Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-31 / 257. szám
IMI. októVr 31 kedd 5. oldal A KONDOR-TO PÁRTJÁN... Az októberi szélben hatkan “ susog a nádas. A tájat a költészet és az áhítat csendje öleli át A nádason túl mint lágy dallamok rezegnek a fodrozott hullámok. Itt-ott riadtan szállnak fél a vadkacsák, t belemerülnek a felhőbolyhos égbe. Mintha a történelemelőtti időben járnánk, valahol a kréta- korszakban... Pedig a Kerekegyháza melletti Kondor-tó partján vagyunk 1961 őszén. A nagykiterjedésű tőből mintegy 250 holdat bérel a kerekr egyházi Előre Termelőszövetkezet.. Hiszen a nád manapság ü igen jó tetőfedő anyag, elsősorban a tsz-építkezéseknéL Ám, nemcsak a vád terem itt, hanem a hal is. Az ivadékot három évvél ezelőtt hozták. Több-kevesebb halat minden évben fogtak. De az utóbbi három hét alatt mintegy 10 mázsa hal 20 ezer forintot jö- vedelemezett a termelőszövetkeA 36 partján az öreg halász kunyhója és a kifeszített háló. Éjim % CtaAv Balias Feri bácsi éppen azt mutatja, bogy ebből bűéből még « legerősebb bal sem tud kimenekülni. A vadásztársaságok készüljenek fel a téli vadvédelemre befogására kaptak tervet, erre készüljenek fél, minthogy a MA VAD tízezer darab élő foglyot kíván befogni a megyéből. »JBJglyCIgCTOiRIFJEignrBlEBr Áz improduktív költségek Íme, Ht a tó, mely feltűnik a nádrengeteg között. Minden negyedév vége, egyben a számvetés ideje is az iparban. A főkönyvelőségek ilyenkor összesítik a végzett munkát, teszik mérlegre az eredményeket: Hogyan dolgoztunk? A számok sok mindenről vallanak, beható gazdasági elemzésre, tanulságok, következtetések levonására adnak alkalmat. A sok lehetőség közül, jelen cikkünk csak egy témát állít reflektorfénybe — a nem tervezhető vállalati költségeket. Olyan összegek, nyereségrontó kiadások ezek, melyek nem a jó munka, nem a takarékos gazdálkodás eredményei. Megszüntetésük, illetve csökkentésük azonban több okból is indokolt. Többen a vállalatok vezetői közül nagyon is egyszerű tételnek tekintik a minőségi és késedelmi kötbéreket, büntető kamatokat, vasúti fekbéreket, valamint a különböző pénzbírságokat. — Ilyen költségek mindig voltak, a jövőben is lesznek, velejárói ezek a vállalati gazdálkodásnak — halljuk gyakorta érvelésüket, amivel a felelősséget igyekeznek elhárítani magukról. Következtetésüket pedig legtöbbször így fejezik be: Különben sincs sok értelme a vitának, hiszen lényegében mi történik? Az állam átveszi a pénzt egyik zsebéből a másikba. Kényelmességet, felelőtlenséget takaró hamis szemlélet ez, amit nem lehet eléggé elítélni, mivel számos hiba forrása éppen innen ered. A hétköznapok, az üzemek élete egész sor példát kínál ennek bizonyítására. Vállalataink többsége rendszeresen teljesíti tervét. Több üzem azonban jelentős összegekkel adósa a népgazdaságnak. Az indokok között pedig nem ritkák az ilyen magyarázatok: Későn kaptuk az alapanyagot, több öntvény hibás volt, az alkatrészeknek egy részét csak a negyedév végén kaptuk meg. Másutt a rend- szertelen szerszámellátásra hivatkoznak. Megint máshol csupán pár száz forint ára csavar, csapszeg, pár palack oxigén vagy egyéb hiánya miatt százezer forint értékű rendelést nem tudtak teljesíteni. Igaz, az ilyen vállalatok kölcsönösen kötbérezik egymást Az is tény, hogy a Magyar Nemzeti Bank a megítélt összegeket egyik vállalattól a másik számlájára teszi át Az ügy viszont ezzel csak látszatra van elintézve, hiszen az elmaradt Vidám történetek Péter bácsi szerelmet vall A csapos (aW ott volt az esti házi murin, s tudott mindenről), miután púltra rallcta az italt, megjegyzi: — Azt hiszem, tegnap este örökre elbúcsúzott a tíz forintjától Péter bácsi. Nagyon ledér nőszemély az illető. Biztosan páliníkázik a maga pénzéből — Ááá. Nem olyan az. Jó szemem van nekem, meglátom én, hogy Jtí micsoda. — Pedig fogadni mernék, hogy pálinká- zik. — Én is fogadnék, hogy nem pálinkázik. Csak most nincs nálam pénz — füllenti az öreg, arra gondolva, hogy kilencven forint lapul a bukszájában az esti találkáig. El nem hinné, hogy él veszítené a fogadást. Mert a „nő” csakugyan iszik pálinkát az előlegből. Abból fizette a féldecit neki is. t. r. munka értéke a kötbér árában nem térült meg. Ez csak kis értékű büntetés a szállítási szerződés megszegőjével szemben. De a nagy kár végeredményben a népgazdaságot érte, mert minden lemaradás láncszerűen kapcsolódik egymásba. A sok kis lemaradás gátolhatja egy új üzem megindítását. Jelentős létesítményeket késve adnak át rendeltetésüknek. Nem tudjuk tartani exportszállításainknál a határidőket. így éppen azokból az anyagokból nem kapunk megfelelő mennyiséget, amivel a további munka folyamatosságát biztosíthatnánk. Vagyis egyik mulasztás szüli a másikat. Bár a tanácsi ipar harmadik negyedévi adatai még nem ismeretesek. mégis azt kell írnunk, hogy a vezetőknek semmi oka nem lehet az elbizakodottságra. Kétségtelen, hogy az elmúlt évvel szemben komoly javulás tapasztalható a vállalatok munkájának minőségében. Figyelmeztető azonban, hogy a területi döntőbizottság kilenc hónap alatt mintegy 800 ügyet tárgyalt, s e panaszok jelentős része a tanácsi vállalatok nem tervezhető költségeivel kapcsolatos. Például az év első felében fizetett kötbérek összege megközelíti az 1960. egész évi kártérítések összegét. A nem tervezhető vállalati költségek hat hónap alatt felhalmozódott összege pedig megközelíti a 2 millió 500 ezer forintot. Ebből a pénzből 20 családnak lehetne kényelmes, új otthont építeni. Fél év alatt ennyivel csökkent a vállalati többletnyereség. Még magasabb lenne e költségek összege, ha ideszámolnánk a termelés során keletkezett se- le j tveszteségeket, a termelés szervezésének fogyatékosságaiból eredő károkat, vállalati kiadásokat, az üresjáratokért fizetett munkabért, valamint az üzemvezetés hibájából bekövetkezett gépállásokat és energiaköltséget. Így néz ki tehát a valóságban az ,,egyik zsebből a másikba” hamis szólama. Nem tagadjuk^ vállalataink vezetőinek többsége szóban másként vélekedik erről. A gyakorlatban viszont kevés jelét látjuk még mindig,- hogy az_ igazgatók, főkönyvelők és a műszakiak következetesen keresnék az önköltség csökkentésének itt rejlő tartalékait, de olyan eset is ritka, hogy a hibát, a mulasztást elkövetőket a rendeletek értelmében felelősségre vonnák, kártérítésre köteleznék. Pedig a vállalatok nem tervezhető költségeinek csökkentése éppen itt kezdődik. Sándor Géza Péter bácsi, a hatvan felé ballagdáló falusi kőműves mester, meg ifjabb társa és a három „culáger” áldomást iszik. Kész a ház, s ilyenkor dukál egy kis ivászat — Pláne, hogy ezt tudja és méltányolja a tulajdonos is, akinek nemcsak új, de még óbora is van. Ürülnek a poharak a régi házban, telik a szív, száll a nóta, versenyt fújják a háziak, barátaik és a kőművesek. .. Közben Miklósnak, a lányosképű, húszéves malterkeve- rőnek gálád ötlete támad. Péter bácsi kivételével megsúgja mindenkinek —, s a háziasszony társaságában eltűnik észrevétlenül. Negyedóra múlva szemrevaló fiaitalasz- szony érkezik a társaságba, a feje menyecs- késen bekötve. Mondja, hogy a háziak ismerőse, a szomszéd faluból való —, s a többiek mulatozásra invitáló szavára odaül Pé- U'r Harc, mellé. Az öreg, akinek már hályogot vont szemére a mámor, fokról-fokra, pohárról pohárra fia- talabbnak érzi magát szomszédja közelségében, s hevesen udvarolni kezd neki. Szabad ember, évek óta özvegy már, s csak lovat ad alá ja az, hogy az asszonyka meglehetősen huncutul viselkedik. Már a kezét fogdossa az öreg, „de jó dolgos fehémép ez, s a hangja is milyen határozott. szinte férfias.” Végül kihívja az udvarra egy kis beszélgetésre. Ott aztán a ritkán fellobbanó, öregedő férfiszív lángolásával megvallja az ő nagy-nagy vonzalmát. S örömmel állapítja meg, hogy szava nem marad meghallgatás nélkül — Csakhogy ára van az én szerelmemnek — jelenti ki a menyecske. — Mennyi? — Száz forint. — Most nincs nálam annyi, csak egy tízes. — Ha majd lesz, akkor tárgyalunk. — Holnap estére lesz. Ugye találkozunk? — Ügy igen. De előlegbe ideadhatná azt a tíz forintot Az öreg készséggel szabadul meg a zöldhasútól —, s alig várja a másnap estét. Reggel azt mondja neki Miklós, a malterkeverő : — Jöjjön Péter bácsi, fizetek egy féldecit A mester kétszer sem kéreti magát, de közben azt gondolja: „Mi ütött ebbe a fiúba? Még soha nem fizetett nekem,” A nagyüzem fölényét mutatja i De az ivadékot meg is keU óvni a tél kemény fagyaitól. Remélhetőleg az őszi esőzések heti haltenyésztéssél foglalkozni hiszen a kereslet igen nagy. A kecskemétiek szerint a kondor halnak különös, jó íze van. -.. Itt állunk a Kondor-tó partján és gyönyörködünk a tá; szépségében. Honnan kaphattc nevét? Valami csodálatos vagy tragikus legenda fűződik hozzá5 Bizony erre már Halász Ferenc bácsi sem emlélcszik, pedig vagy harminc éve itt lakik a tó partján a kis halászkunyhóban. C vigyáz a halra és a nádra. A kunyhó mellett van Idfe- szítve a szövetkezet hatalmas hálója. Halász bácsi kérésünkre elmeséli, hogyan történik a halfogás, hány ember kell a hálóhoz, mikor alkalmas az idő a halászatra és hogyan lehet jó halpaprikást készíteni. Büszkén meséli el, hogy a legutóbbi halászat alkalmával hétkilós pontyot fogtak, lehetett vagy nyolcvan centi hosz- szv. Hatvani Dániel álltával megemelkedik majd a most nagyon alacsony vízszint. S a halak létfenntartását továbbra is biztosítani kelt Ennek érdekében tervezik a tavon belül egy kisebb halastó létesítését olymódon, hogy gátakkal veszik körül a területet, s egyúttal a nádastól is elválasztják. A gátak építését valószínűleg társadalmi munkával végzik a jövő év tavaszán. Mert érdemes vetnék. Azonkívül a tagságnak is kiosztottak négy mázsát. Minek köszönhető ez a gazdag Jtaltermés“1 — Elsősorban annak — mondja Sólymos Klára, e szövetkezet csinos könyvelő- nője —, hogy a múlt évben nem halásztak, t az állomány abbén az évben ugyancsak megnövekedett. Most is nagyon sok ivadék van, s jövőre újból busás haszonra lehet számítani. Felkerestük Horváth Jánost, a megyei tanács vadászati felügyelőjét. hogy tájékoztasson bennünket: az új vadászidény megindulásakor milyen szempontokra keö ügyelniük a megye vadásztársaságainak: — A Földművelésügyi Minisztérium az idén is rendelkezett arról, hogy az egyes vadfafajok vadászata mikor kezdődik — mondotta. — Eszerint a nyálak kilövése október 29-én vette kezdetét, a megye egész területén. Persze a vadállomány nem mindenütt egyforma; ahol gyér, ott a megyei tanács átmenetileg korlátozhatja a vadászatot. Így Kecskemét környékén gümőkóros megbetegedés terjedt el a nyálak között, s ezért valamelyest korlátozni; kell kilövésüket. — Ettől függetlenül is fel! kell hívni a vadásztársaságok! figyelmét, hogy — különösen; meleg időjárás esetén — tartóz- < kodianak a vad tömeges lövé-! eétől, mert könnyen megromlik J a „zsákmány”, s akkor nem ex- J portképes. Elejtés után a lelőtt j vadakat gondos kezelésben kell < részesíteni. — A vadásztársaságoknak \ gondoskodniuk kell a téli vad- < védelemről is. Ezért már most < szerezzék be a szükséges élei- < met és intézkedjenek az etetők J felállításától. A vadak védelmei érdekében meg kell szervezni a< dűvadak — szarkák, varjak, ró- i kák, kóbor kutyák, macskák — j irtását. Azok a vadásztácsasá- < gok pedig, amelyek élő fogoly 5 Tanulságos összehasonlítást olvashatunk a járási tanács mezőgazdasági osztályának jelentésében a kecskeméti járás termelőszövetkezeti közös állatállományának növekedéséről. íme: 1956-ban a tsz-ek mindössze 701 szarvasmarhát tartottak, az idén július végéig a létszám már közel 3300 darabra szaporodott. Sertésből az öt évvel ezelőtti 2300 darabbal szemben 8800-zal dicsekedhetnek, ezen belül a kocalétszám több mint kétszeresére nőtt. Majdnem háromszorosára ugrott a juhállomány is. Legszembetűnőbb a növekedés a baromfit illetően. 1956-ban a szövetkezetek még csak 2600 darab baromfit neveltek fel, az idén pedig már a 26 ezret is meghaladták.
