Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

4. oldat 1961. december 3. vasámai Nagy színházi eseményre készül Kecskemét Az új Szimonov-dráma bemutatója e!5tt Á színház folyosóján fcigyúlt a figyelmeztető vörös lámpa. Nemsokára kezdődik Konsztan- tyin Szimonov: A negyedik cí­mű drámájának próbája. Még van néhány perc és megkértük Udvaros Bélát, a Kecskeméti Katona József Színház rendező­jét, mondja él véleményét az új drámáról, ismertesse a szín­házlátogató közönséggel rende­zői elképzeléseit. — Miről szól a darab? — A negyedik című dráma érdekessége, hogy ilyen frissein még nem reagált a magyar szín­házi világ új szovjet drámára, mint ebben az esetben. Ugyan­is most mutatták be a művet Moszkvában és szinte a szovjet fővárosi bemutatóval egyidőben — Európában először — Kecs­keméten. A darab cselekménye napjainkban játszódik le Ame­rikában. Hőse egy átlag-ameri­kai újságíró, aki valamikor még részt vett a spanyol polgárhábo­rúban, sőt a második világhá­borúban is a polgári baloldal­hoz tartozott Sőt harcolt a fa­siszták ellen is. A második vi­lágháború után azonban — amy- nyi sok más amerikaihoz ha­sonlóan — karrierje érdekében fokozatosan jobbra sodródott. Ma már az amerikai imperia­lizmus teljes kiszolgálója a sajtóban. Ez az újságíró éppen a NATO párizsi ülésszakára indul tudó­sítóként, amikor váratlan és roppant izgalmas körülmények között egy olyan esemény ké­születéről szerez tudomást, amely háborús konfliktusba ke­verheti az USA-t. Hogy mi ez a készülő nagy esemény, és mi­lyen körülmények között szerez róla tudomást — ez majd az előadáson derül ki. A konfliktus, amely az újság­íróban súlyos lelkifurdalást 'dőatiqoeritmjkalauz. Beeihoven-est I ehet-e Beethovenről olyat *“ mondani, amit még el nem mondtak a beethoveni ana­lízisek során? Lehet-e Beetho­ven zenei alkotásairól, teremtő géniuszáról újat írni, amiről a zeneirodalomban már meg ne emlékeztek volna? Az általános esztétikai felfo­gás szerint Beethoven az, aki a szabadság, emberség és ter­mészet legnagyobb dalosa. Meg­rajzolja az ember útját a leg­mélyebb szomorúságtól a győ­zelemig. Ez a kiharcolt győze­lem minden idők egyik legna­gyobb alkotásában, a IX. szim­fóniában az öröm himnikus hangjaival zengi: .Testvér lé­szen minden ember.* Az idény második nagyzene­kari estjén a Debreceni MÁV Szimfonikusok, a Szegedi Zene­barátok kórusa, valamint a köz­reműködő magánénekesek vo- kálkvartettje szerepelt Kórody András vezényletével. Bevezetőül az I. szimfóniát hallottuk, ezt követően az est második felében a IX.-et Az első szimfóniában halljuk ösz- ezesűrítve Haydn és Mozart szim­fonikus zenéjének eredményeit, ez a mű a tegnap és ma zené­jének összefoglalása, de már érezzük a holnapi zenét is, mely jelzi a beethoveni szimfonikus muzsika kibontakozását, s amely monumentális befejezést nyer a IX. szimfóniában. felvetődik természetesen a r kérdés, hogy miért kell a IX. szimfóniát hiányos, nem kielégítő feltételek mellett elő­adni? Elsőrendű követélmény lenne, hogy vagy tökéletesen, vagy sehogyan. Ha azonban minden esetben ehhez a felté­telhez kötnénk magunkat, úgy a kilencediket igen ritkán tűz­hetnék műsorra, hiszen Buda­pest hangversenydobogóin sem csendül fel mindig tökéletes összhangban ez a hatalmas beethoveni mű. Kecskemét kö­zönsége joggal elvárhatja, hogy ne csak lemezen, vagy a fővá­rosban hallhassa az előadást, még ha engedményeket is kell tennie a produkció minőségét illetően. Tény, hogy a Beetho- ven-est műsorán erősen érző­dött a próbahiány. A zenekar — melytől már többször hal­lottunk igen kitűnő játékot — bizonytalan belépéseivel, into­nálási fogyatékoságával, az uta­zástól fáradtan, nem nyújthatta tudásának javát. A kórus kifo­gástalanul tudta az anyagot, de hiányoltuk a hangerőt. A vo- kál-kvartettet (Szecsődy Irén, Horváth Edit, Simándy József, Veres Gyula) nem tudjuk ér­demben méltatni, mert a kitűnő egyes foszlányokat hallottunk. Nem hinnők, hogy ez kizárólag a Katona József Színház néző­tere fogyatékos akusztikájának rovására írandó. |/órody András mindeme hiányok ellenére biztos kézzel fogta össze az együttest, ami semmiképpen sem volt könnyű feladat. Kellett ehhez az anyag fölényes tudása és az a kitűnő, átlagon felüli karmes­teri képesség, amivel Kórody rendelkezik és amit dokumen­tált azzal is, hogy partitúra nélkül dirigált Kőrber Tivadar sikerült ősz- szefoglalóban ismertette a mű­sort. Végsősoron elmondhatjuk, hogy közönségünk — bár nem hallhatott gondosan kidolgozott produkciót — élményben része­sült. Pártos Erzsi okoz, nem kisebb, mint hogy !e­leplezze-e a készülő amerikai háborús provokációt vagy sem. Ha leleplezi, vége a karrierjé­nek, ha nem, esetleg vége az emberiség békéjének. A darab érdekessége, hogy az újságíró lelkifurdalását a víziójában megjelenő három meghalt há­borús bajtársa idézi fel, akik valamikor az életüket áldozták azokért a társaikért, akik az ő haláluk révén életben marad­tak, s akiknek most méltóvá kellene válmiok a hős bajtár- saikhoz. — A mű központi gondolata — A darab mondanivalója a világ ma legidőszerűbb kérdésé­re ad választ: bárhol él is vala­ki, s bármennyire is világmére­tű mozgalmak tevékenykednek a béke érdekében, minden em­ber egyénileg is egy adott pil­lanatban állást kell, hogy fog­laljon a háború és béke kérdé­sében. S ebben a döntésben, ha szükséges, áldozatot is kell hoz­nia. Ezt a központi gondolatot igyekszik az előadás kifejezni. — Kik látsszák a főszerepeket? — Az újságíró szerepében mutatkozik be a színház új prózai művésze, a Szegedi Nem­zeti Színházból hozzánk szerző­dött Mezei Lajos. A nőt. akit szeretett, s akit elhagyott Dévay Kamilla. A másik nőt. akit kar­rierből fe'eségül vett, de nem szeretett, Zilahy Hédi játssza. A három halott bajtárs érdekes szerepét Perlaky István, Major Pál és Pató István alakítja. Ezenkívül a színház szinte minden számottevő prózai szí­nésze játszik a darabban — köztük Simon György is, aki ez­úttal egy különös epizódfigurá­ban jelenik meg. Borosa István színes térszín- oada, Márton Aladár modem jelmezei szolgáltatják az izgal­mas színházi esemény külső megjelenítésének különlegessé­gét — fejezte be nyilatkozatát Udvaros Béla. Bieliczky Sándor Uettentő Irta: ti M Horváth j /CODRIGUEZ 53. — Tudod-e, ml történt az as­te? A Wien Szálló halijában, amely zsúfolásig volt német ve­zérkari tisztekkel, pokolgép robbant Körülbelül száz náci tiszt otthagyta a fogát! No lám, hát dolgozik a párt! Hirtelen halkra fogta a hang­ját — Elmondom neked, de er­ről egy szót se senkinek, a párt több vezetőjével találkoztam. Késő éjszakáig tárgyaltunk és közben .kaptuk ezt a hírt Érde­kes, valamelyik akciócsoport villámgyors munkája lehetett ez az egész, az elvtársak közül senki sem tudott róla előre. Hm... Én terveztem valami ilyesmit hiszen azért bíztalak meg, hogy nézz körül, melyik szállodát foglalták le maguknak a németek. Ügy látszik, egyik­másik akciócsoportunk fürgébb, mint mi vagyunk. Megelőztek» de ez aztán nem baj. Géza szemrebbenés nélkül hallgatta Imre bácsit — Imre bácsi, te mit tudsz, milyen hatást tett a szeretetcso- mag? — kérdezte aztán, mert újra és újra hallani akarta, mit is végzett.:. — Jó adag robbanóanyag le­hetett, mert a Wien Szájló egész hallját, magasföldszintjét szétvetette és beroskadt az' első emelet egy darabja is. Mondom, rengeteg német tiszt tanyázott a hallban. A hullaszállítók egész éjjel hordták a nácik tetemeit Különben, majdnem elfelejtet­tem, most amikor hazajöttem, kérdem Gulyás bácsit, ml új­ság? Mesélte, hogy te elküld­ted az este a Keleti-pályaudvar­hoz és ő is tapasztalta, hogy több útvonalat lezártak, meg szirénázó kocsik rohangásztak a környéken — Igen... — dünnyögte Gé­za. — Akármelyik akciócsoport csinálta, nagyszerű elvtársak voltak, az bizonyos! Néhány perc múlva átmentek reggelizni Gulyás lakásába. Ha­raszti, Csizmadia és Béla is ott volt, kívülük Anna és még hár­man. Amikor Imre bácsi és Géza belépett Béla felugrott: — Géza. hát sikerült! Ide nézzetek! Gulyás bácsi hozott egy reggeli újságot Olvasd csak! Géza kezébe nyomta a lapot-Tegnap az esti órákban sze­rencsétlenség történt a Hotel Wien-ben — olvasta Géza a szerényen elbújtatott hírt. — Ismeretlen okból robbanás ke­letkezett, amely megrongálta a szálloda épületét és néhány se­besülést is okozott. A kár nem jelentős. A vizsgálat folyik.« JHtq.ie.wzh Kétes kérdések Divatos — és ha jól csinálják — igen hangulatos, tanulságos formája az ismeretterjesztésnek, a tudománynépszerűsítésnek —, nem utolsó sorban felkeltője, felébresztője lehet a sokoldalú tájékozódás igényének a tudo­mányos fejtörő, a kérdezz—fe­lelek játék. Persze, csak akkor ér valamit, akkor tölti be hiva­tását, ha valóban jól csinálják. Sajnos, több tapasz! alat mu­tat rá, lehet ezt rosszul is csi­nálni. Nem írunk nevet, sem helyet, mert nem szándékunk egyébként jóindulatú emberek kipellengérezése, de azért így is érthetnek belőle azok, akikre vonatkozik. Az egyik közsé­günkben, mégpedig a kisebb te­lepülések egyikében kérdezz— felelek estet rendeztek, össze Is állították a kérdéseket, amelyek véleményük szerint érdekesek, hasznosak. Tanúi voltunk ennek a játéknak. S így tol jegyeztük a „legérdekesebb” kérdéseket, ítélje meg bárki, hasznosak is voltak-e? Nézzük csak! Az egyik kér­dés azt tudakolta, mi az ultijá­ték közismert neve? Olyan irá­nyú tájékozotságra is Idváncsiak voltak a rendezők, vajon ki tud­ja mit kell bemondani a hu- szonegyezö játékosoknak, akik­nek a kezében két, vagy több lapból 11 érték van. Olyan nép­szerű „kémiai” tájékozottság is izgatta a kérdések összeállítóit, vajon tudják-e milyen a bor és a szódavíz aránya a kisfröccs­ben és a nagyfröccsben. Sőt a magasabb tudományok iránti csodálatos érzékről is tanúságot tettek a rendezők, amikor meg­kérdezték valakitől, ki a fősze­replője „Arany János” Légy jó mindhalálig című regényének? Ennél a kérdésnél az ifjabb korosztályhoz tartozó általános iskolások körében viharos élénkség támadt, de a kérdések feltevője ezt csak szimpla tet­szésnyilvánításnak minősítette. Egyáltalán nem gondolt arra, hogy talán egy jólismert próza­író, Móricz Zsigmond is részes a Légy jó mindhalálig megal­kotásában. (Arany János annál kevésbé!) Volt az ízlés nevelése céljából olyan kérdés is, misze­rint egy embernek, vagy egy farkasnak van-e több fog a szá­jában? No meg: — nyugoton, vagy nyugaton kel-e fel a nap? Egyesek szerint a játéknak nagy sikere volt. Mi másként vélekedünk. Korántsem volt ez olyan nagy siker, legfeljebb a tájékozatlanság, a tudatlanság és a hozzá nem értés diadala. Ez pedig éppen nem kívánatos, különösen az ismeretek terjesz­tése ürügyén. Az ilyen és ha­sonló kérdés—felelet játékok kérdései közé be kellene iktat­ni, vajon hogyan vélekednek a jelenlevők közül azok, akik vé­lünk együtt nagyon kétes érté­kűnek tartják az ilyen játéko­kat, amelyek még játéknak la rosszak. Hagy Éva Kedves egészségére! Béla ellenállhatatlan jókedv­vel kommentálta a szűkszavú bírt: — Azt mondják, »megrongá­lódott a szálloda«. Képzelem, micsoda ramazurit csináltál ezeknek! »Néhány sebesülés!« Az anyjuk szentségit, akármi legyek, ha ott nem döglött vagy két tucat! — Nem két tucat, hanem kö­rülbelül száz magasrangú törzs­tiszt hagyta ott a fogát! — igazí­totta helyére Bélát Imre bácsi, aki még ekkor sem sejtett sem­mit... Haraszti felocsúdott: most ér­tette meg, hogy Imre bácsi még mit sem tud. — Hát nem szóltál. Géza? — fordult a hallgatagon álldogáló és szíve rugkapálását gondosan titkoló fiatalemberhez. — Ja, persze... — bólintott, megértve, hogy Géza nem akart kérkedni Imre bácsi előtt. — Te Imre — lépett Imre bácsi elé Haraszti —. ezt a robbantást a mi Gé­zánk... — Micsoda? «=- tátotta el most már a száját Imre bácsi. Még akkor is hüledezett, ami­kor a jelenlevők, egymás szá­jából kiragadva a szót, lelkesül­ten elbeszélték neki, hogy s mint történt a dolog. — Nem voltál itthon, Imre, gyorsan kellett határozni, de ml mind a négyen vállaljuk a felelősséget a történtekért — fejezte be mondókáiát Ha­raszti. Géza még mindig a padlót bámulta. De érezte, hogy Anna néma tekintete valósággal per­zseli az arcbőrét Nem nézett fel a lányra. Imre bácsi elképpedve hall­gatott Nem tudott számot adni magának a tulajdon érzéseiről) xn. Két bét telt el a Hotel Wien felrobbantása óta. Géza kissé szomorúan leste az idő múlá­sát. Szinte teljes tétlenségre voit kárhoztatva. Imre bácsi ugyanis a legszigorúbban megtiltotta, hogy kitegye a lábét a spanyol házból. De Géza maga is be­látta, hogy a robbantási ügy­ben alighanem rendkívül széles apparátussal nyomoznak, vizs­latnak a hitleristák. S egyálta­lán nem lehetetlen, hogy a sok apróbb-nagyobb gyanús momen­tum között számontartják an­nak a fiatal, szemüveges úrnak a személyleírását is. aki a rob­banás előtt fél órával taxin ér­kezett a Hotel Wienhez szobát foglalni. Sőt. Imre bácsi meg volt győződve arról, hogy azt a taxisofőrt már régen előlrerítet- ték és kihallgatták: hol. mikor, milyen körülmények között szedte fel elegáns utasát? Bizonyos, hogy Géza helyesen cselekedett, amikor a Keletinél szállt fel erre a taxira és pon­tosan olyan benyomást keltett, mintha akkor érkezett volna csomagjával vidékről. Ki tudja, hány Gestapo-ügynök futkároz azóta ama vasútvonalak mentén fekvő városokban, falvakban, amely vonalakról az adott idő­pontban vonat érkezett a Kele­tire? Egy szó, annyi mint száz: nem volt felesleges óvatosság Géza »várfogsága«. Pedig mozgalmas két hét volt ez. (Folytatása következik.) v i

Next

/
Oldalképek
Tartalom