Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-13 / 242. szám

A nevelés csődje Kellemetlenül jártam a mi­nap. A legnagyobb lelki nyu­galommal fizettem volna az egyik bolt pénztáránál, ami­kor —* először nem is gon­doltam, hogy nekem szól — ezt hallottam: s— hegyen szives, és va­lahol máshol süsse el az egypengősét! Be kellett látnom, hogy a pengőst valóban én tettem a pultra, — ehhez sajnos semmi kétség nem fér. No, de hogy történhetett? Igen emlékszem már! Reg­gel a buszon százassal fizet­tem, nem volt egy fia apró­pénzem sem. S aztán, vem számoltam meg a vissza­adott pénzt, őrültem, hogy elfogadta tőlem a kalauz a százast, így is majd keresz­tülszúrt a szemével. Érez­tem, hogy a legnagyobb em­bertelenség reggel százassal fizetni a buszon és ezért nem is vettem magamnak bátorságot, hogy megnéz­zem, mit kaptam vissza, és , mit nem. Azóta pedig,... azóta nem vásároltam, nem fizettem sehol. No, gondoltam magam­ban, ha legközelebb találko­zom a kalauzzal, majd némi kísérő szöveggel visszaadom neki a pengőst. Az alkalom nem váratott sokára, tegnap ismét ö teljesített szolgála­tot a buszon. — Óh, kérem, előfordul az ilyesmi --1 mondta és a legnagyobb lelki nyugalom­mal zsebébe süllyesztette a pengőst A nem várt szelídhangú válasz pillanatokra kihúzta : alólam a talajt. Későn kap- > tam csak észbe, és gondol­kodtam el azon, a szokatlan jelenségen, hogy jóformán szó nélkül lenyelte a célzást és tette a többi közé a pen­gőst; uram bocsa, talán ép­pen azért, hogy még egyszer „elsüsse”. Ilyenképpen tényleg elő­fordulhat az ilyesmi... «L _____ *' N. É. Í9 W. októl*« 13, péntek 7léH£­A magyar, szocialista munkáspárt bács - kiskun mecyei lapja A lakosság szívesen segít, csak össze kell fogni az erőt Az utóbbi éveKben egyre több helyen tapasztalható az a he­lyes törekvés, hogy a község fejlődését nem elaprózva, ha­nem okosan, céltudatosan és hathatósabb módszerekkel kí­vánják előmozdítani a helyi ta­nácsok. A községfej les ztésd alap jelentős hányadát sokszor éve­ken át tartalékolják valamilyen jelentősebb cél — például tör­pevízmű, kultúrotthon sth, — elérésére. örömmel fogadja és társadal­ma munkájával lelkesen támo­gatja az ilyen célkitűzéséket a lakosság. Mivel azonban e léte­sítmények fokozatosan, több éven át valósulnak meg és nem mindig nyújtanak lehetőséget a társadalmi munkára, a lakosság segítőikészsége nincs megfelelő­en kiaknázva. Érdemes észre­venni ezt, mert a községfejlesz- tési alap tartalékolása miatt a község fejlődésének egyéb igé­nyed váratnak magukra, s ezek megvalósulását — e segítséget igénybe véve — meg lehetne gyorsítani. Sok a szépítenivaló A legkisebb községben és a városban is sok az olyan szépí­teni- javítanivaló, ami a kínál­kozó társadalmi segítség össze­fogásával és irányításával, egé­szen kevés költséggel megold­ható. Nézzük például a csupavírég Soltvadkertet, Szánkót, vagy sok más községet! Egymással ver­sengve, egymást túlcitálva csi- nosítgatja ki-ki a háza elejét. Minden gazda megbecsüli, félti a maga munkáját, s ha már a ház előtt parkocska díszeleg, nem öntik az utcára a szenny­vizet, nem tűrik meg a ház mál­ló vakolatát, a földdel, saemét­tel betemetett vízlevezető árkot sem. Egyik helyes cselekedet a másikat vonja maga után, s mindennek nyomán a régi, szür­ke, sáros, libalegelős község he­lyett egyre több virágos, tiszta, szemetjeiket gyönyörködtető fa­lu képe jelenik meg. Ahol a helyi tanács kezébe vette és jól irányította ezt a munkát, lelkesen segített a KISZ- szervezet és tevékenykedtek más társadalmi erők, ott az eredmény nem maradt eh Kérés pénzből megoldható Egyik-másik helyi tanács azonban még nem fedezte fel, milyen hálás dolog észrevenni a lakosság szépszeretetét és en­nek szolgálatára összefogni a szívesen kínálkozó társadalmi segítséget. Ha okosan csinálják, a parkosítás hallatlanul kevés pénzből megoldható. Természe­tesen nem úgy, ahogy azt he­lyenként teszik, hogy tavasszal bevetik a parkot, csinosítják a községet, s ezzel a dolog le is kerül a napirendről. A virágot, a fákat —* különösen a fiatal telepítésűeket — öntözni is kell különben a szorgos munkával létesített parkocskák nyár kö­zepére már csalittá, szürke bo­zóttá válnak. Egészen más a helyzet azonban ott, ahol a la­kosság maga törődik a szép ut­caképpel. például Kiskunfélegy­házán az Ady Endre és több más utcában. A parkosítás, viráglszegélyké- szítés olyan lehetőség a község szépítésére, fejlesztésére, amely kevés költséggel megvalósítható s a lakosság ehhez mindenütt kínálja segítségét. Van azonban másik olyan feladat is, amely­nek megoldásával különösen Látogatás az Sdiilfi Gagarinnál és Tyitovnál MINDEN KRIMI üdülőben vannak közkedvelt helyek, ahol a vendégek elutazás előtt szíve­sen lefónyképeztetik magukat. Ez a hagyomány él abban a szanatóriumban is, ahová szep­tember 27-én reggel érkeztem. Aranyló napfényben fürdött az örökzöld fákkal és bokrokkal övezett alacsony épület előtti Ids térség. Nagyszerű háttér ez a fényképekhez! Egy csoport vidám, napbarní­tott ember állt a fényképész előtt. Hogy kik voltak a Ids csoport tagjai? A hős űrrepü­lők — Jurij Alekszejevics Ga­garin, German Sztyepanovics Tyitov, mellettük pedig Valen- tyina Ivanovna Gagarina és a kis Gálocska. Mindannyian a Krim-félsziget déli partvidékén üdülnek. Fényképek és filmkockák ez- ei örökítették meg emlékeze­tünkben a két jóbarátot, G aga­rait és Tyitovot, — de általá­ban mindig űrrepülős öltözék­ben és pilótatiszti egyenruhá­ban. Ezért kissé meglepő volt könnyű öltönyben, fehér ingben, nyakkendővel látni őket. A vi­lágűr meghódítói e pihenőnapok alatt igazi üdülővendégekké váltak. — Csak a napirendünk ma­radt a korábbi, kozmikus napi­rend — mondja Jurij Gagarin. — Mint mindig, most is reggel hétkor kelünk és feltétlenül még éjfél előtt aludni térünk. Most is szinte azonnal el tu­dunk aludni, amint lefeküdtünk. At orvosok, akik előkészítettek az űrrepülésre, megtanítottak bennünket, hogy percek alatt mély, egyenletes álomba me­rüljünk. A szanatóriumban, ahol az űrrepülők pihennek, a horgász- felszerelésen kívül teniszütök is vannak. Ezt a »fegyverzetet« délután kezdik »működtetni«. A szanatórium sportpályáin a késő délutáni órákban »törnek ki« a heves küzdelmek a csapatok között, amelyekben Gagarin és Tyitov feltétlenül részt vesz. Kell-e mondanunk, hogy az üdülők sportcsapatai büszkén viselik a Vosztok 1 és a Vosz- tok 2 elnevezést! AZ ŰRHAJÓSOKAT min­dennap meghívásokkal áraszt­ják el, hogy látogassák meg a Krim-félsziget nevezetes helyeit, jöjjenek vendégségbe — »leg­alább néhány percre!« a fél­sziget városaiba és üdülőibe. Bár az üdülés — üdülés* de hogyan lehetne visszautasítani a találkozást az artyeki pioní­rokkal vagy a szevasztopoli tengerészekkel? így volt ez szeptember 27-ón is. Délelőtt fél 11-kor Gagarin és Tyitov néhány tengerésszel együtt mo­torcsónakon hagyta el a szana­tórium kikötőjét. A két jóbarát Jalta felé száguldott: Egész úton Jaltába és vissza­felé közvetlen, vidám beszélge­tés folyt a motorcsónakon. A tengerészek megmutatták a vi­lágűr hőseinek gyorsjáratú ha­jójukat. kikérdezték őket az űr­repülésről, külföldi utazásaik­ról és élményeikről. A szívélyes és közlékeny űrrepülő-barátok fáradhatatlanul meséltek benyo­másaikról, s egyre újabb és új^bb resale leket idéatak fel, — Milyennek látszik a ten­ger a világűrből? — érdeklő­dött az egyik tengerész. — Minden tengernek megvan a maga sajátos, jellemző szí­nezete — válaszolt German Tyi­tov. — A Földközi-tenger sö­tétkék. a többi — saláíazöld vagy levélzöld. Az óceánok vi­ze acélszínben játszik, s látni lehet az egymást követő, hosszú hullámcsíkokat. Úgy tűnt, hogy a kérdés-zá­pornak nem lesz vége. De az­után a motorcsónak megérke­zett Jaltába. Itt Gagarin és Tyi­tov találkozásra indult a város pártmunkásaival, maid városné­zés és látogatás következett a Csehov-múzeumban. Gagarin- nak még volt egy halaszthatat­lan dolga — a jaltai filmstúdió népszerű-tudományos filmet ké­szít az első űrrepülésről. A fil­met a népgazdasági kiállításon fogják bemutatni. A kiállítás látogatói a vetítővászon melletti szomszédos vásznon meglátják majd Jurij Alekszejevics Gaga- rint, aki a film cselekményeit fogja kommentálni. German Tyitov most az űr­repülésről és életéről szóló könyvön dolgozik. Ezért sietett is vissza a szanatóriumba, hogy estig még rendezze a kéziratot, amely már csaknem teljesen elkészült. ... SZEPTEMBER 27-E a két hős űrrepülő üdülésének egy egyszerű napja volt Az ener­gikus, tevékeny fiatalemberek a rájuk jellemző életörömmel, vi­dáman töltötték el ezt a napot is, s boldogan vegyülte!? el az kögölt, V. Bjgjikoy ősszel, télen és tavasszal sokat nyernének a községeik. Befedte az idők pora A vízlevezető árkokról van szó, amelyek bizony a megye legtöbb községében majd, hogy nem eltűntek. Befedte őket az idők pora és a járdákról lese­pert szemét. A jánoshalmi MÉK előtt például már csak egy Ms gödröcske emlékeztet rá, hogy ott valamikor vízlevezető árok volt. Esős időben hej, de sok bosz- szúságot okoznak a járdán, há' zak tövében és az úttesten ösz- szegyülemlett víztócsák, nyo­mukban pedig a nagy sár. A vízlevezető árkok rendben tar­tásával milyen egyszerű lenne segíteni ezen. A község szépül­ne tőle, és a fejlesztési alapból is mindjárt kevesebbet kellene a folytonos útjavításokra fordí­tani. m Hálás feladat Sok helyen a tanács tagjai lelkiismeretfurdal'ást éreznek, hogy a végrehajtó bizottság in­téz el helyettük mindent* s hogy jóformán a tanácsüléseken való részvételben merül ki a tevékenységük. íme, az említett gondolatokból is láthatják, mennyi kézzelfogható tennivaló vár megoldásra. Legyenek istá­polói községük szépítésének. Szervezzék, fogják össze a park­építésre, árkok rendben tartá­sára a lakosságot. Hálás feladat, hiszen ennek a munkának ma­gtik a Mvitelezők veszik hasz­nát. Pemy Irén 300ooooooooooooooooooeoooe>oooc»c«y.űooooooo PETŐFI NE PB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság, felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja« a PetőH Népe Lapkladő Vállalati Felelős kiadó: Mezei István* Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont« 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38; Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal) Kecskemét Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszt* a Magyar Posta. Előfizethető! a helyi oostahivataloknál és kézbesítőiméi. Előfizetési dl} l hónapr a 12 forint Képétr, furcsaságok A kosaras Moszkvics A félegyházi országúton tűnt fel a hátunk mögött. Messziről csak annyit láttunk, hogy kerekeken gu­rul: autóhoz hasonlít, de sokkal ma­gasabb annál. Meresztgettük a sze­münket; s készítgettük a fényképe­zőgépet; hogy ;,lekapjuk”: a cso­dálatos országúti szörnyet.;. Aztán jót nevettünk: csak egy Moszk­vics magángépkocsi volt az; kosa­rakkal megrakodva. Külön e célra tartó vázat Is szereltek a tetejére; nem vitás, ez egy vásározó Moszk­vics. Láttunk már kosarakat stráf- szekéren, szamárfogaton, kézikocsin* talicskán; de modem személygépko­csin még nem. El ne szalasszuk ezt a ritka pillanatot... Sikerült! Meg­örökítettük az utókor számára, csak össze ne tévesszék maj'd ükunokáink — ha netán a poros levéltárban ke­zükbe akad az újság — valami két- éltűvel. Emberharapta kutya Hearst, az amerikai lapkirály szál­lóigévé lett mondása szerint nem az az újság, ha egy kutya megharap egy embert, hanem megfordítva; ha Bács-Kiskun megyei Nyomda Vi Cecskeroét* » Telefonj 15-29. 27-4S Here h the Dog a Mae Hit az ember harapja meg a kutyát. A New York Herald Tribune most ilyen értelemben igazi újságot kö­zölt a fenti kutyaportré aláírása­ként. Dodót, a bresciai korcsot ugyanis megharapta egy ember. A kutya „akit” fülén éri a támadás, behúzta farát és nyüszítve elmene­kült. A tettes, egy hetvenéves csa­vargó ellen a rendőrség — de szén is tőle! — nem indít eljárást. A csavargó —• a hivatalos jegyzőkönyv szerint — tudniillik önvédelemből cselekedett. .. Törpevízművet létesítenek Solton Solton is épül törpevízmű-há- lózat. A létesítmény költségeit — mintegy 7 millió forintot — 5 évi részletben a községfejleszté­si alapból biztosítja a helyi ta­nács. A munkálatok első üte­mében eddig két kút készült el. A községhez tartozó Petőfi-te­lepen még ebben a hónapba a felállítják az 50 köbméteres hid- roglobust. A jövő év első és má­sodik negyedében építik fel az üzemházat, melynek elkészülé­se lehetővé teszi, hogy 1962 augusztusában Petöfi-telcpen már csapból folyjék a víz. Bírósági jegyzetek Lopásra vitte az ital ötvennégy éves, büntetlen előéletű ember. Vajon mi vitte odáig, hogy megkísérelte fel­törni az italbolt ajtaját? Wéber Ádám sükösdi alkalmi munkás ez év június 14-én Ne­mesnádudvaron a 2-es számú italboltban iddogált. Az éjszakát a helyi autóbuszváróteremben töltötte, majd másnap folytatta az italozást. Pénze azonban el­fogyott — a boltvezető pedig nem szolgálta M. Záróra után a vádlott megpróbálta szétfűré­szelni az italbolt lakatját. A bolt vezetője azonban időben felfedezte tettét és Wéber Ádá- mot átadta a rendőrségnek. A bajai járásbíróság négyhónapi börtönre ítélte. Kihasználta az alkalmat... Pontosabban, ki akarta hasz­nálni az alkalmat Dardos Sán­dor, de rajtaveszített. Nevezett büntetlen előéletű. 43 éves ba­jai vándorkisiparős, július 20-án este a Bácsbokodról Bajára ér­kező vonat egyik kocsijában tar­tózkodott, s míg Szederkényi Ti- borné pécsi lakos egy rokkant nőismerősét lesegítette a vonat­ról, elemelte annak táskáját. A táskában 750 forint készpénz és 850 forintot érő ruhanemű volt. A járásbíróság magánszemély sérelmére elkövetett lopás bűn­tette miatt 4 hónapi börtönbün­tetésre ítélte Dardos. Sándort

Next

/
Oldalképek
Tartalom