Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-09 / 264. szám

Akik a „vízből” élnek Novembertől januárig — meg­határozott napokon — újabb kül­földi vendégeket vár a gazdaság. Ekkor vaddisznó-, nyúl- és fá- cánvadászatot tartanak, naponta és személyenként 600 forintnak megfelelő valutáért. Ezenkívül a hazánkba látogató külföldiek­kel, a nagy érdeklődésre való tekintettel, négy öreg és 13 selejt szarvasbika, valamint ugyancsak 13 selejt őzbak kilövését is ter­vezi az erdőgazdaság. „A trófea becses szerzemény, főleg annak, aíkinek már gyűj­teménye is van belőle” — ezt tartják a külföldi vadászvendé­gek. S évről évre megteszik az utat egy újabb, a tavalyinál ta­lán még szebb agancs reményé­ben. A dunaártéri erdők pom­pás vadállománya nem véletle­nül csábítja őket erre a tájra. Krónika őrzi az 1891-ben lelőtt híres szálkai szarvasbika 14 és fél kilós agancsáról szóló fel­jegyzést, amelynek emléke most is megdobogtatja a vadászszíve­ket. Hazánk szép tája, a Duna—Tisza vidéke, változatos mó­don éli őszi világát. Az erdők tarka lombszőnyege s a Tisza- parti fűzfák mögül felröppenő varjak nyugtalan károgása azonban már a negyedik évszak közeledtét jelzi. Téli pihe­nőjére készül a természet, s vele együtt a termőföld is... Am az itt lakó emberek nem követik a természet íratlan törvényű változását. Szorgalmas munkájuk, terveik és min­dennapi életük újabb célok elérésére serkentik őket. Kine9 nekik ax erdő A déli határvidéktől felfelé, a folyó két oldalán, csaknem 60 ezer katasztrális holdon fekszik a Dunaártéri Erdőgazdaság. Há­rom megyére kiterjedő területe igen értékes a fafeldolgozó ipar számára. Az erdőállományt en­nek megfelelően évről évre gya­rapítják, hogy a gyártó üzemek «Ital felhasznált famennyiséget tervszerűen tudják pótolni. Lesben áH a vadász. _ Lomboscsemete több sxás hektáron — Nemrég fogtunk hozzá a novemberben kezdődő erdősítés talajelőkészítő munkájához — újságolja a gazdaság főmérnöke. — Jövő őszig, nagyrészt lombos­csemetéből, 439 hektáron tele­pítünk új erdőt, ezenkívül a megritkult területeken — majd­nem 800 hektáron — erdőfelújí­tást végzünk. Azokon a helye­ken pedig, ahol homokos a ta­laj, fenyőcsemete ültetését írja elő a terv. Megtudjuk, hogy az erdészet­hez tartozó, s a mezőgazdaság­ban már nem hasznosítható te­rületeket öt év alatt mindenütt erdősítik. A cél az, hogy ele­gendő faanyagot tudjanak adni a népgazdaság különböző ipar­ágainak, akár bútorgyártás vagy éppen saját feldolgozás céljára. Az új gazdasági év megindu­lása óta folyamatosan tart a faki­termelés. Szegedre, Budapestre, a Mohácsi Farostlemezgyárba, valamint a Csepeli és Fűzfői Pa­pírgyár részére is küldenek megfelelő faanyagot, jórészt nyár- és fűzfafélét. Ezenkívül az erdőgazdaság évente 8—10 ezer köbméter bánya- és pillérfát jut­tat a bányamunkásokat védő tartógerendák és oszlopok készí­tésével foglalkozó üzemeknek. — Milyen faipari termékeket állítanak elő saját feldolgozó üzemeikben? — kérdezzük. — Nálunk az erre alkalmas faanyagból többféle félkészáru készül. A padlóburkoláshoz hasz­nálatos parkettafa s a különbö­ző méretű bányadeszkák és sző­lőkarók megye-, sőt országszerte is keresettek. Szalag- és körfű­részekkel dolgozó üzemeink fe­dezik a szükségletet. Ha a puskagolyó nem elég . .. Pár száz méterre az érsekcsa- nádi erdő mögött puskalövések zaja töri meg a csendet Még hallani a lövések visszhangját, amikor nem messze az erdőtől, egy kis tisztás fölött lebukik három réti héja. Értéktelen zsák­mány — de a dúvadirtás végett tőlük sem szabad sajnálni a, golyót... Kazi András erdészeti előadót éppen itt találjuk. Beszélgetés közben a dúvad-pusztításról és a nemesvad-állomány gyarapítá­sáról hallunk néhány jellemző adatot. — Az elmúlt gazdasági évben több mint négyezer dúvad ke­rült terítékre — mondja az elő­adó. — Ezek között 1055 szarka, 756 szürke varjú, 17 réti héja, 29 görény és 553 kóbor macska volt. Bár a fácánok és egyéb apróvadak ellenségeit lépten- nyomon irtjuk, mégis van belő­lük jócskán. Ezért a jövőben — ha már a puskagolyó nem elég! — erős mérgezőszert is haszná­lunk ellenük. Kazi elvtárs elmondja még, hogy vérfelfrissítés céljából újabb 40—50 őzzel növelik a meglevő állományt. Ezeket — mint hírlik — Békés megyébpl hozzák ide, az erdőgazdaság vad­rezervátumába. Híres trófeák És az őszi vadászatok? Azokról lehetne ám mit mesélni. Szeptemberben, szarvasbőgés ide­jén, külföldiek költöztek a les­helyhez legközelebb eső erdész­házakba, s alig várták a napot, amikor magukhoz vehették a gyönyörű agancsokat. ítt-tartóz- kodásuk sikerrel járt: a puska­végre került 14 szarvashiba tró­feája közül hat ezüst-, öt pedig bronzérmet szerzett tulajdono­sainak. Pirkadatkor, egésznapos fogás­hoz készülődve, halászok tele­pedtek a tiszaugi holtág part­jára. Vízre eresztik csónakjai­kat, majd a hálót maguk után húzva, megindulnak a holtág kö­zepe felé... Király Illéssel, az alpári Vi­rágzó Halászati Tsz elnökével mi is velük tartunk. — Nagy terület a miénk, majdnem félezer hold — mutat a Tisza irányába kísérőnk — Jó fogás van itt minden esztendő­útra adják a „zsákmányt”; hogy a Franciaországba szállítandó küldemény mielőbb rendeltetési helyére érjen, s ott a külföldi ínyencek asztalán legyen sokat dicsért „csemege”. Természete­sen ez csak amolyan mellékes munka a tiszai halászok életé­ben, a főfoglalkozásuk a halfo­gás, s ennek értik is minden csínját-binját. Apáiktól örökölt szép mesterségüket nem szíve­sen cserélnék fel mással. Szorgalmas, törekvő emberek Húzzák a hálót az alpári halászati szövetkezet szorgos tagjai. Mindjárt kiderül, miért nehéz a háló... A kölni vadászkiállítás első dí­ját nyerte el ez a trófea, amely egy Dusnok melletti vadászaton került »terítékre«. z.arvasbikát lőttek a kaiapancsai erdőben. Ha nincs jármű, a lő is megjárja vontatónak. PETŐFI NBPB A Magye: SeodaUsts Munkáspárt ! Bács-Kiskun megyei Bizottság» és a megyei tanács lapja, j Szerkeszti a szerkesztő bizottság. ! felelős szerkesztő: Weither Danié Kladjat S a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. ; Felelős kiadói Mezei István) Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont) 26-19. 23-16. Szerkesztő bizottsági 10-38, Belpolitikai rovat: a -22. Kiadóhivatal) kecskémét, Szabadság tér V». Telefon: 13-0» Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető) • helyi postahivataloknál ée kézbesítőiméi. Előfizetési díj 1 hónapra 15 törtet. ben, 200—250 mázsánál keve­sebbre mostanában nem emlék­szem. Lehet, hogy a halászsze­rencse is kedvez... de mi in­kább a magunk tehetségében bí­zunk! Ez pedig évről évre ka­matozik. Tavaly a közös földe­ken termett haltakarmányból 50 ezer — általunk vásárolt — iva­dékot neveltünk szép, egykilós pontyokká. Most, november ele­jén Szajolból várunk 25—30 ezer ivadékot, s erre már össze is gyűjtöttük a pénzt. — Az „utánpótlást* hol helye­zik el? — A Tőserdő melletti szikrai holtágban. Ott biztos, védett he­lyen lesznek. — Tagjaink saját erőből fej­lesztik a haltenyésztést — foly­tatja a szövetkezet elnöke. — Adóssággal nem akarjuk ter­helni a közös vagyont, ez csak hátráltatna bennünket. A múlt évben például, amikor ívató lé­tesítéséről volt szó, azt mondták a gazdák: „Van nekünk saját pénzünk. Csináljuk meg abból!” És így is lett... Jól fizet a Tisza az alpári halászok, erről győ­ződtünk meg látogatásunk al­kalmával is. Legyen akármilyen évszak, mindig serényen helyt­állnak a félezer holdnyi folyó­szakaszon. Szeretik a gazdag zsákmányt rejtő Tiszát, amely meg is fizet szorgos munkáju­kért. Nem hagyja üresen a ha­lászok hálóit... * Így dolgoznak, s alapozzák meg jövőjüket a Duna—Tisza mentén lakó emberek, akiknek életéből, munkájából csak né­hány képet ragadtunk ki ripor­tunkban. Hétköznapjaik egy-egy jellemző epizódjai ezek, amelyek lankadatlan szorgalmuk és ne­mes céljaik nyomán válnak tel­jes értékűvé, boldogulásuk gaz­dag forrásává. Kohl Antal Bécs-Klsxun megyei Nyomda V) Kecskemét. — Telefon; U-8S. Régebben, évekkel ezelőtt, még varsákkal és kezdetlegesen kis hálókkal jártak halászni a Tiszára; ma viszont széles per­ionhálóval fogják a halat. A mű­anyagburkolatért annak idején 15 ezer forintot fizetett a szövet­kezet. A beruházások összege kama­tosán visszatérül. A korszerűbb felszerelések birtokában több halat tudnak fogni, s emellett munkájuk is könnyebbé válik. Évi jövedelmükből 42 forint jut egy munkaegységre, ennek érté­két azonban tovább akarják nö- j vélni. Jó bevételi forrást jelent. 1 például a kecskebékafogás is — darabjáért tudniillik 11 forintot fizet a MAVAD. Holdfényes éj­szaka, amikor a békák megje­lennek a víz szélén, zseblámpa fénye mellett akár 50-et is ki­foghatnak. Másnap azután vas­Egy szépen fejlett ponty 3 sok közül. Kanalas Mihály örül a jó fogásnak. (Lakatos József felvételei.) Emberek a Duna—Tisza mentén

Next

/
Oldalképek
Tartalom