Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

)c4: t*á**4 sportjáért A Kiskaníéiegyházi Bányászati Vasas SK Kiskunfélegyházán hosszá Ideig senki sem vette észre, hogy baj van a sporttal. NB ni-as csapatunk van, mint ahogy egy ilyen népes város­hoz illik is — mondogatták a szur­kolók —, a dolgok tehát rendben mennek. Két évvel ezelőtt azonban az Épí­tők kiesett az NB Ill-ból. Micsoda pech! No, majd jövőre visszakerül! Valóban, az Építők fölényesen nyer­te a megyei I. osztályt és a szurko­lók ismét NB ni-as mérkőzésekben gyönyörködhettek minden második vasárnap. Ha ugyan Örömük telt csapatuk sorozatos vereségében. Ek­kor már sokan látták, hogy baj lesz. De mielőtt bekövetkezett volna a katasztrófa, elvette élét a hír: az Építők feloszlik. Akár kiesik, «kár nem, a bajnoki év végén NB m-as csapat nélkül marad Félegyháza, mert megszűnik a válalat, amely eddig fenntartotta a csapatot. Ekkor fordult a város sportszerető közönségének figyelme a Bányászati Vasas felé. Jó együttes, sportsze­rűen küzd és megbízhatóan, egyen­letesen fejlődik. A Bányászati Be­rendezések Gyárában a dolgozók és a vezetők egyaránt szeretik a spor­tot. Igaz, hogy különös elveik van­nak, amilyet az Építőknél nemigen lehetett tapasztalni: megkívánják a sportolóktól, hogy a munkahelyü­kön is becsületesen megállják a he­lyüket, náluk a gólok egyik „sztárt’* sem mentesítik a kötelességteljesí­tő* alól, meg aztán nem es&k lab­darúgás van náluk, hanem szívesen csinálnak egyebet is. Mindez azonban talán nem Is olyan nagy baj. Sőt — merték megkoc­káztatni egyesek — lehet, hogy „sta­bilabb” együttes kovácsolódik ná­luk össze, mint amilyen az Építők­nél volt. A kiskunfélegyházi sportszerető közönség figyelme tehát a Bányá­szati Vasas felé fordult. Ma bennük látják a város jövendő NB III-as csapatát. Nemrégiben körülnéztünk a Vasas házatáján mi is, és a látot­tak alapján úgy véljük, rászolgáltak a bizalomra. Amint az itt követke­zőkből látható. A két alapító Pázsit Jani bácsi a sportkör el­nöke. Régen labdarúgó volt. Azért vállalta az elnöki tisztet; mert úgyis ott tölti minden idejét a fiúk kö­zött. Mint igazi sportember, szereti a többi sportágat is. Ott volt a Bá­nyászati Vasas születésénél 1953-ban. Akkor Tóth Jánossal, az szb-elnök- kel együtt igen sokat dolgozott azért, hogy létrejöjjön a sportkör. A gyárban mindenki tiszteli, be­csüli — és szereti. Tóth János szb-elnök voltaképpen nem vezetőségi tag, de ezt senki sem tudja róla. Gyakorlatilag ő a sportkör intézője. Minden ügyben hozzá fordulnak, még a személyes jellegű ügyekben is mindig segít. Eljárogat a csapattal vidékre, a leg­lelkesebb szurkolók egyike, A spor­tolók nagy családjának köztisztelet­ben álló feje és emiatt elviseli az otthoni kis családi kör szemrehá­nyását is nem egyszer. A számok tükrében A Kiskunfélegyházi Bányá­szati Vasas SK létszámú 135 fő. Nyolcvanezer forint költségve­téssel dolgoznak. Egy fizetett labdarúgó- és egy atlétaedzőjük van, azonkívül egy szertáros. A szakosztályok: labdarúgó, röp­labda, asztalitenisz, atléta és sakk. Ezenkívül foglalkoznak kézilabdával és tekével is, bár ezek a szakosztályok még nem A pálya A volt Építők pálya talaja jó. Az edzőpályán azonban még sok munka lesz; Nincs rajta kapufa sem. bár az Építőknél már elkészült, de mire a Va­sas átvehette volna, eltűnt. Máig sem tudtak nyomára jut­ni, hogy