Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-13 / 242. szám

1961. október 13, péntek 3. oldal Kádár János felszólalása az országgyűlésen (Folytatás a. 2. oldalról.) A világ azonban megváltozott. Van erő — és kell is, hogy legyen —, amelyik éber és készen áll: a szocialista vi­lág: ereje. Ez az erő vissza tadja tartani a nagyon for­ró fejűéket, meg tudja fé­kezni őket, ha netán pro­vokációra szánnák el ma­gukat. Ezzel összefüggésben meg kell mondanom, hogy mi helyeseljük azokat az intézkedéseket, ame­lyeket a védelmi erő fokozása érdekében a Szovjetunióban és a szocialista tábor más országai­ban végrehajtottak. Ezzel összefüggésben kell vizs­gálnunk saját kötelességünket. Nekünk is kötelességünk, hogy gondoskodjunk az or­szág védelméről. Kormányunk is megteszi azt, amit meg kell tennie. Különbö­ző intézekdéseket tettünk, hogy honvédelmi képességünket nö­veljük és magunk is hozzájárul­junk ahhoz a hatalmasabb erő­höz, a szocialista világ erejéhez, amely a háborús agresszorokat féken tartja, ha pedig provoka­tív lépésre szánnák el magukat, megfelelő leckében részesíti. Milyen intézkedéseket tettünk? Többek között gondoskodtunk arról, hogy a magyar hadsereg fegyverzetét korszerű színvonal­ra emeljük. Az intézkedések kö­zé tartozik az is, hogy a kétéves szolgálati idejüket a közeljövő­ben letöltő katonákat ideiglene­sen visszatartottuk. Ébereknek kell lennünk, készenlétben kell lennünk. Ezért népünk érti is, támogatja is, helyesli is ezeket az intézkedésekek Ezzel összefüggésben szeret­nék köszönetét mondani az or­szággyűlés tagjainak, magának az országgyűlésnek azért, hogy jóváhagyta a német békeszerző­dés kérdésében augusztusban ki­adott kormánynyilatkozatot. A magyar kormány — mint ezt már nyilatkozatában is leszö­gezte, és ahogy ezt most az or­szággyűlés saját nyilatkozatá­ban megerősítette — mindazok­kal az államokkal együtt, ame­lyek erre készek lesznek, meg fogja kötni a békét a két Né­metországgal, ha pedig az NSZK erre nem hajlandó, akkor a Né­met Demokratikus Köztársaság­gal. A magyar kormány legjobb meggyőződése és lelkiismerete szerint jár el, amikor ezt a po­litikát követi a német kérdés­ben. A magyar népnek magá­nak alapos okai vannak arra, hogy itt a kellő határozottságot tanúsítsuk. Magyarország — ak­kori urainak bűnéből — kezdet­ben Hitler harmadik birodalmá­nak csatlósa volt, majd áldozata lett A második világháborúban a magyar népesség felnőtt lakosságának nyolc száza­léka vesztette életét. A hid- állomány 85 százaiéira, a vasúti berendezések 35 szá­zaléka ment tönkre. Nagy lakásproblémákkal küsz­ködünk, — a második világhá­borúban egyedül Budapesten 27 ezer lakás semmisült meg telje­sen. Hogyan tudnánk mi élni és gazdálkodni, ha az a 27 000 la­kás megmarad! Elpusztult áz ál­latállományunk 70 százaléka. — Most eleget foglalkozunk a me­zőgazdasággal, tudjuk, mit je­lent ez. Az akkori nemzeti va­gyon 40 százaléka pusztult el. Mindez elég okot ad a magyar népnek arra, hogy szembe száll­jon a német imperializmussal és a német revanstörekvésekkeL Másik alapos és nyomós okunk az, hogy népünknek van mit vé­denie: nemzeti függetlenség történelmi szocialista vívmányok birtokában van, békében él és dolgozik. Ez három olyan vív- mány, amelynek védelmében mindent meg kell tenni. Harmadik okunk az, hogy mi felfogásunkban, meggyőződé­sünkben és érzelmeinkben szívünk minden vércserppjö­vel szolidárisak vagyunk a Német Demokratikus Köz­társasággal. MS helyeseljük a Német De­mokratikus Köztársaság béke­politikáját, s helyeselünk min­den intézkedést, amit ennek ér­debében tesz. Külön üdvözöljük azt az augusztus 13-i intézke­dést, amellyel a Nyugat-Berlin- ben létesített kém- és diverzáns köpontot megfosztotta, az aka­dálytalan közlekedés lehetőségé­től. A varsói szerződés tagállamai, a mi kormányaink tárgyalásokat kívánnak, s annak hívei, hogy mindazok az államok, amelyek szövetségben voltak a második világháború alatt és együtt har­coltak a német nácizmus ellen, jussanak egyetértésre a német békeszerződés megkötésében. A békés építőmuttka nagyszerű távlatai A mi pártunk a munkásosz­tály pártja és amióta a világon a munkásosztálynak forradalmi pártja van, mindig a békéért harcolt. Természetesen mi is a békéért harcolunk, mert a há­borúban mindig a népek milliói­nak, a dolgozó embereknek kell vérezniök, szenvedniük és pusz- tulniok. Védjük a békét azért is, mert mi nem félünk a két társadalmi rendszer békés versenyétől. Meg­győződésünk, hogy a békés ver­senyben is a szocialista rend lesz a győztes, mert a világ né­pei előbb-utóbb mellette dönte­nek. Kormányunk híve a háborús veszély teljes megszüntetésének, s ezért népünk támogatásával küzd az általános és teljes le­szerelésért, a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásá­ért. Természetes, hogy mi békét akarunk, mert meg akarjuk valósítani második ötéves ter­vünket. Hasonló békés tervek foglalkoztatják az egész szocia­lista világot. Minden szocialista ország békében akar élni, s népé­nek javát akarja elömoz- ditani .. Kiemelkedő példa erre a Szovjetunió. Pártunk küldöttsé­ge hamarosan elindul a Szov­jetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusára. Jelen le­hetünk a Szovjetunió Kommu­nista Pártja nagyszerű prog­ramjának elfogadásánál. Milyen nagyszerű program és milyen nagyszerű tavatok! Tíz esztendő múlva megelőzik a jelenleg leg­fejlettebb kapitalista országot; húsz esztendő múlva már a világ minden országát megelő­zik a termelékenységben, az egy főre eső termelési és fo­gyasztási javakban; a jelenlegi hatalmas és fejlett ipart a hat­szorosára, a mezőgazdaság ho­zamát három és félszeresére növelik; általánossá teszik a középiskolai oktatást és a kö­zépiskolásokat kollégiumokban nevelik; a közlekedési eszközök igénybevétele díjtalan lesz; nem lesz lakbér, és boldog, elége­dett lesz az emberek élete, íme, a békés építőmunka nagy­szerű távlatai! De a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának kongresszusa mégsem csak a szovjet nép szá­mára jelentős, hanem az egész szocialista világ, az egész nem­mkm teamla á mozgalom számára, a világ né­pei számára is. mert a Szovjetunió Kommunista Pártja azért harcol, hogy ki­vívja az emberiségnek az általános és teljes leszere­lést, a háború nélküli vilá­got Ez a nagyszerű cél az egész emberiséget érinti! Igaz szívvel kívánunk tehát sok sikert a Szovjetunió Kommunista Párt­ja kongresszusának, a szovjet népnek, amely nemcsak saját magának, hanem a világ más népeinek is utat tör. Saját tervünkről szólva, úgy gondolom, ez a terv nemcsak egyszerűen a második ötéves terv, hanem ez az az ötéves terv, amelynek éveiben Magyar- országon befejeződik a szocia­lista társadalom megalapozása és teljes lendülettel áttérünk a fejlett sízocialista társadalom építésére. A terv megvalósítása a magyar nép nagy forradalmi vívmánya lesz! A célok elérése nagy mun­kát kíván. Az ipari termelés tervezett növekedését 70 száza­lékban a termelékenység eme­lésével kell biztosítani; a me­zőgazdaságban is az egyik fő követelmény a termelékenység növelése, a termelési költségek csökkentése. A mezőgazdaság­ban ezzel együtt jár a szocia­lista nagyüzemi gazdaság meg­szilárdítása és megfelelő szín­vonalra emelése. Ami a mezőgazdaságot illeti, meg kívánom említeni, hogy az idei aszály természetesen kedve­zőtlen következményekkel járt és bizonyos közbülső feladatokat ró ránk. ‘Fehér elvtárs részlete­sen és helyesen beszélt arról, mit kell tennünk, hogy az aszály miatt kiesett takarmányt pótol­juk. Meg kell oldanunk a ta­karmány-kérdést, s bizonyos, hogy meg is oldjuk. Ahogyan az idei év aszályos volt, a követ­kező talán nem lesz, de a har­madik megint az lehet, mégis öt év alatt mindenképpen 23 száza­lékkal növekednie kell a mező- gazdasági termelésnek, s ha akarjuk, meg is tudjuk csinálni! Ami az aszályt illeti, az idő­járást ma még nem tudja sza­bályozni a tudomány. Mégis mit látunk? A jól dolgozó embert, a jól dolgozó állami gazadságot, a jól dolgozó termelőszövetkezetet az aszály sem sújtja annyira. Mi ebből a tanulság? Az, hogy az időjárás szeszélyei ellen az emberi munka a fő fegyver. Kulturális forradalmunk teljes győzelmének küszöbén Kádár János ezután oktatás­ügyi törvényünkkel foglalkozott. Jó törvény, kívánatos, hogy meg­valósuljon — mondotta. Talán emlékeznek még arra az időre, amikor felbocsátották az első szovjet szputnyikot, s megkezd­te keringését a világűrben. A kis „bip-bip”-hang halálra ré­mítette az imperialistákat. Az első szputnyik sikeres felbocsá­tása után sok amerikai folyó­iratban és napilapban nagy cik­kek jelentek meg a szovjet köz­oktatásról, és bizony hamarosan megtalálták az összefüggést a szovjet közoktatás fejlettsége és az első szputnyik felbocsátása között. , Nem véletlen ez és nyugodtan mondhatjuk, hogy a mi haladá­sunk is nagymértékben függ a közoktatás eredményességétől. Ezért becsüljük mi a pedagógu­sok munkáját, akik az új gene­rációt nevelik. Valóban, sok tekintetben munkáju­kon, a közoktatáson múlik az egész nemzet, az egész társadalom jövő fejlődése. A kommunista szakemberek nevelésének kérdésében egyetér­tek azzal, amit Kállai elvtárs mondott. Helyesen kell értel­mezni a jelen és a jövő közti különbséget. Jelenleg különböző világnézetű, politikai szemléletű szakemberek dolgozhatnak hasz­nosan. A jövő követelménye azonban más. Minél távolabbra tekintünk, annál inkább szüksé­ges, hogy minden, főiskolai és egyetemi tanulmányait befeje­zett fiatalember kommunista szakember legyen. Ez fontos tár­sadalmi érdek és az egyetemek­ről kikerülő fiatal szakemberek személyes érdeke is. Szó esett itt arról is, hogy et­től a törvénytől és helyes vég­rehajtásától várjuk a kulturális forradalom teljes győzelmét. — Ezen azt értjük, hogy a szocia­lista kultúra győzedelmeskedik a közoktatásban, a nevelésben, a művészetben és általában a kultúra minden területén. A kulturális forradalom leg­lényegesebb pontja maga az ember, iskolai végzett­sége, műveltsége, képzett­sége. Ezért arra kell törekednünk, hogy az ifjúság és a felnőttek közül mindenki megkapja a megfelelő képzettséget és mű­veltséget, amire alkalmas és amit el szeretne érni. Jelenleg a főiskolai és egye­temi felvételeknél figyelembe veszik a származást. Vagyis 1961- ben mérlegelik, hogy a szülők 1938-ban milyen társadalmi osz­tályhoz tartoztak. Pártunk napi­rendre fogja tűzni és megvizs­gálja ezt a kérdést. Azt kellala pul venni, hogy melyik gyerek milyen értelmes, milyen jó a bi­zonyítványa, mik a törekvései, milyenek a jellembeli tulajdon­ságai stb., s ezek alapján kell eldönteni, hogy kit vesznek fel a főiskolára. Az új közoktatási törvénynél is érvényesült az a helyes elv, hogy a nagy horderejű kérdése­ket előzetesen — tehát még mi­előtt eldöntjük — megtárgyal­juk azokkal, akiknek majd vég­re kell hajtaniok. Minden nagy kérdést így kell megtárgyal­nunk. Ezt a törvényt abban a meggyőződésben szavaztam meg, hogy ha az állami irányító szer­vek, a pedagógusok és általában a társadalom, a szülők részéről továbbra is olyan egyetértés mu­tatkozik, mint az előkészítés ide­jén, akkor a végrehajtás is min­den bizonnyal sikeres lesz. Nos, még azt mondanám, hogy a minisztériumokon, a pedagó­gusokon és a szülőkön kívül még egy érdekeltnek az egyetértésére és támogatására is szükség van, akit én nem hallottam emleget­ni, de ajánlom, hogy vegyék fi­gyelembe, a tanuló egyetértésé­re. (Derültség.) Végeredményben ne feledkezzünk meg róla, hogy főképpen róluk van szó. A vezetést tovább kell fejlesztenünk Kádár János a továbbiakban a vezetés kérdéséről szólott. Itt valaki már idézte a kongresszus megállapítását, hogy a vezetést tovább kell fejlesztenünk. Ez természetesen szisztéma kérdése is. S itt egyet szeretnék csak megemlíteni. Foglalkozunk ilyen xdésgj&el. de nem vagyunk hívei a meggondolás nélküli szervezgc lésnek.. Nagyon meg­fontoltan foglalkozunk a szük­séges fejlesztéssel, igyekszünk elkerülni minden felesleges át­szervezést. A három év alatt elért ered­ményekben a vezetők munkája henne van. Kötelességünk azonban tovább javítani a ve­zetést. Itt-ott vannak még olyan emberek, akik nem tudják elő­segíteni a fejlődést. Az ilyen helyeken az érdemi munka nem mozdul előre. Két dologra hívnám fel a ve­zetők ügyeimét Az egyik a reprezentáció, amely nálunk hovatovább népi sajátossággá vált. (Derültség.) Kezd ez olyan méreteket ölteni, hogy megálljt kell mondani. A másik dolog a különféle támogatások kérdése. Támogat­ni kell — mondják — a klubot, aztán az üzem sportegyesületét, és ki tudja még, mi minden egyebet. A támogatásra érdemes ügyet igenis támogatni kell; a társa­dalmi munkát, a patronázs fel­adatokat. a gyermeknevelést, ideértve a sportot és a kultúr- házat is, de ugyanakkor tudni kell, hogy aki ad, az a népé­ből ad, nem a sajátjából. Ez pedig nagyon fontos különbség. Az új törvényről szólva Ká­dár elvtárs megállapította, hogy a terv maga jó; most már tör­vény. Azt mondom, hogy most már minden erőnket a terv jó végrehajtására összpontosítsuk. Meggyőződésem: ha jól dolgozunk, teljesít­jük az ötéves terv előirány­zatait, sőt még jobb ered­mény is lehetséges» Természetesen csak akkor, ha a terv minden követelményéi betartjuk. . A továbbiakban a szocializ­mus építése iránti kötelezettsé­gekről szólt, majd az értelmi­ség problémáit érinteitte. Ifjúságunkról szólva külön ki­emelte, mint a nép büszkeségét, azt az ifjúságot, amelyik most néphadseregünkben szolgál, s kész hazánk védelmére. Kádár elvtárs hangsúlyozta: elmondhatjuk, hogy az or­szággyűlés tanácskozása visszatükrözte munkánk lé­nyeges vonatkozásait, a szo­cialista célt. az egyetértést, népfront-politikánkat. Az országgyűlésben népi nem­zeti frontunk képviselői helyes döntést hoztak, s nagyon jó az. hogy a háttér is erős és széles: a velünk egyetértő nép! Befejezésül a szocialista ot szágok egységéről, arról a tá­mogatásról beszélt, amelyet ter­veink megvalósításában mi is élvezünk, s amellyel mi is tar­tozunk internacionalista kötele­zettségeinkből eredően bará­tainknak, a világ haladó em­beriségének. Nyugodt magabiztossággal le­het és kell a jövőbe nézni. Mert tudjuk — ami a magabiztosság kérdésében nagyon fontos —, hogy azokról a szőlőtőkékről, amelyeket most ültetünk, soha többé nem fognak grófok és bá­rók szüretelni, hanem mindig a dolgozó magyar nép szüretel és azokat az erdőket, amelyeket most ültetünk, 80 esztendő múl­va is a dolgozó magyarok fog­ják kitermelni. Itt soha több- nem lesz kapitalista, földesül világ! Mi bizakodunk, és egész né pünk bizakodhatik. Dolgozn' kell, helyt kell állni, ébernek kell lenni. Ha lehet, még job­ban kell dolgozni, mint eddig és az eredmények még nagyobbak lesznek. A szocialista Magyaror­szág felépül. Nemcsak az ala­pok, hanem az egész szocialista társadalom. És a kommunizmus felé megyünk előre. Ez bizonyos. Az élet pedig évről évre fejlő­dik, szebb és jobb lesz — fejez­te be hosszantartó, nagy tapssal fogadott beszédét Kádár János elvtárs. Ezután Rónai Sándor elnök mondott zárszót, majd a felada­tok sikeres megoldásához nagy sikereket kívánva a képviselői»-' ügk, az üjggt bezárta.. "

Next

/
Oldalképek
Tartalom