Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-29 / 256. szám

oldal

I96T. október 39. vasárnap

Az SZKP XXII. kongresszusának szombati ülése

(Folytatás az 1. oldalról.) felelőssége a párttal és a néppel szemben, megnő a párttagok rangja”. .

„A párt továbbra is a társadalom legtudatosabb és legtevékenyebb tagjaiból fogja kiegészíteni sorait.”

Ki lehet tagja az SZKP-nak

Az előadó felolvasta a szervezeti szabályzat tervezetének első cikkelyét: ez a cikkely, mutatott rá Kozlov, teljes mértékben fenntartja a párttagság lenini elvét. Üj benne csak az a megállapítás, hogy párttag lehet a Szovjetunió minden állampolgára, „aki tevékenyen részt vesz a kommunizmus építésében”.

Az SZKP szervezeti szabályzatának tervezetében „előtérbe kerülnek a párttagnak a társadalmi munkára, a termelésre s a kommunizmus anyagi-műszáki bázisának felépítésére vonatkozó kötelességei”.

A párttagok kötelessége

A párttag egyik leyfontosaob kötelessége — folytatta Kozlov — „a bírálat és önbírálat fejlesztése, harc a hivalkodás, elbizakodottság, az önelégültség, a bürokratizmus és a lokálpatriotizmus ellen”. A szervezeti szabályzat tervezete nemcsak hirdeti azt, hogy a párttag szabadon élhet minden kommunista megbírálásának jogával, függetlenül attól, hogy az milyen tisztséget tölt be, hanem biztosítja is ezt a jogot

„A kommunistának harcolnia kell a nacionalizmus és sovinizmus csökevényei ellen; szóval és tettel közre kell működnie a szovjet népek barátságának, valamint a szovjet nép és a szocialista tábor népei, valamint az egész világ proletárjai és dolgozói együttműködésének megszilárdításában.”

„A párttagok lássák világosan a szervezeti szabályzat megszabta kötelességeiket — hangsúlyozta Kozlov — és éljenek teljes mértékben a szervezeti szabályzat előirányozta széleskörű jogaikkal. Ez biztosítja a kommunisták kezdeményező készségének és öntevékenységének további fejlődését, minden pártszervezet harcképességének fokozódását.”

A szervezeti szabályzat tervezetét egy sor olyan cikkellyel egészítették ki, amely arra hivatott, hogy még magasabbra emelje a pártszervezetek felelősségét a pártba való felvételért. Ami a tagjelöltségi idő meghosz- szabbítását illeti (ezt az intézkedést a XIX. pártkongresszus után vezették be), az új szervezeti szabályzat tervezete ezt a cikkelyt elhagyja.

„Az eszmei élet aktivizálódása a pártban, a pártfegyelem megszilárdítása, a kommunisták öntudatának emelkedése arra vezetett, hogy az elmúlt években nagymértékben csökkent az SZKP-ból való kizárások szá- m»” — mondotta Kozlov.

Biztosítékul a legsúlyosabb pártbüntetés, a pártból való kizárás indokolatlan alkalmazása ellen és a pártszervezetek felelősségének fokozására a kommunisták sorsáért, a szervezeti szabályzat' tervezetében új cikkely szerepel: „Az alapszerveze- teknek a kizárásról szóló határozata akkor tekinthető érvényesnek, ha azt nem az egyszerű többség, hanem a taggyűlésen jelenlevő párttagoknak legalább kétharmada megszavazta.”

A szervezeti szabályzat tervezetében következetesen végigvonul az az eszme, hogy a pártéletben ki kell terjeszteni a demokratikus elveket „ami döntő feltétele annak, hogy tovább eme’kfidjék minden pártszervezet aktivitása és öntevékenysége és minden kommunistát bevonjanak az eleven, alkotó pártmunkába”.

„A párt szervezeti felépítésének elévülhetetlen alapja a demokratikus centralizmus lenini elve” — hangsúlyozta az előadó. „Rendkívül nagy jelentőségű a szervezeti szabályzat tervezetének az a tétele, hogy a pártvezetés legfőbb elve a vezetés kollektív jellege, ami megóvja a pártot, annak minden szervét az egyoldalú, szubjektív határozatoktól és cselekedetektől”

A pártélet lenini normáinak diadala

A pártélet lenini normái, a vezetés kollektivitásának elve, a pártszervek összetételének rendszeres megújítása elhárítja annak lehetőségét, hogy túlságosan összpontosuljon a hatalom egyes funkcionáriusok, munkatársak kezében, és előfordulhassanak olyan esetek, hogy az illetők kivonják magukat a kol- tíva ellenőrzése alól, biztosítja az új, friss erők gazdag beáramlását a vezető pártszervekbe, az idős és a fiatal káderek helyes arányát — jelentette ki Kozlov.

„A vezető szervek megújítási folyamatának a pártélet normájává kell válnia” — jelentette ki Kozlov.

Hangsúlyozta, hogy e rendszer célszerűsége szemmellátható. „A vezetésbe állandóan új erőknek, fejlődő, kezdeményező munkatársaknak kell bekerülniük. — Ugyanakkor szükséges, hogy erélyesen megszabadítsák a párt vezető szerveit az olyan emberektől, akik túlságosan is odanőttek székükhöz, azt hiszik, hogy nem lehet őket helyettesíteni, akik már nem fejlődnek tovább és nem tudják elvégezni a rájuk bízott feladatokat, akik makacsul ragaszkodnak a vezető tisztségekhez.”

Kozlov hangsúlyozta, hogy a pártszervek rendszeres megújításának elve „egyáltalán nem mond ellent a tapasztalt, tekintélyes munkatársak fontos szerepének”. A szervezeti szabályzat-tervezet éppen ezért rámutat, hogy az olyan pártvezetők és munkatársak, akik megérdemelt tekintélyt vívtak ki, s akiknek magasfokú politikai tudása és szervező képessége nyilvánvaló, hosszabb időszakra is beválaszthatok a vezető szervekbe. „A megfelelő jelöltet azorrian akkor lehet megválasztottnak tekinteni, ha titkos szavazás alkalmával a szavazatoknak legalább háromnegyedét megkapja.”

Kozlov rámutatott, hogy egyik vagy másik munkatárs pártszervekbe való huzamosabb idejű beválasztásának lehetősége a szervezeti szabályzat értelmében kiterjed az összes választható posztokra és nemcsak az SZKP Központi Bizottsági, vagy a Központi Bizottság Elnökségi tagságára, mint azt egyesek javasolták.

A vezetők felelőssége

Az értelmes, kezdeményező szellemű és energikus munkatársak törvényszerű fejlődését és kiemelését nem lehet meg- | akadályozni — mondotta Kozlov.

A szabályzat-tervezet hangsúlyozza, hogy minél magasabb beosztást tölt be a pártban a kommunista, annál nagyobb a felelőssége — mutatott rá Kozlov — Ezt többek között megerősíti egy új tétel: „A Központi Bizottság tagjának és tagjelöltjének egész tevékenységével igazolnia kell a párt belé vetett nagyfokú bizalmát. Ha a Központi Bizottság tagja vagy tagjelöltje foltot ejt becsületén és méltóságán, nem maradhat meg a Központi Bizottságban.”

A szabályzat-tervezetnek ez a rendelkezése mutatja, hogy milyen igényes pártunk azokkal szemben, akiket harcos lenini ve

zérkarának soraiba állít — mon dotta Kozlov.

Kozlov hangsúlyozta, hogy „a centralizmus nem mond ellent a párton belüli demokráciának. Feltételezi a helyi kezdeményezés és építő munka minden eszközzel való fejlesztését és a fenkölt, öntudatos fegyelmet. A demokratikus centralizmus biztosítja a párt akaratának és cselekvésének egységét: mozgékonnyá teszi, képessé arra, hogy a helyzet változásának megfelelően átszervezze sorait, s az egész párt erőfeszítéseit a kommunizmus építésének történelmi jelentőségű feladataira összpontosítsa”.

A pártélet normája a véleményszabadság, a politikai és gyakorlati párttevékenység bármely kérdésének szabad megvitatása. Az eszmecsere során alakul ki az egységes, helyes álláspont, amelyet a mindenkire nézve kötelező párthatározatban rögzítenek.

A szervezeti szabályzat tervezete előirányozza „a pártpolitika kérdéseinek szabad és érdemleges megvitatását, a tisztázatlan vagy nem elég világos kérdések egyes szervezetekben vagy a párt egészében való megvitatását” — mutatott rá a továbbiakban Kozlov.

„Természetesen nem engedhető meg, hogy ellentmondásokba keveredett, vagy éretlen emberek valamilyen kis csoportjának szeszélye folytán a párt meddő vitába merüljön, hogy egyes pártellenes elemek a párt egységének aláásásához vezető akciókat indíthassanak.”

A pártnak nincs joga, hogv fegyvertárából kiiktassa azokat az eszközöket, amelyekkel tömött sorainak eszmei és szervezeti egységéért harcol” — jelentette ki Kozlov.

„A szervezeti szabályzat biztosítékot nyújt a jelentéktelen kisebbség olyan próbálkozásai ellen, hogy ráerőszakolja akaratát a többségre, valamint a frak- ciós csoportosulások alakítására és a pártszakadás előidézésére irányuló kísérletek ellen” — mondotta Kozlov.

A szervezeti szabályzat tervezetének megvitatása során — közölte Kozlov —■ ilyen kérdések vetődtek fel: nem zárja-e ki az SZKP, az egész szovjet társadalom egyöntetű egysége mindenféle szakadár tevékenység lehetőségét a párt soraiban? Szükség van-e a jelenlegi körülmények között a szervezeti szabályzatban bármiféle formális biztosítékokra a frakciózás és csoportszellem ellen?

»►Igen, elvtársak, ilyen biztosítékokra szükség van« —- hangsúlyozta Kozlov.

»►A szovjet társadalomban nem maradt olyan társadalmi bázis, amely bármiféle opportunista irányzatokat táplálna a pártban. De egyes személyek vagy csoportok eszmei ingadozásának forrásait még nem küszöböltük ki teljesen.«

A személyi kultusz elleni harc tanulságai

A XX. pártkongresszuson kitűzött lenini irányvonal megvalósításával szemben elkeseredett ellenállást tanúsított a frakció«, pártellenes csoport: Molotov, Kaganovics, Malenkov, Vorosllov, Bulganyin, Per- vuhin, Szaburov és Sepilov — jelentette ki az előadó.

»E csoport tagjai hűtlenné váltak a pártélet elveihez. Mindenáron igyekeztek érvényre juttatni pártellenes elgondolásaikat, s odáig süllyedtek, hogy titkos összejöveteleket rendeztek, terveket koholtak a párt és az ország vezetésének kezükbe ragadására, a párt politikájának megváltoztatására. Molotov és a többiek vissza akarták hozni azokat a pártunkra és hazánkra nézve oly nehéz időket, amikor a személyi kultusz bűnös módszerei és eljárásai uralkodtak, amikor senki sem volt biztonságban az önkénnyel és a megtorlással szemben. A csoport tagjai nem számoltak azzal, hogy pártunk lenini irányvonalát, amelyet a XX. kongresszus elfogadott, lelkesen helyeselte az egész párt, az egész szovjet nép és a marxista—leninista testvérpártok.«

Kozlov azt mondotta: »Teljesen egyetértek N. Sz. Hruscsov elvtárssal abban, hogy ha ezek az árulók felülkerekedtek volna, aljas céljaik érdekében nem riadtak volna vissza semmitől; elbántak volna a becsületes és teljesen ártatlan emberekkel. Nagy szerencsénk. elvtársak,

hogy ártalmatlanná tettük a

pártellenes csoportot, és szigorúan ragaszkodva a lenini

irányvonalhoz, megvalósíthattuk hazánk hatalmas átalakulását, példátlanul magasra emelhettük pártunk és a szovjet állam tekintélyét a nemzetközi küzdőtéren.«

A tények azt mutatják — jelentette ki Frol Kozlov —, hogy a pártellenes csoport szervezői még mindig megpróbálják védeni helytelen nézeteiket. Különös makacsság tapasztalható e tekintetben Molotov esetében. Ö odáig jutott, hogy még az SZKP új programját is úgy jellemzi, mint szellemében forradalomellenes dokumentumot Molotov mit sem törődik azzal, hogy a program az egész nép között történő megvitatása idején a párt és a nép, valamint a testvéri marxista— leninista pártok általános jóváhagyásával találkozott, s hogy a Föld minden becsületes embere nagy korunk kommunista kiáltványának nevezi.

»Molotovnak ez a megnyilatkozása lényegében kihívás pártunkkal és az SZKP XXII. kongresszusával szemben, amely egyhangúlag jóváhagyta pártunk új programját« — jelentette ki Kozlov, majd hozzátette: »Osztom az itt felszólaló küldötteknek azt a véleményét, he :y Molotovnak, Kaganovics- nak és Malenkovnak a oárt előtt és a nép előtt szigorú felelősséget kell viselnie egész pártellenes és bűnös tevékenységéért.« Beszámolójában Kozlov foglalkozott az Albán Munkapárt vezetőinek tevékenységével, akik az SZKP-hez, a Szovjetunióhoz és a más szocialista országokhoz fűződő kapcsolataik éles megrontásának útjára léptek.

Hová vezet az albán vezetők poiitikája?

»Az Albán Munkapárt vezetőinek és mindenekelőtt Mehmet Shehunak, valamint Enver Kodzsának a tevékenysége szem. léltetcen mutatja, hova vezethetnek a személyi kultuszhoz való visszakanyarodások, a pártvezetés lenini normáinak megsértése. az antidemokratikus rendszer vezetése a pártban és az országban« — mondotta Kozlov.

»Az albán vezetők — folytatta Kozlov — elfeledkeztek arról, mit jelentett országuknak a Szovjetunió és a többi szocialista ország segítsége és támogatása. Álszent módon továbbra is a szovjet—albán barátságról beszélnek, a valóságban azonban megbontják ezt a barátságot, üldözik a Szovjetunió igaz barátait Az albán vezetők cselekedeteikben olyan messzire mennek, hogy nyíltan támadják pártunkat és annak lenini közpx>nti bizottságát a szocialista országok testvéri pártjainak vezetőségét. Az Albán Munkapárt vezetői önmagukat viszont szinte úgy tüntetik fel, mintha egyesegyedül ők lennének következetes marxisták—leninisták.«

»Az albán vezetők bűnös politikája oda vezethet hogy Albánia elszakad a szocialista tábortól. s az Albán Munkapart politikailag elszigetelődik a nemzetközi kommunista mozgalom soraitól. Ez az antileninista út egyszersmind súlyos kárt tehet Albániában a szocializmus építése ügyének, amely az ország hős népének oly sek erőfeszítésébe és munkájába került rosszabb! that ja Albánia helyzetét a nemzetközi poron- don.«

A kommunista és munkáspártok képviselőinek 1960 novemberi, moszkvai értekezletén elfogadott történelmi nyilatkozaton — mint ismeretes —- ott áll az Albán Munkapárt aláírása is — hangsúlyozta az előadó. De az utóbbi időben az Albán Munkapárt vezetőinek minden cselekedete arról tanúskodik, hegy »a kor legfontosabb kérdéseit illetően távolodni kezdtek a nemzetközi kommunista mozgalom közös, összehangolt irányvonalától«.

»Sőt, mi több, az Albán Munkapárt vezetősége elutasította az SZKP Központi Bizottságának és a többi testvéri pártnak a legfőbb nézeteltérések leküzdése érdekében több ízben tett lépéseit.«

»Mit kellett tennie a központi bizottságnak olyan körülmények között, amikor hiábavalónak bizonyult a számtalan kísérlet, hogy meggyőzzék az albán vezetőséget, — mondjon le szektás cselekményeiről, s amikor e vezetőség hibájából a proletárnemzetköziség elveitől való elszakadás veszäyes útjára történt lépésük eszmei ellenfeleink előtt is köztudottá vált? Nyilvánvaló, hogy Ilyen helyzetben az albán vezetők xeni- nista-ellenes magatartásának elvi elítélése, a felmerült eltérések leküzdéséhez vezető utak megkeresésére szólító felhívás volt e kérdés egyedül helyes, valóban marxista—leninista

megközelítése« — jelentette ki Kozlov.

»N. Sz. Hruscsov elvtárs beszélt azokról a tényekről, amelyek megmutatják, hogy Mehmet Shehu, Enver Hodzsa és más albán vezetők a legutóbbi napokban, már a XXII. kongresszus ülésezésének idején) olyan tevékenységet folytattak) amely azt bizonyítja, hogy e vezetők még jobban belekeveredtek a nacionalizmusba és a szektarianizmusba. s még inkább eltávolodnak a nemzetközi kommunista mozgalom összeegyeztetett irányvonalától} hogy az SZKP és központi bizottsága nyílt rágalmazásának) saját pártjuk és népük becsapásának útjára léptek. S ez, elv. társak, szégyen; szégyen, hogy az albán vezetők mindenkit ellenségüknek tekintenek, aki ma a Szovjetunióval való barátság mellett száll síkra!«

»Kötelesek vagyunk erélyesen kijelenteni, hogy a testvéri kommunista és munkáspártok igazi égysége csak a marxizmus—leninizmus elvi alapján lehetséges és nem oly módon, ha elhallgatjuk az albán vezetés helytelen vonalát. A hallgatás álláspontjára helyezkedni adott esetben azt jelentené) hogy ezeket az embereket helytelen, antileninista tevékenységük folytatására buzdítjuk. A mi pártunk nem léphet ilyen útra.«

»Mi, szovjet kommunisták a jövőben is erélyesen le fogunk leplezni mindenkit, aki eltávolodik a leninizmustóL minden revizionistát és dogmatikust« — hangsúlyozta Kozlov.

Nőtt a helyi pártszervezetek felelőssége

Kozlov beszámolóiénak következő részében kitért a helyi pártszervezetek és vezető -,zer(Folytatás a 3. oldalon.j

i