hová lett. Nagy munka lesz a futópá­lya rendbehozatala. A TST-neik ugyan van már pénze rá, de a munka tavasszal elakadt. A Bányászatiban nagyban készül­nek rá, hogy ismét elkezdjék a munkát, mert ha telekköny- vileg nincs is tulajdonukban a pálya, mégis a magukénak érzik már. A harmadik félidő Minden üzemrészben van labdarúgó- és röplabda-csapat, minden vasárnapra, valamint igen sok hétköznapra is jut mérkőzés. Gyakran tartanak »három félidős-« mérkőzéseket. A harmadik félidő a mérkőzés után, a pohár sör mellett telik el. Ha valakinek kifogása lenne ezek ellen a sörözések ellen, megnyugtathatjuk: a játékosok nemcsak magukra, hanem egy­másra is vigyáznak. Egy órács­ka visszaemlékezés a gólokra, egy-két pohár sör és utána rendben feloszlik a társaság. Amikor kint jártunk — egy szerdai napon — munkaidő után éppen egy ilyen mérkőzést lát­hattunk. Az iroda és a forgá­csoló csapata játszott. Ki hinné, legalább százan iz­gultak a lelátón) RÖPLABDA Népszerű az üzemben a röp­labda. A gyárban levő pályán mindig rendeznek üzemek kö­zötti alkalmi mérkőzést. Ebéd­idő alatt is gyakran játszanak, hogy „lerázzák” egy kicsit a húst meg a főzeléket. A vasút közelében az idén épült fel a gyár bérháza. Alig költöztek be az új lakók, egyik napról a másikra ott is építet­tek egy röplabda-pályát. alakultak meg. A gyár vezetőségétől minden támogatást megkapnak. A vál­lalat kötött szerződést a helyi autóbusz vállalatai is, s így na­gyon megkönnyítette az utazási gondjaikat. Sokáig a Honvéd-pályán spor­toltak, így azonban jelentős anyagi kár érte őket, mert a bevétel 35 százalékát kellett be­fizetniük a Honvéd pénztárába. Az első félévben a mérkőzések összesen 1400 forint bevételt hoztak. A nyár óta a régi Épitök- pályán sportolnak. A pályát csekély öszegért bérelik a vá­rostól és ma már átlagosan két­ezer forint a bevételük egy-egy mérkőzésből. Ezt a Vasas sike­rei okozták. Az első bajnoki mérkőzéseket álig százan néz­ték végig, ma már hatszázra emelkedett a nézők száma. Ha a városi tanács átadná a pályát a Vasasnak, a vállalat szívesen áldozna rá. — Addig azonban nincs törvényes alap. Kilián-moigalom Komoly hiba. hogy erről elfeledkeztek a Vasas vezetői. Az aktív sportolók vállalták, hogy beneveznek, de még az o nevezésüket sem küldték be a vezetők. Az üzemi dolgozok közül jelentkező sincs. , Igen sokan fizetik a gyárban a sportkori tagdíjat, így a 10 forint nevezési dijat soknak tartják. A tagdíj körül sincs minden rendben. Az irodaépületben még csak összeszedik a pénzt, de az üzembe egy rosszul si­került mérkőzés után nemigen mernek lemenni erte. Jobban meg kellene és meg is lehetne szervezni ezt q munkát. A város sportját akarjuk képviselni, tehát növelni kell a taglétszámot — vélik a Vasas vezetői maguk is. Nemrégi­ben vállalták a játékosok, hogy fejenként öt pártoló tagot szerveznek be. Remélhetőleg ez a vállalás nem marad írott malaszt. És őszintén hisszük, hogy a Kilian-mozgalom- ban is sikerül hamarosan pótolni az elmulasztottakat. ..KICSIK” ÉS „NAGYOK” Útban az NB III. felé társa: Kanyó János és Fazekas István a nagy tömeggel, a »■szürkékkel«. Lelkesen, szere­tettel végzik munkájukat, hi­szen belőlük kerül ki hama­rosan a legjobb 11. Egyetlen bökkenő van csak: a hatvan sportolóból a felnőtt és az ifi keret 22 játékosa vesz részt bajnokságban, a többieket nem tudják mérkőzésre beállí­tani. Jó lenne Félegyházán meg­indítani a járási bajnokságot, hogy a többiek is labdához jus­sanak. Az szb-elnök irodájában beszélge­tünk a sportkör vezetőivel: Kassai Ferenccel, Kanyó Jánossal, Laczkó Józseffel. — Megtörtént a két csapat egye­sítése — mondják. — Az Építők együttesének néhány tagja azóta nálunk játszik, örülünk neki, hogy a régi csapat legtöbb játékosa szí­vesen illeszkedett bele az itteni szel­lembe. Becsületes fiúk, akik maguk sem helyeslik a lazaságokat. Külö­nösen az ifik — mintegy tizenket- ten — az első pillanattól kezdve ott­hon érzik magukat nálunk, ök ter­mészetesen nem részesültek a régi helyükön annyi kedvezményben, mint az öregek, de a nagy csapat hozzánk szegődött játékosai is be­látják, hogy az egyesület pénze nem Csáki szalmája és a sport nem fog­lalkozás. A jó szellemre jellemző, hogy az Építők egyik csatáráért szinte kö­nyörögtek a Vasas labdarúgói. Fe­lelősséget vállaltak érte és a válla­lat vezetősége felvette. Néhány hét múlva azonban éppen a játékosok közösítették ki a csapatból. Ez a sportszerű szellem mikorra hozza meg a várt eredményt, a be­jutást az N3 IH-ba? A Vasas vezetői megfontolt em­berek. Szeretnénk minél előbb — mondják — de tudjuk, hogy elsiet­ni nem szabad. Véleményünk sze­rint ebben a bajnoki évben még a megyei I. osztályban maradunk, de két év múlva számíthatunk az NB III-ra. Nem árt bajnokságot nyerni, előbb azonban sportszerű keretek között meg kell alapozni a jövőt. A szertáros Kosztor István eredeti foglal­kozása szabó. Jól járt vele a sportkör. Nemcsak lelkes sport- rajongó, hanem gondos szertá­ros is. ö maga foltozza az el­szakadt ruhákat, még a» agyon­használt zoknikat sem dobja el, hanem rendbehozza: „Jó lesz az edzésre.’? A megyei TST-n is úgy vélekednek, hogy az övé a környék legszeben rendbentar- tott szertára. Újra Az elmúlt éveikben soksapr hallhattuk Kecskemét kosárlab- dás berkeiben a kesergést: fel­neveljük a tehetséges játékoso­kat, s amikor képességeiket végre kamatoztathatná a sport­kör, akikor beiratkoznak vala­melyik egyetemre vagy főisko­lára, s elmennek Kecskemétről. Vissza se jönnek többet, mert a diploma megszerzése után szétszóródnak az ország minden tájára. Baumann Gáspár Az edzők, sportköri vezetők többnyire hiába bíznak abban, hogy az eltávozok közül egyik- másik majd csak hazajön ta­nulmányai befejeztével, hogy el­foglalja helyét a régi együttes­ben. Nagy »vérveszteséget« je­lentett — hogy csak a legismer­tebbeket említsük — a két Sahin-Tóth. Fodor és a többiek eltávozása. Hasonlóan nehezen itthon pótolta a Kecskeméti Petőfi férfi csapata évekkel ezelőtt Baumann Gáspárt is. Néhány hete azonban újra itthon van a népszerű Gazsi, ez a nagyszerű adottságokkal ren­delkező, szorgalmas, szerény, rendkívül ponterős kosárlabda­játékos. Most itt ülünk egymás­sal szemben, beszélgetünk éle­iéről, terveiről, s nem utolsó­sorban sportoló pályafutásáról. — Amikor 1958-ban elvégez­tem a gimnáziumot, már elje­gyeztem magam a kosárlabdá­val. Azzal mentem el Pécsre, a Pedagógiai Főiskolára, hogy utána hazajövök és újra a Pe­tőfiben játszom. Sikerült. Ta­nári állást kaptam az ipari- tanuló-iskolában és ezzel egy­idejűleg újra bekapcsolódtam a Petőfi kosarasainak munkájába. A fiúk — nagy örömömre — szeretettel fogadtak és külön öröm számomra, hogy az egy­re népesedő szurkológárda is újra a szívébe zárt. Minden erőmmel arra törekszem, hogy csapatom hasznára lehessek. — Egyébként még azt is el szeretném mondani — folytatta Baumann Gáspár —, hogy reám bízták a Petőfi ifjúsági csapatá­nak edzői tisztiét. Számomra ez nagy megtiszteltetés, amit az­zal kívánok meghálálni, hogy sok tehetséges fiatalt igyek­szem nevelni a Petőfi számára. Ugyanakkor persze még sokáig tagja akarok maradni csapa­tomnak. örülünk, hogy ismét hazata­lált és így gondolkodik ez a ki­váló sportember. Reméljük, hogy további terveit is siker koronázza. Mezei István Megyénk iskoláiból elsőként a foktői fiatalok szerezték meg a Kilián-mozgalom vasjelvényét. Varjú István testnevelő tanár, járási szakfelügyelő, sok verseny és túra rendezésével igyekezett pontszerzési alkalmat biztosítani a részvevőknek. Az iskolaév kezdetén új lendülettel indult a sportmunka Foktőn. Képünk az V. osztály tornaóráján késztet. Ismét fedél alatt Az asztaliteniszezők, sakkozók, tekézők sokáig tétlenségre voltak kárhoztatva. A város közepén a régi bányászati kultúrházban a szakma­közi bizottság telepedett meg éveken át és a sportolók kinn rekedtek. Alig néhány hete ismét visszakapták az épületet és azóta a három szakosztály élete új fejlődésnek indult. Hegedűs Flórián, az asztalitenisz szakosztály vezetője megszervezte a városi bajnokságot, a Vasas egy női és egy férfi csapattal vesz részt benne. A sakkozók az üzemi bajnok­ságban negyvenen-ötvenen játszottak. Most ez a létszám megemelkedik és részt fognak venni a városi bajnokságban is. A tekézők már elhatározták, hogy kijavítják kultúrházuk régi teke­pályáját és ismét megkezdik a versenyeket. Ez a szakosztály soha nem került egy fillérjébe a Vasas vezetőségének, mert a nevezési díjakból fenntartották magukat. Még arra is maradt pénzük, hogy bábukat, golyókat vegyenek. A házi bajnokság serlegét is maguk esztergálták az üzemben. Láttuk. Sokkal szebb, mint amilyet súlyos százasokért vehet­tek volna. A pótvizsga A Petőfi Gimnáziumtól hat fiatal­embert kért ki a sportkör. Túlit Péter testnevelő tanár szívesen adta őket, nem gördített akadályt az át­igazolás útjába. Csupán egy fiúnál volt baj: egy tárgybői elbukott. Biztatták a Vasas­ban is, bogy tanuljon a nyáron, mert különben nem jöhet hozzájuk. Azzal buzdították, hogy Péter bácsi kijelentette: ha sikerül a pótvizsga, még abban az órában kiadja az igazolást, A fiú nagyon szeretett volna a Va­sasban sportolni és ötösre vizsgá­zott. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bacs-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság, felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalati Felelős kiadó: Mezei István, Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. \ Kiadóhivatal) Kecskemét Szabadság tér 1/*. Telefon: 17-09 Terjesza a Magyar Posta. Előfizethető: • helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési di; 1 hónapra 12 forint. Rács-Kiskun megye! Nyomda v, Kecskemét, a Telefoni 15-29. ri-lf 4 A Vasas új edzője: Fejes József. Régi labdarúgó és jó pedagógus. Ért a fiatalok nyel­vén — mondják róla. Célja a jó felnőtt játékosok mellé fel­nevelni »házon belül« a fiata­lokat. Egy-egy edzésen összesen hatvanan vesznek részt. Mind a hatvan félegyházi. Fejes Jó­zsef a felnőtt csapattal foglal­kozik és a hivatalos ifjúsági kerettel, két társadalmi edző-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom