Petőfi Népe, 1961. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-21 / 249. szám

IMI. október ti, szomSal n. «Mal Szakosították a gazdálkodást a mátételki Győzelem Termelőszövetkezetben A 2100 holdas mátételki Győ­zelem Termelőszövetkezet gaz­dálkodását még tavaly is a nagy­fokú tagoltság jellemezte. Az 1600 hold közös szántón 37 féle növényt termesztettek; volt közte mustár, köles, kender, pa­radicsom stb. — csupa olyan szerződéses növényféleség, amely • hasznot ugyan magában meg­adta, de mivel nem lehetett gé­pesíteni a művelését, az amúgy is kevés kézierőt emésztette, s más munkák végzését hátrál­tatta. Jellemző példával szolgál eh­hez a paradicsom termesztése. Holdanként 12 ezer forintos be­vétellel fizetett ugyan, de sze­dése az aratás-cséplés idejére esett, s a kapálásokat. is elha­nyagolták miatta, — arról nem beszélve, hogy a szövetkezet két vontatója jóformán állandóan a paradicsommal volt úton, s más munkát vajmi keveset végzett. így érthető, hogy a szövetke­zet tavaly 800 ezer forintot fize­tett ki a gépállomásnak. (Az idén, amikor a szakosítást már részben megvalósították, a há­rom negyedévi gépállomási szám­la mindössze 180 ezer forint, pe­dig a gépesítettség igen magas­fokú: egy katasztrális holdra 4,9 normálholdnyi gépi munka jut, de ebből a két műszakban dol­gozó saját gépek 3 normálhol­dat végeznek el.) Megszűnt a »szatócskodő« termelés Miskolezá Sándor, a termelő­szövetkezet elnöke 1960 júliusá­ban jött meg a zsámbéki elnök­képző iskoláról. Az ott tanultak és a gyakorlati munkában, va­lamint a fejlett, nagy szövetke­zetekben látottak alapján az 1961. évi tervekben bátran fel­számolta — a tagság sürgetésé­re, és megelégedésére—a „sza- tócskodó”, mindenből egy keve­set elven alapuló termelést. A növénytermesztésben a ke­nyér- és takarmánygabonát, a cukorrépát, burgonyát és kuko­ricát hagyták meg, — arányo­san megnövelve ezek vetéste­rületét, s a lehetőséghez képest gépesítették a művelést. S az eredmény nem maradt el. A két- menetes módszer segítségévéi az elsők között voltak a gabonabe­takarításban, s az 1960. évi 130 mázsával szemben az idén már 1800 mázsa szabad gabonát ad­tak el az állami felvásárlónak. A búzájuk átlagosan 13,42 má­zsával fizetett, ezen belül 40 hold olaszbúza termése 24,20 mázsa volt holdanként. Egy hold vetésről 8 mázsa 24 kiló gabonát adott a szövetkezet az államnak. Burgonyából — ép­pen a jó művelés eredménye­képpen — annyit termeltek, hogy a szerződésre szállított 1000 mázsán felül 750 mázsa eredetileg nem tervezett meny­nyiséget kioszthattak a tagok' nak. Az 1960-hoz képest 100 holddal növelt — összesen 450 hold kukorica — egy részét fészkesen-négyzetesen vetették, s az eddigi mérések szerint 20 mázsa szemmel fizet holdja. NSvekedet. / a munkaegység értéke 1 A kevesebb növényféle, s a magas gépesítettség tanulságos előnyökkel jelentkezik a munka­egység felhasználásában. Tavaly ilyenkor már 75 ezer ledolgo­zott munkaegységnél tartottak, — az idén még csak 55 ezret írtak jóvá. Tavaly szeptember­ben 9 ezer, az idén csak 5 ezer munkaegység ,,fogyott el”, — holott a munkák üteme sokkal jobb. De a kevesebb munkaegy­ség többet ér, mert több terme­lési érték van mögötte. 1960-ban 21 forintot osztottak, az idén 9,75 forinttal többet terveztek, s ez máris biztosítva van. Ugyan­akkor a szövetkezet eddig min­den hónapban 9 forint kész­pénzelőleget tudott adni a tag­ságnak a tej, a hízósertés és a baromfi értékesítése révén. Háromszor több hízott sertés A Győzelem Tsz a község ha­gyományos gazdálkodási módjá­hoz is visszatérve, árugabona, takarmány termesztésére és az állattenyésztésre specializálja magát. A tavalyi 40 helyett 200 holdon vetnek olasz búzát. A kukoricát valamivel kisebb te­rületen termesztik, mint tavaly — de mind négyzetesen vetik —, ugyanakkor 70 holddal — vagyis összesen 230 holdra — növelik az őszi árpa vetésterü­letét. Ily módon megfelelő takar­mánybázist teremtenek, ami le­hetővé teszi, hogy az idén érté­kesített 400-zal szemben jövőre már 1200 sertést hizlaljanak. A szaporulatot 150 anyakoca adja, ami 100 holdra vetítve majd­nem 9 darab anyát jelent, s egy­ben azt is eredményezi, hogy jövőre már nem szorulnak süi- dővásárlásra, sőt, a komval- törzsből maguk is nevelnek el­adásra tenyészanyagot A kocák fialási átlaga egyébként — egy­szeri malacozást alapulvéve — 8,2 darab. Hasznosítják a parlagon heverő gyepeket A szövetkezet szarvasmarha­tenyészete eddig is jóhírű volt. 1900 köbméter kukorica-silójuk van máris, aminek 30 százaléka szem. (Ilyen minőségű siló ete­tésével érték el, hogy tavaly té­len a legkeményebb hidegben is 13,4 liter volt a fejési átlag.) Az idén egyszerűen csak a parlagon heverő, kihasználatlan gyeplegelők hasznosításával száz növendékmarhát hizlalnak meg, s 300 darab juhot is nevelnek. • (Ugyanezen a legelőn az elmúlt években alig 50—60 háztáji, il­letve közös marha ténfergett, — most a 100 növendék hízó mind­eddig egyetlen szem abrak nél­kül megélt rajta.) Jövőre újabb 100 fiatal marhát állítanak hiz­lalásba úgy, hogy a tagok ház táji gazdaságából is rendszere­sen megvásárolják a felesleges szaporulatot. Csak az Idén 80 darab ilyen borjút neveltek fel itatásos módszerrel — részben hízóként, részben tenyészüsző- ként értékesítve azokat. Könnyebb a szakirányítás Mindehhez Komáromi István agronómus megjegyzése kíván­kozik még, aki a szakosítás elő­nyét üzem- és munkaszervezési szempontból dicséri. A szakve­zetés átfogóbban tud irányítani, nem forgácsolja szét erejét és tudását a sokágú gazdálkodás labirintusában. Kevesebb termelési és tenyész­tési ágazat esetében eredménye­sebben alkalmazhatók a legfej­lettebb módszerek, amelyeket aztán a helyi adottságoknak megfelelően állandóan lehet tö­kéletesíteni. G. K. Haltenyésztés Orgoványon Az orgoványi Alkotmány Ter­melőszövetkezetben amióta — július közepe óta — lévai Pé­tert, az Izsáki Állami Gazdaság főmérnökévé választották meg elmöknek, egyre behatóbban fog­lalkoznak haltenyésztéssel. A 100 holdnyi természetes tó halállo­mányát augusztusban ocsúval etették, s nagyrészt ennek ered­ményeként szeptemberben már 80 ezer forintot kaptak a piacra vitt halért Jövőre 50 mázsa ivadékkal nö­velik a tó halállományát Ezen a héten befejezik a vetést Az Izsáki Petőn Termelőszö­vetkezet 40 holdon termel ke­nyérgabonát Ebből 30 hold a búza, 10 hold pedig a rozs. A szántást és vetést a Jakabszál- iási Gépállomás már elvégezte, s a kenyérgabonán kívül még ezen a héten 20 holdon földbe kerül a takarmánygabona is. Üjsolt kis falu, de az (f alasi c&rlrtk emberek itt is olyan ------------------------. ké nyesek a hajzatuk­ra, szakállukra, mint a világ bármely más tá­ján. Tudja ezt a _ hu­szonkét éves és nőtlen Kanizsai László, a falu egyetlen férfi-fodrásza is. Egyedül találjuk a csöppnyi borbélymü- helyben, — egyelőre nincs vendége. — Általában szomba­ton és vasárnap van­nak többen — mondja —, akkor az emberek is jobban ráérnek, egész nap nagy a forgalom. Aztán elmondja, hogy Szabadszállásról kerék­pározik ki mindennap. Ha rossz az idő, akkor itt marad és a szom­szédos kis mellékhelyi­ségben alszik egy tábo­ri ágyon. Egy év óta A falusi fodrász jár ki. azelőtt a szabad- szállási Mezőgazdasági Gépészképző Szakisko­lában dolgozott, ugyan­csak fodrászként. — Hol tanulta a mes­terséget? — Szabadszálláson- Érdekes története van ennek... Még 1954-ben apám bent járt a falu­ban — tanyán laktunk ugyanis —, és a bor- bélymühely ablakában olvasta, hogy inast ke­res a mester. Otthon aztán megkérdezte, nem volna-e kedvem elmen­ni fodrásztanulónak, Mivel hajlandóságot mutattam, másnap már be is mentem és ott maradtam. Már az első napon munkába álltam, meg kellett borotvál­nom a mestert... A bal arcát minden kü­lönösebb baj nélkül szőrtelenítettem, de amikor a jobb oldathoz hozzá akartam fog­ni, éreztem, hogy se- hogysem sikerül... Az­tán a mester megma­gyarázta, hogyan kell úgy megfordítani a kést, hogy a másik ol­dalt is borotválni le­hessen... Lassanként így tanultam meg a mesterség minden apró fogását. — Megszerettem a mesterséget. A velem lósttsák helyes elképzeléseiké sikerrel zárják az ötéves tér első esztendejét. Szöveg: Venesz Károly Fényképezte: Pásztor Zoltán egyidős fiatalok pedig már többször mondták, hogy miért nem me­gyek el inkább gyár­ba, vagy esetleg trak­torosnak, jobban keres­nék úgy, meg aztán in­kább az a férfinak va­ló foglalkozás... De én már nem hagyom el a fodrászműhelyt, mert ez a foglalkozás ts van olyan fontos, mint bár­melyik. — Női fodrász van a faluban? — Nincs. A nők fri­zurát készíttetni Solt­ra járnak be... Sokszor mondják, hogy miért nem veszek feleségül egy női fodrászt, akkor könnyebben szépítkez- hetnének ők is ... De én egyelőre nem aka­rok házasodni. Hatvani Dániel Száz hold új sz3I5 A kecskeméti üj Tavasz Ter­melőszövetkezet jövőre 100 hol­don telepít szőlőt. Az előkészü­letek a közeli napokban kezdőd­nek és még az ősz folyamán el­végzik a földforgatást, valamint a trágyázást. A csemegeszőlő telepítéséhez tavasszal kezdenek hozzá és az alanyt részben a termelőszövet­kezet, részben a SZÖLFA bizto­sítja. Csillék, I-tea Iák. "I EMBEREK Gyula. — Hová viszik? A vá­rosba és a járás községeibe. — Mivel nagy a kereslet, vál­laltuk, hogy az év végéig 150 ezer téglát adunk terven felül A Kiskunhalasi Tégla­gyár égbe nyújtózkodó kémé­nyéből egy kilométerre az öreg­szőlők homokdombjai mellett négy ember nagy lapáttal a ke­zében szórja a homokot az üres csillékbe. Időnként meg-megáll- nalk. Ilyenkor a nadrágzsebből előkerül a füstölni való. Serceg a gyufa a magasra szállő bodor füstkarikákat szárnyaira kapja az őszi fuvallat, a csillékbe pe­dig egyre hull a homok. Tíz, húsz, harminc, ötven, hatvan — meg sem állnak kilencvenötig. Ugyanis ennyit „eszik meg” nyolc óra alatt a feneketlen gyomrú homokkeverő dob. Közben az újabb homotkszál- lftmány. Amíg kiürülnék a csil­lék, addig vezetőjét, Magyar Miklóst máshova szólítja a kö­telesség. — Ha kell esztergályo- zdk, máskor géplakatos, de ki­tűnő vontatóvezető is — mond­ja Kovács Gyula, a szakszerve­zeti bizottság titkára miközben lépteinket a keverőbe irányít­juk. Meredek lépcsőn jutunk el Farkas János „rezindenciájába”, amely tisztaságával, gondozott- ságával jól eső érzést vált ki bennünk. Farkas János ezt mondja: rendes háziasszony is tisztán tartja portáját. Így va­gyok én is. Ezután a gőz nél­küli keverés előnyeiről azaz Ga­rami András telepvezető újítá­sáról szól elismerően. Elmondja, hogy a hatalmas keverődobba egyszerre négy csille homokot, 860 kiló meszet és 400 liter vizet ad. A keverék 45 peréig van a dobban* majd utána a présgé­pekhez vezető tartályba ereszük. Régebben a keveréskor gőzt is Farkas János nevéhez fűződik a gőznélküli tégla-alapanyagké- szítés. Kiváló munkásként tart­ják számon. a lakosságnak — tolmácsolta az üzem dolgozóinak elhatározását Garami András telepvezető. Ax éves terv időarányos részének 103,8 százalékos telje­sítése a napi terv 3500 darabbal való túlszárnyalása garancia ar­ra, hogy a téglagyártók az új technológiá segítségével megva-% adtaik a masszához. Ezt most nem teszik. — A keverék így is kitűnő — mondja mély meg­győződéssel Farkas János. — Az új technológia beveze­tésével naponta 18 köbméter gőzt, azaz 7 mázsa szenet taka­rítunk meg — egészíti ki az előbbit Kovács Gyula. Míg mindezeket megtudtam elérkeztünk a présgépekhez. Is­mét Kovács Gyula hallatta sza­vát: — A kocsirakodásd módszer megváltoztatásával naponta 2000 téglával növeltük a termelést. A présgépekből kikerülő sár­ga színű nyerstéglát aztán vas­kazánokban 6—8 óráig „dunsz tolják”, míg fehér nem lesz. És a kereslet milyen? — Ahogy hordjuk ki a ke­mencéből, úgy rakják kocsira a vásárlók, — mondja Kovács Mielőtt a nyers téglát „dunsztolják”, rend beteszik a vaskazá­nokat. Dómján László és Fenyvesi István a soros takarítók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom