Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-12 / 292. szám

WBl. december 12. kedd 5 oldal 60 millió forint értékű áru 108 százalékra teljesítette november havi tervét a tanácsi könnyű- és élei misser ipar Tanulnak az ifjúsági vezetők A kecskeméti járási és városi Rács-Kiskun megye tanácsi iparának könnyű- és élelmiszer- ipari ü Bemei november hónap­ban tovább növelték termelési eréd rnényeiket. Több mint 60 millió forint értékű árut termei­vé 1ÜÖ százalékra teljesítették térvükét. Az eredményeket rész­letéiben vizsgáivá. az élelmiszeripar vállalatai jelentősen több árut állítot­tak elő a tervezettnél. Sütőipari üzemeink 34 000 má­zsa kenyeret és 5 millió 300 ezer péksüteményt adtak a lakosság­nak. A Bócs-Kiskun megyei Vá­góhíd és Hús feldolgozó Vállalat tizeméiben több mint 3000 má­zsa csontos hússal, valamint 530 mázsa kolbászfélével és töl­telékáruval segítették a vásárlók igényeinek kielégítését A szik­víz- és szeszipar ugyancsak szép eredményt ért et % A tanácsi élelmiszeripar termelése így meghaladta a 27 millió forintot A tanácsi könnyűiparban több vállalat adós maradt a népgaz­daságnak. ez magyarázza, hogy az iparág terv teljesítése 99,2 százalék. Kitermelésre került 6800 tonna aprított és dúsított tőzeg, valamint 390 vagon szer­vestrágya. Cementipari vállala­taink 72ÓÓ négyzetméter ce­ment- és járdalapot továbbá 2200 tonna betonárut készítet­tek. Téglagyáraink 3 millió da­rab téglát égettek. Vasipari vállalataink terme­lésének döntő részét a vas­tömegcikkek, fénycső-arma­túrák és egyedi berendezé­sek képezték. Norwiher végén a tizenegy hó­napi füstcsőtermelée meghalad­ta a 660 tonnát permetező- és porozógépből pedig elkészült a hatezredik darab. Vasipari üze­meink emellett jelentős mennyi­ségű sodronyfonatot és horgany­zott edényt adtak a kereskede­lemnek. Gyermek- és női cipő ter­melésünk elérte a 26 500 párat Elkészült 6400 négyzetméter parkett. 160 darab háromajtós szekrény és több mint 1100 da­rab kárpitozott fekvő- és ülő­bútor! KISZ-bizottságok együttesen rendezik meg Izsákon az ifjú­sági házban a termelőszövetke­zeti és a községi KISZ-titkárok ötnapos tanfolyamát. A meg­nyitót december 11-én, hétfőn délután tartották meg, amelyen Osipkó Sándor, a KISZ kecske­méti járási bizottságának tit­kára mondott beszédet. Előadá­sa után Horváth Rezső, a kecs­keméti járási pártbizottság osz­tályvezetője tájékoztatta a fia­talokat a nemzetközi élet idő­szerű kérdéseiről. A következő napokon a fa­lusi ifjúság politikai és gazda­sági helyzetéről, az ifjúsági szer­vezetek szerepéről, a termelő- szövetkezetek megszilárdításá­ban, a szakmai és a politikai tanulás fontosságáról, az Ifjú­ság a szocializmusért mozgalom feladatairól, továbbá a KISZ szerepéről az úttörőmozgalom irányításában témákról hangzik ryft frfoeuÁ írin : el előadás a tanfolyamon. A bajai és a kalocsai járások­ban december 12-én, kedden nyílik meg a KISZ-titkárok öt­napos tanfolyama. Molnár Frigyes előadása Kalocsán December 11-én, hétfőn Ka­locsán az i. István Gimnázium kultúrtermében az ifjúsági aka­démia keretében Molnár Frigyes elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára tartott nagy érdek­lődéssel fogadott előadást me­gyénk mezőgazdaságának szo­cialista jövője címmel. A* elő­adáson a kalocsai középiskolá­nak mintegy 500 diákja Vett részt, azonkívül Ott voltak a ta­nári kar képviselői is. Az elő­adás után Molnár elvtárs vála­szolt a részvevők kérdéseire. AAt>^wvw»AnóAivwwwvv^^v> Névadó ünnepség Kedves hangulatú névadó ün­nepség zajlott le szombaton dél­után Tiszakécskén. Balatonfü­redi József vb-elnök és felesége Bagó Elvira kisfiának, Józsiká­nak adtak nevet a tanácsházán megrendezett ünnepségen. Dr. Havasi László, a járási tanács vb titkára volt ezúttal az anyakönyvveaető, s eljöttek a családias hangulatú eseményre számosén a község és a járás vezetői közül. Ott voltak az is­merősök, valamint a ki6 óvodá­sok és úttörők is, akik bölcső- da.lokkal kedveskedtek a jelen­levőknek. Válogatják a korai ve tőburgonyát Érdekes látvány fogadja a lá­togatót a Duna—Tisza közi Me­zőgazdasági Kísérleti Intézet ka­locsai üzemegységének a bátyai üt melletti telepén. Asszonyok, lányok válogatják a korai vető­magnak való rózsaburgonyát. Mintegy 54 vagon kiváló mi­nőségű burgonyát osztályoznak, és ezt azonnal elszállítják az ország északi és keleti megyéi­be. A vetőburgonyából jut szá­mos termelőszövetkezetnek is. Parkosítanak a diákok Segítenek az üzemek A gyakorlati életre való ne­velés már az általános iskolák­ban kezdődik. Az iskolai órák természetesen erre nem elegen­dők, jelentős szerepük van a tanulmányi kirándulásoknak is. A bajai üzemek, a Posztógyár, Ruhaüzem, a Villamosipari Vál­lalat, Baromfikeltető stb. — ahova kirándulásokat vezettünk minden esetben a legszívé- lyesebb fogadtatásban részesí­tettek bennünket. Az igazgatók, főmérnökök, nagy elfoglaltsá­guk mellett is szakítottak időt, hogy az üzem életéről, a ter­melési folyamatokról tájékoztas­sák a tanulókat. Üzemi kísé­rőink, a fiatal technikusok, KISZ-titkárok stb. pedig türe­lemmel, szeretettel vezették vé­gig őket az egyes üzemrészeken, s komoly szakértelemmel mond­ták el a látottak jelentőségét Ezúton is köszönjük ezt a nagy segítséget. Bogárdi M. Gyula, nevelő, Csátaljai Ált. Iskola Kisszállás egyik terén, a busz­megálló közelében a minap élénk munkának lehettünk ta­núi. A kissé havas téren az ál­talános iskola hatodikos diákjai a politechnikai oktatás kereté­ben igen hasznos foglalkozást űztek. Gödröket ástak á cseme­téknek, s ezt a munkát szakér­telemmel irányította Tamasik Sándor községi kertész. Az idén még több ezer — fő­leg platán- és gömbakác- — csemetét elültetnek, s ezzel az egész községet parkosítják. A csemetéket a szegedi Haladás Tsz faiskolájából hozzák. A téren egybként nemsokára hidrogióbust is építenek. .Kedves" fogadtatás A Kecskeméti SZÖVOSZ Tech­nikum negyedik osztályán vizs­gáztam nemrég, mint levelezi hallgató. Más megyéből jöttem, s előre szobát foglaltam az Al­földi szállodában, már egy hét­tel előre. Akkor meg is ígérték ennek teljesítését. Nagy volt a meglepetésem, amikor a portás — egy idősebb bácsi — kijelen­tette: „Nincs helyünkr Hiába volt minden érvelésem, nem kaptam szállást. Ugyanak­kor fültanúja voltam, hogy te­lefonon szobát ígért valakinek, aki csak akkor érdeklődött szál­lás után. Tudom, hogy a szállodai el­helyezés ma még nagy gond Kecskeméten, de jó lenne, ha a vendégek érdekében a megren­deléseket tiszteletben tartanák s nem fordulna elő máskor eh­hez hasonló eset Tajti János, Jászkisér, Pacsirta u. Z. 'H.apkSzbrn Tűnődés DÖNTÖTTEM. Meg fogom mondani Csorvás Lajosnak, hogy korrupt fráter. Ez kötelességem. Hét és fél éve dolgozom a keze alatt, s bét éve tudom, hogy korrupt. Hat éve tudom, hogy panamista, öt éve tu­dom, hogy a néphatalom ellensége. Holnap eléje állok, s azt fogom mon­dani: Mélyen tisztelt C'sorvás kartárs. a lel­kiismeretemnek tarto­zom azzal, hogy a sze­mébe mondjam: ön egy korrupt fráter. Meg tud-e vajon szólalni? S ha igen, mit fog mon­dani? — De miért éppen ér.? Mi vagyok én? Az em­beriség élő lelkiismere­tes Vagy isten ostora? A vállalatnál mindenki ismeri Csorvást. Senki­nek sincs jobb vélemé­nye róla. mint nekem. Sőt. Bauer szerint kö­zönséges gonosztevő. Igaz, hogy ő nyolc éve dolgozik a keze alatt, jobban ismeri. De ak­kor mért nem szól Bauer? — Hogy miért? Mert nem mindenki egyfor­mán bátor. Vannak bá­tor emberek és vannak kevésbé bátrak. Ahhoz, hogy az Igazságot ki­mondja valaki, elég egyetlen bátor ember is. Hogy mi a neve. mind­egy. Fontosabb, a társa­dalom szempontjából lé­nyeges csak az. hogy az ítélet elhangozzék. Az ítéletet ki kell monda­ni. Hogy ki az, aki ki­mondja. teljesen mind­egy. — Persze, nem egé­szen. mindegy. Mert ha Bauer mondja ki az íté­letet, őt rúgják ki, nem engem. Ez kétségtelen. De ez az éremnek csak az egyik oldala Mert ha az ítéletet Bauer mond­ja ki, nem én leszek a hős. hanem ő. Kirúgva lenni nem ió dolog. De hősnek lenni annál jobb. Egyszer az életben mindenkinek illik hős­nek lennie. Mi van hát­ra még nekem? Tizen­öt év? Húsz’’ Jövőre úgyia nyugdíjba me­gyek; — JÖVŐRE nyugdíj­ba megyek. Ha arra gondolok, hogy ez a nyavalyás Csorvás fog búcsúztatni. nagyké­pűen, áiszent mosollyal az arcáru s a kezemet fogja szorongatni azzal a kezével. amelyhez annyi tisztátalan ügy tapad, végigfut a háta­mon a hideg. Milyen boldog lesz. hogy meg­szabadult attól az em­bertől. aki a szemébe vághatta volna az Igaz­ságot, Mert Bauertől ugyan nem kell tarta­nia. Cccc! Bauer! — Bauemak van iga­za. Sajnos, jó néhány korrupt fráter szennye­zi a társadalom tiszta vizét. Mire megyünk az­zal, ha közülük egynek a szemébe vágjuk az igazságot? Semmire. Egy csepp a tengerben. S miért éppen Csorvás le­gyen az az egy? De mondjuk, hogy jó, Csor­vás legyen, valakinek lennie kell. De mért ép­pen én vágjam a sze­mébe? — Ha gondolkozom még egy kicsit, nem azért teszem, mert félek. Nem vagyok gyáva. Ha gyáva volnék, ha csak­ugyan gyáva volnék, eszembe se jutott volna, hogy szemébe vágom az igazságot Csorvásnak. Mint ahogy — esküszöm — Bauerben ez az el­határozás fel sem me­rülhetett volna. De a formán még gondolkoz­nom kell. »Mélyen tisz­telt Csorvás kartács, cn egy korrupt fráter.« — Az már bizonyos, hogy ezt fogom mondani. A kérdés csak az, hogy utána mit csinálok? Megvárom-e, amíg felel valamit, vagy — ami talán mégis helyesebb — szó nélkül sark oki fordulok és kimegyek a szobából. Emelt fővel, egyenes derékkal. — De mit csinálok, ha beperel? Mert ami­lyen becstelen alak, er­re is képes. Az igaz­ságot nem könnyű per- rendszerűen bizonyíta­ni. Ügyvédei fogadha­tók. Nem olcsó mulat­ság. S mialatt és a bí­róságon rostokolok, Bauer, ez a gerinctelen, hitvány fráter, a strand­ra megy azzal a magas, vörös nővel, akivel a múltkor is láttam, £s este tizenegykor, amikor a nő elment tőle, felhív telefonon és megkérde­zi, hogy megnyertem-e a .peremet Csorvás ellen. — Vannak helyzeteit az életben, amikor nem hallgathat az ember. Mi­től javuljon meg a világ, ha senki sem lát hoz­zá, hogy megjavítsa? Mitől térjen észhez az esztelen, mitől legyen becsületes a becstelen, gerinces a gerinctelen, ha senki sem szól, ha senki sem meri kimon­dani az ítéletet, akár önérdekének ártalmára is? MOST AZONNAL! Nem várni, nem gon­dolkozni! Igen. Odaállok és a szemébe vágom: Bauer, maga egy hitvány opportunista! Tabi László Amire már nincs szükség Hm figyelemmel kísérjük Kecs­kemét kereskedelmi hálózatai., akkor örömmel állapíthatjuk meg, hogy fejlődése az utolsó években rohamos. Egymás után nyílnak meg a szebbnél szebb, korszerűbbnél korszerűbb szak- üzletek és áruházak. A vásárlókö­zönség tetszése szerint válogat­hat az üzletekben, hol akarja beszerezni szükségleteit. Azon a téren is örvendetes a fejlődés, hogy az eladók egyre kultúrál­tabban végzik munkájukat. Ezt a vevők mind gyakrabban ta­pasztalhatják vásárlásaik során. Mindez a fejlődés kétségtelen tényei. Van azonban egy do­log, ami évről évre visszatér a város különböző pontjain, leg­gyakrabban a város legforgal­masabb terén, karácsony és hús­vét táján. Ez pedig: a kereske­delem különböző egységei sáto­rokkal kivonulnak az utcára és ott kínálják a karácsonyfa-dísze­ket, cukorkákat, vagy éppen szagosvizet és parfümöt árusíta­nak. Mondom ez a főtéren és nem a piacon történik akkor, amikor a vevők jói fűtött, ké­nyelmes üzletekben kulturált körülmények között vásárolhat­ják meg szükséges cikkeikéi. Ma éppen az tűnt szemembe, hogy a karácsony közeledtével a Széchenyi téren az autóbusz- megálló mellett megjelent az el- •ső „fecske”, egy ütött-kopott sá­tor, benne egy fagyoskodő fia­talember. akinek most minden bizonnyal az a feladata, hogy karácsonyig, tehát még két hé­tig árusítson itt. Mintán az első sátor megje­lent, valószínűnek tartom, hogy követni szeretné a többi is, meg­kérdem. mi értelme van ennek? Ügy érzem, e sátoros árusí­tásra már semmi szükség nincs tehát nyugodtan abba lehrt hagyni. Mezei István

Next

/
Oldalképek
Tartalom