Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-15 / 218. szám

4. oldal 1951. szeptember 15. péntek Napjaink krónikáját írják Honismereti szakkörök a kalocsai járásban Bemutatták az első félegyházi filmhíradót Eredményesen dolgoznak a kalocsai járásban a Hazafias Népfornt által patronált úgyne­vezett honismereti szakkörök. A járási honismereti szakkörnek például húsz tagja van. Min- öenik tag egy községben, vagy lakott területen segíti az ott fo­lyó önálló munkát. Értékes ta­nácsokkal látják el azokat a helybeli gyűjtőket, szakembere­ket és önkéntes segítőtársakat, akik felelősséget éreznek az­iránt, hogy községük, környé­kük, járásuk történelmi múlt­jának emlékeit, hagyományait ne engedjék feledésbe menni, s összegyűjtsék az utókor számá­ra a járásszerte nagy számban található néprajzi értékeket is. A honismereti munka járá­sunkban jelenleg elsősorban a helytörténeti kutatásokra korlá­tozódik. A községekben azon dolgoznak, hogy minél hama­rabb elkészítsék a helyi monog­ráfiákat, hozzáférhetővé tegyék azokat a történelmi, s egyéb fontos adatokat, melyek a köz­ség múltját, jelenét a legrégibb időtől napjainkig jelzik. Húsz lelkes pedagógus és mintegy 150 önkéntes segítőtárs vesz részt a kalocsai járásban ebben a nagy­jelentőségű munkában. Bár a tevékenység köz­pontjában a helytörténet áll, mégsem szüntették meg telje­sen a néprajzi gyűjtést és ku­tatást sem. Arra is gondot for­dítanak egyes helyeken, hogy az összegyűjtött népdalokat, népszokásokat, meséket, mondó- kákát azonnal fel is használják a községben működő népi együt­tes műsorának élénkebbé téte­lére. Miskén a népi együttes szlovák műsorát korszerű esz­közökkel, — magnetofonnal — gyűjtött helybeli dalokból és táncokból állították össze. Érdekes történelmi do­kumentumot tártak fel Foktőn. Megtalálták László Károly 48- as honvédszázados sírkövét, aki tudvalevőleg Kossuth Lajos sze­mélyi titkára volt. László Ká­roly sírját is meglelték a hely­beliek, s azonnal el is határoz­ták a szakkör tagjai, hogy gon­doskodnak szépítéséről, ápolásá­ról. A község egy másik fontos eredményéről Is be lehet szá­molni. Elhatározták avatott tol­lú és lelkes gyűjtők, hogy nem­csak a falu múltjára vonatkozó adatokat gyűjtik össze, hanem krónikásává szegődnek a Jelen­nek is. Minden fontos eseményt feljegyeznek tehát a község éle­tében, s összegyűjtik a doku­mentumait annak a nagyszerű társadalmi és gazdasági fejlő­désnek. amely napjainkban zaj­lik le hazánkban országszerte, s ígv Foktőn Is. Dunnpatajon a helybeli falu­múzeum a gyújtőDontia a hon­ismereti munkának. Sok érde­kes tárgvi emlék gyűlt itt ösz- sze. s máris sok látogatóin van az eeyre bővülő gvűjteménynek a falu lakosai közül. A közséd népfront-bizottsá­gok a járási bizottság példájá­HARDY, THOMAS: AZ ASSZONYÉRT (EURÓPA) A műit század második felé­nek világába, angol falvak és kisvárosok életébe vezetnek el Hardy komor szépségű, több­nyire tragikus tónusú elbeszé­lései. Becsvágyó kisemberek próbálnak kitömi életük fojto­gató légköréből. Házasságok, szerelmek hiúsulnak meg szem­forgató előítéletek miatt. Csalá­dokat, sorsokat tesz tönkre a régi Vidéki életbe kíméletlenül behatoló modem kapitalizmus mohósága. A kötetet Hardynak nálunk eddig ismeretlen humo­ros írásai: a Csodabogarak cí­mű sorozat anekdotái egészí­tik ki. ; ra mindenütt támogatóivá sze­gődtek az egyre szélesebb kör­ben kibontakozó honismereti mozgalomnak. Konkrét segít­ségnyújtás formájában érziken­nek a hatását mind Homokmé- gyen, mind Foktőn, mind pedig Miskén. Az előbbi két község­ben egyébként két olyan vezető­je akadt a honismereti gyűjtés­nek, mint Lakatos Ferencné és Kuczy Károly. Mindketten részt vettek azon a továbbképző tanfo­lyamon, amelyet a nyáron ren­deztek népművelési szerveink a szakköri munka fejlesztése cél­jából. A járási szakkör rend­szeresen tanácskozik a tenni­valókról. Nem egyszer országos szaktekintélyek is megfordulnak az általuk rendezett munka- megbeszéléseken. Hasznos taná­csot adott a honismereti gyűj- téshez dr. Dömötör Sándor a Népművelési Intézettől, Tóth László, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának művelődési ügyekkel megbízott dólgozója, rendszeresen látogatja a honis­mereti szakkör gyűléseit Farkas József, a népfront megyei mun­katárs^ is. Meg vagyunk győződve róla, hogy ezt a múlt hagyományaira támaszkodó és mégis tartalmá­ban újszerű munkát járásunk lakossága elismeréssel fogadja, s járási társadalmi és politikai szerveink is további támogatá­sukkal segítik elő sikereiket. Mándity József dtnqfrl etntkai — Jflfrizkaában Az Angol Ifjúsági Szimfonikus Zenekar augusztus 29-i kezdet­tel hangverseny-kőrútra indult Európában. Először Hamburg­ban és Berlinben adtak hang­versenyeket, majd szeptember 1-én Moszkvába repültek, ahol négy hangversenyt fognak ad­ni. Ezt követőleg Leningrádban, Helsinkiben és Stockholmban szerepelnek a fiatal angol mu­zsikusok. A zenekar karmeste­re a norvég Oivin Fjeldstad. GRAND BaJXa Odöa *< Baft** Farai« I riportregény« 5. FONSTERLING ÉS ARPADSAV A 120-asban is kártyáznak. Csak itt a romi járja. Tizennégylapos. Tízfilléres alapon. A négy partner: Bessy, Ma­rika a 215-ösből és a Winkler házaspár. Az ötödik partner: apró pincsikutya, zöld-barna mellénykében. Winklemek, az inkább fizi­katanárnak látszó valutaügy­nöknek egyetlen szenvedélye van. Tömény szesz. Talán az szárította .ilyen szikárrá. Most azonban szeszmentes napja van és szinte családi életnek számít nála, hogy beleült a romi par tri ba az asszonyokkal, méghozzá beteglátogatás ürügyén. Mert Tamás beteg, kínlódik a kiújúlt gyomorfekélyével, s Péter úgy ül mellette, mint ré­gen, gimnazista korában, ami­kor az ilyen beteglátogatásokon sportújságot olvastak, meg a csinos nők képét nézték a Szín­házi Életben. Péter most is csinos nőt néz, csak nem képen. Rajtakapta magát, hogy ne­hezen tudja levenni tekintetét Marikáról, aki — kezében a színes lapokkal — valami fel- szahadiútabb arccal, arannyal tszőtt fekete kimonójában Népes közönség előtt mutat­ták be a Móra Ferenc Művelő­dési Házban az első számú fél­egyházi filmhíradót, amely a 14 tagú amatőr filmszakosztály egyhónapos lelkiismeretes mun­kájának eredménye. A kis, húszperces filmhíradó, amelyet megfelelő zene és kom­mentár kisért, igazi, hamisítha­tatlan félegyházi alkotás, amely bemutatja az épülő-szépülő vá­ros arculatát, a felszabadult, boldog élet tükrében. Néhány évtized múlva a város történe­tének is méltó dokumentuma lesz a tervezett filmhíradó-soro­zat. A híradó a Petőfi-szobor be­mutatásával kezdődött, majd ügyes montázzsal a Petőfi Tsz- ben folyó munkák közepébe csöppen a néző. A film pereg tovább: baromfipiac, tojásfel­vásárlás, Állami Aruház, meg­szépült a cipőosztály, csupa ele­ven, érdekes filmriport. A megye és a város vezetői elismeréssel nyilatkoztak a film­szakosztály munkájáról cs ez volt a véleményük a híradó megtekintőinek is. Azóta már több város fiimezői keresték fel a szakosztályt — tapasztalat- csere céljából. A híradó-sorozat színesebbé, szemléletesebbé teszi majd az ismeretterjesztő előadásokat. A filmfelvételek legnagyobb része a tsz-ekben készül, és megköny- nyíti a jó munkamódszerek át­adását. ‘A szeptember havi filmhíradót most készítik. Eb­ben az akotásban a Vörös Csil­lag Tsz életét fogják bemutatni. Januártól kezdve már nem­csak a város, hanem a járás élete is flmre kerül, figyelem­be véve a járás mezőgazdasági adottságait, bn *=* Kilenc vagonnal teljesítette tűi gabonafelvá­sárlási tervét Alpár. A Bú­zakalász Termelőszövetkezet 17 vagon helyett 26 vagon kenyérgabonát adott él az ál­lamnak. HOTEL 'JCunq.áricL szebb, mint először, szebb, mint... Szóval szép. És Marika arca kislányosan kedves ebben a percben: látni­való, hogy komoly igyekezettel gyűjt valami jó lapot, győzni akar... Ám, a parti megszakad, mert — kopogás és köszönés nélkül, izgatott üzleti hangulatban, be­surran az ajtón egy emberi me­nyét, vagy talán inkább ürge, hegyes orr, az orr alatt pár szál bajusznak kinevezett szőr, ola­josán síma hang, egy zsebtol­vaj nyúlánk ujjai: ez Mihalko- vics Andor, ál-újságíró, ál-köz­gazdász, ál-hazafi. Az egész emberen minden hamis. Még a fontok is, amivel üzletel. De ezt nem is mindig tudja. Winklerrel kezd gyors, izga­tott párbeszédbe. — Nem tudtán? többet sze­rezni, mint hetvenötöt... Meg nyolc napcsit... — Ez az egész? — Ugyan, hová gondol? Ezért is kétszer kellett kimenni az utcára ... Én kockáztatom a bő­römet. nem maga. Winkler úr. És különben is Radocsay hol­napra nagyobb tételt Ígért, tu­dod, 'már honnan ... ,— Hogyne tudná ... Winkel­mann .. . mondja a foga közt 8 „főnök”, mert szűkebb üzleti körökben köztudott, hogy a alkotAs közben Weintrager Adolf vaskúti festőművész neve nem ismeretlen a képzőművészet kedvelői előtt Alkotásaiból már több ízben, rendezett kiállítást Kecskeméten, Baján és a Dunántúl nagyobb városaiban. A tehetséges festőművész úgy tervezi, hogy 1962 tavaszán eddigi alkotásainak színe-javát állítaná ki a megyeszékhelyen és esetleg még néhány nagyobb városban. Mint minden művész­nek, Weintragemek is vágya, hogy egyszer Budapesten is bemu­tatkozhatna alkotásaival a közönségnek. Reméljük, régóta dédelgetett álma rövidesen teljesül. Mc$ tfyy, fjpjí p1 ddlg úgy tud­1J tálk: Ybl Mik­lósnak. a múlt szá­zad egyik legki­emelkedőbb építő­művészének mind­össze egyetlen al­kotása található Kecskemétem. A négyzogletes alap­rajzú, sajátos han­gulatú evangélikus templomon kívül más művét nem tartotta nyilván sem a műemléki adat­tár, sem pedig az a nemrégiben megje­lent terjedelmes szakmunka, melyet fia Ybl Ervin írt a nagy magyar épí­tészről. Mikiás-alkotás Dr. Bódocg Gyula más jellegű hon­ismereti kutatásai közben akadt rá a Megyei Levéltárban egy olyan újsághír­re, melyből arra le­het következtetni, hogy a kecskeméti Szentháromság