Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-05 / 209. szám
Asszonyok a szövetkezetben Házvétel helyett „stafírung" Törékeny, vékonyka asszony, fiarom ügyes kislány édesanyja Horváth János né, a bácsbokodi ezüstkalász Term elősző vetkezet tagja. Három évvel ezelőtt harmad magával és három hold foidecskével lépett a közös gazdaságba, s azzal a hosszú évek óta gondosan titkolt reménnyel, bogy talán itt a szövetkezeti keresetből sikerül egy fél hám-észt összegyűjtögetni a meglevő télhez. Horváth nénit egy év múltán a szövetkezet legszorgalmasabb asszonyai között emlegettek, tavaly pedig már neki volt a legtöbb munkaegysége. Az övé a 16 éves Vórácskáéval együtt kettő híján elérte a 400-at, Etelkáé pedig 179-re szaporodott Több mint 21 ezer forint volt évi ^keresetük», de ehhez jött még a prémiumkukorica is. A közösből kapott és a háztájiban termelt 85 mázsa kukoricából bőven jutott hizlalásra, baromfinevelésre. Télen egy három-, és egy két és fél mázsás disznót öltek, most meg három süldőt meg egy nagy csapat baromfit nevelnek. — De a tervül*, a vágyunk még mindig nem válhat valóra... — jegyzi meg komolyan Horváth néni. — Hát hogyan?! Csak nem ábránd ultak ki a szövetkezetből?... — Azt már nem! Inkább azt sajnáljuk, hogy hamarabb nem léptünk be... — Akkor hát nri a baj? — El kell halasztani a házvétett..« — ?? Horváth néni szava suttogóra válik. Hát hogyne, hiszen eddig titok volt még, amit most elmesél: — Etelkának novemberben lesz az esküvője... A stafírung mellé egy kombinált szobával — rekanüéval és négy fotellel — akarjuk meglepni, mivelhogy a vőlegénye a háló bútort már meg is vette... Hát emiatt kell most elhalasztani a házvételt. No, de majd jövőre! — És akkor mi lesz, ha Jövő őszön meg Vera nyújtja be »ha- aományigényét«?! — Neki egyelőre más a terve: tanulni szerelne... És ha mégis közbe jönne valami... az idén is lesz legalább annyi munkaegységünk, mint tavaly.« 1981. szeptember 5. kedd A zippzáras táska Egyék szeptember de% napon sok parasztasszony szállt fel a távolsági autóbuszra. A városban voltak bevásárolni, főleg iskolaszerekkel volt tele csomagjuk. Az előttem ülő asszony egy szép, 3—400 forint értékű trattáskát babusgatott ölében. Simogatta, nyitoga-tta, büszkén nézegette kívül, belül. Hirtelen felkiáltott: — Jaj, az Igazolvány tok! Azt mondták, a boltban, hogy beletették a táskába! Elkeseredett arcára néztem, azután a táskára Láttam, hogy van egy zippzáras rekesze is. — Nyissa esőik ki nénim azt is! Ott volt a tok, meg egy szép, bőrből készült, ugyan- estik zippzáras toll- és ceruzatartó. Ezután már megnyugodva gyönyörködött a táskában és tartalmában. —i Tetszik a néninek? — kérdeztem tőle. — A legkisebbik fiamé. Most járja az első általánost. — Ránézett a táskára és felsóhajtott. — Tudja, amikor én iskolába jártam, nem volt ilyen szép táskám. Kendőbe bu- gyoláltuk a palatáblát, meg a palavesszőt, s csak úgy mezítlábason mentünk az iskolába... N. O. n ^ 9 Ötvenegy lány kosos portréja Vidám nőtaszőt® hangos a bajai KISZ vezetőképző tábor környéke. ötvenegy leány ütött itt tanyát öt napra, ötvenegy fiatal KISZ-ista, hogy nóta, játék tarkította komoly, elmélyült tanulással készüljön fél az őszi-téli szervezeti élet — és legfőképpen a lánytanácsok irányítására. Mit is tanultak az elmúlt egy hét alatt? Hétfőn, az érkezés napján Borszéki Lajosnak, a KISZ megyei titkárának előadását hallgatták meg Az ifjúság a szocializmusért mozgalomról. — Délután már arról folyt az eszmecsere, hogy a mozgalom négy követelményét — munka, tanulás, kultúra, sport — miképpen tudnák a legjobban szolgálni falujukban. Alkonyodott már, mire az ötletek és tapasztalatok mind papírra kerültek, s a csendes beszélgetést énekszó, társasjáték váltotta fel. A műsor Másnap reggel 7-kor ébresztő, frissítő reggeli torna, majd újabb előadás a lánykörök feladatairól, s a nőbizottságokkal való együttműködésről. Szerdán az időszerű külpolitikai eseményekről tájékozódtak a lányok, majd A KISZ szervezeti fejlődéséről hallgattak előadást. Délután városnéző körútra indultak, melynek legnagyobb élménye a Ruhaüzemben tett látogatás volt. Csütörtökön a művészeti ágakról, s a kulturális szemléken való részvételhez, a színjátszó csoportok és énekkarok megszervezéséhez adott elméleti és gyakorlati tanácsokat Hujber Jó- zsefné, délután pedig egy csokorra való népdalt, és bábjátékot tanultak. Pénteken fontos népegészségügyi kérdésekről volt szó, majd szellemi öttusán adtak számot tudásukról. Este tábortűzzel, műsorral zárult az ötnapos változatos program. E felsorolás azonban csak nagyon egyszerű és szinte hivatalos regisztrálása az eseményeknek. Azt hiszem, olvasóink sem érték volna be ennyivel, ha helyünkben önök látogatnak el a táborba, amely annyi megkapó, s egyben elgondolkodtató élmény színhelye volt ebben az öt napban. Sokak — s legfőképpen a mai fiatalok iránt bizal- matlankodók — okulására hadd mondjunk el most ezekből néhányat. Az elsőt a táborvezető Szvörényi Margit mesélte; Egyéni és közős tulajdonságok *— Hétfőn, az első közős ebédhez kissé késve érkezett a tá- jborvezetőség. Már azt hittük, hogy a lányok javában ebédel.. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat: Felelős kiadó. Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér l. szám. Szerkesztőségi telefonközpont) 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: n-22. Szerkesztő bizottság: 19-38, Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyt postahivataloknál és kézbesítőknél. Kló fizetési díj 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V, Kecskemét, s Telefoni 15-29, 27-49 nek, érthetően meglepődtünk hát, amikor a terembe lépve látjuk: az asztaltól felállva tisztelettel és néma csendben várják érkezésünket. Ez a figyelmesség — szintén bevallom — még zavarba is hozott, és csak pillanatok múltán jutott eszembe jó étvágyat kívánni nekik. Az ötvenegy lány közös portréjához tartozik még, hogy e tisztelettudó magatartás őszinte ragaszkodással, határtalan érdeklődéssel, tanulnivágyással párosul. Nem volt az öt nap alatt olyan előadás, amely ne érdekelte volna őket, s amelyet ne követtek volna órákig tartó viták, tervezgetések. Életük száz és száz kérdésére kutatva a választ, a mellőzések miatt bizony nem egyszer elkeseredésüknek is hangot adtak. Az egyik termelőszövetkezeti kislány például elmondotta, hogy KlSZ-szerve- zetükben a lányok vannak többségben, a munkában és tanulásban is élenjárnak — mégis a fiúkat részesítik előnyben, nekik vásárolnak futballfels zenélést. Ne értsenek félre: ők érzik, tudják, hogy a bizalmat, a megbecsülést ld kell érdemelni, de joggal bántja önérzetüket, hogy sokszor ezért kétszer annyit kell tenniök, mint a fiúknak. Az egyik foglalkozás szünetében Bíró Franciskával, a tisza- újfalusi Tisza Termelőszövetkezet tagjával beszélgettem. — Nagyon sok szép és jó ötlettel gazdagodva térek haza és szeretném mind hasznosítani, amit itt a kultúrmunkáról, a lánykori foglalkozásokról hallottam. De olyan jó volna, ha még segítene nekem ebben valaki — mondotta, s néhány pei után, amikor a könyvekre terelődött a szó, tapasztaltam, hogy szüksége van erre a segítségre. Figyelmeztetés az otthoniaknak Olyan könyvekről beszélgettünk, mint Gorkij Anyája, Solo- hov Üj Barázdája, Balzacnak, Móricznak és sok más ismert klasszikusnak a parasztsággal foglalkozó művei, és amiket minden fiatalnak meg kellene ismerni. Csillogó, figyelmes szemét rámszegezte, szinte itta a szavaimat, majd papírt, ceruzát kerítve jegyezte fel az eddig nem olvasott regények címét, hogy otthon, a tsz könyvtárában társaival felkutathassa és elolvashassa. S -közben én azon tűnődtem: milyen kár, hogy már ott, Újfalun nem akadt egy ember, aki az irodalom és a művészetek szépségei iránt fogékony kislánnyal és társaival erről is elbeszélgetett volna... De azt hiszem, nemcsak a ti- szaújfalusi vezetőknek kell ismételten figyelmükbe ajánlanom, hogy a fiatalok művelődése, tudásbeli gyarapodása nem holt tőke, hanem közvetlen ösz- szefüggésben áll gazdasági céljaink megvalósításával, az élet- színvonal emelkedésével. A legtöbbet falusi vezetőink tehetik azért, hogy az általános műveltség emelkedéséhez vezető utat minél előbb minden fiatal fellelje. Hiszen a legfontosabb feltétel: az érdeklődés, a tudásvágy éppenséggel nem hiányzik ehhez! Számomra ez volt a bajai lánytáborban tett látogatás leg- örvendetesebb és legjelentősebb tapasztalata. Eszik Éva Kjs tükör KORSZELLEM Évekkel ezelőtt — kifestett nő láttán — kedvesen, halk- szavúan megjegyezte felnőtt lányának: *-> Nem szép ez.,. Tönkre teszi a bőrt«. Te sohase fessél, fiam... Az asszony-leány nem is szokott rá a festésnek eme „művészetére". Még egy-egy alkalmi rúzshasználatra is nehéz rászedni. De telt-múlt az idő A mama felfogása feladott merevségéből. Nem tette szóvá a rúzsos, ápolt arcokat. Sőt. Lassanként felfedezte, hogy a szájfesték melyik árnyalata illik jobban „viselője” egyéniségéhez. S a minap — egy pesti rokonlátogatás után — kis bőröndje legaljából apró tárgyat vett elő. — Tessék fiam, ezt neked hoztam! — nyújtotta lányának és várakozóan figyelte a hatást. A fehér selyempapirből egy ötvenvalahány forintos »Favorit 2” ajakrúzs-rudacska bontakozott elő és lapult az ugyancsak nagyot néző fiatalasszony tenyerén... Október I -én rendezik meg az öregek napját Hétfőn délelőtt ülést tartott a megyei tanács szociális állandó bizottsága, amelyen részt vettek a Vöröskereszt, a Nőtanács és a Hazafias Népfront megyei szerveinek képviselői is. Ezen az ülésen elhatározták, hogy október elsejét az öregek napjává nyilvánítják. Felhívták a megye különböző járásaiban, városaiban és községeiben működő szerveiket: vegyenek részt az öregek napjának megszervezésében. Felkérték az üzemek, vállalatok vezetőit, üzemi bizottságait: ezen a napon hívják össze nyugdíjasaikat, s emlékezzenek meg róluk kisebb ünnepségek keretében. Végül úgy határoztak, hogy megyénkben ezután minden esztendőben október elsején tartják az öregek napját SOROZÁSON Országszerte, megyeszerte folyik a sorozás. Húszéves fiatalemberek —i némelyiknek még a legénytoU is alig pelyhedzik az állón — vidáman, s máris feszes testtartással gyülekeznek a sorozóhelyiségek udvarán, pedig még csak a katonaságnál fognak igazán megemberesedni, keménykötésű férfiakká válni. Falovainkban újra felelevenednek a kedves szokások. Bátyán legalább egy-két centivel magasabbnak látszani. A sorozóbizottság előtt éppen Tóth Ferenc ült. — Egészséges? — Igen! — Milyen alakulathoz szeretne bevonulni? — Mindegy, de főleg határőrökhöz. A bizottság elnöke a fiú testalkatát mustrálgatja. például az utcákon összefogódz- va. énekelve, táncolva gyűjtik a kolbászt, sonkát, tojást, amit az esti regruta-bálon fogyasztanak el majd közösen. Ehhez hasonló kép fogad most bennünket, amerre csak járunk. Kecskeméten az Építők Művelődési Otthonába látogatunk el, ahol éppen a T-betűsök kerültek sorozásra. Az orvosi vizsgálaton szinte valamennyien igyekeztek egyenesen járni, s — A határőrségnél nagyok az egészségügyi követelmények. Jó lesz, ha beosztjuk gépkocsizó lövésznek? Pillanatnyi hallgatás után keményen, határozottan hangzik a válasz: — Igen! Egy elmaradott a betűsorból, Kiss István konzervgyári lakatos következett. — Nem érzi'meg keresetének hiányát a család, ha On bevo* nul? — Nem! — KISZ-tag? — Igen! — Sportol? —1 Birkózom. — Milyen fegyvernemhez szeretne vonulni? — Mindegy... Azaz, hogy a határőrséghez. — Kívánsága teljesül. És így tárgyalja sorjábait minden fiatallal a sorozóbizottság, kinek mi a problémáié, esetleges kívánsága. Többen a tüzérekhez, páncélosokhoz kérik magukat. Beszélgettünk a fiatalokkal mi is. Érdekessége volt a sorozásnak, hogy igen sokam kérték a határőrséghez magú- kát. — Ismerik a jelenlegi nemzeti közi helyzetet? — kérdeztük tői lük. — Éppen ezért akarunk oda bevonulni — hangzott öntudatos válaszuk. Ezután a ti szí elvtársakkal beszélgettünk. —• A határőrséghez megfeleld műveltséggel és fizikummai rendelkező katonákra van szűk> ség mert igen erős a szolgálati ezért nagyon megválogatjuk, kiket vonultatunk be oda. Mindenesetre örvendetes az a mélys séges hazafias érzés, amely ú fiatalokat áthatja, amikor a határőrséghez kérik magukat- Van azonban más jó jelenség is. Évről évre csökken az iskolai tanulmányaikat be nem fejezett sor alá kerülők száma, s nagy részük olyan műveltségű és szakképzettségű fiatal, akik képesek elsajátítani a fejlett katonai technikai ismereteket. Nagy Ottó
