Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

1961. október *8, szombat S. oldal JR EFlL^KTORFfiNYB^y Munkanormák a tanácsi iparban Legfontosabb a termelékenység A törzsgárda tagja Hét éve dolgozik a Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vál­lalatnál Odor Sándor. Hét éve végzi ugyanazt a munkát, a vas* és fémbútorok készítését. Betanított munkásként lépett a gyár­ba, s ma már mestere a szakmájának, aki a munkaidő jó ki­használásával a műszaki normát is 104—105 százalékra teljesíti. Odor Sándort tisztelet és szeretet övezi a gyárban. Több min­den bizonyítja ezt. Odor elvtárs tagja az üzemi pártszervezet vezetőségének. Munkatársai bizalma őt választotta az üzemi bizotság elnökének, a bíróság mellett pedig mint népi ülnök segíti az igazságszolgáltatást. Eddig végzett kimagasló munkája külön elismeréseként a Könnyűipar kiváló dolgozója kitün­tetésben részesült. AZ UNIFRUCT IH. A termelékenység fokozatos növelése nélkülözhetetlen felté­tele előrehaladásunknak. A jobb és gazdaságosabb munka biztosítása pedig kötelezően írja elő számunkra a vállalati normarend megszilárdítását, a teljesítménybérezés széleskörű alkalmazását valamennyi üzem­ben. A minisztériumi ipar után ez év tavaszán a tanácsi vál­lalatok vezetői is hozzákezd­tek a teljesítmény-követel­mények kidolgozásához, hogy a munkanormákat mielőbb a valósághoz igazítsák. Milyen eredményeikkel járt ez a munka az állami helyi­iparban? A felmérések azt mu­tatták, hogy a teljesítménybé­rezés különböző formáit össze­vetve júniusban a tanácsi ipar dolgozóinak 81 százaléka kapta így fizetését A műszaki normák kialakításánál már nem ilyen kedvező a kép. Igaz, hogy ará­nyuk az elmúlt évhez képest több mint kétszeresére emelke­dett, azonban a félévi ellenőr­zések így is azt mutatták, hogy az eredmények nem kielégítőek. Számos vállalatnál vontatottan Indult a teljesítmény-követel­mények kidolgozása, a műszaki normák bevezetése. Ezzel ma­gyarázható, hogy még augusz­tus végén is, az alkalmazott normák 45 százaléka becsült, illetve statisztikai norma volt Feladat tehát akad még bő­ven. Erre figyelmezteti vállala­taink vezetőit a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kormány 22 1961. számú, a munkanor­mák bevezetéséről szóló rende­leté. E rendelet célja és tartal­ma egy mondatban így foglal­ható össze: Az iparban alkalmazott nor­mák mind nagyobb hánya­dának műszakilag megala­pozottnak kell lenni. Más szóval, csak a műszaki normák nyújtanak megfelelő alapot a vállalati munka gaz­daságosságának elemzésére, ami első feltétele az állandó fejlő­dés biztosításának, a termelé­kenység tervszerű növelésének. Vállalataink többségénél je­lentős javulásról számolhatunk be a rendelet megjelenése óta. Megyei viszonylatban egész sor intézkedés történt a munkanor­mákkal kapcsolatos hibák, hiá­nyosságok megszüntetésére. A megyei pártbizottság ipari ak­tívaértekezleten vitatta meg az igazgatókkal, párttítkárolkkal és a szakszervezeték vezetőivel a legfontosabb tennivalókat A megyed tanács ipari osztálya külön foglalkozott a vállalatok norma- és munkaügyi vezetői­vel. Az osztály munkatársai pedig rendszeres gyakorlati se­gítséget nyújtanak a határoza­tok végrehajtásához. Több mint háromszáz munka­napfelvétel készült üzemeink­ben. Volt olyan vállalat, mint például a Kiskunhalasi Vastö- megcifckipari Vállalat ahol ez a munka 11 százalék veszteség­idő feltárását eredményezte. Legtöbb helyen felmérték az üzem gyártó-kapacitását mun­ka- és üzemszervezési Intézke­désekkel. korszerűbb termelési eljárások kidolgozásával, a munka folyamatos végzéséhez szükséges feltételek (anyag, szerszám, műszaki rajzok stb.) megteremtésével »OOOOOOOOOOOOOO Üdülő tex-saxdák A kiskunhalasi Vörös Októ­ber Termelőszövetkezet minden gazdája tagja a szövetkezeti Ön­segélyző csoportnak. Ezen a nyá­ron már nyolc — közülük hat idősebb —- csoporttag üdült egy hétig fürdőhelyen. Az idén még ketten mennek üdülni az önsegélyző csoport be­utalójával. a rendszeresen teljesíthessék. Kiskunfélegyházán és Kiskun- majsán a Kiskun Cipőüzem te­lepein, Kiskunhalason a Vastö- megcikkipari Vállalatnál, a Fa­ipari Vállalatnál, a Kecskeméti Kisbútorgyárban, a Bajai Ce­mentipari Vállalatnál, a Tőzeg­termelő és Talajerőgazdálkodási Vállalatnál, és még több üzem­ben már mérhető ennek ered­ménye a gazdaságosabb terme­lésben, a munka termelékeny­ségének kedvező alakulásában. A tanácsi könnyűipar összes vállalatait tekintve pedig el­mondhatjuk: a műszaki normák beveze­tése jelentős hozzájárulás volt ahhoz, hogy a kilenc hónapi termelés 50 millió forinttal haladta meg az 1960. háromnegyedévi terme­lés összegét. Tanulságként szólnunk kell azonban a munkanormák beve­zetésénél tapasztalt hiányossá­gokról is. Hiba, hogy számos üzemben nem kísérik kellő fi­gyelemmel a normák alkalma­zása során bekövetkezett válto­zásokat és nem elemzik a nor­mák teljesítésénél szerzett ta­pasztalatokat Helyenként a nor­mák teljesítése hosszabb idő óta eltér a 100 százaléktól. Másutt rendellenességre figyelmeztet, hogy a normák egy-két hónap­pal a bevezetésük után már nem ffelelnek meg a követelmé­nyeknek. A teljesítmény-száza­lékok különösen nagy eltérést mutatnak a Kalocsai Textilfel­dolgozó Vállalatnál és a Bács- Kiskun megyei Vegyesipari Vál­lalatnál, ahol a normák teljesí­tése 36 és 140 százalék között váltakozik dolgozókként. Kalo­csán a Cementipari Vállalatnál a betonvass zerel ők 136 száza­lékra teljesítik a nemrég be­A KECSKEMÉTI Maithiász János Termelőszövetkeze tben, amelynek Ballószögön van a központja és területe, elhatároz­ták. hogy jövőre saját erőből kétszáz személyes művelődési otthont építenek. Dicsérendő a közös gazdaság kezdeményezése, mert a megye- székhelynek ezen a periíériá­nem is ilyen mértékben, de je­lentősen eltérnek a teljesítmé­nyek a Bajai Fémipari Válla­latnál is. Figyelmet érdemelnek azok a tapasztalatok is, melyek szerint egyes vállalatoknál kidolgozták ugyan a megfelelő normaidő­ket, azonban az -egyenlő mun­káért egyenlő bért*« elvét a gya­korlatban nem érvényesítik. Például egy magasabb szakmai kategóriába sorolt dolgozónak jelentős összeggel többet fizet­nek ugyanazért a munkáért, amit gyengébb képzettségű dol­gozó ugyanolyan minőségbal végez. Hiányosság az is, hogy a normarendezéssel párhu­zamosan nem fordítanak elég gondot az időbéres munkások számának csök­kentésére, megfelelő átcso­portosításukra. Mindez joggal sérti a dolgozók igazságérzetét és kedvezőtlenül hat a termelékenység alakulá­sára. Szóvá tesszük azt is, begy számos vállalatnál nincs meg a bizonylati fegyelem. A nor­mákat nem kezelik okmánysze­rűen, nincsen biztosítva azok naprakész nyilvántartása. Egyes vállalatoknál pedig az ellenőr­zések azt mutatták, hogy a helytelen, felületes normamegál­lapítások következtében több dolgozó keresete Indo­kolatlanul kevesebb a ko­rábbi átlagnak Bár e jelenségekre a megyei tanács ipari osztálya már fel­figyelt, mégis szükségesnek lát­tuk a munkanormák jelenlegi helyzetét reflektorfénybe állí­tani. Reméljük, ez is segít ab- 1 ban, hogy az év végéig döntő többségben műszaki normákat alkalmazzanak a tanácsi ipar üzemeiben. Sándor Géza ján még nincs olyan helyiség, amelyben a termelőszövetkezeti gazdák ismeretterjesztő vagy szórakoztató előadásokat hall­gathatnának, s műsoros esteket önmaguk rendezhetnének. A SZÖVETKEZET ugyanak­kor új présházat is akar építeni, s tervezi, hogy villamosítja is majd a gazdaság központját. A Kiskőrösi Földművesszövet- kezet felvásárló telepén a kör­nyék termelő- és szakszövetke­zeteitől eddig közel háromezer mázsa almát vettek át, s továb­bítottak a bel-, valamint — mint­egy 70 százalékban — a külföldi piacokra, E nagymennyiségű gyümölcs osztályozását az Unifruct XII. nevű, magyar gyártmányú válo­gató géppel végzik, amelyből összesen hat működik a megye különböző felvásárló telepein. Az elmés szerkezetű, villany­meghajtású gép 11 kisegítő mun­kás közreműködésével, hétféle nagyság szerint, óránként 40 má­zsa almát osztályoz Ezt a mun­kát csupán csak kézi erővel egy egész nap tízen tudnák elvégez­ni. A gépi almaválogatás — amellett hogy megkönnyíti a munkát — lehetővé teszi az áru gyors továbbszállítását, s meg­oldja az alkalmi munkások hiá­nyának problémáját is. Falusi portrék A dotációs elnök E sztendeje van az apostagi Duna Tsz élén Kuti László. Fiatal­ember még. Egyetemi égbizo"’-ítvánnyal a tar­solyába *T az egyetemen szerzett tudással a fejé­ben, kutatóintézeti és nagyüzemi gyakorlattal a praxisában vállalta el tavaly az Após tag egész parasztságát egy közös­ségbe tömörítő szövetke­zet vezetését Mindezt persze aprán­ként tudom meg róla, részben tőle is, miután hosszabb időn át látha­tom, milyen magabizto­san intézkedik az irodá­ban, majd a társaságá­ban bebarangolom a ha­tárt — Itt lesz a központi major — mutatja a nem­sokára tető alá kerülő állati férőhelyeket — Ebbe a tehénistállóba be­vezetjük majd a vil­lanyt; azon a részen gyümölcsfaiskolát létesí­tünk; ezt a hatszáz bir­kát szelektáljuk; e ser­tésólat juhhodályból ala­kítottuk át téliesíthetővé; komval és fehér-hússer­tés állományunkról a körzeti állatorvos azt mondja, hogy nem ta­lálható párja a környé­ken. .. S hja, igen, gon­dunk van arra is, hogy az a tanyaház, amelyben községünk halhatatlanja. Nagy Lajos, a század egyik legnagyobb próza­írója született, tönkre ne menjen. Ezeket mondja, s mindebben benne van, benne lesz a keze- nyoma. Részletesen is kellene erről írni — de most elsősorban az érde­kel: hogyan él ő, a kuta­tóintézeti kényelmes iro­da fehér köpenyét csiz­mával, gazdászkalappal, s a — válláról elmarad­hatatlan, a gazdálkodás ügyeinek feljegyzéseit tartalmazó — szíj as bőr- táskával felcserélő el­nök. Az útunkba eső szö­vetkezeti gazdák — ál­latgondozók, növényter­mesztők — szívélyessé­ge elárulja, hogy szere­tik, népszerű ember. S nyilván azért, mert nem fennhéjázva, tudáléko­san, hanem közvetlen­séggel és a tudását a közösség érdekében hasz­nosítva él köztük, egy­szóval, mert: újtípusú ve­zető. Albérleti szobájában (a lakása Törökbálinton van, mert a községben még nem tudtak neki adni) szakkönyvek soka­sága. Ott van a legked­vesebb is, a mezőgazdál­kodás alapismereteit ta­nító, amelyet még egye­temista korában vásá­rolt 180 forintért, még­pedig úgy, hogy a Bizo­mányiba adta érte egyik öltöny ruháját. Több ér­tékes könyvéhez úgy ju­tott diák korában, hogy nyaranta cséplőcsapat­ban dolgozott, s kerese­tének nem kis részét ál­dozta értük... Dersze, akadnak lri­* gyei és felületes bírálói is. Az előbbiek azt gondolják róla: „Könnyű neki, állami do­tációt kap”, csak éppen az nem jut eszükbe, hogy az egész faluért feladta a kényelmét, a kulturáltabb életformát; a családi élet melege helyett vállalta az albér­leti szoba minden rideg­ségét, hiszen hetenként csak egyszer, szombaton késő este utazhat ifjú fe­leségéhez, s hétfőn már újból ott van a posztján. Egyik — nem szö­*" vetkezeti gazda — „bírálója” ebbe kapasz­kodott bele, illetve en­nek kapcsán füllentett, állítván, hogy sokszor két-három napig is távol van a szövetkezettől. Holott ez egyszer fordult elő, tavasszal, amikor csütörtökön este még a vezetőség többi tagjával beszélte meg a tenniva­lókat, pénteken reggel érkezett haza, s csak­ugyan kedd reggel tért vissza, de az évi sza­badságából vett ki há­rom napot. S azt is azért, mert — akkor volt az esküvője. ő a dolgát tudó és be­csülettel végző ember nyugalmával mosolyogta le az avatatlankodó megjegyzését, mondván: vannak még, akik a ká­kán is csomót keresnek... A fárasztó munka után, az albérlet rideg­ségében néha meg kell birkóznia a tolakodó kedvetlenséggel, s a meg- futamodást sugalló gyen­geséggel is, — ehhez vi­szont meg-megújuló erőt kap társaitól, a reá há­ruló feladat megoldásá­nak nagyszerűségétől. — Attól is, hogy a Dunán­túlról esténként látni Sztálinváros eget bera­gyogó fényeit __ IJ a néha megkör­nyékez a kétely, hogy egyáltalán érek-e el eredményt Apostagon a község népével, s csak­is őérte, akkor kiállók a csillagos ég alá, a szo­cialista város felé tekin­tek, amelyet még az épí­tés kezdetétől, 1951-től ismerek. S fényének lát­tán megnyugszom — vallja. — Ott is a sem­miből kezdtek el min­dent, s ma már hol tar­tanak. És ez több mint vallo­más. Tarján István biztosították, hogy a mű­szaki normát a dolgozók vezetett öl munkán ormát Ha Művelődési otthon — saját erőből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom