Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-09 / 213. szám

Í961. szeptember 9. szombat

A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BÁCS - KISKUN MEGYEI LAPJA

A vezetés „művészete” a-termelőszövetkezetekben

Beszélgetés a pádon

1949 óta komoly tapasztalatokra tetteik szert a vezetés terén a termelőszövetkezetek. Így is van rendjén. A vezetés és a közös munka megszervezése egyik legfontosabb problémája a termelőszövetkezeti gazdálkodásnak. Ahol e két feladat megoldást nyert, mondhatjuk azt. hogy már félsikert éritek el. Hiszen ha egy olyan szövetkezetei nézünk végig, mintamilyen a tataházi Dózsa Tsz, rögtön láthatjuk, hogy a vezetés szilárd, egységes, ügy szervezték meg a munkákat, hogy a helyi körülményekhez igazodva minden tsz-gazda szorgalmasan végezheti munkáját Ebben a tsz-ben tavaly 14,8 mázsa búzát és 36,9 mázsa kukoricát termeltek holdanként és száz holdra jelenleg hat tehén, négy anyakoca jut. a tagok munkaegysége pedig 44 forint 96 fillért ér.

A közgyűlés határozata kötelező

A közgyűlés a termelőszövetkezet legfőbb vezetőszerve. Ennek tudatában járásunk szövetkezeteinek nagy része kéthavon- ként rendszeresen megtartja azt E tsz-ekben a tagság és a vezetőség közti viszony jó, a vezetés kollektívnek nevezhető, mivel a közösen hozott határozatokat közösen hajtják végre. Bizonytalanság uralkodik viszont az olyan vezetéssel szemben, mint amilyen a bácsalmási Aranykalász, meg a madarasa Rákóczi Termelőszövetkezeté, ahol több hónapon át nem tartottak közgyűlést.

Jogos a felháborodás az ilyen szövetkezetekben, mivel minden gazdálkodó mindig úgy szereti, hogy tudja, miből mennyi van a padláson, raktáron. A kollektív vezetés elvének érvényesülése alapján a tsz-efc tevékenységének minden elvi kérdésében, vagy általános kihatású nagyobb ügyében a vezetőség vagy a közgyűlés kéfl, _ hegy döntsön megfelelő élőterjesztés alapján. Nem fordulhat elő az, ami előfordult az egyik járá- sunkbeli tsz-ben, hogy a vezetőség fegyelmi úton való fele- lősségrevonást szavazott meg

Szerkesztői üzenetek

Kőszegi Sándomé, Kecskemét: A

városi tanács egészségügyi osztálya az ön bejelentését kivizsgálta. Megállapította, hogy Bodor Gábor a házigazdájával megegyezett.

Orgoványi Jánosné, Szabadszállás: A Szabadszállási Községi Tanácstól nyert értesülésünk szerint a Ma- thiász János Termelőszövetkezet a szociális alapból két mázsa búzát juttatott édesanyja részére. Ily módom édesanyja problémája megoldódott.

Pólyák Ilona. Nyárlőrinc: Az OTP

kecskeméti fiókjától megtudtuk, hogy az iskolai takarékbélyegek után járó Jutalmat a központi iskola megbízottja kapja. Az OTP vezetői helytelenítik, hogy a központi iskola megbízottja a forgalomnak megfelelően nem nyújt támogatást a pedagógusoknak: Ügy véljük, ezt az Iskola keretén belül keli megoldani.

egy tag eJlen, az elnölk pedig, ahelyett hogy a határozat végrehajtásáról gondoskodott volna, megszüntette a fegyelmi eljárást Előfordult az is, hogy az ellenőrző bizottság engedélyt ként a tsz vezetőitől ellenőrzése megkezdésére.

A kollektív vezetés példás

Helyeseljük az olyan vezetést, mint amilyen a bácsalmási Petőfi Tsz-ben alakult ki. Az elnök közvetve — a vezetőséggel együtt — a közgyűlés, közvetlenül pedig a vezetőség határozatának végrehajtója: Az elnök tiszteletben tartja a kollektív vezetés elvét, minden szükséges esetben kikért a vezetőszervek döntését, meghallgatja vezetőtársai és a tagok véleményét Rendszeresen megtartják a brigád- és munkacsa- patvezetők beszámoltatását, s e beszámoltatáson a végzett munkákat is értékelik, a jövőbeni feladatokat a közgyűlés és vezetőségi ülések határozatainak megfelelően megszabják. Itt valóban kollektív a vezetést

A vezetés eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a vezetés abban a tsz-ben jó, ahol a ve- ' zetőí munkakörök egyértelmű és egymástól való elhatárolása megtörtént, ahol pontosan meg van határozva: kinek mi az ügyköre. feladata. Ennélfogva minden vezető öntevékenyen intézkedik, a munkák nem állnak te, egyes részletkérdések nem várnak intézkedésre. Különösebb esetektől eltekintve a különböző szintű vezetők megkerülésével nem szabad intézkedni, mert az megbontja a vezetés összhangját, s zavarja a munkákat. Ott, ahol az elnök nem ad közvetlen utasítást a munkacsapatvezetőnek — a brigádvezető megkerülésével —, ott zűrzavar még a legnagyobb munkák idején sem keletkezhetik.

Időszerű feladatok

Abban kell látni a vezetés művészetét a gazdaságban, hogy mindent a maga idejében-, a legkevesebb emberi munka, a

PETŐFI NEPE

A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dánlei Kiadja:

a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat: Felelős kiadó: Mezei István: Szerkesztőség:

Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont! 26-19. 2S-16.

Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő Dizottság: 10-38. Kiadóhivatal:

Kecskemét Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09

Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető:

a helyi postahivataloknál ős kézbesítőknél.

Előfizetési díj 1 hónapra B forint

Bács-Kiskun megyei Nyomda V: Kecskeméti ■=> Telefoni 15-29, 27-49

legkisebb gépi- és fogatos erő felhasználásával végezzenek el úgy, hogy az a leheltő legnagyobb hozamokat eredményezze. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a vezetésnek minden esetben alkalmazkodni kell a helyi körülményekhez. Nem szabad sablonok szerint vezetni. A vezetés megköveteli, hogy az elnök igazságos, határozott legyen, s a kritikát, a tagság véleményét vegye figyelembe.

Jelenleg a vezetés legfontosabb feladata, hogy az őszi munkákat sikeresen szervezze meg. Gondot kell fordítani a kukorica, napraforgó betakarításra, a szántásra, s az őszi vetésekre. Állandóan figyelemmel kell kísérni az e célra készült tervek időarányos állását, s a munkaerőt ennek megfelelően kell beosztani

VrzUm Gergely,

a Bácsalmási Járási Tanács v. b, elnök- helyettese

A MINAP A FŐVÁROSBAN JÁRTAM. Fullasztó volt a hőség, s az egyik parkban árnyas hely után kutattam. Találtam is egy üres padot, amikor a sétány túlsó feléről rám szólt egy nénike.

— Vigyázzon, odaragad, nemrég festették.

Ujjammal ellenőriztem a helyzetet, valóban friss volt még a festés. Átsétáltam a néni padjához és mellé telepedtem. Szótlanul ültünk egy darabig, nézegettük a galambokat, végül is az öregasszony törte meg a csendet.

— Otthon felejtettem a morzsát. Tudja, mindennap hozok egy kilós zacskóval és etetem a galambokat. Hogy jönnének most is, ha meghallanák a papírzörgést.

— Megismerik már a nénit?

— Oh, az egyik a vállamra is rászáll, csak simogatni nem hagyja még magát.

— Hát ez igazán kedves.

KÖZBEN EGY FÉRFI le akart

ülni a »veszélyes*: padra. Átszóltam, hogy vigyázzon, mert festékes lesz a ruhája, ö is mellénk telepedett, a néni pedig beszédes kedvében lévén, folytatta mondókáját.

— De nem szabad ám etetni a galambokat. A múltkor is idejött egy rendőr és meg akarta tiltani, hogy szórjam nekik a morzsát.

Az öregasszony kipirult, neki- tüzesedett, mintha most is a rend derék őre állna előtte:

— Csakhogy én nem hagytam ám magam, hisz éhen vesznének ezek a szerencsétlenek. Megkérdeztem tőle: — evett-e már ma? Azt mondta, hogy igen. Hát akkor .. „ — mondtam neki — nem látja, hogy éhesek szegény állatok?! El is ment a rendőr. Csak annyit mondott, helyre menyecske lehetett a néni fiatal korában.

— Hát ami igaz, az igaz —i szólalt meg az utóbb jött férfi. Huncutkás fény villant az öregasszony szemében, amint elkapta az odadobott tréfát. Fejével felém intett:

— Látja, ezt a fiatalembert is ide tudtam még csalni. Pedig hát.., —, s lemondóan legyintett kezével.

— Hány éves a néni? — kérdeztem kíváncsian.

— Nem illik ilyent kérdezni még egy öregasszonytól sem — oktatott kedvesen, feddő hangon, majd hirtelen egészen mélyről jövő sóhaj hagyta el ajkát. Szinte csak sajátmagának mondta, mintha nem akarna bennünket terhelni vele.

— A nyolcadikat taposom, * kilencvennyolcadikat.

PILLANATNYI CSEND TÁMADT. Azután ügyetlenül csali annyit mondtam:

— Nem néztem többnek hetvennél.

— Igen, senki sem hisz többnek, pedig alaposan megtört az élet. Négy hozzátartozómat vesztettem el rövid idő alatt Három fiam a fronton esett el, a férjemet a bomba ölte meg. És mit tehettek ők mindarról, ami történt? A nácik akarták a háborút.

Ránk emelte szemeit fény csillogott bennük.

— Odaát — és nyugatra mutatott — azok a nyomorultak megint mozgolódnak. Maguk már nem bábok, mint az enyémek voltak, ne engedjék, hogy háború legyen! És tarka zsebkendőjével könnyet itatott fel szemének ráncaibóL

Nagy Ottó

A város ügyében...

Egymillió-kétszázezer forintos beruházás közvetlen élvezői lesznek rövidesen a kecskeméti Batthyány utca lakosai. Ennyibe kerül ugyanis a járda szélesítése, amelyet november 1-ig elkészítenek.

Bővítik a járdát. Rendben van. Mi ebben a különös? Nem az első járda építéséről vagy bővítéséről van szó. Az is természetes, hogy örülnek neki az utcabeliek, meg mindenki, aki arra jár. Szívesebben megy az ember szép, jó járdán, mint a lépten-nyomon kátyúkkal „tar- kítotton”.

Ez már természetes. De nem minden tanácsnál az, és Kecskeméten is újdonságként hat az a munkamódszer, amely a járda építését megelőzi. Mert ugyancsak meglepődtek az utca lakosai csütörtökön este. amikor minden egyes házba vendég kopogtatott. Tizenkét — a nép bizalmából választott — tanácstag ment el elújságolni a járdabővítés közeli eseményét és megtárgyalni az utcában álló fák sorsát. Ki kell ugyanis vágni őket, mert gyökérzetük eddig is sokat rongált a járda állagán.

— Életerős, szép fákat kivágni, szinte fáj az embernek, de a szükség, az ésszerűség így kívánja ... Majd ültetünk helyettük újabbakat, olyanokat, amelyeknek a gyökérzete nem tesz kárt... — vetették fel minden házban és várták az ellenvetéseket, esetleges helytelenítő megjegyzéseket.

Ilyen azonban nem akadt. Ellenkezőleg. Mindenki egyetértett az elgondolással. Sokan voltak azonban, akik elérzékenyed- tek, akiknek igen jól esett ez a város dolgaiba őket is bevonó módszer.

Szombati krónika

LELKI KLINIKA

y

ogom van a boldogsághoz” jeligére üzenjük, hogy a leve■ lében foglaltakkal részben egyetértünk, részben pedig nem értünk egyet.

Egyetértünk például azzal, hogy egy tizenhatéves, barna kislány szerelmes lehet. Tizenhatéves, barna kislány korunkban mi is szerelmesek voltunk „ütre”, mindannyiszor halálosan és életre- szólóan. Mint most Ön. Egyetérthetnénk azzal is továbbá, hogy szerelme is szereti önt, mert viszonzatlanul szeretni majdnem mindig rosszabb, mint viszonzottan. Jelen esetben azonban, érzésünk szerint, az előbbi lenne a jobb.

Nem értünk egyet ugyanis abban, hogy egy tizenhatéves, barna kislány és egy harmincéves, kétgyerekes nős ember összeillő pár lehet. Igaz ugyan, hogy fiziológiai szempontból semmi kizáró okot nem látunk, etikai szempontból azonban bizonyos konzervatív előítéletektől vezéreltetve, helytelenítjük a dolgot. Mi még ott tartunk, hogy elhúzzuk a szánkat, ha egy tizenhatéves lány szerelme nős ember. Az, hogy a nő nem férjezett, szerintünk nem lenne akadály.

E

gyetértünk továbbá a maga korában szokatlanul bölcs fejtegetésével is, miszerint egy nő szerelme | akkor egész, ha 1. a hitves, 2. a szerető és 3. az anya érzései együttesen benne- foglaltatnalc. Ezt ön nagyon helyesen látja. Ez esetben azonban ezt az érzéskomplexust, mint egy színes virágot, szirmaira bontogatva, rögtön aggályaink támadnak.

Ad 3. Mert Ön mint egy harmincéves férfi tizenhatéves anyja szeretetteljes megértéssel kész óvó karjaiba fogadni ezt az élet viharaitól lépettet. Levelében említi, hogy szerelme otthon nem lel megértésre. A jelenlegi feleség nem hajlandó eljárni sehova; szórakozásra sajnálja a pénzt; a férj 1200 forintnyi keresetét lakásra, kosztra, ruházatra és a két gyerek nevelésére költené mind — ha azt a férj mindet hazaadná. Ha a feleségre lenne bízva, a férj még a cigarettáról is le kellene mondjon: Pedig egy ilyen fiatalember nemcsak Kossuth-ra, hanem mosolyra változatosságra, napsugárra is vágyik; csupa olyasmire, amit ön mellett most megtalál.

Mit szaporítsuk a szót? E másodvirágzású taknyos most az ön anyáskodó keblén sírja el panaszait; ugyanazokat, amelyekhez más kismamát keresne, — ha önnek kellene leadnia elsejénként az 1200 forint kisebb-nagyobb hányadát. S akkor az ön gyermekei rágnák otthon éhségükben a küszöböt, míg bálványa másnak öntené ki vigaszra áhítozó lelkét.

A d 2. Az anyaság érzése igen természetesen kapcsolódik Önnél a szerető rajongásával. Azt, írja hogy bár jóhírére nagyon vigyáz, boldog lenne, ha szerelmüket gyermekkel ajándékozná meg az ég. A mi véleményünk röviden az, hogy lány — ha meg tudja állni — ne szüljön.

Ad 1. Hitvese lehet-e? Ki tudja!? Levelében az áll, hogy ö még soha nem mondta: legyen a felesége, mert nem beszél felelőtlenül és fél, hogy „értetlen” felesége nem válik, akkor pedig nem tarthatná meg a szavát. Jó. Elismerjük, hogy az okfejtés logikus. Legalább annyira, mint amennyire kényelmes helyzetbe hozza az ön „bölcselkedő” szerelmét.

írja továbbá, hogy magukat az Isten is egymásnak teremtette. Lehet. Akkor azonban nyilván bajok vannak már a meny- nyei üzemrészek kooperációjával is, mert a gyártási terminusokban mutatkozó nyolc—tízéves eltolódás nem okozna különben most felesleges komplikációkat, amelyek következtében hozzánk fordulni kényszerült.

A zt hisszük, válaszunkból világosan kitűnik, hogy nem va- “ gyünk elfogultak. Joga van a boldogsághoz — állítja, s mi ebben igazat adunk önnek. Abban viszont nem, hogy ez boldogság lenne magának.

Kérdezett, hát feleltünk. Ámbár legszívesebben — minden elfogultság nélkül, a papája helyett — kiporolnánk a szoknyáját.

S ezzel az ügyet a lelki klinika területéről az otthoni „kezelés” drasztikusabb, de eredményesebb hatáskörébe utalnánk.

MESTER LÁSZLÓ

A TÚLZÓ