kiosztotta a telepeseknek szőlőtelepítés céljára. Azok éltek a lehetőséggel, s a kapott földeket be is telepítették. A szőlővesszőket olasz telepesektől vásárolták. Igaz, hogy ezzel jobbágyi viszonyuk nem szűnt meg teljesen, mert a termés egytizedét a földesúmak be kellett szol- gáltatniok. Az 1848-as iobbágy. felszabadítás azonban törölte a tizedet. A soltvadkerti gazdák az eladósodott Orczv-családtól 1872-ben megvették a még meglevő birtokát, s ezzel meglehetősen nagy adósságba verték magukat. A tartozásukat csak úgy tudták kifizetni, hogy a bort messzi vidékekre vitték eladni, még Pestre is. ahová egy hétig tartott az út oda és visz- sza. Természetesen, a megvásárolt földeken is szőlőt telepítettek, azonban a kényes növényt akkor még igen kezdetleges módszerekkel gondozták és művelték. 1883-ban nagyot lendített helyzetükön a községen áthaladó budapest—belgrádi vasútvonal megnyitása. A borral való kereskedelem ugyancsak fellendült, s újabb dűlőkön telepítettek szőlőt. Jó évtizeddel később pedig véletlenül erre vetődött egy budafoki bornagykereskedő, s látván a falu melletti kopár homokbuckákat. elhatározta, hogy korszerű szőlőtelenet létesít. Az elgondolást tett követte, s Krémer Fülöp — így hívták — mintegy hetven holdon telepített szőlőt, amelyet még a külföldi szakemberek is csodálattal bámultak. A helybeli gazdák pedig, látván a jó példát, maguk is hozzáfogtak a szakszerű szőlőtelepítéshez. A régi, rossz, hullós fajta szőlőket nemes, jó fajta vesszőkkel oltották. be. A legjobb fajtákat — ezerjót, rizlinget. sárfehért — telepítették. A szőlőfeldolgozás is korszerűbbé jvált: vasprések, szőlődarálók váltották fel az elavult fapréseket, bor- zsákokat. Az első, majd a második világháború károsan befolyásolta a község szőlőtermesztését. A férfilakosság megritkulása folytán sok helyen tönkrement, elvadult a bortermő növény. A jelszabadulás után a község gazdái gondos hozzáértéssel. szorgalommal igyekeztek helyreállítaná a háború okozta károkat. Az ötvenes évek elején a megalakult termelőszövetkezetek vették gondozásba a területükön levő szőlőket. Célgazdaság is alakult, amely a tönkrement szőlők felújításán fáradozott, s néhány száz holdon telepített is. A szőlős területek túlnyomó többsége azonban az egyéni gazdák kezén maradt. Sok gondot okozott a beadás, s a termelési kedvet nem a legjobb irányba befolyásolta. A beadási kötelezettség megszüntetése után megnőtt a termelési biztonság, s nagy fellendülés következett be. A termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák szerződést kötöttek terményeikre, és ezért tíz százalékos felárat kaptak. Eröteliesen megindult a szőlőtelepítés is, mivel államunk az új telepítésű szőlők után hat évre elengedte az adót. A meztígaztlaság szocialista átszervezésének nagyszerű folyamata azonban ebben a községben is megkezdődött 1960 végén, s megmásíthatatlanul feltette a nagy kérdést: hogyan tovább? Erre a kérdésre a község lakosságának döntő többsége azzal válaszolt, hogy létrehozta a helyi szőlőtermelő viszonyoknak leginkább megfelelő társulási formát: a szakszövetkezeteket. Hatvani Dániel (Folytatjuk^ ) Majdnem négyszázmillió forint értéket termelnek Kisipari szövetkezeteink életéből Báes-Kiskun megye szövetkezeti iparában dolgozók több mint hatvan szakmában 385 millió forint értékű termeléssel segítik az idén megyénk lakossága javítási-szolgáltatási szükségleteinek, valamint a kereskedelem igényelnek kielégítését. Idén e termelés 35 százalékát már közvetlenül a lakosságnak végzett munka képezi. Kecskeméten az Autó- és Gépjavító Szövetkezet éves termelési értékének nagy részét a javítás-szolgáltatás, az autók, motorok és a különböző. háztartási villamosgépek karbantartásg képezi a konzerv- és élelmiszeripari gépek gyártása mellett. Képünkön: Bene Lajos ifjúmunkás a 10 ezer kilométer utáni kettes szemlét végzi a Gyógyszertár Vállalat gépkocsiján. Kalocsán 140 ezer forint átalakítási költséggel fővárosi nívójú női szalont létesített a Fodrász Szövetkezet. Az új üzletet egyre többen látogatják a kalocsai, de a város környékén levő községek lányai, ass^nVyai is. Kiskunhalason a Fa- és Építőipari Szövetkezet 8 millió forint értékben végzett tavaly lakossági és ipari javítást, szolgáltatást. Ottjártunkor éppen a Kiskunhalasi Kórház konyhájára készített egy klímaberendezést a szövetkezet lakatos részlege. Képünkön: a ködtelenítő, illetve a hideg-meleg levegőt továbbító szívócsövek összeállításán dolgozik Fodor. Lajos és. Fodor Bálint. Kiskőrösön a Vegyes Szövetkezet huszonegy szakmában igyekszik kielégíteni a lakosság és a kereskedelem igényeit. Többek között 440 tonna súlyú különböző horgonyzott edény és közszükségleti cikk készül itt. Képünkön: Moravcsik István fémnyomással készít szemétvödör-tetőket. (Pásztor Zoltán felvételeid
