Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-07 / 211. szám

C oldal 1961. szeptember 7. csötörtofc Szeptember 12-én megkezdődik a bérletjegyzés a kecskeméti színházban Az évadnyitás előkészületei jól haladnak Most, hogy megújult állapotá­ban járunk a kecskeméti szín­ház nézőterén, s szemléljük a több mint 3 millió forintos res­tauráló, korszerűsítő munka eredményeit, csak most látszik milyen nagyszerű építészeti al­kotás is színházunk. Sok mindenre telt ebből a 3 millió forintból. Olyan, valóban méltó külsőt kap éppen a Ka­tóba József emlékét idéző esz­tendőben ez a nagyszerű intéz­mény, amely mindenképpen méltó ahhoz az ünnepi alka­lomhoz, melyet a Bánk bán évadnyitásra való felújítása je­lent. Csak néhány vonását em­lítjük a külső és belső tataro­zás érdekességeinek. Teljesen új, s ragyogóan díszes külsőbe öltözik a nézőtér. Hónapok óta dolgoznak rajta az aranyozok, a kárpitosok, mert nemcsak a stukkó és a mennyezetdiszítés, a páholy homlokzatok ornamen­tikája újul meg, új, sötétbordó kárpitozást kapnak a páholyok, a széksorokat teljesen kicseré­lik á földszinten s a folyosók régi pompájukban világítanak majd a tokods üveggyárban, az egyetlen megmaradt eredeti példány alapján gyártott kris­tály csillárok és falikarok. Az ás előnyös változásnak látszik, bár még nem próbálta ki a kö­zönség, hogy a földszinti ülő­helyek elrendezését megváltoz­tatják. Eltűnnék az oldalsó, rossz látási lehetőségéket biztosító székek, helyettük a két félre osztott nézőteret átszelő közép­ső járatot megszüntetve 17 új ülőhellyel gyarapodott a szín­ház. S ráadásul ezzel megszapo­rodott a jó látást biztosító he­lyek száma i& <Vált&zat&i műtői Az előkészületek az október 27-én megnyíló évadra tehát javában folynak. A szervező iroda már 12-én megnyitja ka­puit, meghirdeti a bérlet jegy­zést, amely egyébként nagyon érdekes bemutatókat, változa­tos, színes műsorrendet ígér. Maga az évadnyitó előadás, Ka­tona Bánk bán-ja is méltónak ígérkezik az ünnepi alkalom­hoz. A színház főrendezője Se­regi László modern, új Bánk bán-t visz a közönség elé, mely­nek főbb szerepeit színházunk legjobb drámai színészei ala­kítják. Gertrudisz szerepében Demeter Hedviget és Mojzes Máriáit látjuk, Bánkot Simon György alakítja, Melinda sze­repének eljátszásával Dévay Kamillát és Korompai Valit bízták meg. Jánoky Sándor ala­kítja Tiborc szerepét, Petur: Gyulay Antal, Biberach: Fonyó József és Major Pál, Ottó: a Békéscsabáról szerződtetett Pató István és Perlaky István lesz. A műsorterv prózai része több KÉP SZÖVEG NÉLKÜL meglepetést tapogat a közönség­nek. Konsztantyin Szdmonov- nak, a modem szovjet dráma- irodalom hazánkban is jól is­mert mesterének egy eddig még be nem mutatott művét, a „Ne- gyedik”-et valószínűleg a moszkvai díszbemutatóval kö­rülbelül egy időben játsszák Kecskeméten is. Bemutatják Arthur Millernek, a kitűnő ame­rikai drámaírónak Édes fiaim című színművét, melyben a fő­szerepet Göndör Klára játssza. Modern témájú Mesterházi La­jos Tizenegyedik parancsolat című műve, melyet az elmúlt évadban nagy sikerrel mutat­tak be a fővárosban, 'Jlrechl-bem tüalő Több klasszikus is szerepel a programon. Folytatja a színház a hagyományos Shakespeare- felújításokat. Ez idén a Rómeó és Júlia kerül színpadra. Az el­múlt évben Baján mutatták be a klasszikus francia vígjáték- irodalom nagyszerű alkotását, Beaumarchais: Sevillai bor­bély-át Az idén ez az előadás a kecskeméti közönséggel is megismerteti a világirodalom e nagyhírű művét, mint ahogy régi mulasztást pótol a színház akkor is, amikor műsorra tűzd Kecskeméten az első Breeht-be- mutatót Berthold Brecht Kol­dusoperája tavaly talán a leg­nagyobb közönségsikert aratta a fővárosi színiévadban. Min­den remény meg van rá, hogy Kecskeméten is szívesen fogad­ják ezt a sajátos hangulatú, ma már klasszikus művet. Nem kisebb igényű a zenés műsorterv sem. A színház egye­nesen halad azon az úton, ame­lyet maga elé tűzött évekkel ezelőtt: igazán értékes klasszi­kus operettekkel nevelni a kö­zönség zenei ízlését és megis­mertetni velük a modem ope­rett termés legjavát is. így ka­pott helyet a műsorban a fran­cia nagyoperett mesterének, Planquette-nek egyik világszerte jól ismert alkotása, a Comevillei harangok, mélyben az egyik fő­szerepet vendégként Kiss Fe­renc játssza. Ennek a meggon­dolásnak alapján eleveníti fel a színház Strauss legszebb ope­rettjét, a Cigánybárót. Operett újdonságnak számit Miljutyin új műve, a Juanita csókja, s egy ősbemutató, Németh Ama­dé—Perényi: Simányi óbester című, eddig még sehol nem ját­szott történelmi nagyoperettje. Szinte klasszikus ma már Fey­deau: Osztrigás Mici-je is, me­lyet ugyancsak műsorra tűzött az igazgatóság. 'Döbb tájefűadái Az átépítés tehát rövidesen be­fejeződik, új köntösben, új mű­vészi feladatokkal nyitja meg kapuit színházunk. Egyébként az is hozzátartozik az évednyitás kulisszatitkaihoz, hogy modem 148 áramkörös világítási beren­dezést kapott a szinpad, és hogy a városi tanács 100 ezer forintot bocsátott a színház rendelke­zésére abból a célból, hogy az emeleti páholyfolyosón dohány­zót rendezzenek be. Ötvennel több tájelőadást tar­tanak az idei évadban, s telje­sen megszűnik minden olyan „fehér folt” a megye térképén, amelyet eddig nem tudott szín­házunk tájműsorral ellátni. Az úgynevezett „Kis Színpad” ke­retében kapcsolják be a megye legkisebb, vagy közlekedésileg legnehezebben megközelíthető településeit a színházi kultúra áramlatába az idén. Néhány új erővel gazdagodik színházunk. Szegedről a tehet­séges Mezei Lajos, Békéscsabá­ról a fiatal hős szerepkörére Pwtó István, Győrből pedig az operett együttes megerősítésére Károlyi Stefánia szerződött szín­háziunkhoz. Elhagyta Kecske­métet Dobák Lajos. Távozása nagy veszteséget jelent a szín­háznak, bár megvan minden remény arra, hogy megfelelő erővel pótolni lehet Szolnokra szerződött Kiss László és Krasz- nói Klára és búcsút mondott a színháznak Ládl Zsuzsa. Október 27-én az újjáépített, s kívülről is ragyogó új köntöst kapott színházon kigyúl az újonnan kapott neonfény, és a színpadon felcsendülnek nem­zeti drámairodalmunk nagy al­kotásának, a Bánk bánnak ne­mes veretű dialógusai a Ka­tona József emlőikét idéző kecs­keméti közönség előtt Csáky Lajos-IAWMATU-^v «ti Moplitztp 44. Az ágyúdörej közeledett, Hansch egyre idegesebben jár­kált fel-alá, aztán legyintett és elindult az egyik tómenti szák- laösvényen. Nyomában a többi SS. Amikor a foglyok már nem láthatták, az altiszt leszagatta SS-jelvényedt, a tó újra csob­bant: ezúttal a belédobott gép­pisztolyoktól. ... Másnap hajnalban egy apró termetű, félrecsapott sap- kájú szőke szovjet katona majd­nem összeroppant két elkínzott arcú, de szédületesen boldog borostás óriás testvéri medve­szorításában. * A férfi megállt az ajtóban — mozdulata katonás volt, mint­ha jelentést akarna tenni — az asszony csak nézte, azután hir­telen felsikoltott: — Bérnhard! — alig hangzott el azonban a név, ijedten ha­| rapta el a szavakat, amíg csal | az értelmetlen foszlányok isméi * egy keresztnévvé álltak össze: Benedikt! — Bernhard — mondta nyu­godt kijelentő módban a férfi. Azután gúnnyal kevert fölé­• nyességgel tette hozzá: Bern­hard Kruger, ha úgy tetszik a Német Szövetségi Köztársaság szabad polgára. Az asszony nem így képzelte el a viszontlátást. Toprongyos alakot várt, aki sötétedés után lopva zörget a kertre nyíló ab­lakon, vagy álruhában, vagy tudj isten hogyan surran be a szobába és törleszkedik és ri- mánkodik, hogy ő védőn anyás­kodhasson felette. De Hilde Krugernek megint csak az a sors adatott meg, hogy a Nagy Ember szerény árnyéka legyen... Nem sokkal később az asz­talnál ültek. Kruger, Hilde és a háro^n fiú, akik addigra ha­za érkeztek az iskolából. Az asszony mérte szét a sült mar­hahúst, egy pillanatig gyönyör­ködött saját konyhai művésze­tében, aztán magyarázólag mondta a messziről jöttnek: — A piac újra tele van már... — Miért, talán éheztetek?! — "sattant fel Kruger hangja. — A pénzesutalványok nem érkez­nek meg idejében? Vagy Bene­dikt Krause nem adta fel elég pontosan. Szegény Benedikt, aki ezzel búcsút mond az árnyék- vi1 ágtól, mert ezentúl ismét sa­ját nevemen szeieDelek maid. Az ifjúság keresztútjai Japán film tak nem hátrálnak: harcba in­dulnak, hogy biztosítsák maguk­nak az emberhez méltó jövőjü­ket A tokiói diákság jól ismeri és szereti Sugimotót, az egyetemi kosárlabda-csapat bajnokát. Su- gimoto örül a népszerűségnek, hiszen ez pillanatnyilag előnyt jelent számára. A nagy vállala­tok ugyanis jóformán csak olyan embereket alkalmaznak, akiket felhasználhatnak sportegyesüle­teikben. Konuma, Sugimoto legjobb ba­rátja nincs szerencsés helyzet­ben. Nem sportol, félárva, súlyos anyagi gondok közepette végzi tanulmányait. Az ilyen ifjú szá­mára csaknem lehetetlen az el­helyezkedés. A sok nélkülözés, elutasítás erősen megviselte Ko­numa idegállapotát. Húga, Ha- rue és Sugimoto — akibe a le­ány titokban szerelmes — báto­rítja, vigasztalja. Az egyetemi ifjúság nagy ré­sze rossz körülmények között él Japánban. Ezt mutatja be a film drámaian. Konuma belefárad a sikertelen próbálkozásokba és elkeseredésében a mozdony elé veti magát. Konuma ravatalánál együtt vannak a barátok, hozzátarto­zók és mély bánattal búcsúznak a halottól. A gyászmenet ünne­pélyeá* lassúsággal vonul ki a városból. Harue kezében a báty­ja hamvait tartalmazó urna. Es ahogy egyre feljebb hágnak a domboldalon, a fiatalok szemé­ben kigyullad az akarat, elszánt­ság fénye. Komiménak nem volt elég ereje, 6 a halálba mene­kült. De a többiek, az ittmarad­MANN, THOMAS ELBESZÉLÉSEI Első korai zsengéitől az érett művész virtuozitásával és mély­ségével megírt öregkori műve­kig, felcsendül itt Thomas Mann életművének minden motívu­ma. A kötetet kiváló műfordí­tóink tolmácsolásával és Mé­száros Vilma utószavával kapja kézbe az olvasó. Lnklanosz-. IKAROMENIPPOSZ AVAGY AZ ÜRHAJÖS Az ókori irodalom legnagyobb szatirikusának fantasztikus „űr­hajós” története méltán kelti fel a modern technika korsza­kában élő ember csodálatát. A kötetben szerepel továbbá: „A hazugság szerelmese, avagy a hitetlen”, a „A filozófusok árve­résére”, „Kháron vagy a vizs­gálódók” című Lukianosz korá­nak tipikus, nagyképű alakjait ostorozó, csípősen szellemes el­beszélés is. — És a szomszédok? — A szomszédok majd tudo­másul veszik. Holnap meg egy­mást törik, hogy a kedvembe járjanak... Én is másképpen képzeltem, de hát Ende gut alles gut. Jobb lett a vége, mint aho­gyan hittem volna. — Apa, ml történt veled? — kérdezte kissé megszeppenten Kari, a legkisebb fiú. Nem tud­ta, vajon nem rivall-e rá atyja túlzott kíváncsiságáért. De Kru­ger már égett a mesélési vágy­tól, csak a percre várt, hogy el­kezdhesse. A felkérésre, mert visszavonhatatlanul szerepet játszott, legszűkebb családján belül is. Elkezdte, és szavai nyomán tovább bontakoztak a különös pályafutás szálai... Még május első napján is va­lamilyen csodára várt. Hiába esett el Berlin — ő még mindig reménykedett. Csak amikor <az utolsó Völkischer Beobachtér- han a többi SS-nagyságok ha­lottá nyilvánítását és elparefttá- lását o’vasta — olyanokét, akik­ről bizonyosan tudta, hogy él­nek, gyűlt végleg világosság agyában — ez már a nagy „át­mentési hadművelet...” Meg­fogalmazta — érdemektől hem- zsegően — saját halotti jelen­tését is, de már nem volt lap, hogy leközölje. Az előkelő fekete egyenruhát rongyokra cserélte, úgy bolyon­gott Németország útjain. Az­után egyenruhát szerzett megint, úgysem hitték volna eL hogy nem katona, s hóna alatt kü­lönben is ott árulkodott a teto­vált két S betű. Üj nevet vá­lasztott, s ez végigkísíérte: Be­nedikt Krause lett, a Waffen SS-tizedese, aki mindvégig csak Keleten harcolt, a Szovjet Had­sereg ellen, tehát joggal szá­míthat a Nyugat pártfogására. Miközben szentimentális sóha­jokkal ecsetelte Kruger, hogy mennyit gondolt az összeomlás napjaiban családjára, egy kis részletről elfeledkezett, hogyan bujkált Luise asszonynál; régi szeretőjénél. Elfeledkezett róla azért is, mert Luise jelentette fel az amerikaiaknál. A felesé­gére hasonlító, de annál teltebb szőke szépség ugyanis átnyer­gelt és a német őrnagyot egy amerikai sergeanttal cserélte fel. Szögesdrót mögé került, ha­difogolytáborba, ahol a -nagy fürkészés korszaka volt ez, mindenki a másik igazi énjét szerette volna ismerni. Jól tud­ták, hogy az egymásnak feltá­lalt szépen hangzó mesék távol járnak az igazságtól. Kezdte már megszokni Krau­se bqrét, amikor egy szép na­pon az irodába hívatták. Rövid ideig váratták, azután bevezet­ték egy másik belső terembe, ahol két angol és két amerikai tiszt foglalt helyet. _ — Mit akar mondani nekünk, őrnagy úr? — kérdezte szenvte? len hangon az egyik angol, csaknem kifogástalan németség­gel (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom