Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-12 / 267. szám

4. oldal 1961. november 12. vasárnap Szovjet Filmhét: november 16—22 A z elmúlt évek során mindig jelentős dátum volt a mozik műsorában egy-egy nagy­sikerű szovjet film bemutatása. A felszabadulás óta eltelt éveikben közönsé­günk megismerte és megszerette a szovjet film- művészetet, szívébe zárta a Csapajeveiket, a Ma- ximokat, a kronstadti tengerészeket, a viborgi proletárokat és a többi szovjet film megannyi felejthetetlen hősét Olyan nagy alkotásokkal gazdagodott a világ filmművészete, mint az Othello, a Szállnak a darvak, az Emberi sors és a Ballada a katonáról. Olyan nagysikerű fil­meknek tapsolt közönségünk, mint a Szibériai rapszódia, a Karneváli éjszaka, a Gitáros lány és a Lányok tavasza. E bben az esztendőben is kimagasló alkotá­sokat ígér a szovjet filmhét Kecskeméten és Baján ünnepi díszelőadáson kerül bemutatásra az idei moszkvai fesztivál nagydíjával kitünte­tett Tiszta égbolt. Rendezője, Grigorij Csuhraj nem ismeretlen a magyar közönség előtt, hiszen a Negyvenegyedik és a Ballada a katonáról című filmjét nagy sikerrel játszották filmszínházaink. Témáját és művészi megoldásait tekintve, har­madik filmje is kivételes alkotás. Egy szerelem emberi mozzanatokban gazdag története pereg előttünk, amely súlyos társadalmi problémákat is érint, mégsem válik soha politikai illusztrá­cióvá, mindvégig az élet eleven szépségével és izgalmával hat A filmhét másik kiemelkedő alkotása a Két élet című monumentális történelmi film. A két új film mellett számos, régebbi, nagysikerű al­kotást is műsorra tűznek a filmszínházak, mint a Kenyér és rózsák, Az utolsó össztűz, A mi édesanyánk és a Foma Gorgyejev. ovember 16-tól 22-ig megyénkben 46 he­lyen 78 filmet játszanak a mozik. Az idei szovjet filmhét műsora szemléltetően mutatja majd azt az új, nagyarányú fejlődést, amely a szovjet filmművészetben végbement. A bemuta­tásra kerülő filmek nagy többsége a mai szovjet életet, a kommunizmust építő szovjet ember mindennapjainak örömeit, gondjait tárja a néző elé. Érdekes filmek, felejthetetlen színészi alakí­tások teszik gazdaggá a szovjet filmek idei sereg­szemléjét N° Lenin zászlaja alatt harcolt Megfiatalítják az embert a kedves emlékek Zsebnaptára, a „kisokosa” ez­úttal csak a hét második felére tartogat programot: tanácsülés, KISZ-bizottsági ülés és a mun­kásőrség. .. Lassan megint rá kerül a szolgálat. Ma és holnap tehát szabad. Begyújt a kályhá­ba, jó meleget varázsol, él tesz- vesz a ház körül. Így van ez már, amikor az embert nyug­díjra, pihenésre „kárhoztatják”™ Jókor kopogtattunk. Rózsa Ja­ni bácsi, a kecskeméti veterán kommunista készséggel áll ren­delkezésünkre. Fiatalságára min­dig szívesen emlékezik. Pedig hej, de nem volt könnyű! S már mondja is. Mesél, mesél sok-sok élményéről. Jani bácsi kék szeme egészen fiatalos csillogást kap, gyér, hó­fehér haját, bajusakáját is sző­késbarnának látom. A több mint négy évtizeddel ezelőtti Rózsa János ül velem szemben. Va­rázslat ez? Igen. A kedves em­lékek «tesznek ilyet az ember­rel... — Az Uraiban ért a Nagy Ok­tóber. Egy szverdlovsaki belga érdekeltségű vasgyárban dolgoz­tunk mint hadifoglyok: magya­rok, tatárok, koreaiak, szóval egy egész nemzetközi brigád. A forradalom híre későn jutott el hozzánk. Titkolták előttünk. Csak annyit hallottunk, hogy za­vargások vannak. Ügy tavasz felé aztán megtudtuk, hogy nincs már cár. Kerenszkij van kormányon — jutott el pénzével együtt az újabb hír. Olyan volt ez a pénz, mint egy egész asztallap. Ügy vagdosták szét a gyárban... Közben szöktek a hadifoglyok. Gondoltam én is: 1915 óta va­gyok itt, jó lenne hazamenni. < Borzalmasak voltak ott a telek, j meg az ellátás is... De hát a többiek sem jutottak tovább j Szverdlovszknál, az akkori Je- katerinburgnál. Onnan mindig visszaterelték őket. í Aztán egy kis változás jött egyhangú életünkbe: esténként a barakban szociáldemokrata elvtársak okosítottak minket. Még sokat foglalkoztatott ben­nünket a hazamenetel, amikor egy napon halljuk: a bolsevik párt vette át a hatalmat! A gyár kezdett szabotálni. Ilyeneket hangoztattak a vezetők, hogy a bolsevikoknak nem dolgozunk. Egyszer csak eljöttek hozzánk is a bolsevik szervezők. Ismer­tették, mi a változás és munká­ra serkentettek, merthogy most már magának dolgozik a nép!... Nemsokára azonban leállították a gyárat, hét kemencéből csak kettő, majd egy dolgozott, mert nem volt élelem. Az ellenforra­dalmi bandák elvágták a vasút­vonalat, nem volt utánpótlás. Mehetett ki merre látott. Szverdlovszki táborba kerül­tem, onnan pedig Omszkba. Itt szervezett be a Vörös Hadsereg­be Ügeti Karol} «Ívtárs. A ke­leti frontra kerültem. A cseh lé­gionistákkal vettük fel a harcot A mi felszerelésünk jobb volt mint az övék. Páncélvonatunk Rózsa János munkásőr egyen­ruhában. előtt sok akadályt állítottak, még viaduktot is robbantottak, de mi helyreállítottuk a vonalat és nyomultunk előre tovább... Amit mond, szinte újraéli Ró­zsa Jani bácsi. Talán a cigaret- tapödrést is abban az időben ta­nulta, olyan ügyesen csinálja. Üjabb fogság, sok nehézség, az illegális munkába való be­kapcsolódás és újabb harcok el­beszélése következett ezután. — Majd a moszkvai és pétervári vörösparancsinok-képző iskola, ahol szakaszparancsnokká ké­pezték, 1922-ben a hazatérés, majd az internálás, börtön, a nehéz, küzdelmes évek itthon. — A felszabadulás utáni évek­ről? Mit mondjak? Ezeket éljük. És jó, hogy tudunk a szabadság­gal élni! De azért — nyúl Jani bácsi az asztalon heverő Nép- szabadságért, mely a XXII. pártkongresszusról tájékoztat — erről mondanék még valamit. — Nagyon megnyugtató szá­momra a Szovjetunió politikája. Békére törekedni állhatatosan, a tárgyaló asztalnál rendezni min­dent, amit csak lehet és az egy főre eső árutermelés növelésé­vel a kommunizmusba érni, mi­előbb elhagyni a kapitalista ve- télytársati És akkor nyert csa­tánk van! P. L Weintráger Adolf: Otthon. Vendégszereplésen a kiskunmajsai Irodalmi színpad JRettentö Modriguez írta: Horváth József J S3. — Ázom a reggelen, amikor elhurcolták őt, éppen magához akart jönni. Imre bácsi keményen Géza szeme közé nézett: — Azon a reggelen én nem vártam ide Annát! — jegyezte meg csaknem ridegen. — Persze, értem — mondta Géza, mintegy hangosan gon­dolkozva. — Anna megtudta, hogy Imre bácsi újabban itt tartózkodik és segíteni akart Csend támadt. Végül Imre bácsi határozott — Hát jó. Kérem, elvtárs, sé­táljon el a Gádor utca és Már­kus tér sarkáig. Ott legyen szí­ves bevárni engem. Negyedóra múlva ott leszek. Onnét együtt mehetünk. De... igazán semmi baja 6em esett “■Józsikának-“? — Nem. dehogy! — mondta vidáman Géza. — No. egy kis ijedtség, semmi több. Hanem... városszerte igazoltatnak a ka­tonák és a nyilasok. Van vala­mi elfogadható igazolványa, Imre bácsi? Az idős férfi széttárta a kar­ját: — Nincs bizony, elvtárs, egy fikarcnyi iratom sincsen. Hol­nap reggelre váltam valakit, aki hozott volna valami papí­rokat — No, nem baj — Jelentette ki Géza. — De jól figyeljen rám. Imre bácsi. Én egy —. spanyol diplomata vagyok. Igen, spanyol diplomata. — Mi az ördög! — derült fel az öreg. — Maga pedig az édesapánk és süket, mint az ágyú. Ha úgy adódik. Én majd spanyol nyel­ven ordítozom a fülébe, de ma­ga csak a mozdulataimból ért Világos, Imre bácsi? Minden­ben azt tegye, amit én mutoga­tok. Imre bácsi bólintott és furcsa szemeket meresztve nézett a távozó Géza után. Géza kényelmesen sétált vé­gig a Gád 'ín. Kitűnően érezte m?? s — tűnő­dött. irúkü le tájékán melegség g. t —, hogy is mondta ii. bácsi? “Elv­társ .. Aha, xe, a kom­munisták szól!;.; : így egymást— Eszerint Imre bá^-Si kommunis­ta. Talán kommunista vezető? Meglehet És Anna? Nyilván Anna is kommunista Érdekes... Még sohasem láttam eleven kommunistát — gondolta Géza — De hiszen ezeket az embe reket mindig szarvakkal a hom­Nagysikerű műsorral mutat­kozott be a múlt hónap végén a kiskunmajsai irodalmi szín­pad. A kultúrház nagytermét zsúfolásig megtöltötték az ér­deklődők — s lankadatlan fi­gyelemmel hallgatták végig a magyar irodalom legszebb sze­relmi verseit, melyeket ötletes keret játék kíséretében tolmácsol­tak a szereplők. Az előadás után irodalmi kérdezz- felélek estre került sor. A nagyszerű előadás híre lokukon ábrázolták! Pedig mi­lyen rokonszenves ember ez az Imre bácsi is. És a kicsi An­na ..! Ezekkel ijesztgették itt még a gyerekeket is..Tele vannak gyanakvással... Hát persze, ezeket az emberekei örökké akasztófa és golyó fe­nyegeti. Érthető. De segíteni fogok nekik! — határozta el keményen Géza Valaki eiköhintette magát a háta mögött. Imre bácsi volt. Villamosra szálltak. Útközben egy szót sem váltottak egymás­sal. Senki ügyet sem vetett rá­juk. Már az Olasz fasorban robo­gott velük a villamos, amikor Géza intett: leszállnaik. A villamos hosszan fékezett. Kimentek a peronra A peron üres volt, kívülük senki sem tartózkodott rajta. Abban a pillanatban, amikor a villamos megállt. Imre bácsi megérintette Géza karját és gyorsan odasúgta: — Még egy megállót De Géza nem értette meg az idős férfit és máris a karja után nyúlt hogy lesegítse a villamosról. Mindez oly hirte­len történt hogy Imre bácsinak egy pillanata sem maradt el­lenkezésre. A villamos tovább indult Géza csak ekkor fedezte fel, hogy a megállótól pár méter­nyire, ott, hol a követség utcája felé át kell kelni az út­test«!, egy katonákból és nyilas '-arszalagos civilekből összete­vődő igazoltató-különítmény ácsorog. —* gyorsan eljutott a szomszédos falvakba, s az irodalmi színpad máris több községbe kapott meghívást Vasárnap például Gátőrön mutatkoztak be. azután ellátogatnak a járás többi kéz­ségébe is. örömmel adjuk hírül, hogy a vendégszereplések mellett már a következő műsor próbái is folynak. A tehetséges és lelkes kis előadógárda ugyanis legkö­zelebb József Attila verselve! ismerteti meg hallgatóit Imre bácsinak arctana rebbent most már mindegy. Géza és az öreg egyenesen, magabiztos léptekkel a különít­mény felé tartott Egy hadapród-őrmester top­pant elébük: — Igazoltatás. Kérem a pa­pírokat Géza felkapta a tekintetét éa tért magyarsággal kérdezte:-— Micsoda akarni? Az őrmester kézzd-lábbal magyarázott: —> Igazolványokat! — Ah — értette meg hirtelen Géza és határtalan fölénnyel a zsebébe nyúlt Milyen jól tette, hogy mielőtt útba indult volna, magához vette ezt az okmányt— Egy szabályszerű spanyol dip­lomáciai útlevelet nyomott az őrmester kezébe. A hadapród átvette az útleve­let és megpróbálta kisilabizál- ni a fedőlap feliratát Géza pimasz fölénnyel, sőt ingerülten sürgette: — Rapido! Rapido! — Majd németül is elismételte: — Schnell, schnell! Az őrmester rápillantott, majd gyorsan fellapozta az útlevelet Géza lendületesen hozzáfűzte: — Pass porté espanol! Ver­stehen sie? Spanyol;.. A határozott fellépés, az eré­lyes hang használt. A hadapród- őrmester tüstént visszaadta az útlevelet Géza egyetlen pillanatot sem hagyott ki. Harsányan rászólt -apjára-“, aki mellette álldogált: — Bien muy, padre! íFolvtatj'.ik»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom