Petőfi Népe, 1961. december (16. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-21 / 300. szám

1961, december *1. csütörtök 2. oldal A derekas munka eredménye EXPORTRA SZÁLLÍTJÁK Mar jó egy órája ülünk az elnök szobájában, de sokat mon­dok, ha ebből tíz percet beszél­gethettünk. Lovas Imréhez, a tíszakécskei Béke Termelőszö­vetkezet elnökéhez ugyanis szin­te pillanatonként jönnek. Hol a könyvelésről hoznak aláírni va­ló jelentést, hol a brigádveze­tők „ugranak“ be egy percre, megbeszélni a munkákban nem várt, hirtelen felbukkanó fel­adatokat. Gyakran belecsenget megkez­dett beszélgetésünkbe a telefon Is. Az egyik telefontájékoztatás­ra elkomorul az elnök arca (bi­zonyára valami hibáról hallott), a másik csengetésnél azonban már felderül, mert arról érte­sítették, hogy a hat traktor — közülük három a tsz tulajdona — 1200 holdon befejezte a mély­szántást — Ez jól jött — sóhajt fel az elnök. — Készen van a tavaszi magágy, miután földbe raktuk a jövő évi kenyérnek valót. A búza területének 400 holdjából egyébként 1 háromszázötvenen nagyhozamú szovjet és olasz faj­tákat vetettünk. A rozsot 600 holdon termesztjük. — Nehéz volt az idei eszten­dő? — Kent tagadom, alaposan í,megugráltatotr valamennyiün­ket a rendkívül kedvezőtlen idő­járás. Engem nyugodt ember­nek ismernek, de én is gyak­ran voltam ideges. A közösben természetesen fékeznem kellett magam, de odahaza nem egy­szer meglátszott rajtam, hogy ideges vagyok... Szerencsére túl vagyunk ezen. Harmincnégy forintot terveztünk egy-egy munkaegységre, s ezt — a ne­hézségek ellenére ts — úgy lát­szik, megközelítjük. Rendszere­sen fizettünk előleget; havonta 20 forintot adtunk munkaegysé­genként és ezáltal 4 milliónál többet juttattunk szövetkezetünk gazdáinak. Prémiumként is ki­adtunk több mint egymillió fo­rintot. Ha ezt az összeget is szá­mításba vessmk, a munkaegy­ség értéke több a tervezettnél. Egyébként csak az elismerés hangján beszélhetek a premizá­lás előnyéről. Mindenképpen jobb munkára serkentett. Ta­valy még nálunk is előfordult — pedig közel 1200 tagja van az 5200 holdas gazdaságunknak —, hogy társadalmi segítséget kel­lett kérnünk egyes termények betakarításához. Az idén már nem volt erre szükség. Mindent a tagság végzett. A prémiumos művelésre szerződött tagoknak csak a kézi munkát kellett el­végezniük, s mihelyt betakarí­tottunk, a tervezettnél nagyobb termésmennyiségnek az 5—15 százalékát adtuk nekik — nagy­részt készpénzben — prémium­ként. Cukorrépából 20 százalék volt a prémium. Az ösztönzés­nek az lett az eredménye, hogy a hatvanadik esztendeje felé járó Morvái Ferencvé is — hogy csak egy példát említsek — 160 mázsát termelt egy holdon. A derekas munkának kö­szönhetjük, hogy nem lesz mér­leghiányunk. A tervezett 12 mil­lió 300 ezer forint bevétellel szemben 13 millió körül lesz az összes bevételünk. Végül a nagyarányú — főleg saját erőből történő — építke­zésekről beszélgetünk, ami az állattenyésztés állandó fejlesz­tésének egyik fő biztosítéka. Amikor elkezdték a közös mun­kát, nem tudták elhelyezni né­hány hízójukat Ma már 1300 sertésük van, s majdnem 500 szarvasmarhájuk — és mindnek van férőhelye. Ebben az évben csak a sertéshizlalás révén 350 ezer forint körül lesz a bevéte­lük; 660 darabra szerződtek és e hónapban a hiányzó hetvenet is átadták az állami felvásárló­nak. Sorolhatnánk még a szövetke­zet eredményeinek számadatait, a tervezett és termelt értékeket, de az elmondottak is érzékeltetik a Béke gazdálkodásának sike­rét. Azt a lelkesedést azonban meg kell említenünk, ami most is tapasztalható a szövetkezet gazdáinál. Közvetlenül a hóesés előtt is számosán munkálkodtak közülük a határban: szőlőt te­lepítettek, másutt pedig a talajt javították. Eddig 209 hold szi­kes területet javítottak meg mésziszappal, s további 220 hold homokon végzik el a talajjaví­tást, hogy később — a tavasz- szal 100 holdon — szőlőt tele­píthessenek rajta. Eltégzendő feladataik közt szerepel a szántóföldi öntözés, a takarmánytermesztés növelése is — s mindennek' az alapos megtervezése igénybe veszi most a télen az elnök, s a többi ve­zető, de az álig kétéves szövet­kezet valamennyi gazdájának az idejét is. Igaz: a közös úton nincs megállás, állandóan tenni, cselekedni kell. Márkus János A Kecskeméti Konzervgyár kedvelt exportcikkei közé tar­tozik a szárított póréhagyma. A gyár vezetősége a nyersanya­got a Csongrád megyei tsz-ékből és Jórészt a kecskeméti Bek« Termelőszövetkezetből szerzi be. A szárított áruk jelentős ré­szét Svájcba exportálják, de jut a többi nyugat-európai kapi­AZ EGYÜTTMŰKÖDÉSRŐL tál ista államokba is. Képünkön Szabó Pálné — jobb oldalt —« a szárított hagymát zsákba la- pótolja. Három éve dolgozik itt mint idénymunkás, s ezalatt jól megismerte a szárítás minden csánját-bínját Kitüntetések A Kiskunhalasi Fűtőház kol­lektívája termelési tanácskozá­son eddigi kiváló munkájukért Üjvári Józsefnek, a fűtőház fő­nökének, Hatvani Károly főmoz­donyvezetőnek, Mintái Adóm fűtőnek, Oláh Ferenc mozdony- felvigyázónak, Miké János la­katosnak a Kiváló dolgozó je- vényt, Palotás István mozdony- vezetőnek, Fodor Pál fűtőnék, Kenyeres Ferenc számviteli ve­zetőnek és Fülöp József moz- tíonylakatosnak pedig a Kiváló dolgozó oklevelet adományozta. Takarékossági fórum 1300 liter gázolaj A Kecskeméti Városi Autó­buszüzem gépkocsivezetői no­vemberben 1300 liter gázolajjal kevesebbet használtak fel az előírtnál. Köztük Bagó Zoltán és Csősz Pál 400 literes megta­karítással az első helyre kerül­tek. Szórát János, Szegi Lajos, Tímár István és Kovács János gépkocsivezetők az előírtnál 12 százalékkal kevesebb üzem­anyaggal oldották meg felada­taikat. Viszonzás A Kecskeméti Cipőgyár sza­bászai azért versenyeznek, hogy ki gazdálkodik legjobban a reá bízott felsőbőrrel. A novemberi eredményeik azt bizonyítják, hogy az előzőkhöz képest töb­ben felzárkóztak a legjobbak­hoz. A takarékos gazdálkodást a vállalat vezetősége prémiummal viszonozta. Kovács Istvánná 211, Faikas Mónika 190, Hegedűs Menyhérmé 187. Ká+ai Imre 186, Szakonyi Sándomé 155, Zoller Mária 142 forintot kapott pré­miumként. A vezetők után a fiatal mű­szakiakkal beszélgettem: hogyan látják ők a gondokat, helyze­tüket a gyárban, s mit várnak a jövőtől? Nem szedtem pon­tokba a válaszokat, s nem is jegyeztem fed minden nevet, csak aki érdekeset mondott újat tett az eddig írtakhoz. Patyi Ferenc, a gyártástechno­lógiai osztály vezetője furcsa módon kezdte a válaszadást, amikor az egyes osztályok, cso­portok kapcsolatáról érdeklőd­tem. — Jói műköcEk-e a műsza­kiak fargószínpada? Siker ül-e biztosítani az egyenletes mun­ka műszaki feltételeit? — Olyan tányért még nem gyártottak, amiben a kanál nem csörgött Én még olyan szer­kesztést nem láttam, amely a gyártástechnológia igényeit ki tudta volna elégíteni. — Nincs itt valami ellent­mondás? A szerkesztők ugyan­is azt állítják, hogy két éve nem volt olyan eset. hogy a le­maradásért őket terhelte volna a felelősség — Látom, ráharap­tak a »csalétekre«. Sikerült az összeugrasztás. Bakó László, a szerkesztési csoport vezetője nem hagyta magát. A techno­lógusok is tova Db vitatkoztak. Közben a húszévesek is hallat­ták hangjukat. Dömötör Péter a gyártástechnológiától, Takács Ferenc a szerkesztéstől, sőt még Bányai András, a MEO veze­tője is bekapcsolódott a vitába. Most utólag, ügy érzem, csa­lódtam egy kicsit. Hamarabb befejezték, mint gondoltam. Mi­vel itt vita csak a munkával kapcsolatban van, a feladat pe­dig mindig sok: szabállyá vált, hogy a hosszú diskurzusnak semmi értelme. Én is csak rö­viden adom vissza, hogyan véd­ték ők érdekeiket. Szerkesztők: Nem lenne sem­mi hiba, ha a gyártmányokhoz minden alkatrész meglenne. Egy üzemben öt-hat féle áru soro­zatgyártása mellett ez legtöbb­ször biztosítható. De mit tegye­nek ők, amikor 400 különböző gyártmánnyal kell számo’ni évente, s ez mind egyedi darab. A szerkesztők idejének 40 szá­zalékát így olyan alkatrészek tervezése köti le. amit a keres­kedelemben kellene beszerezni. De szabvány ide vagy oda, ma­guk kénytelenek legyártani, sok esetben nagyobb költséggel. Ez persze végigvonul az egész ter­melésen, s késlelteti a gyárt­mány elkészítését. — Sajnos, ezek az esetek mindig később derülnek ki, gyártás közben értesülünk csak, hogy az anyagosztály ezt meg ezt nem tudta beszerezni — mondja Takács Ferenc. Ilyenkor aztán kezdődik a hajrá. Nincs meg a megfelelő rátartási idő. A műszak a szer­kesztőktől azonnali feldolgozást kíván. Természetes, félretesznek mindent. Ég veled, tervszerű munka! Mindebből egész sor módosítás ered. ami újabb meg újabb többletmunkával jár. S érdekes* hogy mire eddig ju­tunk, változik a szerkesztésről alkotott vélemény is. Gyártástechnológia: Ügy mó­dosítják a kanálcsörgést, hogy az ő igényeiket is ki lehet elé­gíteni, persze nem minden eset­ben zökkenőmentesen. Ilyenkor egy kis »személyi agitáriöt« al- ka1 maznak, és újból helyreáll a diplomáciai jó viszony a szer­kesztőik és technológus >k kö­zött. Hiszen mindenkinek egy a célja: A terv gazdaságos telje­sítése. MEO: Ügy látják, a műszak már átesett a gyermekbetegsé­geken. Gyártmányaik minősége jó. Vigyáznak is rá, mert csak a jó munka hoz új munkát, töhb megrendelőt a gyárnak. Példák egész sora bizonyítja, hogy a Tíszakécskei Permetezőgépgyár ma már országosan bejegyzett vállalat az élelmiszeriparban, vegyiparban, de más országos szerveknél is. Látogatásom végén pedig két to hírt is hallottam. Úgy mond­ák, ez az első év a vállalat ‘ö’-ténetében, amikor nem sacco- lás alapján, hanem részletes műszaki felmérések útján álla­pították meg a gyár 1982. évi anyagszükségletét. A tartalék anyagmennyiség így az eddig ta­pasztalt 30 százalék helyett 5 százalékra csökken, s mégis biz­tosabban nézhetnek a holnap elé. A másik az állandó helyszíni segítség. Éppen mivel fiatalok a műszakiak, a vezetőség kö­telezi őket, hogy az egyes gyárt­mányok elkészítését lent a mű­helyben menet közben ellen­őrizzék. Az igazgató, a párttit­kár és a főmérnök kettős ered­ményt vár ettől. A szocialista brigádok műszaki patromálásá- nak a helyszíni segítség lesz az alapja. A kezdeményező kedvű fiatal műszakiak pedig egész sor gyakorlati tanácsot kapnak az idős szakmunkásoktól, a megoldás hogyanját illetően. Nagy segítség lesz ez ahhoz, hogv 196.2-ben az egyenletes munka feltételeit az ideinél jobban biztosítsa a műszakiak forgószínpada, kevesebbet csö­rögjön a »kanál a tányérban«. Sándor Géza tooooooooooooo» Befejezte éves tervét a Kecskeméti Ezermester Szövetkezet Az idén jelentősen növelt» termelését a Kecskeméla E zen- mester Szövetkezet. Éves tervü­ket, 5 millió 300 ezer forintod (már november végén teljesítet­ték. A szövetkezet részlegei e<á- dig 1 millió 400 ezer forint ér­tékű javítással és szolgáltatás­sal segítették a város lakosság» igényeinek kielégítését. Munká­juk jelentős részét emellett az exporttermelés képezte. Idei tervükben 1 millió forint érté­kű vegyipari berendezés készí­tése szerepelt szovjet megrende­lésre. A szocialista munkaver­seny eredményeként az export- termelés összege év végére eléri a 2 millió forintot Kéiszázöiven vagon készáru A Kalocsavidéki Fűszerpap­rikaipari Vállalatnál az idén megindult új üzemrész, a kon­zervüzem a szezonban mintegy 250 vagon készárut gyártott, melynek jórészét külföldre szál­lítják. A 80 vagon csemegeubor­kából jelentős az a mennyiség, amelyet a Szovjetunióba, Cseh­szlovákiába, a Német; Demokra­tikus Köztársaságba és a Német Szövetségi Köztársaságba küld­tek. Aszalt szilvából Németor­szág, Csehszlovákia és Anglia rendelt A raktáron levő 30 vagon savanyúságot belföldre, a 23 va­gon lecsónak felét pedig kül­földre szállítják. Többféle facsemetét nevelnek A szabadszállási erdészet 20 holdas fülöpszállási csemete­kertjében többféle — szürke­nyár, feketefenyő, olajfűz, akác stb. — facsemetét nevelnek. Eze­ket nemcsak a társerdészetek­nek, hanem a fásító közületek- nak. tanácsoknak és legeltetési bizottságoknak is szállítják, sül exportálnak is belőlük. Nemré­giben egy bécsi magánvállalko­zónak 10 ezer olajfű z-csemetés szállítottak. Az olajfűz magjából egyéb­ként pontosan egy hete 11 má­zsát vetettek el két hektáron,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom