Petőfi Népe, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-01 / 258. szám

Az SZKP XXII. kongresszusának határozata Az SZKP XXII. kongresszu­sának küldöttei kedden egyhan­gúlag határozatot hoztak az SZKP Központi Bizottságának beszámolójáról. A határozat rá­mutat, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXII. kong­resszusa teljes egészében helye­selte az SZKP Központi Bizott­ságának politikai irányvonalát, valamint bel- és külpolitikai gyakorlati tevékenységét. Mint a határozat rámutat, „az •semények menete megerősíti pártunk elméleti következteté- .einek és politikai irányvonalá­nak helyességét. Teljes diadalt íratott a XX. kongresszus irány­vonala, amelyet maga az élet, a nép javáról való gondoskodás diktált, s amelyet lenini forra­dalmi alkotó széliem hatott át”. A XXII. kongreszus határoza­ta megjegyzi, hogy „a jelenlegi nemzetközi helyzet meghatározó vonása a szocializmus, a demok­rácia és a béke erőinek továb­bi világméretű növekedése”. „Az élet igazolta pártunk kül­politikai irányvonalának, a há­ború elhárítására és a béke megszilárdítására Irányuló vo­nalnak a helyességét. Ez az irányvonal megfelel a szovjet nép alapvető érdekeinek és minden országban elnyerte a békeszerető erők támogatását.” A kongresszus — mondja a határozat — nagyra értékeli a Központi Bizottság és a szovjet kormány külpolitikájának kö­vetkezetességét, rugalmasságát, és kezdeményező jellegét, osz- tat'anul helyesli azokat az in­tézkedéseket, amelyeket a nem­zetközi politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok erősítése céljából foganatosítottak. „Abban a tényben, hogy a háborút sikerült elhárítani és a szovjet emberek, valamint a többi ország népei a békés élet javait élvezhetik, annak a mun­kának fő ereűmén-ét kell látni, amelyet a Központi Bizottság a szovjet állam erejének növelé­se, a lenini külpolitika megvaló­sítása érdekében végzett. Ebben a tényben a szocialista orszá- íok testvérpárnál tevékenységé­nek, a világ békeszerető erői ak­tivizálódásának eredményeit kell "elismerni” — hangsúlyozza a határozat. Mint a határozat a továbbiak­ban megjegyzi, a szocialista vi- .ágrendszer a sikeres fejlődés útján halad, erősödik és az em­beri társadalom haladásának meghatározó tényezőjévé válik. A kongresszus helyeselte a Köz­ponti Bizottságnak és a szovjet kormánynak azt az irányvona­lát, hogy szakadatlanul erősíte­ni kell a szocialista országok­nak a proletár internacionaliz­mus, az egyenjogúság és az elv­társi kölcsönös segítség elvein alapuló gazdasági, politikai és kulturális együttműködését. A kongresszus külön kiemel­te a Központi B’zottságnak azt a nagy és gyümölcsöző munká­ját, amelyet az SZKP és a test­véri kommunista és munkáspár­tok együttműködésének fejlesz­téséért és erősítéséért végzett a marxizmus—leninizmus alapián, s a nemzetközi kommunista mozgalom egységének és össze- íorrottságának érdekében. „A kongresszus — mondja a határozat — erélyesen elutasít­ja az Albán Munkapárt vezetői­nek az SZKP és annak lenini Központi Bizottsága ellen inté­zett alaptalan és rágalmazó tá­madásait. Az albán vezetők cse­lekedetei ellentétesek a kommu­nista és munkáspártok 1957. és I960, évi tanácskozásainak nyi­latkozataival és kiáltványaival és csakis szakadár cselekmé­nyeknek minősíthetők, amelyek célja a szocialista országok ba­rátságának és összeforrott«ágá­nak aláaknázása. Ezek a cselekmények az Im­perializmus kezére játszanak. Az SZKP XXII. kongresszusa azt a reményét fejezte ki, hogy az albán vezetők, ha válóban szivükön viselik népük érdekeit, s tényleg barátságban akarnak élni az SZKP-val és minden testvérpárttal, akkor feladják téves nézeteiket, s visszatérnek az összes szoe’eUsta országgal, a nemzetközi kommunista moz­galommal való egység és együtt­működés útjára. „A szocialista tábor egységé­nek további erősítése, hatalmá­nak és védelmi képességének növelése a legfontosabb felada­tok egyike marad” — mondja a határozat. A határozatban továbbá ez áll: „Az egyes szocialista orszá­gok népgazdaságának fejleszté­sére tett erőfeszítések összehan­golása a gazdasági együttműkö­dés és a kölcsönös segítségnyúj­tás erősítésére és bővítéséretett közös erőfeszítésekkel — ez a szocialista közösséghez tartozó valamennyi ország, a szocialista világgazdaság további felvirá­goztatásának és fellendítésének útja.” A XXn. kongresszus hangsú­lyozta, hogy „ma már nem az imperializmus, hanem a szocia­lizmus határozza meg a világ fejlődésének fő irányát”. Teljes mértékben igazolódott a XX. kongresszusnak az a kö­vetkeztetése, hogy elkerülhetet­lenül mélyül a kapitalizmus ál­talános válsága. A múlt években tovább gyengültek az imperia­lizmus gazdasági, politikai és ideológiai pozíciói, még tovább élesedtek az imperializmus alap­vető ellentmondásai, óriási ará­nyokat öltött a munkásosztály forradalmi harca, a népek de­mokratikus és felszabadító moz­galma. A nemzeti felszabadító mozgalom hatalmas csapásai alatt ténylegesen összeomlott a gyarmati rendszer. A szocialista forradalom fej­lődésének formáiról és útjairól szólva a határozat hangsúlyozza, hogy a munkásosztály és élcsa­pata, a marxista—leninista párt békés módon igyekszik meg­valósítani a szocialista forradal­mat. „A jelenlegi körülmények között a munkásosztálynak él­csapata vezetésével számos ka­pitalista országban megvan a le­hetősége, hogy munkás- és népi front, valamint a különböző pár­tok és társadalmi szervezetek megegyezésének és politikai együttműködésének egyéb le­hetséges formái alapján egyesít­se a nén többségét, s polgárhá­ború nélkül megszerezze az ál­lamhatalmat és biztosítsa, hogy az alapvető termelési eszközök a nép kezébe menjenek át.” „A kommunizmus korunk leg­befolyásosabb politikai ereiévé vált” — mondja a határozat. A továbbiakban megállapítja: „A marxizmus—leninizmus diadala szempontjából döntő je­lentőségű a kérlelhetetlen, kö­vetkezetes kétfrontos harc: a revizionir.mus, mint főveszély ellen, valamint a dogmatizmus és a sz.ektásság ellen. Az SZKP nemzetközi kötelességének tart­ja, hogy minden vonalon erő­sítse a nemzetközi kommunista mozgalom sziklaszilárd egysé­gét, harcoljon mindenki ellen, aki az ösgzes országok kommu­nistái egységének gyengítésével próbálkozik. Továbbra is le kell leplezni a körünkben revizio- nizmus elméletet és gyakorla­tát. A körünkben revizionizmus a legtömörebben a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének programjában jut kifejezésre.” A háború és béke kérdése to- vábra is korunk legégetőbb problémája. A határozat ezzel kapcsolatban hangsúlyozza: »A jelenlegi körülmények kö­zött megnyílt az a távlat, hogy lehetséges a békés együttélés megvalósítása arra az egész idő­szakra, amelynek folyamán meg kell oldódniok az emberiséget jelenleg megosztó társadalmi és politikai problémáknak. Afelé haladunk, bogy még a szocializ­mus teljes győzelme előtt, ami­kor még a világ egy részében fennmarad a kapitalizmus, fel­merül a reális lehetősége annak, hogy klrekesszük a világhábo­rút a társadalom életéből.« A határozat egyúttal rámutat arra, hogy amíg Imperializmus van, addig megmarad az agresz- szív háborúk talaja is. A nem­zetközi imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus, a vi­lág békéjét fenyegető fő veszély. A nemzethez! imperia’izmus a legszörnyűbb gaztettre készül az emberiség ellen: termonukleáris világháborúra, »A kongresszus Időszerűnek, helyesnek és szükségesnek tart­ja azokat az intézkedéseket, amelyeket a központi bizottság és a szovjet kormány hozott hazánk védelmi képességének további fokozására. Amíg van­nak imperialista agresszorok, résen kell lenni, szárazon kell tartani a puskaport, tökéletesí­teni kell a szocialista országok védelmét és fegyveres erőit.« A határozat hangsúlyozza: »A béke megszilárdításának ügye megköveteli a békés együttélés elveinek alapján a mélyen gyö­kerező nemzetközi problémák megoldását, elsősorban: az ál­talános és teljes leszerelést a legszigorúbb nemzetközi ellenőr­zéssel; a gyarmati iga végérvé­nyes megszüntetését minden formájában és megnyilatkozásá­ban, a függetlenségüket nemrég kivívott népek hatékony megse­gítését; a második világháború maradványainak felszámolását, a békeszerződést Németország­gal; a Kínai Népköztársaság tör­vényes jogainak érvényesítését az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében; az Egyesült Nemzetek Szervezete mechanizmusának lé­nyeges megjavítását; az összes országok között a jó államközi kapcsolatok, a gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesz­tését.« »■A Szovjetunió Kommunista Pártja mindent megtesz, hogy a társadalmi haladás és a né­pek boldogsága fennkölt esz­ményeinek diadalra juttatása érdekében megőrizze és erősítse a békét, s a népek barátságát.« Az SZKP XXII. kongresszu­sa továbbra is szükségesnek tartja, megingathatatlanul és következetesen valóra váltani a különböző társadalmi berendez­kedésű államok békés együtt­élésének elvét, amely a Szovjet­unió külpolitikájának fő irány­vonala; A testvéri együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás alap­ján fáradhatatlanul erősíteni a szocialista országok egységét, s hozzájárulni a szocialista világ- rendszer hatalmának megszi­lárdításához; Minden erőfeszítést megtesz a világbékéért harcoló összes erők együttműködésének fejleszté­séért és elmélyítéséért; Erősíteni a proletárszolidari­tást a munkásosztállyal és az egész világ dolgozóival, s min­den támogatást megadni az im­perialista és gyarmati elnyomás ellen felszabadulásukért, illetve a függetlenségük megszilárdí­tásáért harcoló népeknek; Tágabb körben kifejleszteni a nemzetközi üzleti kapcsolatokat, s a kölcsönösen előnyös gazda­sági együttműködést és kereske­delmet valamennyi országgal; Tevékeny és rugalmas külpo­litikát folytatni, tárgyalások útján törekedve a megérett nemzetközi problémák rendezé­sére, továbbá leleplezni az im­perialista háborús gyújtogatok ármányait és mesterkedéseit, és erősíteni a világbékét. A határozat hangsúlyozza, hogy a »XX. kongresszust kö­vető időszak fontos vonása a kommunista építés ütemének meggyorsulása«. A szovjet ipari termelés az utolsó hat év fo­lyamán közel 80 százalékkal nőtt. Sikeresen folyik a hétéves terv teljesítése. Az ipari terme­lés évi átlagos növekedése a hétéves terv első három évére előirányzott 8,3 százalék helyett ténylegesen eléri a 10 százalé­kot. Az első három tervév fo­lyamán terven felül körülbelül 19 milliárd rubel értékű Ipari terméket állítottak elő a Szov­jetunióban. A kongresszus megállapítot­ta, hogy a szovjet hadsereg fel­fegyverzése nukleáris rakéta­fegyverekkel teljesen ^fejező­dött. »Népünk kezében a ha­talmas haditechnika biztosan védelmezi a szocialista vívmá­nyokat, s a világ béke erősítésé­nek ügyéi« — állapítja meg a határozat. A sikeres megvalósulás útján halad az a feladat — mutat rá a határozat —, bogy az egy főre eső termelésben utolérjük és túlszárnyaljuk a legfejlettebb tőkés országokat. A Szovjetunió már megelőzte a legfejlettebb tőkés országot, az Egyesült Ál­lamokat, nemcsak a termelés növekedésének ütemében, ha­nem a termelés évi abszolút nö­vekedésében is. Jelenleg már több vasércet és szenet bá­nyásznak, több kokszot, vasbe­ton-épületelemet, állati zsira­dékot, cukrot és sok más cikket gyártanak a Szovjetunióban, mint az Egyesült Államokban. »A hétéves terv teljesítése olyan szintre emeli a Szovjet­unió gazdaságát, amelynek el­érése után már nem sok időre van szükség, hogy az egy főre eső termelésben is túlszárnyalja az Egyesült Államokat. A szo­cializmus világtörténelmi jelen­tőségű győzelme lesz ez a ka­pitalizmus fölött.« A határozat elmondja, hogy a szovjet mezőgazdaság termelése öt év alatt az előző ötéves idő­szakhoz képest, 43 százalékkal emelkedett. Az utóbbi években az állam évente több mint há­rom milliárd púd szemester­ményt vásárolt fel. Korábban a felvásárolt mennyiség két mil­liárd púd körül mozgott. Sza­kadatlanul fokozódik a dolgozók anyagi jóléte. A munkások és az alkalmazottak reálbére (egy dolgozóra átszámítva) — a Szov­jetunió nemzeti jövedelme nö­vekedésének alapján — öt év leforgása alatt 27 százalékkal, a kolhozparasztok jövedelme pe­dig 33 százalékkal emelkedett. Belpolitikai területen egyebek között a következő Igen fontos feladatok várnak megoldásra: Biztosítani kell a hétéves terv előirányzatainak teljesítését és túlteljesítését. Ez döntő jelentő­ségű lesz a kommunizmus anya­gi cs technikai alapjának meg­teremtése, a kapitalizmus békés gazdasági versenyben való le­győzése szempontjából; A további technikai fejlesz­tés alapján törekedni kell a mir ka termelékenységének ál­talános növelésére az iparban, az építésben, a mezőgazdaság­ban, a szállításban: Következetesen javítani kell a népgazdaság vezetésének szer­vező munkáját; Az elkövetkező években a ga­bonafelvásárlást 4200 millió púdra, a húsfelvásárlást 13 mil­lió tonnára, a tejfelvásárlást 50 millió tonnára kell növelni évente; Biztosítani kell a nép életszín­vonalának szakadatlan emelé­sét; A kellő szinten kell tartani, minden vonatkozásban erősíteni kell hazánknak, a világbéke bástyájának, védelmi képessé­gét, és tökéletesíteni kell a szovjet hadsereg fegyverzetét; Fejleszteni és tökéletesíteni kell a szocialista társadalmi viszonyokat. »A kommunizmus anyagi-mű­szaki alapjának megteremtése, a szocialista társadalmi viszo­nyok fejlesztése, a kommunista társadalom embereinek kiala­kítása — ezek azok a legfon­tosabb feladatok, amelyek a kommunizmus általánosan ki­bontakozó építésének időszaká­ban belpolitikai téren a párt előtt állnak.« A kongresszus megállapította, hogy »a beszámolóban felölelt időszakban a párt munkájának legfontosabb vonatkozása a part­éiét lenini normáinak és a kol­lektív vezetés elveinek érvénye­sítése és továbbfejlesztése volt a párt- és az állami élet min­den szintjén«. A szocializmus és a kommunizmus építése, az egész nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából óriási jelentősége volt annak, hogy a párt és központi bizottsága nyíl­tan és bátran elítélte Sztálin személyi kultuszát. »A kongresszus — hangzik a határozat — teljesen helyesnek tartja és maradéktalanul jóvá­hagyja azokat a határozott in­tézkedéseket, melyekkel a köz­ponti bizottság leleplezte és ideológiailag szétzúzta Molotov* Kaganovics, Malenkov. Balga- nyin, Pervuhin, Szaburov és a hozzájuk csatlakozott Sepilov pártellenes csoportját, amely szembe helyezkedett a XX* kongresszus által megjelölt le­nini Irányvonallal.« A pártellenes csoport frak- ciós harca idején súlyos hibá­kat követett el Vorosilov. A Központi Bizottság 1957 júniu­sában megtartott plénumán Vo­rosilov beismerte hibáit, elítél­te a pártellenes csoport frak­ció« cselekedeteit, g ezzel bizo­nyos mértékben segítette a párt- ellenes szakadárok leleplezését. A határozat megjelöli azösz- szes pártszervezetek feladatait a szervező és az Ideológiai munka területén. A határozat befejező szarai így hangzanak: „A Szovjetunió Kommunista Pártja a jövőben is magasra emeli a marxizmus—leninizmus győzedelmes zászlaját, teljesíti Internacionalista kötelességét valamennyi ország dolgozó:' iránt, minden erejét a nép ér­dekeiért, a nagy, történelmi cél eléréséért — a kommunista tár­sadalom felépítéséért folyó harc­nak szentelt A párt ünnepélyesen kijelenti; a szovjet emberek mai nemze­déke a kommunizmusban fog élni!” Kádár János látogatása a moszkvai Vlagyimir lljics Gépgyárban Moszkva. (MTI) Az MTI ki­küldött különtudősíja jelenti: Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt első titkára, a Minisztertanács elnöke a Szovjetunió Kommunista Pártja XXII. kongresszusán résztvevő magyar pártküldöttség vezetője kedden délelőtt látogatást tett a moszkvai Vlagyimir lljics Gép­gyárban. Kádár János kíséreté­ben volt Révész Géza, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága tagja, a Magyar Nép- köztársaság moszkvai nagyköve­te és Usztyínov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága tagja, a Szovjetunió budapesti nagykövete. A magyar oárt első titkárát elkísérte a lá­togatásra Szemjon Birjukov, a Szovjet—Magyar Baráti Társa­ság első elnökhelyettese, Viktor Karaszjov, a Szovjetunió hőse, a Szovjet—Magyar Baráti Társa­ság titkára és Marija Fortusz őr­nagy, akinek szerepe volt az Al­ba Regia című film alapjául szolgáló történetben. A Magvar Szocialista Munkás­párt első titkára a gyár előtti parkban megtekintette azt az emléktáblával megjelölt helyet, ahol 1918. augusztus 30-án Fanni Kaplan ellenforradalmámő me­rényletet követett el Vlagyimit lljics Lenin ellen. Az emléktáb­lán ez a felirat áll: „Hadd tud­ják meg a világ elnyomottjai, hogy ezen a helyen kísérelték meg az ellenforradalmárok Vla­gyimir lljics életének kioltását.* A gyár dolgozói kollektiven tagjai a Szovjet—Magyar Baráti Társaságnak. Kádár János a gyár emlékmúzeumának megte­kintése után üzemlátogatásra in­dult Elsőnek a villanymotor­szerelő műhelyt tekintette meg. Itt Anasztaszija Kuznyecova te­kercselőnő emlékzászlót nyújtott át Kádár Jánosnak. A zászlón ez a felirat áll: „Magyar bará­tainknak, a Vlagyimir lljics Gyár kommunista élmunkásai.” A gyár megtekintése után Ká­dár János beszédet mondott a dolgozók nagygyűlésén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom