Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-12 / 241. szám

I «Mat 190?. ©ktőSer 12, csfitfirtSIr A idUes-tdís fatuia 'Vita a fentittüizSatikezetek műoelBdéii ptoblénuuról A közösség összefogásával Néhány hét és a fülöphá- zíak arcán megelégedett, büsz­ke mosoly ragyog. Novemberben tervezik új művelődési ottho­nuk avatását, melynek építésé­nél a falu lakói közül szép szám­mal serénykedtek. Verejtékes munkájuk gyümölcsét máris féltve órák figyelő tekintetük­kel, szavaikból is kieseméül, hogy szeretik és megbecsülik a közösség összefogásának ered­ményét: a korszerű művelődési otthont. A késő délutáni óráikban ér­keztünk a faluba. A művelődési otthon nagytermében egy cso­korra való asszony és fiatal lány sikálta a parkettát. Vidám nó­tákat énekeltek, és égett a mun­ka a kezük alatt. Miközben fi­gyeltük fürge mozdulataikat, azon tűnődtünk, vajon ki tud­ják-e majd használni a modem művelődési otthont? Aggodal­munk felhőjét eloszlatták a köz­ség eddig élért kulturális ered­ményei, a vezetők bizakodása, általában a Fülöpházán tapasz­talt eggyé kovácsolódott tenni akarás szelleme. Igen, ahol ilyen baráti légkör tudott kialakulni, ott jó talajra talál a művelődés. Útunk a tanácsházára vezetett. Már esteledett, amikor benyitottunk az egyik irodába. Ott találtuk Gulyás Györgynét a községi tanács végrehajtó bi­Oorkl] világhírű regénye. Az Anya, ismét napvilágot Ütött. Rilke, Rainer Maria: VÁLOGATOTT VERSEK Rilke századunk nagy költői­nek egyike, verseinek megjelen­tetése a magyar könyvkiadás régi tartozása. Életműve szinte összegezi a századeleji polgári művészet minden erényét, ered­ményét, de megmutatja korlátáit is. A kötet elé Vajda György Mihály írt színvonalas beveze­tőt. A prózai írások címmel meg­jelent kötetben a költő prózai műveinek legszebbjei szerepel­nek. Különös, meghatározhatat­lan műfajú írások — nem elbe­szélések, de nem is tanulmá­nyok — bölcselkedés át- meg átszőve a legszemélyesebb líra hangjaival. A válogatás között szerepelnek: „Levelek egy ifjú költőhöz” című ars poeticája, „Malte Laurids Brigge feljegy­zései”, Auguste Rodinról írott tanulmánya. SzabO Pál, * Szereposztás c. regén' szerzője. zottságának titkárát, Illen Jó­zsef pártitkárt, és Herpai Lász­lót, az általános iskola igazga­tóját. őszi—téli népművelési programjuk néhány új kezde­ményezéséről tájékoztattak ben­nünket. Célul tűzték ki a ta­nácstagok kulturális nevelését Tanácsülés után természettudo­mányi, történelmi tárgyú diafil- meket vetítenek nekik. Az első ilyen alkalmak már bizonyítot­ták, hogy jó módszernek ígérke­zik a kezdeményezés. Még tar­tott az ülés, amikor az ablakok­nál ismerős fejek bukkantak fel. A tanácstagok hozzátartozói vol­tak, akik hallottak a filmvetíté­sékről. és ők is beálltak az ér­deklődők táborába. A falu párt- és tanácsvezetői elismeréssel nyilatkoztak az ér­telmiség kulturális tevékenysé­géről. Nem keli őket bíztatni, ösztökélni, tudják mi a köte­lességük. Megalakították a TIT helyi csoportját és az előadók között elosztották a feladatokat. A pedagógusok főleg a kulturá­lis tömegmozgalom további- fel­lendítésén, az iskolán kívüli nép­művelés megszervezésén fára­doznak. A párt- és tanácsveze­tők mezőgazdasági, politikai elő­adásokat vállaltak a termelő­szövetkezeti akadémia kereté­ben. A mezőgazdászok pedig a közös gazdaságokban irányítják az ismeretterjesztést. Ebből ki­tűnik, hogy a falu kommunista vezetői és az értelmiségiek fe­lelősséget éreznek a lakosság kulturális neveléséért Tervezetükben jelentős helyet kaptak a kirándulások. Ezt azért tartják fontosnak, hogy a termelőszövetkezeti gazdák mind többen ismerkedjenek meg hazánk kies tájaival, nagyobb városaival. A nyáron autóbusz­kiránduláson vettek részt Sop­ronban, Pécsett, Budapesten, nemrég tértek vissza Hajdúszo­boszlóról. Télen megtekintik a Budapesti Jégrevű műsorát. Fülöpháza a käs falvak cso­portjába tartozik. A múlt évek­ben is szép eredményeket érték­éi a népművelésben. És most, amikor már tető alá húzták új művelődési otthonukat, még na­gyobb lelkesedéssel látnak hoz­zá a kultúra terjesztéséhez. Bieliczky Sándor Tataházán három termelőszö­vetkezet működik: a Petőfi, a Dózsa és az Aranykalász. Gazdasági feladataink mellett nem feledkeztünk meg a kul­turális nevelőmunkáról sem. Már több mint egy éve annak, hogy a három közös gazdaság pártszervezete határozatot ho­zott a kulturális együttműkö­désre. Ügy láttuk, nem vezet jóra, ha a termelőszövetkezetek külön-külön szervezik a kultu­rális munkát. Éppen ezért a tagság beleegyezésével létrehoz­tuk az egységes színjátszó cso­portot, a négytagú dzsessz-ze- nekart és, ha minden jól megy, szeretnénk megszervezni a ter­melőszövetkezeti énekkart. Ez csak azon múlik, a járási ta­nács művelődési osztályától kapunk-e segítséget ahhoz, hogy hetente egy-két alkalom­mal egy énektanárt jelölnének ki a próbák levezetésére. Ter­mészetesen a karmester tiszte­letdíját fedeznénk a rendelke­zésünkre álló kulturális alapból. Ijéti fentek Nem zajlik le úgy egy párt­vezetőségi ülés, hogy ne kerül­ne szóba a kulturális munka. A község őszi-téli művelődési LÁSZLÓFALVÁN a község történetének tanulmányozása közben a pedagógusok rájöttek, hogy az 1920-as években az ak­kori református pap ásatásokat végzett a faluban, nem kis eredménnyel. Anjou-korabeli pénzeket, valamint egy arany- serleget találtak. Nemrég újból felvetődött a gondolat, érdemes lenne újabb ásatásokat végezni, hátha siker koronázná munkájukat. Pintér Károly, a központi általános is­kola igazgatója. Priszlinger Ká­roly, a községi művelődési ott­hon vezetője és Osváth Gedeon tanyai nevelő elhatározta, hogy szabad idejében az úgynevezett Temető-dűlőben hozzálát az ása­programjában Jelentős helyet foglal el a termelőszövetkezeti gazdák szakmai és politikai továbbképzése. E célunk eléré­sének egyik legfontosabb for­mája a termelőszövetkezeti aka­démia, amely 50 hallgatóval kezdi meg működését Az elő­adásokat a TIT helyi csoportjá­nak tagjai tartják. Programjá­ban szerepelnek mezőgazdasági, természettudományos és világ­nézeti előadások. Ezeknek meg­tartását a falu értelmisége vál­lalta. Örömmel tapasztaljuk, hogy a pedagógusokon kívül mind nagyobb számban vállal­nak kulturális nevelőmunkát a községben élő más értelmisé­giek is. A pedagógusok támogatásá­val megszervezzük a dolgozók esti iskoláját. A három terme- lőszövetkeztből eddig 30-an je­lentkeztek, hogy folytassák ta­nulmányaikat. Még az időseb­bek sem restellnek újra beülni az iskola padjaiba, hogy gyara­pítsák tudásukat. Gondot fordítottunk arra is, hogy a mezőgazdasági gépeken dolgozó szakemberekben sem szűkölködjünk. Éppen ezért négy tagunkat küldtük el a szabadszállási traktorosképző is­kolára, akik onnan visszakerül­táshoz. Három hete folyik a feltárás, és ez idő alatt körülbe­lül 30 köbméter földet mozgat­tak meg. Kezdeményezésük nem veszett kárba. Eddig ége­tett cserépdarabok, nyílhegyek és sarkantyúk kerültek elő a földből. JELENLEG egy sír feltárásán fáradoznak. Azt még nem tud­ják, hogy a talált tárgyak me­lyik korból származnak, ezek­nek megítélésére majd kérik a múzeológusok segítségét, 1 ogy e tudományos résszel is kiegé­szíthessék a községi monográ­fiát. Az a tervük, hogy az általuk feltárt anyagból iskola-múzeu­mot rendeznek be. ve az eddigieknél még jobban látják el a rájuk bízott felada­tokat S&kan fíltxautak Az utóbbi években megsoka­sodott azoknak a termelőszövet­kezeti gazdáknak a száma, akik megszerették a könyveket. Rág­ták a fülünket, hogy vásárol­junk szépirodalmi és szakmai könyveket. Eleinte attól féltünk, nem lesz. aki olvasson, csak beleöljük a temérdek pénzt, és majd a por lepi a polcokon levő könyveket. Kellemesen csalód­tunk. Jelenleg 2500 kötetes könyvtárunk van. Tagjaink kö­zül Baráti György, Lengyel Er­zsébet, Mészáros István, Buvc- ki Béla, Tánczos Erzsébet (és még sorolhatnánk) hetenként egy ölre való könyvet visznek haza a könyvtárból. Legutóbb is 3500 forint értékben vásárol­tunk szépirodalmi és mezőgaz­dasági szakkönyveket. A termelőszövetkezetekben működő nőbizottságok tagjai el­határozták, hogy megszervezik a fotoszakkört. a szabás-varrás- és a főzőtanfolyamot. Részünk­ről minden segítséget megadunk nekik, csak lássuk, hogy műve­lődnek, szórakoznak. JHűkSdik a izuijátizó ejofiort Felmerül a kérdés, vajon mi­re használjuk fel a rendelkezé­sünkre álló kulturális alapot? Kizárólag csakis kulturális cé­lokra. Egy példát említünk: színjátszó csoportunk egy hét múlva adja elő Darvas József: Hajnali tűz című darabját. A kulturális alapból megvettünk 24 0 jegyet, amit kiosztunk a legjobb dolgozóknak, hogy is­merkedjenek meg a termelőszö­vetkezet életével. Hadd lássák meg azokat a nehézségeket, amelyeknek leküzdése a közös­ség összefogásával sikerült. Ez­zel is neveljük tagjainkat. Kovács Mihály, Lengyel Béla, Mészáros István, termelőszövetkezeti párttitkárok .Rettentő írta: Horváth Jf^QDRIGUEZ 10. — Cserébe elvárom, hogy leg­alább engem nem keversz bajba. Fodor Géza előtt furcsán ör­vénylett a mindenség. De amit Vértes mondott, végre elhatolt a tudatáig. Felkelt, s megszo­rította az igazgató kezét: — Köszönöm, direktor uram. Köszönöm, Becsületszavamat meg fogom tartani, számíthatsz rám. Egy óra múlva itt lesz a lemondó irat. — Isten veled, Géza! — bú- csúzikodott Vértes, miközben egyik kezével a tarkójáról csör­gő verejtéket törülgette. —Nézd, sohasem lehet tudni ha ..: — és itt suttogóra fogta a hangját: — ha valami politikai változás történne, akkor minden rendbe jöhet. Addig meghúzod maga­dat valahol, csak vigyázz ma­gadra! Fodor Géza egy óra múlva a mindenessel beküldte lemondó levelét az igazgatóhoz, maga pe­dig csomagoláshoz látott. Elő­ször úgy megrakta bőröndjeit, mint aki néhány hetes külföldi túrára készül, de később rádöb­bent, hogy ő most már volta­képpen üldözött vad, jó, ha né­hány szükséges holmit magával cipel. Hiszen azt sem tudja, ho­vá fusson? Legjobb lesz, ha Bu­dapestre utazik. A fővárosban talán nyomát vesztik. Ha ott nem. akkor sehol... Csomagolás közben belelapo­zott kedvenc szakkönyveibe. Né­melyikbe egészen belefeledke­zett, másfél-két órán át olvas­gatott. Aztán megpróbált né­hány könyvet a bőröndbe eről­tetni. Ügy érezte, nem tudna megválni tőlük..Észre sem vette, hogy esteledik. Csak akkor ocsú­dott fel, amikor Fodor Aurél és a felesége hazatérték az üzlet­ből. Géze eltökélte, hogy beszél az apjával. Nem, az apja sem­miképp sem lenne árulója. Az öreg Fodor görcsösen ka­paszkodott a szék karfájában, mialatt Gézát végighallgatta. Reszketett a hangja, amikor vé­gül megszólalt: — Édes fiam. én is azt mon­dom, menekülj. Rettenetes a gondolat, hogy elszakadunk egy­mástól, nem Is tudom, anyád hogyan bírja ki majd, de hát mi mást tehetnél? Azt sem mon­dom, hogy egyedül leszel me- nekvő üldözött, hiszen sokan vi­selik most ezt a keresztet. De én, fiam én hogyan számolok el veled önmagámban? Én nem az életre neveltelek tégedet, mit is fogsz most kezdeni? Te, akit sohasem érdekelt más, csak egyedül a hivatásod? Mi hasz­nát is veszed most annak? — Nyugodjék meg. papa — csillapította az öreget Géza. — Vigyázni fogok magamra. A haj­nali személyvonattal elutazóin. — Hová? Géza habozott. Vértes igaz­gató intelme jutott az eszébe. — Még nem gondoltam végig, papa. Talán Debrecenbe. — Ugyan! És ott talán nem akadnak rád? Mást mondok én: menj Pestre. Ott eltűnsz a más- félmilliónyi ember-rengetegben. — Lehet, hogy oda utazom. Az öreg kiment a szobából, majd kisvártatva egy aktatás­kával tért vissza: — Fogd, fiam, ebben pénz van. A legjobb ajánló levél. De vigyázz, mert ha könnyelmű le­szel, a pénz árulód is lehet. Én hiszek abban, hogy nem kell sokáig üldözöttként élned. Géza leült, s apját is maga mellé intette: — Papa, te jobban el tudsz igazodni ezekben a dolgokban... Lehet itt számítani valami... politikai fordulatra? Fodor vállat vont: .— Nem tudom. Azt hiszem valami készül. Annyi mindent rebesgetnek. Olyasmit is, hogy Horthy kormányzó ellenére tör­ténnek most a dolgok a politi­kában, 6 tán legszívesebben ki­ugrana a háborúból. — De hát hogyan lehetséges az, hogy az államfő akarata el­lenére akármi is történjék egy országban? — No hiszen, én csak úgy mondom, fiam, amint rebesgetik. Én ehhez nem sokat értek. De valaminek lennie kell a dolog­ban. Az például igaz, hogy az ország keleti részén már bent vannak az oroszok.-— Hihetetlen. — Én azt is el tudom képzel­ni, hogy emiatt valami fordulat lesz. De te, fiam, ne csodavá­rással töltsd az időt Józanul, mindig józanul ítéld meg a hely­zetedet, és sohasem jóhiszemű­en! Én a túlzott jóhiszeműségtől óvlak leginkább. — Ne félts, papa. Most pedig búcsúzzunk. A mamának... mondd azt, hogy hirtelen el kel­lett utaznom. — A mamát én vállalom. Apa és fia forró búcsút vett egymástól. Géza leheveredett az ágyra, de nem jött álom a sze­mére. Hajnalban felkelt, kióva­kodott a házból. Senkit sem akart felébreszteni. De an ja már ott állt a kapualjban, és hosszan megszorította a fia kezét. Tíz perc múlva Géza kint volt a verebélyi állomáson. Még mi­előtt felszállt volna a vonatra* vett egy friss, vasárnapi újsá­got. c ' Vasárnap volt, 1944. október tizenötödike. A személyvonat kidőcőgött a városkából. III. Reggel hét óra volt, amikor Fodor Géza átszállt a budapesti vonalra. A kupé nem volt zsú­folt. Géza kényelmes helyet ka­pott egy harmadik osztályú fül­kében. A kalauztól megkérdez­te, mikor érkezik a vonat? Bu­dapestre? Még mielőtt a kala­uz felelhetett volna egy ismeret­len utas válaszolt: — Fél három után öt perccel. Hja, olyan unalmas út lesz ez, uram mint a vénség. (Folytatása következik.) Pedagógus „muzeológusok”

Next

/
Oldalképek
Tartalom