Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-07 / 263. szám

4. oldal november 7, kedd Megjegyzések egy kiállításról A iflLyip élezem, tiazajMtmi!” Megvédiük a forradalmat B ; »zárta kapuit Holló László Kossuth-dJjas festőmű­vész Kiskunfélegyházán rende­zett kiállítása. Ritka élményben volt részük azoknak, akik a gazdag anyagot megismerhették, .részt vettek a megnyitó ünnep­ségen. Nemcsak egy nagyszerű életmű csaknem teljes foglala­tát láthatták meg. hanem tanúi lehettek annak a ritka pilla­natnak. amikor egy nagy mű­vész abba a városba érkezik vissza, ahonnan 54 évvel ezelőtt H i Holló László: Vesszőhántók című műve a kiállításon. Ünnepség a portásfülkében Pontosan öt esztendeje történt. Az előző két hét eseményei emlékének nyomasztó súlyá­val a hangulatomon mentem lakásomtól a szerkesztőségig, végig a Lenin körúton. Köd ülte meg a lelkemet, akárcsak a főváros háztömbjeit a nyúlós, undorító massza. A „hogyan lesz tovább?”-ra tudtam a választ, hiszen már öt nappal előbb Kádár elvtárs a rádióban bejelentette, hogy megalakult a Magyar Szocialista Munkáspárt, a kom­munisták pártja. Az ellenforradalom borzalmainak iszonyú emlékét azon­ban nem ellensúlyozta bennem a jövendő arculatát formál- gató képzelet, s emlékezetem kútjából úgy dobódott fel a két hét minden szörnyűsége, mint a tisztaságot kedvelő forrás­ban a belészórt szemét, ocsmányság. Láttam a házunk kapujától nem messze fára akasztott államvédelmi századost; láttam a Baross utcától az Üllői útig tartó szakaszon a szétroncsolt holttesteket; az emlékezés filmvásznán lepergett előttem a felgyújtott Horizont köny­vesbolt, amelyből éretlen tacskók néhány diadalmasan ra­gyogó felnőtt biztatásától tüzelve, s még több, de semleges szótlanságba dermedt férfi és nő bávatag-kíváncsi tekinteté­től kísérve máglyára szórta Lenin, Tolsztoj, Lermontov, Pus­kin, Gorkij és Solohov műveit. Szinte hallottam az ordítást, amely feltört a mellékutcák láthatatlan menekülőinek csorda- üldözőiből; s a kancsal Nagy Imre káoszt teremtő, paposán kenetteljes rádióbeszédeit hallucinálta a fülem. így, ilyen hangulatban érkeztem a szerkesztőség szék­házéhoz, remélve, hogy átjuthatok a bejárati kapun, ame­lyen túl bizonyára lesz egy-két munkatársam, barátom, akik­kel együtt, közösen felfokozhatjuk majd magunkban a reményt. De vajon beenged-e a szovjet katona, aki a kapu előtt álló tank mellett strázsált olyan nyugalommal, mintha csak valami egyszerű őrségen posztolna, nem pedig a körülötte hullámzó, ismeretlen szándékú tömeg gyűrűjében. Hogy néhány méterről elnézegettem — nem kevéssé cso­dálva rendíthetetlen nyugalmát —, eszembe jutottak azok a társai, akik életüket áldozták az ellenforradalmárokkal ví­vott harcban, miértünk, a mi jövőnkért. Mindezt tudhatja ez a lányosképű fiatalember is, — és mégis oly nyugodt, barátságos, mintha misem történt volna. Hosszas latolgatás után odaléptem hozzá, igazoltam ma­gam, s kértem engedélyét, hogy felmenjek a szerkesztőségbe. — Nincs bent senki, csak az öreg portás — mondta. — Vele kiváltképp szeretnék beszélni. Jó barátom... Vöröskatona volt annak idején. — Tudom — válaszolta, s ebből megértettem, hogy már barátságot kötött az azóta meghalt, drága emlékű Kosztor bácsival, szerkesztőségünk örökké mosolygó portásával... Aztán pillanatnyi tétovázás után karonragadott, s bevezetett az öreghez, a kapu alatti fülkébe. Kosztor bácsival könnyes örömmel üdvözöltük egymást — Emlékszel, az előző években milyen szépen megünne­peltük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját? — kérdezte a forradalom veteránja. — Hogyne emlékeznék. De ne haragudj, bennem már úgy összefolytak a napok, hogy nem is tudom, hányadika van ma. — Ezt a napot pedig soha nem szabad elfeledni — fed- dett meg. — No, gyere, ünnepeljünk... Továris — szólt q kifelé igyekvő katonának —, maradj itt te is! És az öreg halkan, majd mind erősebben dünnyögni kezdte az Internacionálét. A szovjet katona is vele énekelt Nekem nem jött ki hang a torkomon. Illetve éreztem, hogy ha kinyitom a szám, hangosan felzokogok... Némán álltam hát, s minden fájdalmat, kétségbeesést eloszlatva, re­ményt táplálva folyt a könnyem. — Ne sírj, magyar — veregetett vállon a katona. — Nézd. süt a nap — mutatott ki az ablakon. Csakugyan, odakünn a napsugarak oszlatni kezdték a ködöt. Tarján István művészi pályafutása eHndntt. A kiállítás jelentőségét emel­te, hogy a nagyértékű kollek­cióban az a 29 kép is kiállításra került, melyet a mester szülő­városa iránti szeresteiből és tisz. teleiből a kiskunfélegyházi Kis­kun Múzeumnak ajándékozott. »■Ügy érzem, hazajöttem-« — vallotta a megnyitó ünnepségen a művész, aki 74 éves koráfa megkapta a legnagyobb kultu­rális jellegű kitüntetést, a Kos- suth-díjat. olló Lászlót a magyar Al­föld. az Alföld népe fes­tőjének Ismerhették meg a fél­egyháziak. Nagy érdeklődéssel fordul a parasztság élete felé. Erről tanúskodnak Szénagyűj­tők, Tengerihordás, őszi szán­tás, Tarlógereblyézők. Vessző­hántók című képei is. Nagy rea­litással sugárzik egy 1943-ban festett képéből a paraszti sors tragikuma. A hazatérő paraszt­asszonyok című kompozíció az egyszerű emberek, a kizsákmá­nyoltak melletti együttérzést fejezi ki. Együttérzést és azo­nosulást a dolgozó osztályok sorsával. Az önarcképsorozat pedig bámulatosan érdekes »»életrajzot« tár a nézők elé 54 év vívódásainak, útkeresésének tragikus és örömteli pillanatait sűríti magába. ' iskunfélegyháza dolgozó népe meleg szeretettel (emlékezik vissza a nagy mester (itt töltött évedre. Az eddiginél i is erősebb láthatatlan szálak i szövődtek Kiskunfélegyháza és »Debrecen, a költő mostani ott- > hona között Dí. Falu Tibor (WetntrSgw Adolf rajza) Kj cA {jwmdaL&nt mpAzAdláj^cL Tizenhét jegyezd föl a vér minden eseppjét tizenhét a történelem oszlopát bilincstörő kezek emelték ne feledd el az öklöket a Kreml kapuit jól bezúzták ne feledd el a lábakat mik fölsebeződtek százszor la amíg kitaposták a proletár egyetlen útját Ifjúsági könyvtárat avattak Kecskeméten Vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek között került sor Kecs­keméten az új ifjúsági könyv­tár átadására. Az impozáns, szépen átalakított könyvtárhe­lyiség avatásán Fehér Sándor, a városi tanács v. b. pénzügyi osztályának vezetője mondott beszédet. Hangsúlyozta: az ifjú­ság műveltségi színvonalának emelését szolgálják a könyvtár­ban megtalálható szépirodalmi alkotások. Bízunk berme, hogy az ifjúsági könyvtár betölti a hozzá fűzött reményeket Az ünnepségen részt vett Reile Géza, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke és Sebő Gyula, a megyed tanács v. b. művelődési osztályának helyettes vezetője. Az ifjúsági könyvtár átadása gazdag kulturális műsorral zá­rult A régi cselédházak tövében Az ég olyan kéken tfln- n döklik ezen a csendes, ; őszvégi délelőttön. mintha má_ ljust írna a naptár. A nap is j süt — de azért apró fogai vau­inak már az időnek, ahogy mon- * dani szokták. Dezső Antal bácsi >74 esztendő bölcsességével ezért (posztókabátba öltözve tesz-vesz \ ugyan csak őszhaj ú társával: 'Gönczöl Ferenccel a daráló kő- írüL Aranysárga csöves kukori- >cával tömik a falánk, motorral ! járó masina bendőjét A kiskunhalasi Vörös Októ- ! bér Termelőszövetkezet köz­> pontjában vagyunk. Fakó emlé- | kék tolakodnak fel bennem. | Három-négyéves karomban az ; én apám is itt szolgált kom- 1 menriós kocsisként az akkori > Babó-birtokon. Még megvan a i cselédház, ahol közös konyhán 1 éltünk egy másik családdal. Ab- \ ban az épületben most föld- j művesszövetkezeti vegyesbolt | van, hogy deka élesztőért, ska­tulya gyufáért ne kelljen az itt ! lakóknak a városba szaladozni. ! A cselédházak fala még a múl- ! tat őrzi. — de a háztetőkre ka- [ paszkodó fényes villanydrót, a ; lakások berendezése már a je- ; lent igazolja. Dezső bácsi elkapja az öreg ! házakon mélázó tekintetemet. — Magam is 12 esztendeig voltam ám itt cseléd — kezdi az emlékezést. — még legény­koromban szegődtem el kocsis­nak. Babónak csak egy csép­lőgépe volt. a birtokot 8 pár igával és 32 ökörrel a cselédek, no meg a sok ideszoruló nap­számos kézzel munkálta. Mi segítettünk a kastély felépíté­sében is — mutat a jelenlegi iroda épületére, ami ugyan csak terjedelmesebb lakóház, de a va­laha szűk közös konyhán szo­rongó cselédek szemében mégis kastéllyá rangosodott. M erengve szedegeti az em­* 1 lékmorzsákat a régi idők­ről. A lóhajtó ostor mellől vit­ték el katonának 1913-ban. Olaszhonban érte a 17-es orosz forradalom híre. s amikor haza­jött, önként beállt maga is az itteni Vöröshadseregbe. A Ta­nácsköztársaság bukása után — mit tehetett egyebet — visszajött cselédeskedni Füzes-pusztára. A gazda visszavette — kellett az olcsó ember a több mint ezer holdhoz —. de az akkor még élő öreg Babó — a fiatal apja — nem bocsátotta meg cselédei­nek a forradalmat. »-Vörös te­kergők« voltak a szemében, s egyik kocsisát, Rutka Jóskát el is verette a fehér tisztekkel, mert -a disznó azt merte nekem mondani, hogy elvtárs..,« Gömczöl Fért bécsi helyben­hagyó fej tologatással kíséri a beszédet így igaz minden. Az fi kezében is sok kapa-kaszanyél kopott fényesre a Babó-birto- kon. Most már nem részese, harmadosa, hanem társgazdája százötvenedmagával a pusztá­nak. A szövetkezetben is a leg- példásabb szorgalmú emberek egyike — pedig egy év választ­ja él a nyugdíjazástól. Tizenegy éve munkacsapatvezető — há­rom közgyűlési jegyzőkönyv örökíti meg dicsérettel a nevét) Ezt már az elnök meséli róla. — A legszájasabto tagok is megj u hás zkodnak. ha Feri bé­csi csapatába kerülnek. Mert 5 sohasem úgy mondja, hogy ezt vagy amazt »csináljátok-«, hanem úgy, hogy »no, fogjunk hozzá« és elsőnek áll a munkába. Jó félóra járásra lakik a szövetke­zettől, de a pirkadó hajnal — akár tavasszal, akár ősszel »-* már a földön találja. Szeptem­ber végéig majdnem 350 mun­kaegységet teljesített... __ Mennyit ér az pénzben? — Feri bácsi felel: 23 forintot. Józanul teszi hozzá] dicsekedni való nincs vele, de panaszkodni sem illik) — Nemcsak azt kell számba- venni, ami közvetlen az ember zsebébe kerül. Csak szét kell nézni nálunk. Jövőre már 180 hold fiatal gyümölcsösünk lesz* tizenhét győzelmed dobok kfirtSk magja tizenhét villogó szemek aea-pengék tizenhét emeld föl esmagod as miM emeld föl aki elesett emeld föl magad Is a burzsujofe cárok vesszenek ágyúcsövekkd kd az égre tizenhét ^ robajló Hhta fogant Jelkép -■ tizenhét szétzúzzuk a tmHt korhadt rendjét tizenhét győzelmed örök »<■««* lnngja tizenhét forgósza mely a buitiuj sfcw terein atca-köveket tép forgósra mely egy haje.a». kilép ptrosló «n.dan.i s elkláitja magát én vagyok a Forradalom. HATVAlfl DJ3DBF

Next

/
Oldalképek
Tartalom