te» metöben álló úgy­nevezett Ferenczy kápolna Ybl Miklós alkotása. A Kecs­keméti Lapok 1894. szeptember 30-i szá­mában a kővetkező híradást olvashat­juk: j,Ferenczy Ida (a helybeli szárma­zású Ferenczy csa­lád együk tagja) Ku&ktmítt* meglátogatta szülő­földjét Tudvalévő- lég itt most Ybl Miklós terve szerint kápolnát építtet..' A szakemberek dolga, hegy megfe­lelő módon doku­mentálva mérlegel­jék e korabeli hír­lapi közlés értékét s amennyiben két­séget kizárólag Ybl nevéhez fűződik az egyébként nemes vonalú, nyolc mé­ter magas homlok­zatú slrfcápolna, azt felvegyék az orszá­gos műemléki nyil­vántartásba. C*. A Belwároeban forgalomban le­vő font-sterling jelentős része a Gauleiter kasszáiból áramlik a piacra. Hogy honnan, azt a jó isten tudja, vagy az se — állítólag kivégzett angol, meg amerikai repülőké volt, azt is mondják, hagy valahol a Hit- lerájban gyártják futószalagon, — de ez nem is érdekel külö­nösebben senkit. Lényeg, hogy keresni lehessen rajta. És le­het. De nem izgalmak nélkül. Mert a folyosóról valami nyüzsgés, lábdobogás szűrődik be, pergő vita foszlányai. Aztán eltelik öt perc és be­dugja a fejét az ajtón — elég nagy fejét — egy rózsaszínbő­rű, vlzenyőstekintetű, szőke fér­fi. Világosszürke, kifogástalan ruhát visel, mégis úgy fest ben­ne, mintha pizsamát horana — de Daróczi Dezső akkor is löty- tyedt benne, ha vigyázzban áll­na. (De még sohasem állt és nem is valószínű, hogy valaha is fog.) — Razzia van, igazoltatás — mondja gyorsan körülpillantva. Kártyák lehullásának halk nesze hallatszik. Winklemé ej­tett el néhány laDot, zavartan mosolyogva kap utánuk, de na­gyon sápadt. — Maga, Szerén, jobb lenne, ha lemenne a pincébe most — mondja udvarias mosollyal, so­kat sejtetően Daróczy és Wink- lerné, mint akit áramütés ért, gyorsan felocsúdva elbúcsúzik és már el is tűnt. Daróczy még mindig az ajtó­ban, hunyorítva int Winkler felé: — A testvérek a szobámban vannak ... Behívtam őket egy pohár rumrm... Van MztOk egy kétméteres pasas, attól nem sze­retnék pofont kapni­A folyosóról a félig nyitva hagyott ajtón át most izgatott szóváltás szűrődik be. Péter Máriára néz, afd egy folyóiratban lapozgat, valami képeslap, régi nagyon. Amint a lány az asztalra dobja, szétnyí­lik és ott marad nyitva, ahol egy zömök bástyaszerfl torony művészfényképe tölt be egy egész oldalt. Péter megbabonázva nézi. A kőszegi Jurisics-vár tornya. Felkapja a lapot, nézi — úgy nézi, mintha ismerős, vagy tá­volba szakadt rokon képét néz­né. — Látja? Kőszeg... Itt lakik az édesanyám ... Nagyon drá­ga kis város. — Szép lehet — mosolyodik el a lány. — Jó lenne lá tni még egyszer — mondja a fiú, egyszerűen; elhalkuló hangon. — Maga nem biztos benne? — Ugyan kérem, miben biz­tos az ember manaoság? — ne­vet keserűen Soós Péter. A lány nem felel. A kis. rö­vid bundát a pongyola fölé te­rítve kifelé indul a szobából. Péter utána. — Elkísérhetem? — Jöjjön, szomszéd úr — néz rá a gesztenyebama szemDár. Aztán, hoev a folvosó végére érnek és fel fei“ indulnak a lén- csőn, Marika Péter vállára te­szi a kezét: — Mae? naivon szereti az édesapvtát. ugye? — Tudia, naevon szerelném, ha maga megismerhetné az anyámat — mondta saját magá­nak is váratlan”' (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom