Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-24 / 303. szám
i oldal IMI. december 24, vasárnap Mii i$É I Ifjú Éber Sándor: Ladikok a Sugovicán. környék kisiparosai és kereskedni lassan rájuk bízták könyvelésüket, levelezésüket. Bohács, a sarki hentes, velük gépeltette le újabb és újabb verses drámáit. Határozottan gyarapodni kezdtek. Szerettek és tudtak dolgozni, minden alkalmat megragadtak, s az asszonyka kitűnő pénzi'''i/miniszternek bizonyult. Mindennek köszönhető, hogy félretett pénzük egyre nőtt. szanorodott. Nem titkolták, s rni nem irigyeltük. Fiatalok, kedvesek, szorgalmasak: megérdemlik. Egyszer aztán, ahogy mondani szokták, gólya kerülgette a kéményt. Még csak a magasban körözött lassú repüléssel, de már látni lehetett. Aki nem hitt a tréfás babonának, az a fiatalasz- szony termetéről sejthette a közelgő eseményt. A könyvelőt egy al- Icalmas pillanatban félrehívta a háziasszony. — Tényleg gyerekük lesz? — Az! — csillant fel az apajelölt szeme büszkén. — Kicsi Józsinak hívjuk majd, mert fiú lesz! — és hol fogják tartani? ... A kérdés meglepő volt és ijesztő. — Hol? Hogy-hogy hol? — tört fel torkából <* kétségbeesés, az apák és az albérlők együttes önérzete. — Hát itt! Velünk. Elfér. özvegy Patakiné csípőre tette a kezét. — Ide figyeljen Molnár úr! «— Először szólította így, mióta isAZ ISMERET LETS IZLAND A megdrágult repülőjegy (7.) Nem sokkal Reykjavikba érkezésem után, külön'éle zavaros híreiket hallottam a pénz várható romlásáról. Észrevehető izgalom szorongatta az embereket,- hiszen az izlandi korona leértékelése-az árak emelkedését, a megélhetési viszonyok súlyosbodását jelentette. Ismerőseim is tanácstalanok voltak, mit tegyenek maradék pénzükkel. Elvásaroljált-e. vagy takarékoskodjanak továbbra is, kérdezgették egymástól és sűrűn csengtek a telefonok, hogy a fülükbe jutott újabb híreket tovább adják. Szinte pánikká fokozódott már az izgalom és rám is átragadt valami az aggodalomból. Nem is alaptalanul, hiszen gondolnom kellett a visszautazásomra. Megtudtam, hogy valahányszor emelkednek az árak, az először a nemzetközi menetjegyek drágulásában jelentkezik. S nem ritka Izland- ban mostanában az áremelkedés. Gyakori a sztrájk Kíváncsian érdeklődtem az utazási irodában, de választ nem kaptam. Többszőr még a telefont sem vették fel. olyan üressé vált a hivatal, mintha valamennyi tisztviselője egyszerre szabadságra ment volna. Néhány nap múlva választ kaptam aggodalmamra. A koronát hivatalosan 15 százalékkal értékelték le, s bár a kirakatokban néhány napig még a régi áron kínálkoztak az áruk, a nemzetközi menetjegyok ára már az első napon felemelkedett. A különféle kereskedelmi cikkek árát, melyeket érintett — mivel néhány áru maradt régi áron —, fokozatosan változtatták meg, mert féltek az esetleges sztrájkoktól, ami íz- Jandban ilyen esetekben nem ritka. A nyár elején is öt hétig bénította a közlekedési dolgozók munkabeszüntetése a főváros, sőt az egész sziget életét, s hetekig nem volt repülőgép-közlekedés sem, mind országon íréiül, mind a nemzetközi járatokon. A repülőjegyek 15 százalékos emelkedése sok gondot okozott nekem. Honnan vegyem a mintegy 1300 forintnyi különböze- tét. Vendéglátómnak még több gondot okozott, ő sem számított arra. hogy egyik napról a másikra romlik a valuta, drágul a menetjegy. Kölcsön után futkosott, napokon ét hitegették is, de sajnos, eredménytelenül. Sem 8, sem barátai nem kaptak kölcsönt a banktól. S egyszerű ok miatt. Az izlandi bankok általában olyan állampolgároknak adnak kölcsönt, akikért jó-táJI- pak a jelentős bankbetéttel rendelkező kezesek. A nagy bankbetét-tulajdonosok pedig Iziand- ban nem keresik a kis emberek barátságát. A bank ezért, udvariasan bár, de elutasította a kölcsönkérelmet. A végén mégis megoldódott problémánk. Vendéglátóm ismerősei, barátai szűkös keresetükből összeadták a hiányzó pénzt. Az elhalasztott esküvő A pénzromlás igen súlyosan érintette a sziget egyszerű lakóit. dolgozóit. Megismerkedtem egy ötvenéves varrónővel, akit alaposan elnyűtt már az élet. Éjt nappallá téve dolgozott, hogy öreg napjaira megtakarítson valami kis pénzt magán ale. S most ennek a fáradságos munkának egyszeriben lecsökkent az értéke. A haigyár egyik fiatal munkásnő.ie azért sírt napokig, hogy el kell halasztani esküvőjüket, mert a bankba betett pénze olyan mértékben csökkent, hogy ismét nem tudja megvenni belőle a legszükségesebb berendezési tárgyaltat. így ismertem meg közelről a kapitalista gazdasági rendszer egyik jellemzőjét, a pénz leértékelését, s láttam, hogy annak elsősorban a dolgozók érzik kárát. Gulyás Anita (Folytatjuk.) meri. — Maga ebbe a szobába az én tudtom és előzetes beleegyezésem nélkül nem hogy gyereket, de még papagájt sem hozhat be. Az asszonykába még belenyugodtam, de gyerek nem kell. Nem bírom a gyereksírást. Olyan csend volt, hogy szinte meg lehetett fogni. A házaspár dermedten állt, mert közben a feleséget is odacsalta a beszélgetés. — Mi lesz a fiammal? ... jajdult fel a könyvelő. — Fiával? — Igen, kicsi Józsival! A háztulajdonos elnevette magát. — Magának legfeljebb lánya lehet, elhiheti! — Fiam lesz, én tudom — ismételgette a sovány emberek csökönyösségével a könyvelő. — Hát ide figyeljen, jó ember! — mondta végül Patakiné, hirtelen ötletétől megenyhülten, a dolog érdekességétől felvillanyozva. — Ha magának ' tényleg fia lesz, akkor a szobájukhoz hozzácsapom az alsókonyhát és főbérletté alakítom! Akár írásban is adom! Azonnal írásban is rögzítették a fogadást. Patakiné alá is írta a szokatlan kötelezvényt, s közben ezt hajtogatta: — Még hogy ennek a keszeg kis embernek fia legyen! Leány lesz, semmi más! Fiú. lett... Patakiné állta a szavát. Kiürítette a szobát, az alsókonyhát. A boldog apa rögtön lo holt a takarékkönyvvel, s csakhamar hozta a bútort. Képek is kerültek a falra, az ablakra függöny, a padlóra szőnyeg. Nem bútorozott szoba többé, hanem samt. Főbérleti szoba-konyha! Nagy esemény volt ez a mi utcánkban! Karácsonykor egymásnak adtuk a kilincset. hiszen újszülöttet nézni és ajándékozni olyan jó ... — Szerencsés gyerek ez a kicsi Józsi — mondta a borbély. — A szülei albérlők voltak, de ő már főbérlőnek született! — Lesz még salát háza is! Autóba! — ne- vetett a hentesné. Kicsi Józsi nem figyelt a szavakra, egyre csak a hatalmas fenyőfát nézte, a csillogó, fényes fát, s a csilla gszó- rók sziporkázó szikrái felé Icapkodott apró kezével. Az ünnepi csendet Patakiné törte meg, — Mondják meg kicsi Józsinak, tavaszra övé lesz az egész lakás. Múljon el a tél, legyen egy kicsit melegebb, elhurcolkodom a lányomékhoz. Az unokáimhoz. Mindig hívnak. Megyek, mert látom, az egész életben egyetlen ér valamit: a szeretet. Tőled tanultam, kicsi Józsi.,, Eddig tart kicsi Józsi története. Leírtam úgy, ahogyan történt és odateszem mindannyUtnk égigérő karácsonyfája alá... Fazekas Tiborc Ónoóvári Miklós: A sárga dosszié EGY BÉCSI MULATÓBAN KICSI JÓZSI FÉSZKE A mi utcánkban máig emlegetik kicsi Józsi csodálatos történetét. Közben tesznek hozzá, hagynak el belőle, a mesélők régi szokása szerint. A történet nem kicsi Józsival, hanem egy könyvelővel kezdődik. Bőrönd volt nála, amikor megjelent az utcánkban, s egy kilométerről láthatta mindenki: bútorozott szobát keres. Patakinéval sikerült megegyeznie. Ott élt azután, csendben, senkit nem háborgatva, senkitől nem zavarva. — Rendes ember — mondogatta Patakiné, s ezen sokan csodálkoztunk, mert ember- emlékezet óta háború folyt az özvegy és a mindenkori albérlő között. Ekkor kezdtünk jobban figyelni rá. Az érdeklődés középpontjába akkor került, amikor megnősült. Izgatottan lestük, milyen feleséget hoz, A külsejére nem sokat adó, sovány férfit másnap egy igen szép nővel láttuk. Középtermetű, gesztenyés hajú, nevetőszemű volt a menyecske. Tetszett mindenkinek. — Beengedtem — magyarázta később a kapuból Patakiné a kíváncsiaknak. — Kell neki az asszony. Olyan csendes, szomorú ember ... A házasságot jóváhagyta az utcánk, a fiatal párt végleg befogadtuk, megszerettük. Ketten jártak ezentúl. Már köszön- gettek és néha megálltak beszélgetni is. Pártolni kezdtük őket. A A kávézó vendégsereg sokféle nemzetiségű emberekből tevődött össze: bécsiek, tiroli sportolóik, vékonypénzű disszi- dens magyarok, kéfeshírű nők, amerikai és nyugatnémet turisták Iddogáltak és hangosan beszélgettek az asztaloknál. Bábeli hangzavar volt, amelyben a tiroli sportolók vitték a orímet. Feltehetően a második pohárnál. a jókedv poharánál tartottak már, mert egymást biztatva múlták felül énekükkel az agyonsanyargatott Wurlitzert, amely talán századszor recsegte el ezen a napon a népszerű slágert: »Ich liebe Dich ...« Az amerikai turisták asztala mellett élemedett korú., őszhajú francia öregúr ült. Előtte üres gines poharak sorakoztak, s magában mámorosán monolegi- zált: — Ella va avoir une vie heu- reuse... ella va avoir une vie heureuse... Frakkos pincéi’ haladt el nesztelenül mellette. A francia sasszeme azonnal lecsapott rá és megállította: — lei on Darle francais? A pincér hajlongva mutogatta, hogy a kérdést nem értette. Az italtól megmámorosodott francia elvörösödve ütött az asztalra és heves mozdulattal seperte félre az üres poharakat. — A-t-il outalié les mots fran- eais? A jelenet nem keltett nagy feltűnést. A pincér mosolyogva faképnél hagyta, és intett egy arra haladó inasnak, hogy szedje össze az asztal alá hullott pohárszilápkokat. A bejárat mellett két magyar lány ült. Coca-Colát szűrésűitek. Már fél órája figyelték a részeg franciát. A pohárcsö'-gés- re ismét felkapták a fejüket. Egymásra néztek, majd a franciára. s magukat kelletve küldték feléje szerelmes tekintetüket. Egyelőre azonban sem a francia, sem a többi vendégek nem vették észre őket. Anna és a bécsi alvilágban Szöszi néven ismert szőke barátnője, Klári, egy éjjeli mulatóhely alkalmazottai, akik a nyugati propagandától megré- szegülve, az ellenforradalom utolsó napjaiban disszidáltak. Azóta kiábrándultán becsapják önmagukat is, amikor mind a ketten havonta hazudják a Magyarországra küldött levelekben : »Jó állásom van egy bécsi textilkereskedőnél, aki üzleti ügyekben rendszeresen utazgat. Megígérte, hogy engem is magával visz. most éppen az autóvezetést tanulom... Megtakarított pénzemből haz.aktild- hetnék, ha a magyar bank kifizetné ...« Jólesik néha nekik is elábrándozni ezen a hazugságszülte mesén, hiszen a valóságban közönséges keritők. Ha a Boy albán, vagy máshol szerzett pénzes gavallér már eleget ivott és a keze az asztal alá téved, a fülébe duruzsolják kedvesen: »Ügy lesz, drágám, de előbb mulassunk egyet a Holdfény- bárban...« A bár tulajdonosnője ellátást és némi százalékot ad minden új vendégért. A részeg francia néhányszor elfogta a magát kellető Anna pillantását, barátságosan visg- szamosolygott, de nem intett neki. hogy üljön át az asztalához. — Je n’ amié pás les fiilettes flatteuses... — morogta és újságjába mélyedt. Anna gúnyolódva biggyesztette el a száját. (Folytatjuk.) ismételte szüntelen a hangosbemondó, miközben a pályaudvar előtti téren hullámzott az embertömeg. A villamosok, autóbuszok és a tovasuhanó taxik körforgalma egy percre sem szünetelt, sőt megélénkült, ha a megafon újabb vonat érkezését jelezte. Az állomás előtt egymást érték a kocsik: lótós- futás mindenütt, kiabálás, zavaros lárma, amelybe: német, angol, francia szavak vegyültek. Mindenki rohant, az emberek sietve húzódtak be a hideg elől a jól fűtött szállodákba, meleg lakásokba, pára- és alkoholgőzös vendéglőkbe, ahol dermedt ujjaikat kéjesen megmelenget- hették a forró teáscsésze oldalán. * Este, nem sokkal hét óra után, magas, barna férfi telepedett le a Royal kávéház egyik sarokasztalánál. Szürke, egysoros öltönyt viselt, mindazonáltal messzire kirítt a törzsvendégek közül, akik többnyire sötét ruhában ültek az asztaloknál. Amikor belépett, fekete csontkeretes szemüvegét pára lepte be: zsebkendőjével gondosan megtörölgette. Testtartása és mozdulatai, amikor szemüvegét ismét feltette, elárulták, hogy keres valakit. Pár pillanatig mozdulatlanul állt az ajtóban, és csalódottan hordta körbe tekintetét a színes lampionokkal díszített termeken. (1.) Az este és az éjszaka között elmosódott az átmenet. A sötétség észrevétlenül telepedett rá a városra. Sűrű köd gomoly- gott a házak felett, amely elől sietve zárkóztak be az emberek. A gyéren világított utcák tompán fénylő aszfaltján a járművek csak lépésben közlekedhettek; behatolt a köd minden zugba, az átláthatatlan, opálszerű szürkeséget az üzletek színes neonreklámai sem törték meg. A fojtogató, nehéz pára hideg közegként töltötte ki az épületek közötti térséget. A hőmérő higanyszála rohamosan süllyedt, estére már dermesztővé vált a hideg: az Alpok felől újabb fagyhullám sepert végig a tájon, csontkemény- uyé fagyott a föld. Olykor szél rázta meg az útmenti fákat, amelyeknek ágairól — mintha apró karácsonyi ezüstcsengety- tyűk muzsikáltak volna — zi- . zegve, csengve hullt alá a zúzmara. Karácsony másnapja volt. Bécs, az osztrák főváros zajosan élte a maga világvárosi életét. A fontos nemzetközi útvonalak, Kelet és Nyugat vasúti csomóportjára, a főpályaudvarra egymásután érkeztek a tartományokból a hosszú szer elvé nyék, ; amelyek ontották a fővárosba igyekvő turistákat, külföldieket, munkásokat és jól öltözött úriembereket. r— Vonat érkezik Salzburgból.:. Grazból... Linzből — i
