Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
b. oldal IMI. december 84. vasárrtap Lantos Sándor embereik az utcán mond iák meg a véleményüket, és nem ott, ahol kell! Sokan kérdezték már tőlem, hogy Sanyi bácsi, maga párttag? Én meg mondom, hogy nem, de mellette haladok. Mindig is azt tettem!... Tudja, a mi községünkben sokáig nem volt valami erős a pártélet, de úgy látom, az iskolaigazgató elvtárs személyével most lói választottak a kommunisták... ! — Nem foglalkoztatja Sanyi; bácsit a gondolat, hogy a felvé-; telét kérje? — De igen. Azt hiszem, most; már rákerül a sor __ Pe ray Irén WeintrHger Adolf vázlatkönyvéből. F éltékenykedett, mindig csak féltékenykedett. Nem tud- j ta elviselni, hogy kettesben va- i gyök anyámmal. Ha együtt látott i bennünket, nem szólt egy szót [ sem, átment a szomszéd helyiség- | be, melyben a boltunk volt, de | nyitva hagyta az ajtót. Anyám ! sam ejtett szót ilyenkor, elmerült ! a gondjaiba. Szorgalmas volt, | mint a hangya, vidám, mint a szi- ; takötő, mindig tele a keze munká- 1 val, az ajka dallal; tiszta volt, ! mint a hajnal, s nem sejtette, mi- ! lyen szörnyűségek viUarzanak ájt ; a lelkén annak, akinek életét adott és annak, akit annyira sze- • retet: két fériinak a lelkén, akik ! az íi szívében egyetlen boldogság- ; gá tapadtak össze. Apám azt szerette volna, hogy egyedül az övé legyen, az ő árnyéka. S hogy én is őt szeressem legjobban a világon. Ám én a mamát szerettem. Ö az enyém volt, mindig az enyém, az én kicsi mamám. Dédelgetett engem, hosszú fésűvel szedte ráncba rakoncátlan hajamat, gyöngéd kézzel igazította meg rajtam a ruhát, s üldögélt az ágyamnál, ha beteg voltam. Mindig megcsókolt, ha elment otthonról, vagy hazaért. „Ne tedd ezt, ne tedd azt, óvatosan menj át az utcán, ne egyél éretlen gyümölcsöt, vedd magadra a felöltőt...” Apám hallgatott: ő nem tudott igy beszélni. Ö csak szeretni tudott. És ebből a hallgatásból ser- ! kent az én hidegségem iránta. ; Igaz, egyszerre eltűnt a szótlan- ; sága, ha vevőkkel beszélt, alku- ' dozott, szidta a lusta segédet, vagy ’ kölcsönt kért a bankban. Arcán | ilyenkor piros tűz lobbant, és rit- ; kán tudtak meggyőző szavától el- ■ zárkózni az emberek. Miért nem ! próbált soha meggyőzni engem a ; szeretetéről? Egyszer azt gondol- I tam: van nekem anyám, de apám | nincs. Eleinte mindig, amikor i együtt voltunk, üdvözöltük egy- ! mást, Váltottunk néhány szót. Az- 5 tán csak a fagyos csók maradt ’ meg találkozásaink, búcsúzásaink > alkalmával. Hallgatott, és ezzel el- ! rontott mindent. E sténként, vacsora után,rendszerint vendégek jöttek: ro- í konok vagy a család barátai. Beszélgettek erről-arról. Anyám teát hozott be, valamilyen különös os- j tyával, melyet senki más a vilá- > gon nem tudott készíteni, csak ő: 1 hosszúkás volt, ropogós, tele a < vanília drága illatával, mely olyan ) finoman szállt, mint az anya lép- ? teinek nesze a puha szőnyegen. $ Fél kilenckor engem lefektettek, i De addig sikerült megértenem a (beszélgetésből, hogy apám vtln- » hol földet vett, s az az enyém J lesz meg a nővéremé, majd ha J felnövünk. „Jó nevelést fogsz kapAPA ni, fiam, mert apádnak van elég pénze, az arca verejtékével dolgozott meg érte. Az apád jómódú ember! Bizony, őneki nem volt Ilyen apja.” Mentem a szobába, és azt mondtam magamban: „Nem kell az nekem, semmi nem kell a papától. Tartsa meg magának á pénzét! Én csak a mamát szeretem, és engem ő szeret igazán. Adja a papa a húgomnak a pénzt!” Teltek-szálltak az évek. Húszéves lettem. Már valamivel többet beszéltem apámmal és kevesebbet a mamával. Tudtam jól, hogyan kell az anyát szeretni: csak néhány szót váltottam vele, amikor találkoztunk, később aztán a lábához telepedtem, és térden állva, hosszasan gyóntam. Mindig vittem neki virágot, és megcsókoltam gyöngéden. Időnként megkérdezte tőlem: H ová készülsz, kisfiam? Azt mondják, hogy lányokkal látnak, biztosan van szerelmed Is. Nem? —- ö, dehogy, mama .. — Szégyelld magad! Húszéves vagy, és nincs szerelmed. — De van, mama! Füllentettem: már menyasszonyom is van ... Ö, te csibész! Szabad füllenteni anyádnak? Apám pedig állt, egyre csak állt a pult mögött. Eljött a nap, amikor a húgom férjhez ment. Ünnepi vigalom volt a házban. Apám vidámnak látszott, sőt párszor el is mosolyodon. Anyám azonban nem mert ránézni. Azon az estén megértettem: valami történt köztük. S a szívemet nagy-nagy szánalom lepte meg, szánalom az ember iránt, aki annyi sebet vágott bennünk: énbennem a hallgatásával, anyámban a keserű szavaival. — Te vagy mindennek az oka — mondta —, ellenem nevelted a fiút, a fejét megkótyagosítottad mindenféle fecsegéssel! Azon az estén mindent, mindent végig hallgattam. Amikor anyám sírva fakadt, szörnyű érzés kezdett fojtogatni, és kirohantam a házból. Sötéten tátogott rám az utca. Valahol tücsök ciripelt. Ezen a gyönyörű nyári éjszakán mindenfelé emberek jártak, s közöttük hány olyan elhagyatott, mint az én anyám ... Igen, elhagyatott volt, mert bennem nem gyűlt meg elég bátorság ahhoz, hogy védelmére keljek. Bocsáss meg, mama ... A húgom elment a férjével, mi hármasban maradtunk. Apám csak állt a pult mögött, én folyton- folyvást vergődtem; egyre a fülembe visítottak apám szavai, anyám sírása, egyre átkoztam magam a gyávaságomért, és vártam, vártam, nem tudom mire — így rohant el egyik év a másik nyomában. S egyszer csak eljött anyám halálának napja. Apa csendesen sírt a koporsónál. Én bámultam, nem értettefri semmit, s vártám a reggelt, áthtkor majd felébredek, és anyám mindent megmagyaráz. Aztán-méghalt apám is. Én még mindig nem bírtam felfogni, hogyan nyelheti el a halál az életet a mi megkérdezésünk nélkül. Jártam ki a temetőbe, vittem anyám sírjára a virágot. Ott volt pár lépésnyire apám sírja is. De azt elkerültem. Milyen kegyetlen, bosszúálló lettem akkor, mikor már kibukott áz élők közül, és senkit Sem kellett védenem tőle! Mentek-jártak az évek, én is apa lettem. Volt egy fiam, és ez a fiú nagyon szerette az anyját. Én szótlanul s lciáradó szeretettel tele megsimogattam néha a haját, jó melegen betakartam éjszakánként; néztem a szemébe, próbáltam kitalálni a kívánságát, de a gyerek alig szólt hozzám ... Mikor pedig megcsókoltam az anyját, kiment a szobából. Tudni is alig akart rólam, s ez nagyon, nagyon fájt nekem. Mindig csak vele volt, az anyjával, mintha én a világon sem lennék. Éjjel-nappal csak rá gondoltam, őreá és a boldogságára, de ezt nem mondhattam meg neki. A gyerek nőtt. egyre távolodott tőlem, megállíthatatlanul távolodott, mint aki elmegy. Sokszor mondtam magamban: „Apád vagyok, meg kell értened, hogy az apád vagyok, és szeretem anyádat, szeretem érted is, önmagáért is. Ez a szeretet tart össze minket, hármunkat, örökre és széttéphetetlenül.” Persze soha meg nem mondtam neki. Túlságosan büszke voltam hozzá. Cgy reggel aztán megint ki- ™ mentem a temetőbe. Virágot ültettem anyám sírjára. Majd odamentem apáméhoz, letisztogattam róla a gyomot, a port, a homokot, aztán teleszórtam virággal, és megcsókoltam a sírkövet. Hosz- szú, gyötrelmes sírásban szakadt ki belőlem a szeretet, melyet apámtól olyan hosszú-hosszú ideig megtagadtam. Apám volt, én meg — féltékeny bolond. Bocsáss meg, apa. Pablo Palant argentin írótól, fordította: Bán Ervin. tetszik nekem. Hadd lássák az ! emberek, milyen is az a vezetés! 5 A régi elnök is jó volt, de égé- í szén más ember. Ő nem tá- 5 maszkodott úgy a tömegekre. ! Egyszer mondtam is neki: Fő- ; nők úr — így hívtam, régebben < meg tekintetes úrnak, mert va- < lantikor ő volt a körjegyző — ! maga nem hallotta, mit mon- í dott Kádár elvtárs? A kívülál- ; lókra is szükség j rási tanácshoz, mert baj van a szőlővesszők körül. Elfogyott az elsőosztályú, és majd agy áll a dolog, hogy abba kell hagyni a munkát, mert a SZÖLFA megbízottja másodosztályút nem hajlandó kiadni. Pedig az is szép és jó, a tsz-ünk saját vesz- szeje. Szóval azt ment el Intézni ... Ahol két asszony ül össze, A. vonat éppen hogy megáll itt, s máris tovább gördül. A benneülők — különösen a távolsági utasok — a sűrű állomások miatt nem egyszer méltatlankodnak, hogy •►már megint egy csipkebokor«. Jelentéktelen megálló Kunszállás. Nem messze tőle két- három ház Ez tenne a falu? Dehogy. Az odébb van egy íqcsíi. uofiorai gyalogolhat a iátogató, mire a 800 tanyás, nagyhatárú. 130 náz- bói álló község körvonalai kibontakoznak előtte. nem fogy ki ott a szó. Így voltunk vele mi is. Igaz, nekem csak időnként kellett egy- egy kérdést feltennem, és Lan- tosné, ez a tiszta, pedáns asz- szony, töviről-hegyire megismertetett a szövetkezet minden eredményével és gondjával. Az tisztái fiókjából egymás után kerültek elő a füzetek, feljegyzések. megannyi valóságos kalendárium. Megtudtam, hogy a húsz holdat kitevő, szőlők közötti »foghíjakon« elsőrendű fordítást végzett a gépállomás, mert Lantos Sándor szépen tud beszélni a traktorosokkal —, hogy érdemes volt iparkodni a vetéssel, mert a 370 holdas, gyönyörűen kikelt táblán nem lehet megkülönböztetni azt a részt, amelyen még az eső előtt, a porba vetették el a özemet. ( — Most, egy év óta, hogy van j ez a tsz, még a napok is gyor-j sabban telnek — mondja Lan-< tosné. — Az uram úgy beleösz-í tönzi magát a dologba, hogy \ soha nincs itthon. Azelőtt csak a másfél hold szőlőnkkel volt elfoglalva, meg a ház környékét tartotta rendben. Most meg? Rámszakadt itt minden. Mert ő mindig a tsz és a község dolgai után megy. Nekem is! mondogatni szokta: Nézegesd, fiam, azokat a papiroknt — mármint a feljegyzéseit. — Nem árt, ha te is megtanulod... < Kismotor zúgása hailik, s j máris itt a gazda. Nekem kezet? nyújt és szinte ezzel egy idő-) ben máris tájékoztatja asszo-í nyát: < — Hát rendben van a dolog.) Azt üzeni a Csenkiné. hogy S hagyjon fel Rigó bácsi a gatya- j zással, mert az ő érdeke is. hogy < haladjon a munka. Magunk vá-J lógattuk azt a vesszőt, csak) tudjuk, hogy jó-e. Azt mondta,) abban kukacol jón annyira, amit ! másnak küld ... Szóval folytat- í juk a munkát. Hallgatom Lantos Sándoré, a< tanács vb-tagját, az egészségügyi! és szociális állandó bizottságj elnökét, tsz-vezetőségi tagját,) pincemesterét, és jelenleg tele-» pítési megbízottját egyszemély-l ben. Közben értem csak meg, { hogyan is győzi azt a sok-sok» feladatot, amit magára vállalti ez az alacsony termetű, fürge, ( jó fejű, gyors észjárású ember.) Jön, megy, intézkedik, ser- ( kent, ha teheti, maga is kéz- í zelfogható munkát csinál. Idén) két hold szőlő és 6 hold kapás-; terület megművelését vállalta el) asszonyával a közösből. Szerve-j zi körzetének lakosait társadal-i mi munkára, hogy hol egy dű- lőút kátyúi tűnjenek el, hol a község képének csinosítása ha-í ladjon előre. 5 — Az állandó bizottsági mun-j kán azonban már kénytelen < voltam változtatni — mondja! Lantos Sándor. — Most keve-! sebbet csinálok személyesen, in-! kább csak irányítok, hogy hol,! hogyan, mivel lehetne a légin-; kább segíteni, hol kellene be-; szélni a bort túlságosan szerető» apával, meg a többi... — Szóval mindig akad mun-! ka. De így a jó — vélekedik; Sanyi bácsi. — A mostani vb-; elnökkel nagyon jól megva-; gyünk. Becsüli a tanácstagokat; és elvárja a segítségüket. Még kívülállókat is meghív a vb- és tanácsülésekre, és ez nagyon Kedves kis falu. Mintha egészén új lenne, olyan benyomást kelt. Legszélén kezdődő úi beton-villanyoszlopok hirdetik: villanyfénnyel nem régen gazdagodott a község. Betonkockalapos, a seprő nyomát frissen magukon viselő járdái, nyílegyenes, mostanában ásott vízlevezető árkai, a tavaszig pihenő, új erőt gyűjtő útszéli virágágyásai, tiszta házai már az első pillanatban megkedveltetik a községet, szorgalmas, rendszerető népét. Nem mindig vplt ám ilyen — tudom meg rövidesen a Községi tanácsnál. A legutóbbi bárom év tüntette el a gidres- gödrös, sáros járdáit. hepehupás utcáit és általában a rendezetlenség, ápolatlanság jelét. Kicserélődött Kunszállás. Ahogy távlati terveit nézem, egyre szebb, egyre kedvesebb lesz. Területe 20—25 év múlva mgháromszorozódik. Körülbelül ezer új házhelyet parcelláznak fel ez idő alatt. Nincs és nem is lesz tehát portagond ja az ifjú házasoknak, akikből Kunszálláson évente 40—50 pár akad. De talán még azt a közel kétszáz helybelit is véglegesen hazacsábítja a fejlődés, akik manapság még Budapesten. Dorogon, Pécsett és az ország más vidékein próbálnak szerencsét. Maradjunk azonban a jelenben. Ismerkedjünk azokkal, akiknek' térvei és keze nyomán születik ez a nagyszerű változás. Valamennyiük bemutatására sok könyv sem futná. Mert jó szándékkal, sok-sok életrevaló ötlettel és nem utolsósorban két keze munkájával a község fejlődéséhez minden kunszállási oda rakosgatja a maga kis épí- tőkövecskéit A község életét — Kiss Lajos vb-elnök elvtárs szerint — igen tevékeny tanács irányítja és fejlődéséért fáradhatatlanul tevékenykedik. Hadd mutassak be ezúttal egyet a tanács tagjai közül. • Lantos Sándort nemcsak a tanácsnál, a termelőszövetkezetében és a községben becsülik, de még Pesten is. Nemrégiben a faluban járt Huszár elvtárs, az Üj Világ Tsz-t patronáló egyik budapesti lakatosipari vállalat megbízottja, aki a helyi tanács vezetőivel folytatott beszélgetéskor meg jegyezte: — Miért nem választják meg az elvtársak Lantos Sanyi bácsit párttitkárnak. De odavaló ember volna! Nevettek a tanácsnál: — Sándor bácsit? Hát hogyan? Nem párttag ő. Huszár elvtárs... — Neeem? — csodálkozott el a javaslattevő. — Na. még ilyet! Szentül azt hittem, olyan nagyszerű ember! Jómagam kinn az Üi Világ Tsz határában, a szőlőtelepítésnél kerestem Lantos Sándort. De nem találtam. — Az elébb motorozott el Félegyházára — tájékoztatott a szőlőtelepítők közül egy idős ember. — Nézzen be talán hozzájuk, ott a harmadik dűlő bejáratánál. A felesége biztosan otthon van. így esett, hogy -Sanyi bácsi« portréját tovább asszonya segített megalkotni. —• Az uram? Beugrott a Jáván, nagyon rontos > ám az ő /élemé- ! nyük! Mert a Párt ? azért van. hogy tisz- ) fázzon és vezessen. > Nem jó az. ha azi
