Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-05 / 262. szám
4. oldal 1951. november 5. vasárnao A zsákoló „Nem lélek senkitől..." Ritka, tartalmas élményt nyújtó kiállítás látható a Kecskeméti Katona József Múzeumban. A városi tanács és a múzeum rendezésében október 22-én megnyílt és november 11-én záruló kiállításon különösen nogy élményt jelentenek Derkovics Gyula, Uitz Béla és sok más képzőművész emlékezetes alkotásai. Íme a fotóriporterünk által megörökített Zsákoló, mely Lányi Dezső szobrászművész alkotása. (Pásztor Zoltán felvétele.) Lenin zászlaja alatt harcolt A hetedik osztag katonája Egy mártír emlékére Kiskunhalason, az árnyas- lombos Zalka Máté utca egyik házában morzsolgatja az életutó derűs, csendes napjait Su- hajda Mátyás elvtárs. 76 esztendő dere rakta fehér pelyheit dús bajuszára. Ebből a több mint hét és fél évtizedből most azokra a viharos esztendőkre emlékezik, amelyeket a Vörös Hadsereg katonájaként, az úgynevezett hetedik osztagban harcolt végig a Szovjetunióban. — 1914 májusában lettem vasutas. Ahogy kitört a háború, rögtön elvittek, s pontosan egy évre fogságba estem. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hadifogolyként ért 1919-ben beléptem az ottani kommunista pártba és sok-sok magyar ka- tanatársammal együtt a Vörö6 Hadseregben harcoltunk. A hetedik osztag, amelyben én voltam, amolyan rendfenntartó alakulat volt, amely a hadsereg nyomában járva biztosította a rendet, s védte a városokat a fehérek éHentámadásadtól. Suhajda bácsi homlokát ráncolva igyekszik visszaemlékezni a szabadságáért akkor élet-halál harcsat vívó hatalmas ország azon tájadra, ahol akkor járt. Omszk, Kazán, Novonikolajszk nevét említi. Sajnálkozva ingatja a fejét, hogy újra soha nem látta viszont ezeket a helyeket —, csak az újságokból, előadásokból, a rádióból tudja: micsoda fejlődést ért el a szovjet hatalom. Az ősz veterán négy esztendeig segített fegyverrel kezében a forradalom győzelmének megszilárdításában és 1921-ben került vissza Magyarországra. — Kommunista volt szívében-lel- kében. Kint megtanulta, hogy neki, mint munkásnak, csak az egyetlen igazi pártban lehet ezután a helye. 1937-ben ment nyugdíjba s 1945-ben, már ősz fejjél elsőnek lépett be a Magyar Kommunista Pártba. — Nem harcoltunk hiába — mondja nagyon mélyről jövő örömmel s fáradt, öreg kezét — mintegy megnyugodva — kulcsolja össze. Az unoka rózsaszín, puha Ids kacsóját hízelkedve cirógatja végig ráncos öklén, s a napfény langyosában fürdő udvarra csalogatja játszani a nagyapót;.. 30. — És azután? — bukott ki a kérdés önkéntelenül Gézából. — Azután is, mindaddig, amíg én, vagy a követség épületének, vagyonának, teljes állagának jogos tulajdonosa, a spanyol kormány másképpen nem rendelkezik. Nézze, ha mégis úgy alakulnának a dolgok, hogy nekem Időközben el kell hagynom Magyarországot, a háború után feltétlenül sor kerül az ilyen jogi kérdések rendezésére is, valamelyik diplomáciai társmisszió majd felhatalmazást kap a spanyol kormánytól, a követség felszámolására. Megígérem magának, Rodriguez, hogy ebben az esetben gondoskodni fogok a maga teljes kárpótlásáról. Géza előtt most már világosan kibontakozott a követ elképzelése. Torkában dobogott a szíve. Szinte meg kellett erőltetnie az agyát, hogy továbbra is a követre tudjon figyelni. Hiszen meglódul/immár az ő képzelete: beláthatatlanul nagyszerű perspektívák. .. Gazdája lesz a spanyol háznak... — Nos, Rodriguez? — nézett kérdőn a fiatalemberre a követ. Géza határozottan válaszolt: — Kegyelmes uram, elvállalom » megbízást Egymással ellentmondó hírek kószáltak Kiskunmaj- sán 1956. október 23-a utáni napokban. A község életében a fővárosban lezajlott események látszólag semmiféle változást nem hoztak. A falu és a környező tanyavilág dolgos lakói végezték megszokott munkájukat. Törték a kukoricát, szedték a krumplit, szántottak, vetettek. Huszonhetedikéig minden csendes volt Kiskunmajsán. E reggelen borult fel minden. Hogy is volt? Erre a napra hirdették meg az őszi vásárt. Hajnalban megindult az emberáradat a majsai vásái-tér felé. A kép a szokásostól most sem ütött el. A lacikonyhák, a borkimérések jó falatokkal, erős újborokkal csalogatták a vásárlókat. Hamarosan sokan felöntöttek a garatra és e kapatos emberek szétszóródtak a községben. Itt már nem kellett más, minthogy Pa- tyi István, ez a büntetett előéletű csavargó, belesüvöltsön a levegőbe: „Emberek verjük le a vörös csillagot a községházáról!” És verni kezdték a csillagot. Patyi letépte a tanácsháza zászlaját és azzal toborozta ..híveit”: Kolompár Mátyást, Pekó Istvánt, Radóczi Máriát, Koncz Sándort, Jójárt Gergelyt, és a többi hasonszőrűt. Pelró ordítozni kezdett: „Budapesten munkásvér folyik! Le a beadással! Ti még alusztok?” A vásározó nép, mely ilyen felfordulást még nem látott, kissé távolabbról nézte ezek handabandázását. Nem tudták akkor még, hogy itt nemsokára vér folyik majd ... Délelőtt a tanácsházán még minden rendben volt. Kurucz Sándor vb-elnök megszokott, napi munkáját végezte. Bent tartózkodott hivatali szobájában Neményi József ipari és kereskedelmi előadó is. Nem sokkal dél előtt figyeltek fel arra. hogy néhány ember, ifjú Patyi, Koncz, Pekó és Jóiért irányítása mellett a tanácsháza címeres, csillagos táblájának leveréséhez készülődött A tanácselnök nyugtató szavakkal közeledett feléjük, ez azonban mit sem használt a részeg, felhevült A követ ellágyult, szinte kőny- nyekig meghatódott: — Számítottam magára, kedves barátom. Boldoggá tett készségével. Különben, először arról volt szó, hogy Franciscoi hagyom itt, és — magát viszem el Hévízre... — Engem? — kapta fel a fejét Rodriguez. — Igen, de később más döntés született Az ám, néhány részletkérdést még meg kell beszélnünk. Én megfelelő pénzösz- szeget hagyok hátra magának, s azzal éppúgy kell gazdálkodnia, mintha mi sem történt volna, A gazdasági ügyvitelbe Francisco már betanította, igaz? Helyes. — Kegyelmes uram — kérdezte halkan Géza — időközben sem számíthatok arra, hogy alkalmasint .. fellátogat Budapestre. — Nem hiszem, kedves barátom. Ez baklövés lenne. De várjunk, maga megígérte, hogy nem fog kérdezősködni! Kérem, most menjen, édes fiam. Holnap reggel még beszélgetünk. A diós, Rodriguez! Géza kábultan haladt haladt át a parkon. Ezernyi gondolat kúszálódott össze az agyában. Hogyan is mondta a minap a követ? A magyar külügyminisztériumban teljes őrségváltás főtársaság ellen. Rövidesen mintegy száz főnyire nőtt a tömeg, melyet Pekó nemzetiszinű zászló alatt toborozott. Az elnök a túlerővel szemben tehetetlenül visszafordult az irodájába, hazaküldte a dolgozókat, majd ő is utánuk ment. Hazafelé indult az öreg Neményi is. Pekó ellenforradalmi bandája ezek után serr. nyugodott. Tovább ordítoztak: „Le a kommunistákkal!” Menjünk a párttitkárért, hozzuk ide!” És gyűlölködve röpködtek a feldobott nevek a levegőbe. Rádóczi Mária hisztériás sikollyal süvítette: „Keressük meg Neményi Józsefet, hozzuk ide. itt pofázzon nekünk az a büdös kommunista...!” Mint a lavina, indult meg a felbolygatott, félig részeg tömeg a piros-fehér-zöld zászló alatt Neményi lakása felé. Neményi József, amikor dél körül elhagyta a tanácsházát, egyenesen hazament. Segített az asszonynak a ház körüli munkákban. Hozzákezdett a gyújtósfa aprításához, miközben lehaneoltan mesélte feleségének a főtéren történteket. Nem jutott messze a történetben, amikor kiáltásokat hallott Pillanatok alatt, mintegy ötven főnyi csoport lepte el a kis ház udvarát. Itt is Pekó volt a hangadó: l,Na te büdös kommunista, érted jöttünk!” Közrefogták az idős embert és vonszolták magukkal. Megriadt felesége szaladt utána az utcán. A menet a tanácsháza elé hömnöly- gött. ahol váratlanul fordulat zavarta meg, a közjátékot. Egy szakasz honvéd ért a térre és megkísérelte Neményi József kimentését az ellenforradalmárok karmai közül. Rövid dulakodás után sikerült az öreg harcos kommunistát és feleségét betuszkolni a tanácsháza kapuján. Ekkor még volt egy olyan oillanat, amikor megmenthette volna életét. Az egyik honvéd azt tanácsolta, hogy feleségével együtt meneküljön a hátsó kapun. Az idős ember azonban erre nem volt hajlandó. „Nem félek senkitől. Sohasem tettem ellenük semmi rosszat, miért bántanának engem?” lyik... Micsoda lehetőségek! Eltökélte, hogy délután magához vesz néhány okmányt a kő- vetségl titkárságon. Mit szól majd a kis Anna? Nem, nem szabad ajtóstul rontania a házba. Hiszen azt sem tudja, ki ez a lány. Most... most az üldözöttek, a meghurcoltak bosszúálló ökle lehetek .. A nyilasok réme! Rettentő Rodriguez...! Bekopogott Gulyás lakásába. Az öreg is, Anna is alig palástolható nyugtalansággal várakozott rá. Géza leült az asztalhoz és két tenyerébe szorította halántékát Amazok lopva figyelték őt: látták, milyen különös, vad mosoly terül szét az arcán... De nem akarták beszédre nógatni. Vártak. — Hol is kezdjem? — áTlt fel végül Géza, s mintegy hangosan töprengett. — Annyi mindent kellene egyszerre mondanom... De legelőször is azt hogy nincsen semmi baj. Sőt! Gulyás bácsi, Anna, mintha a mennybéli úristen csodát művelt volna! — Kislány — fordult túláradó szeretettel a lányhoz — immár teljes biztonságnan érezheti magát! Én pedig... Én esküszöm, hogy a gyilkosok réme leszek! — Rodriguez úr, mi történt’ — kérdezte gyanakodva Gulyás. De még mielőtt Géza válaszolhatott volna, valaki erősen kopogtatott az előszoba ajtaján. Géza megtorpant. — Menjen — intett az öregnek. Néhány rövid pillanat múlva a kaput védő katonákat elsöpörte az ellenforradalmi horda és Pekóék újra kezükbe kaparintották a szerencsétlen öregembert. Ki vonszolták a kapun és megkezdődött a véres dráma utolsó fejezete. Nyolcán, tizen körülvették Neményit és Pekó elvadult arccal, öklével a tarkójára sújtott. Az áldozat arcra bukott. Ekkor Patyi, Jójárt, Ré- kási és a többiek rugdosni kezdték. Neményiné örjöngve ugrott férjéhez és testével akarta megvédeni. öt is összeverték és elvonszolták onnan. A földön fet- rengő Neményi Józsefet egymás után érték a rúgások. „Kommunista!... Kommunista!... Kommunista!...” Ezek a szavak jutottak el most már kihagyó eszméletéhez. Érezte* hogy meg kell halnia azért* mert kommunista. Elhomálvo- suló értelemmel, fátyolos tekintettel utoljára a nemzetiszínű zászlót látta, melynek rúdjával Patyi utolsót sújtott felé ... Többre már nem emlékezett. Körülötte a hóhérok még ki- ömlő vérétől sem riadtak visz- sza. Az egyik zsebből zsineg került elő, hogy a halottat akasztással még tovább gvalázzák. Ezt már megsokallták azok* akik addig szótlanul szemléltető a történteket. Megakadályozták* hogy még fel is akasszák Neményi Józsefet. Csend ülte meg a főteret. A! halálra sebzett kommunista most már vádlóként volt jelen. Iszonyatos rr.ementóként emelkedett a csúffá csonkított ember a falu fölé. A tér kiürült, a gyilkosok szétszéledtek, a tanyasiak értetlenül szálltak fel szekereikre és hazahajtottak. öt éve történt mindez. A majsaiak nem felejtik el soha ezt a szörnyű na not, mikor a fasizmus réme, ha csak rövid időre is, de pusztítást, gyilkolást hagyva maga után vonult el a falu felett. Aas ellenforradalom baljós fellegeit szétkergették Kiskunmaisa egéről is. A falu épül, fejlődik, lakói a közösben vazdagodnak. Gulyás kinyitotta az ajtót. — Juanita, a követ lánya valósággal elsodorta Gulyást az ajtófélfától és betoppant a szobába. — Rodriguez! — szólította meg Gézát, de aztán hirtelen kettéharapta a mondatot, amint megpillantotta az idegen lányt Haja tövéig elvörösödött. Szemében különös, gyűlölködő fény lobbant Anna egyetlen pillanat alatt megérezte, hogy ez az ismeretlen, gyönyörű lány — halálos ellensége. Géza Juanitához lépett és megfogta a kezét: — Juanita, jöjjön, átmegyünk az én lakásomra. — Várjon csak, Rodriguez! — sziszegte fojtott indulattal a spanyol lány. — Ki ez a személy megmondaná? Anna egy szót sem értett a spanyol nyelvű szóváltásból, de biztos volt benne, hogy róla van szó. — Juan apónak egy kis rokona — felelte Géza könnyedén. — Nem, maga nem mond igazat, Rodriguez! — villant Juanita szeme. — Kérem, senorita — mondta erélyesen Géza —, ez a hely alkalmatlan erre a vitára! őrizze meg méltóságát, senorita! Menjünk át, mondom, az én lakásomra. Juanitára hatott a határozott szó, sarkon fordult és előre ment. De nem Géza lakása felé vette lépteit, hanem a sétányra tért. Géza melléje szegődött. (Folytatjuk.) Nagyon nagy kár, hogy mindezt nem érhette meg Neményi József. Mese! István .Rettentő írta: Horváth/6,,'f J j(f QDRIGUEZ
