Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-28 / 280. szám

1961. november 28, kedd 3. oldal Megyénkből mentek el — ide is térnek vissza Alapos tervesést A hatalmas könyvtár olvasótermében között. könyvek sokasága A soltszentimrei Varga László és az érsekcsanádi Szabó Lajos mikrobiológiai kísérletet végez. Mint már hírt adtunk róla, szombaton DlVSZ-küldöttség érkezett Kecskemétre, akiket Borszéki Lajos, a KISZ Bács-Kis- kun megyei Bizottságának titkára, valamint Borsos György me­gyei úttörőtitkár fogadott. A képen balról jobbra Nikolaj Vasi- nyin, a DÍVSZ szovjet titkára, a Szovjetunió ifjúsági szervezeti bizottságának alelnöke, Perjési László, a KISZ Központi Bizott­ságának titkára, Nikolaj Vasinyin felesége, Pulai Árpád, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Claude Gatignon, a DÍVSZ francia titkára, a Francia Kommunista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottsága irodájának tagja és felesége, valamint Borszéki Lajos, a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkára láthatók. Borszéki Lajos, a KISZ megyei bizottságának titkára kedves ajándékot nyújt át Nikolaj Vasinyin feleségének. A szocializmus építésének el­engedhetetlen követelménye a tervszerű termelés, gazdálkodás. Ez nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági üzemeinkre is vonatkozik. Tagadhatatlan, hogy termelő­szövetkezeteink tervezése nem volt hiánytalan az előző évek­ben — az idén azonban sokkal alaposabban, körültekintőbben készítették el a jövő évre vo­natkozó előzetes termelési ter­veiket mint eddig — és tegyük hozzá: korábban is fogtak e munkához. Az előzetes tervek a zárszám­adás után ugyan még módosításra szorulnak, de az év elején elkészí­tendő végleges, majd megvaló­sításra kerülő tervekhez — né­hány kivételtől eltekintve — megfelelő alapot képeznek. A koraiság lehetővé tette a nagyobb megfontoltságot, más­részt azt is, hogy — mivel sze­repeltek az előzetes tervekben — már az őszi vetések zömét is célszerűbben, szervezettebben végezhették tsz-eink, mint az­előtt. Az előzetes tervek a szer­ződéskötések mértékét, s a hi­telgazdálkodással, valamint az exportálással kapcsolatos adato­kat, tennivalókat is tartalmaz­zák. Mindennek eredményeként már a jövő év első negyedében — a végleges tervek elkészül­téig és jóváhagyásáig — is terv­szerűen gazdálkodhatnak ter­melőszövetkezeteink. Űj vonás a mostani tervezé­seknél az is, hogy több helyütt — mint a bácsalmási járás kö­zös gazdaságainak zömében — nemcsak a közgyűlésen, hanem a szövetkezeti gazdákkal egyé­nenként folytatott beszélgetések során is megtárgyalták a követ­kező év termelési feladatait. Ez a tervek »életrevalóságát« ered­ményezte, amellett hogy erősí­tette a szövetkezeti demokrá­ciát is. Kétségtelen, hogy az aszályok okozta terméskiesés, valamint a vetésekre kedvezőtlen őszi idő­járás megnehezítette az előze­tes tervkészítést — az is igaz viszont hogy mindettől függet­lenül több termelőszövetkezet­ben kevésbé elfogadhatóan sze­repeltetik az állattenyésztésre és a takarmányozásra vonatko­zó adatokat, tennivalókat. En­nek csaknem kizárólag az az oka, hogy nem eléggé pontosan készítették el a takarmánymér­leget így aztán az ég végi zár­számadás, majd a végleges terv nagyobb »hozzáigazítást« köve­tel meg — azon túl, hogy a pontatlanság addig is hamis ké­pet nyújt a feladatok egy ré­széről. Az előzetes tervek felülvizs­gálatát s ennek eredményé­nek összesítéséit illetően, né­hány tanácsunknál. is bizonyos felületesség tapasztalható. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának megküldött összesí­tésből például a Kiskunhalasi Járási Tanács kifelejtette a ta­lajjavítás terveire vonatkozó adatokat, Kiskunfélegyháza Vá­ros Tanácsa pedig az államnak történő eladásra szánt gabona- mennyiségnél az összes termést — a szóba jöhetőíiek mintegy a kétszeres mennyiségét — tün­tette fel. Az előzetes terveknek tehát az is a haszna, hogy felszínre hozták azokat a hibákat, ame­lyek a tervezésnél előfordul­hatnak — ezeket azonban a végleges terveknél feltétlenül korrigálni kell. T. I. A termelőszövetkezetet választja DlVSZ-küldöttseg megyénkben — A mezőgazdaság jövendő mérnökei között — Bejárják az országot Budapesten, a Móricz Zsig- mond körtér kavargó forgalmá­tól alig kőhajításmyira, a Mé­nesi út magaslati csöndjében Majd arról beszél, hogy a lyam a főiskola tangazdaságá- szaktudományokon kívül a filo- ból, ahol három hónapig a föl­zófia tanulása is fontos, mert dókén »készültek az órára«. Ezt a dialektikus szemléletmód elő- megelőzően pedig a Nyírségben voltak, kéthetes termelőszövet­kezeti gyakorlaton. Negyedéves a tiszakéeskei Tuza József is. Neki már hatá­rozott terve van: egy évre az Üjbögi Állami Gazdaságba megy, ahol a szakemberek irá­nyításával gyakorlati tapaszta­latokra tesz szert, azután pedig valamelyik tiszakéeskei közös gazdaságban akarja hasznosíta­ni a tanultakat. Hasonló terve van a lászlófalvi Nagy József­nek és a keceli Fogarasi Já­nosnak is. Ezután lelkendezve, s szinte egymás szavába vágva mesélik élményeiket. A legszebbek kö­zé tartozank a kirándulások. Bőven van benne részük, a gya­korlati foglalkozásokon kívül is. A kirándulások célja az, hogy a mezőgazdaság jövendő mér­nökei megismerjék az ország termőtájait. A negyedévesek szinte már az egész országot be­járták. Voltak a Tiszántúlon, Gyula, Makó, Szentes környé­kén, majd a Nyírségben álmát szüretelni, azután a Dunántúlon, főleg a Balaton környékén, de A szép társalgóban tanulnak, szórakoznak szabad Idejük­ben a diákok. emelkedik a Kertésze® és Sző­lészeti Főiskola épülete. Közel hatszáz diák sajátítja itt el a szőlő-, gyümölcs- és zöldségter­mesztés tudományát, azonkívül foglalkoznak üzemszervezéstan­nal, politikai gazdaságtannal és még sok mindennel, amit egy jól képzett mezőgazdasági mér­nöknek tudnia kell. A diákok négyötöd része vi­dékről került fel. Megyénk is több mint negyven diákot vár vissza, azokat, akik falvainkból, városainkból indultak el. hogy magasfokú elméleti és gyakor­lati tudást szerezzenek homo­kos vidékeink gazdag felvirá­goztatása céljából. segíti a mezőgazdaság legújabb vívmányainak alkalmazását Tanuló lányok A másodéves Bozsó Irén Ka­locsáról jött az elmúlt évben. még Zala megyébe is eljutot­tak. Aki társadalmi ösztöndíjat kap A diáikok ezután megmutat­ták százezer kötetes könyvtáru­kat. Bizony, gazdag irodalma gyűlt itt össze a kertészeti és szőlészeti tudományoknak, lehet válogatni belőle. Lentebb pedig — az épületek mögött — üvegházak húzódnak. Bent kellemes meleg van, s mindenféle növények zöldelinek az ágyásokban és a cserepekben. Paprikapalánták virulnak a fénycsövek rácsai alatt. Elbúcsúzunk a rövid ismeret­ség után, mert kezdődik a gya­korlati foglalkozás. Az iskola folyosói pillanatok alatt elnép­telenednek. A másodévesek gya­korló termében fiúk és lányok ülnek az asztalokhoz, előttük kémcsövek és mikroszkópok. Fehérköpenyes tanársegéd. Var­ga Béla magyarázza a mikro­biológiai problémákat. Az egyik mikroszkóp mögött újabb két Bács-Kiskun megyei tanulóra bukkanunk. Közülük az egyik, az érsekcsanádi Szabó Lajos havi 600 forint társadal­mi ösztöndíjat kap a Hosszú­hegyi Állami Gazdaságtól, öt főleg a gyümölcstermesztés ér­dekli és ezt a szakot is válasz­totta, még akkor, amikor Baján elvégezte a kertészeti techniku­mot. Két évig mint gyakorló agronómus dolgozott az állaníi gazdaságban, s ekkor határozta el, hogy tovább tanul. És ebben a törekvésében netai kis támo­gatásra talált a gazdaság részé­ről, hogy a főiskola elvégzése után oda térjen vissza. ,. Mert őt és többi diákot is visszavárják az egyre gazdagab­ban termő földek. Hatvani Dániel és Pásztor Kitűnően végezte a gimnáziu­mot, s itt is szín jeles volt ed­dig. — Szeretném ezt az ered­ményt továbbra is tartani, bár egyáltalán nem könnyű — mondja — Éppen ezért renge­teget tanulok. Választott szak­mám a kertészeti kultúrtechni- ka, s majdan kerttervező sze­retnék lenni — természetesen a szülővárosomban. De hát addig még sok időnek kell eltelnie! A lajosmizsei Csillik Annát már kevesebb idő választja el céljainak megvalósulásától. A negyedik évfolyamon tanul. Kedvenc szaktárgya a szőlé­szet. Megyénk valamelyik álla­mi gazdaságába szeretne majd jönni, ahol a szőlőtermesztésben kamatoztatná tudását. Ezután a gyakorlati foglalko­zás jelentőségéről beszél. Né­hány napja tért vissza az évío­_ Nagyon szeretem azt a vi­déket, ahol szüleim laknak — mondja —, és feltétlenül oda szeretnék visszakerülni. Még nem döntöttem, hogy állami gazdaságba vagy termelőszövet­kezetbe. Ügy hiszem, az előbbi lenne a könnyebb megoldás, de én mégis az utóbbihoz vonzó- dóm, mert ott még inkább szük­ség van a .jó szakemberre, s a feladat is többrét űbb. tehát ne­hezebb. Éppen ezért szebb is. I d e érkezésünk híre futótűzként terjed el a főiskolán. Hamaro­san megyénkből származó diá­kok népes csoportja vesz körül bennünket az elegáns berende­zésű, csupa-üveg társalgóban. Fiatal fiúk és lányok, lángoló szemekkel és tanulni vágyással. Köztük van a harmadéves, a Csátaljáról felkerült Takács Pál is, aki az évfolyam KlSZ-titká- ra. Baján tanult a kertészeti technikumban, majd két évig dolgozott a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban, s úgy vették fel ide. Leginkább a zöldségter­mesztés problémája érdekli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom