Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-22 / 250. szám

I96TÍ. október 22, vasárnap A kicsi falu „mindenes99 tanácsa Szüretelő diákok Á vaskúti Kossuth Termelő- szövetkezet nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támogatja iskolánkat, a bajai Frankel Leo Német Nyelvű Gimnáziumot. Hogy a kapcsolatot még job­ban elmélyítsük, s tanulóink­kal a fizikai munkát is meg­szerettessük, négy napon át a szüretelésben segítettünk a szö­vetkezet gazdáinak. A szüretelő diákok olyan be­csületesen dolgoztak, hogy a kocsik sokszor nem győzték el­szállítani a fürtökkel megtelt hordókat, kádakat. Nagyobb tanulóink voltak a puttonyosok. S bevallották* hogy néha egy fizika példa? megoldása nehezebb, mint a megrakott puttony. Aztán a lá­nyok miatt sem kényeskedheW tek. Mit szóltak volna’! Schwalm Pál " Mint egy szétgurított, hosszú futószőnyeg, olyan ez a kevés fával szegélyezett, nyílegyenes makadámút. Talán nincs is vé­ge — vetődik fel a gondolat az emberben a hetedik, nyolcadik kilométer után. Egyszer csak mintha vége szakadna. Házak tűnnek fel, majd a község nevét jelző tábla is. Kisebb házak és közöttük va­donatúj, nagyobb lakóépületek váltogatják egymást. A tanács­házát keressük. Végül egy kicsi, jelentéktelennek látszó épületen fedezzük fel: „Községi Tanács, Űjsolt.” Elnöki szoba és orvosi rendelő Egy lomtár-forma, valamikor konyhának használt előtéren ke­resztül népes irodába jutunk. Két íróasztal mellett két férfi szorgoskodik. Mindketten ven­dégek. A járási TST emberei. És a többiek? Az ülve és állva várakozó ügyfelek? — Páciensek — nyújt felvilá­gosítást a közben előkerülő vb- titkár. — Orvosi rendelésre vár­nak. — Orvosi rendelésre? Itt? — Igen. Az elnök elvtárs szok­ta kölcsönadni a szobáját. Nincs más erre alkalmas helyünk... De ez csak hagyján. Hanem a telefon! Egyetlen egy van a községben és az is nálunk. Így aztán mi vagyunk a posta, az üzenetközvetítő és sok minden. Gondolhatják, van forgalmunk bőven. — A két helyiség közül az egyik pillanatnyilag orvosi ren­delő, a másik váróterem. Ho­gyan lehet itt dolgozni? Itt sem kevesebb a tennivaló — Aki nem látja közelről, nem is hiszi, milyen nehéz — foly­tatja a vb-titkár. — A minap is éjjel dolgoztam, hogy a költ­ségvetés elkészüljön... A duna- vecsei járásban egyedül nálunk nincs adminisztrátor. Pedig ha csak 790 lakosú is a község, ten­nivaló ugyanúgy akad, mint bárhol másutt... H ányán és kik dolgoznak a baromfitenyésztés­ben?... Mennyi hasznunk volt a kacsákon?... Talán Julika meg tudná mondani — int a fő­könyvelő a szoba másik sarká­ba a számításaiba mélyedő fia­tal lány felé. És Julika szolgálatkészen — mintha csak előbbi magányos gondolatait folytatná — máris sorolja a számokat: — összesen 80 ezer forintot kaptunk a kacsákért.:. Ha eb­ből levonom a „rezsit”, — közte a takarmány árát, a munkaegy­séget és a prémiumot is — kö­rülbelül 17 ezer forint tiszta hasznunk marad. Rövid nyolc hét alatt nem igen lehet más­sal ennyit keresni, mint a ba­romfival. A két gondozó, Juhász Margit és Kovács Etelka is jól jártak... Havi 45 munkaegysé­get és 300 forint prémiumot ho­zott nekik a konyhára ez a kis „mellékes” ... Nem akar róluk írni? Nagyon szorgalmasak ám! Már készültem, hogy a lányok után nézek, de Julika egyénisé­géből áradó fiatalos derű és ha­tározottság egyre marasztalt. — Hogy került ebben a tsz- be, hol végezte tanulmányait — kérdezgettem, s nem is gondol­tam arra, hogy riportba illő kis történet kerekedik ki a kérdés nyomán. _ — Több mint három évvel ez­Ujsolti jegyzetek Befejeződött az orvosi rende­lés. Elbúcsúzott a Soltról átjáró fiatal doktor. Megérkezett köz­ben Katzenbach József elvtárs, a v. b. elnöke, akivel az iménti orvosi rendelőben foglaltunk he­lyet. És befutott Bajnok Gábor is, a községi pártszervezet titká­ra. Ügy látszik, hamar híre ment, hogy az újságtól járnak itt — Régen jártak mifelénk. Egy évnél is hosszabb ideje már — kaptuk a jogos szemrehányást. — Jöjjenek csak, nézzék meg, milyen pártházzal gazdagodtunk azóta! Nem tudtunk ellenállni. A ta­karos új épület megtekintése után a gyűlésteremben teleped­tünk le, s a község vezetői — mintegy bizonyítva, hogy Üjsolt téma, melyért gyakrabban is érdemes oda látogatni — a ré­gen nem találkozott barátok módján, egyik tárgyról a má­sikra átcsapva meséltek a helyi életről. denki napszámos volt — milyen könnyű volt a tsz-szervezés. A szépre, jóra való igények, mint az országban mindenütt, Üjsol- ton is nőnek. — Érdekes dolgok ezek..És a fejlődés... Érdemes lenne írni róla — biztatott a párttitkár. Igaza van. Erre a témára fel­tétlenül visszatérünk. Reméljük, addigra a tanács vezetői is jobb körülmények között végzik mun­kájukat. Perny Irén 556 cserépkályhát építettek, illetve raktak át ebben az év­ben október közepéig megyénk­ben a Kéményseprő- és Cserép- kályhaégető Vállalat munkásai. Ebből csak a harmadik negyed­évben 242-t. Év végéig még 200 cserépkályhát építenék, illetve javítanak, Ha nehéz is a puttony, délcegen kell tartani — gondolja Scherer János negyedikes, miközben az elsős Erdei Margit növeli terhét —, mert különben nem állnak velem szóba a lányok. Ahol teltház van esténként — Ugye, szép a pártház? — így a párttitkár. — De az élete is megváltozott. Valamikor a tizenvalahány kommunistán kí­vül kevesen látogatták a párthe­lyiséget. Ma meg? Valósággal telt ház van itt esténként. Ki­csit a kultúrotthont is helyette­síti ez a terem. Sokan jönnek el a TV-műsort nézni. Ez az egy készülék van a községben. A Magyar Rádió- és Televíziótól kaptuk ajándékba... A műsor előtt és után beszélgetnek, vi­tatkoznak, barátkoznak az em­berek. És ez jó dolog! Mindjárt egységesebb a falu. Mert vala­mikor széthúzó emberek voltak ám az itteniek. Még a huszonhét tanácstagot is alig sikerült egy- egy tanácsülésre összehozni... Hogy miért? Nincs idő az okok kutatására, mert máris más té­mánál időzünk. Szó esik a tsz munkaerő- és egyéb gondjairól, arról, hogy az utóbbi három év­ben tiz-tizenkét új ház, méghoz­zá nem is akármilyen, épült, hogy a községben — ahol régen tizenkét család kivételével min­petofi nepb A Magyar Szocialista Munkáspárt BScs-Klskun megyei Bizottsága • és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja! a Petőfi Népe 'Lapkiadő Vállalati Felelős kiadó: Mezei István, Szerkesztőség: Kecskemét..Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont! 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság; 10-38, Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér t/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető; • helyi postahivataloknál és kézbesl tőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. Báes-K1sktm megyei Nyomda V| Kecskemét, — Telefon: 11-85. Kadarkát és kövsdlnkét telepítenek Az első osztályos szüretelő lányok ugyancsak »-meghajtják«--------------------------------------------a há rom negyedikes puttonyos ti Ig yekeznek mindannyian, halad is a munka. A (kecskeméti Mathiász János Termelőszövetkezetben jövőre 50 holdon telepítenek kadarka és kövidinka "szőlőt. A talajmun- kákat a Kecskeméti Gépállomás segítségévéi még ezen a télen elvégzik, s a telepítésre a jövő ősszel kerül majd sor. A .terme­lőszövetkezet sajáit maga bizto-! sítja a telepítéshez szükséges j gyökeres vesszőt. Az új szőlősparcellák létreho- i zását a legrosszabbul termő ré-< szén kezdik és a későbbiek fo-! lyamán fokozatosan felújítják a ( majdnem 200 holdas szőlőjüket. Megszerette a szakmát 1 Ki a hibás? Lakik Baján a Dózsa György úton, üzlethelyiség­ben, egy család. Két évvel ezelőtt, almikor a városi ta­nács v. b. lakásügyi előadó­ja őket itt elhélyezíte, ígé­retet kaptak, hogy ez csak ideiglenes megoldás. Majd kapnak lakást, de akkor gyorsan kellett cselekedni, télvíz idején nem maradha­tott fedél nélkül a hattagú család. A családfő — a Textil­nagykereskedelmi Vállalat alkalmazottja — nemrég azt kérte a Bajai Községgazdál­kodási Vállalattól, engedé­lyezzék, hogy az üzlethelyi­ség udvarra nyíló befalazott ajtaját kibonthassa. Az őszi, téli hónapokban ne kelljen az utcán keresztül közleked­nie a családnak, ha az udva­ron akad elintéznivalója. A vállalat igazgatója azon­ban nem járult hozzá ehhez a megoldáshoz — mondván, a helyiség nincsen kiutalva a családnak. Bár az mindettől függetlenül kötelességtudóan fizeti a lakbért — a Község­gazdálkodási Vállalatnak, az állami ház kezelőjének. Ki itt a hibás; a Bajai Vá­rosi Tanács V. B. igazgatási osztálya-e, amiért annak ide­jén elmulasztotta az üzlethe­lyiség mellé az írást is kiad- ni, vagy a vállalat, amelyik ; kiutalás nélkül is elfogadja ; a lakbért? Emberiességből minden- ! esetre egyik sem érdemel je- J les osztályzatot. Kiss Antal < mert eddig hatan kitartottunk! a mezőgazdaságban, s talán nem' lesz hiábavaló a mi példánk < sem... — Hogyan, hát tart ják' a kap­csolatot, a régi osztálytársak? — Van egy vándorló osztály­naplónk, egy szépen bekötött vastag füzet. Még az érettségi! után készítettük el, hogy egy évi múltán útjára indítsuk, és sorra; mindenki beleírhassa élete első! önálló évének történetét. A nap-í ló azóta is vándorol. Hol Bara-i nyába, hol a Balaton mellékére,! hol meg erre hozza a posta... í Ügy számolóm: rövidesen ismét; hozzám kerül. Alig várom már,! hogy megtudhassam mi történt! a többiekkel ebben az évben, s! beleírom majd a magam újabb! számadását is ;.. 5 Nem tudom pontosan, mi lesz j e számadásban. Csak azt tudom, i hogy a vándorló osztálynapló! egyik hőse ö. ! C ha nemisírja meg, hogy! J sokszor hajnali három-! kor kel, de azért mindig elmegy; a kultúrcsoport esti próbájára i —, a munkával járó sok gond! mellett biztosan kiolvasható lesz! tartalmas életének sok-sok szép- i sége, mely előbb-utóbb talán a> „hűtlenék” szívót is visszahúzza! ehhez a gyönyörű, áldozatkész-! séget kívánó, de egyre megbe-1 csültebb hivatáshoz. > Eszik Sándarné í deklik. A KISZ-munkáról, a kultúrcsoport esti próbáiról, s a művelődési terem építéséről éppoly tűzzel tud beszélni, mint a hivatásáról, úgy mintha sa­ját egyéni boldogulása függne a lelkesen, örömmel felsorolt ter­vek beteljesülésétől. Miközben hallgatom, egyre az jár az eszemben, hogy milyen jó is lenne, ha sok-sok hozzá ha­sonló, okos, tanult, a minden­napi életben is helytálló ifjú ag- ronómuslánnyal találkozhatnánk megyénk termelőszövetkezetei­ben. Ez a gondolat késztet arra is, hogy osztálytársad felől ér­deklődjem. __ Abban az évben 19 vég­*' zős lány volt a techni­kumban. A ballagásunkon az igazgatónknak még a könny is kicsordult a szeméből, amikor jó tanácsaival útunkra bocsájtott és elmondta: talán egyetlen osz­tály sem nőtt ennyire a szívé­hez. Ez a szeretet és bizalom kötelezett engem is, hogy hiva­tásomnak, munkámnak éljek. Meg az is, amit az osztály- főnökünk, nyüVán a korábbi ta­pasztalatai alapján mondott: ha az ötéves találkozóig öten a „szakmában maradunk” ő fizeti a bankettet.:. Ha komolyan vette, máris gyűitheti rá ajréozti előtt 1958-ban Halason végez­tem a mezőgazdasági techniku­mot. Milyen nagyszerű taná­raim is voltak!... Velem is úgy megszerettették a „szakmát”, hogy érettségi után még elmen­tem az egyéves baromfitenyész­tő iskolára is. 1959-ben kerül­tem haza Kecskemétre. A kel­tetőállomáson kaptam munkát, s a tenyésztési körzetembe tar­tozott a tiszaújfalusi Alkotmány Tsz is. Ez év június 1-vel ezután “ végleg ide „csábítottak” helyesebben a járási pártbizott­ság hívott meg két évre ide, s bíztak meg a baromfitenyésztés irányításával. — Az előbb azt mondta vég­leg ide került, utána meg „le- alkud.ta” két évre. Hát hogy is lesz ez? — Attól tartok az előbbi , lesz az igaz, ha engem is úgy meg­szeretnek, mint ahogy én itt a munkát és az embereket meg­szerettem. Mert itt szükség lesz ám baromfitenyésztőre! A nagy baromfitelep kialakítása már a jövő évben megkezdődik egy ha­talmas kacsanevelő és két öt­ezres csibenevelő építésével. .: — meséli igaz hivatástudattal. De ne higyjék, hogy csak a szűkén, vett szakmai dolgok ér-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom