Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-06 / 210. szám
I »Idal 1981. szeptember S. szerda Juliska néni meg a többiek! Egy népi együttes bölcsőjénél Keressék csak Juliska nénit, mindenki ismeri a faluban — mondották a kalocsai járási pártbizottságon, amikor a fiatal foktői népi együttesről hallva szerettünk volna közelebbről is megismerkedni velük. így történhetett aztán, hogy e faluba érve az első szembejövőt megkérdeztük, s ő éppen Kopasz Jánosné volt, a foktői Béke Termelőszövetkezet kul- tűrcsoportjának — mondhatnánk így, képletesen — szülőanyja. A nem remélt véletlen találkozás jókedvre derítette Kopasz nénit is. Cf-iataL i tton fi — Valóban szerencséjük volt, kedvesem, mert igazság szerint kint lettem volna a tsz-ben, csak egy kis elintézni valóm akadt a községházán, — meséli a pergő nyelvű, ötvennyolc éves létére nagyon is fürge, eleven mozgású, alacsony, barna asz- szony. Mesél. Hosszan, örömmel és lelkesedéssel, örül, hogy a falu határain túl is hallottak már az együttesről, amely április elején alakult a falu fiataljaiból és idősebbjeiből. — Gondoltam, jó lenne valamit csinálni, ami fellendítené a falu kulturális életét — Így hangzanak az idős parasztasz- 6zony öntudatos szavai, aki egyébként 1949 óta végez pártmunkát. — Szóltam Hajdú Ist- vánnénak, akivel a nőtanácsban is, meg a pártban is együtt dolgozunk, ő mit szólna hozzá. Aztán összehívtuk a tsz-belieket és megalakult a tánccsoport negyven taggal. Először május 1-én mutattuk be a „Foktői lakodalmast”, egy hét múlva, közkívánatra meg kellett ismételni az előadást. Olyan boldogok voltunk. hogy mindenkinek tetszett az előadás. Juliska néni annak Idején olyan igazi tűzről pattant menyecske lehetett. A szavaiból áradó lelkesedés ránk is átra gad, s mennél tovább beszélgetünk, annál jobban megbizonyosodunk arról, hogy ő az együttesnek nemcsak „szülőanyja”, lelke is. Igaz, a tőbbiekből sem hiányzik a lelkesedés, amit mi sem mutat jobban, mint a rövid idő alatt elért sok szép eredmény. A próbákra szorgalmasan, a munka utáni fáradságról megfeledkezve, szórakozást keresve járnak. of „Cfuykt&i lakodalmai” „Foktői lakodalmas” — Így hirdetik műsorukat, s Kopasz néni hozzáteszi: régi lakodalmas. — Nem ám olyan, amilyet mostanában rendeznek. Úgy mutatjuk be a színpadon, ahogyan régen az én, meg az édesanyám korában volt. Éppen olyan a leánykérés, a rr.enyasz- szony kikérése és a búcsúztatás is. így született tehát a műsor: emlékezés után, „ahogyan az én koromban volt”. Az idősebbek meséltek, Kurucz Károly meg, a helyi pedagógus, sorra lejegyezte a lakodalom mozzanatait. Másnap aztán, amikor este próbára jöttek össze, Kopasz néni a „forgatókon^” szerint sorra bemutatta a táncokat. Ez a fürgecsárdás, ez a selyerricsár- dás, így kell járni a ropogóst. Akadtak segítőtársak is, akik annak idején az igazi lakodalomban is táncolták ugyanezt. Például Mátyás Gábor bácsi, akit egyébként a helyi népdalok avatott tolmácsoló jaként ismernek a faluban, de a határain túl is. Mátyás Gábor ugyanis már a rádió mikrofonja előtt is énekelt népdalokat.' — Tervezgetjük, hogy az őszszel bővítjük az együttest. Különösen zenekarra lenne szükségünk. de szeretnénk énekkart, később színjátszó csoportot Isi alakítani. — Az eddigi előadások bévé-' teléből (a környező községek-1 ben, meg dunántúli szomszédaik-, nál tartottak előadást) most tu-i lipános ágyat csináltatunk. Ed-j dig otthonról hoztuk a színpa-i di berendezést, de szeretnénk 1 ha lenne a csoportnak sajá!! kelléktára. — És a ruhák? — Otthonról hozza ki-ki a! sajátját, a fiatalok a szüleikét ! cd közönig, ereje. Kopasz néni büszkén meséli:] az ő falujukban maradnak aj fiatalok. A termelőszövetkezet' a község vezetőivel és a társa- j dalmi szervekkel együtt min-^ dent megtesz, hogy a fiatalok jól érezzék magukat a faluban megtalálják számításaikat és ne kívánkozzanak sehová. Az együttes megalakulásának is nagy szerepe van ebben, mert lehetőséget ad a szórakozásra, közösséget teremt, ahol — a jelek szerint — megértik egymást az emberek. Az öntevékeny színjátszó mozgalom megyénkben is erősödik, szélesedik. Ennek egyik nagyszerű bizonyságával találkoztunk Foktőn. Érdemes lenne a megyei tanács művelődés1' osztályának felfigyelnie erre az együttesre, és szakmailag segíteni további munkáját, fejlődését. Annál is inkább, mert s foktőiek szép feladatra vállalkoztak: a néphagyományokban gazdag vidék veszendő kincseinek ápolására. Nagy Éva UTRAVALÓ Esteledett Csányi Gyula tompái pedagógus otthonában ültünk, amikor halk• kopogtatás hallatszott az ajtón. Mosolygós arcú, életerős legényke lépett a szobába. Gyurki Pista volt, aki az idén végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. Meg- illetődöttség rajzolódott az arcára. Ügy látszik, nem számított arra, rajta kívül mások is felkeresték a tanár „bácsit". — Foglalj helyet, kisfiam — mondta jóindulatú mosollyal Csányi Gyula. A gyermek felkapta a fejét, melegség futott át a testén, és alig hallhatóan rebegte: — Köszönöm szépen, de nem akarok sokáig alkalmatlankodni. Tulajdonképpen azért jöttem, hogy el... el... és bizony elpi- tyeredett. — Nem zavarsz te minket, Pista — bátorította a tanár. Leült. Néhány másodpercnyi szünetet tartott, s újra kezdte, amit az előbb félbeszakíttatott vele az elérzékenyülés. — Búcsúzni jöttem. Holnap reggel indulok Bajára a kollégiumba és majd csak a téli szünetben látom újra a tanár bácsit. Köszönöm szépen, hogy oly sokat tetszett fáradozni velem. — Beleharapott összeszoritott szájaszélébe és erőlködött, el ne törjön a mécses. Bor csillogott a poharakban. — Te is koccints velünk, Pista — mondta a fiatal tanár. A kis legény meglepődött. Egy évvel ezelőtt még Gyuszi bácsi nem, engedte volna meg, hogy borospohárral a kezében koccintson a tanárával. — A jó bizonyítványra, a további sikerekre! — hangzott a biztatás. És Pista, az ünnepelt, remegő kézzel koccintotta össze poharát a tanár bácsiéval t szemében ott tündökölt egy új világ ígérőén. Biellczky Sándor Aranybányászat Üzbekisztánban üzbég geológusok a Tien-Sar hegység nyúlványaiban aranylelő helyeket találtak, 8 ezeket már át is adták ipari kiaknázásra. A Kizil-Kum sivatagban is találtak aranylelőhelyet Vigyázz, nagymama! Szovjet film Rozoga autó robog az országúton. Merész ívben veszi a kanyarokat, s úgy „száguld” el a szembe jövő járművek mellett, hogy szinte súrolja őket vagy az utolsó pillanatban hirtelen félre rántják a kormányt. — Vigyázz, nagymama! — sikolt mindany- nyiszor a volán mellett ülő idős asszony társaságában utazó fiatal leány, Lena. — Tudja, hogy unokájának sürgős az útja, az épülő kultúrházban próbára várják, s az igazgató csak nem késhet eL Lena végre megérkezik a kultúrháztoa. Már folynak a próbák, de mindenki panaszkodik, hogy ilyen zűrzavarban, építkezés közben igazán nem lehet komoly munkát végezni. Lena éppen több türelemre inti a gyerekeket, amikor hivatalos értesítést hoznak a kultúrház igazgatójának. Sietve olvassa végig a levelet, s ő is azonnal kifogy a türelemből. — Méghogy elhalasztják a kultúrház építkezésének befejezését a negyedik negyedre — há- borog, s haragját osztják a többiek is. A nagymama vigasztalni próbálja unokáját, s arra biztatja, fejezzék be a maguk erejéből az építkezést De Lena felháborodik azon, hogy az edőaditeok, a hangversenyek szervezése helyett maga rakja le a padlót, ás saját kezével vakolja a falakat. Különben is, ő megpróbálta a nagymama tanácsa szerint mozgósítani a kollektívát de nem sikerült — Nálam pedig dolgoznának — mondja a nagymama magabiztosan. — Akkor próbáld meg! — kiált haragosan Lena. És a nagymama szaván fogja unokáját Mozgósítja az öregeket. Rozoga autójával felkeresi régi iskoiatársait, barátnőit, ismerőseit A fiatalok látva, hogy az öregek túl tesznek rajtuk, maguk is kezükbe veszik a szerszámokat Minden rendben te lenne, csak hegesztők nincsenek. Ezekről pedig Lénának magám»*- trail gondoskodnia. Érdekes epizódokon keresztül matatja be a Wm a Bwrjet fiatalok akaraterejét Minden akadályt le lehat küzdeni a közönség összefogásával. RÉTI ^ Moplitz-i) a — Megértettem a parancsot Főnök — bólintott Schellenberg. — A H—28-as utasítás likvidá- lási cikkelyét Kruger csak részben hajtja végre. A legjobb munkaerőkből hagy életben egy különítményt és a becsomagolt berendezéssel együtt elindítja az Alpok felé. A Mészáros felállt. — Na, erről van szó. Heil Hitler! • A sürgés-forgás, a leállás és a csomagolás láttán Krebs ismét leszállította a 19-es barak foglyainak életét tízről egy pfennigre. Amikor azonban őt, a kitűnő szakmunkást és a hatalmas fizikumú Berhardsent egy külön kis csoportba osztották be, a barak „elitje” közé, kijelentette: — Ez az a pillanat, norvég, amikor már az akasztófahumornak sincs helye. A másik csoportot halálra ítélték. Mi egyelőre életben maradunk. Én megpróbálok átlógni hozzájuk. Nem vagyok hajlandó napokra vág', hetekre prolongálni ezt a rab szolga-életet. És még valami: ezek ott gyengék. Szükségük lesz az utolsó pillanatban valakire, aki tartja bennük a lelket. Berhardsen arca vörösre gyűlt a dühtől, vonásai eltorzultak Olyan őrjöngő erővel szorította meg Krebs karját, hogv az óriá gépmester felszisszent Osló egy kori ifjúsági ökölvívó bajnoka nak vasmarkában. Krebs hátrahőkölt a csodálkozástól. A rettenetes hónapok során most fordult elő első ízben, hogy Berhardsen kizökkent nyugalmából. — örült! Most alcarsz meg- dögleni, amikor eddig kihúztad? Most, amikor ezek a nyomorultak már Németországban is csomagolnak? Mit tudsz segíteni azoknak a szerencsétleneknek? Semmit, ezt te is tudod. A hőst akarod játszani nekem, pedig egyszerűen feladtad a harcot! Közéjük állni? Ha félholtra verve vissza nem rángatnak — és miért ne rángatnának? — persze, hogy ez a legkényelmesebb. Lehet, hogy így is meghalsz, Krebs. De nincs jogod meghátrálni. Ahhoz,'hogy ne támadjon fel többé ez az átkozott barna pestis, szükség lesz az olyan fickókra, mint te. És nem utolsósorban az olyan németekre. Krebs hatalmas mellkasa hullámzott, s szemében gyanús-nedves csillogás támadt. — Valid be, te is belefáradtál, te sem hihetsz többé abban, hogy túléljük. Inkább a kommunista beszél belőled, mint az ember. Berhardsen a gépmester vállára tette lapát-kezét. — Ha a kettőt külön tudnám választani, nem lennék kommunista, Krebs. Velem maradsz, megértetted? A hannoveri végigsimított verejtékező homlokán, fáradtai1 dőlt az egyik ládának és — maradt. A másik, a nagyobb csoport pedig lassan, lehajtott fejjel neki indult az útnak, ahonnan nines visszatérés. Még azon az éjszakán megkezdődött a rakodás és másnap reggel öt pótkocsis teherautó gördült ki gépekkel, rabokkal és SS-ekkel megrakva a sachsen- hauseni koncentrációs tábor kapuján. — Hitted volna, hogy valaha kijutunk innen? — bökte oldalba szinte vidáman Berhardsen Krebst. Pedig a foglyok nem láttak semmit csak a zárt kocsi tetejébe vágott ablakon szivárgott némi fény, azt azonban félórái haladás után nem volt nehéz kitalálniok, hogy ei kellett hagyniok a láger területét Tanúvallomások mozaikjaiból, a Schellenberg-féle osztály irattárának anyagából tudjuk, hogy a különítmény úticélja az úgynevezett Holthegység volt az osztrák Alpokban. Itt várta a gépeket és embereket Hitler kedvenc fenegyereke, Otto Skor- zeny obersturmbahnführer, Mussolini kiszabadítója. Ö lett volna az alpesi „túlélni-akció” egyik vezetője. A konvoj gyorsan haladt a Traun folyó völgyében, amikor az egyik gépkocsi tengelytörést kapott. Kruger egy motorkerékpáros SS-szel a közeli Wehrmacht- egységekhez küldte Wegner főhadnagyot, szerezzen szerelőt, vagy pedig másik gépkocsit. Wegner lógó orral tért vissza: beszámolójából kiderült, hogy a Wehrmacht már túlságosan is a bomlás állapotában van ahhoz, hogy ne használjon fel menekülésre minden járművet, szerelőt pedig nem talált sehol. Ekkor a különítmény az ausztriai Toplitz-tó környékén volt Egymás után jötte* a hírek: közeledne* az oroszok. A hisztérikusabb alkatú SS-e* közül már akadtak olyanok, akik a csendes éjszakában hallani vélték az ágyúdörgést A kísérők — ezúttal te Krugerrel az élen — kezdtek menekülésre gondolni. Egy közeli Wehrmacht- egység tábori telefonján Wegner még érintkezést tudott találni az erőddel, ahol közölték vele, hogy Skorzeny már nincs ott, „pillanatnyilag” GrucBseeben van, illetve lehet, hogy mir ott sincs... Ami az erőd személyzetét illeti, egy-két óra múlva távoznak és berobbantják a bejáratokat. A Bernhard-akció névadója erre visszavonhatatlanul döntött Gyors terepszemlét tartott, összeráncolt homlokkal töprengett, hogy — a saját érdekében is — hogyan tüntethetné el a nyomokat Amikor megpillantotta a tó holdfényben csillanó tükrét; 'fellélegzett. Csónakokba cipeltette a ládákat az evezőkhöz már SS-ek ültek, aztán a Toplitz-see közepén egymás után csobbant a víz... Az őrnagy már hivatta Wegnert, hogy a H 28-as utasításnak megfelelően eltüntesse a szemtanúk maradékát is, amikor — és ez már nem volt hallucináció — tompa morajlás hallatszott távolról: igen, most már valóban a front az ágyuk hangja. — Itt várjatok — mondta egy Hansch nevű SS-altisztnek, magához intette Wegnert, leszállította a motorkerékpárról a hírvivő SS-t, aztán Bernhard Kruger őrnagy, a történelem legnagyobb pénzhamjsítási akciójának közvetlen vezetője eltűnt a csillagos éjszakában. (Folytatása következik.'
