Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-01 / 206. szám

I oldal W81. September 1, péntek Közösen segítsük a gyermek tanulását Az új szeptember, a tanévkez­dés. új reménységeket támaszt gyermekben, szülőben, pedagó­gusban egyaránt. A szülők és a pedagógusok elhatározzák, hogy az új tanévben a gyermekeket még nagyobb rendszerességgel nevelik, mint eddig tették. Ezt a nagyszerű, közős célt a leg­jobb szándék mellett is csak ak­kor lehet elérni, ha a szülő ne-' velési tekintetben támogatja az iskola munkáját és biztosítja gyermeke rendszeres otthoni ta­nulását. Ezt azonban már most szeptemberben, a tanév elején kezdjük el. A gyermek napirendje A tanítás elkezdésével egy­szerre megváltozik a gyermek életrendje. A szümdő szóiako- zását, a sok játékot nagyrészt tel kell cserélnie az ő sajátos munkájával, a tanulással. A gyermek iskolán kívüli idejét úgy osszuk be, hogy a tanulás, a játék és a pihenés a szüksé­ges rendben és időben kövesse egymást. Ahol a családnak meg­van a nap valamennyi fontos mozzanatát magában foglaló ál­landó napirendje, ott a gyermek is pontosan kel, nem késik az iskolából, idejében elvégzi fel­adatait. Ez a naponta ritmiku­san ismétlődő rendszer beideg- ződik a gyermekbe és megköny- nyíti számára, hogy jó beosztás­sal teljesítse kötelességét, ma­radjon ideje szórakozásra és iá- íékra is. A gyermek életrendjét termé­szetesen össze kell hangolnunk az iskolai munkával. Könnyű a napirend összeállítása abban az esetben, ha nem váltakozik a délelőtti tanítás a délutánival. A váltakozás azonban sok iskolánk munkájában szükségszerű és ennek megfelelően a gyermek számára kéttípusú napirendet alakítson ki a család. Ha a dél­előttöt iskolában töltötte a ta­nuló, ebéd után pihenjen egy­két órát, majd végezze el isko­lai feladatát úgy, hogy marad­jon ideje játékra is. A délutáni iskolai munka végeztével fárad­tan tér haza a gyermek. Játsz- szék, majd feküdjön le és más­nap reggel, mikor frissen feléb­red és rendbetette magát, azon­nal lásson hozzá a leckék elvég­zéséhez. A pihenés, munka és szórakozás arányos rendszere kötelességteljesitésre szoktatja a gyermeket. Tanulósarok A gyermeknek otthon ken ala­posan elsajátítania mindazt, tűni az iskolában az órákon tananyag volt. A pedagógusok családláto­gatási naplójában a gyermek életkörülményednek leírásánál gyakran találjuk azt a megjegy­zést, hogy a meglátogatott ta­nulónak a lakásban nincs külön helye, ahol könyveit tartja, ahol nyugodtan írhatja házi felada­tát. Bármilyen kicsi is a lakás, a gyermek holmijának biztosít­sunk külön helyet. Kívánjuk meg, hogy ott a könyveket, fü­zeteket, játékokat mindig a meg­felelő rendben helyezze el. Az iskolás gyermeknek a tanulás­hoz a lakásban legyen állandó, nyugodt helye. Ezt a tanulósar­kot a munka megkezdése előtt a gyermek hozza mindig rend­be: rakja el a felesleges holmi­kat, törölje le az asztalt. Ta­nulás idején ne zavarják a gyer­meket testvérei, de a felnőttek se. Kapcsoljuk ki a rádiót, szün­tessük meg a zsivajt. A tanu­lást nagyban megnehezíti, ha a gyermek figyelmét zavaró té­nyezők elvonják. Ügy kell be­osztanunk a család életét, hogy ilyenkor többi tagjai is csende­sen dolgozzanak, vagy pihenje­nek. Helytelen a gyermek folya­matos tanulásának megszakítása pl. boltba küldözgetéssel vagy más munka végeztetésével. Az iskolai feladatok elvégzéséhez zavartalan, folyamatos tanulás­ra van szükség. Megszakítás esetén a gyermeknek bizony hosszú időre van szüksége, míg bele tud illeszkedni a tananyag gondolatkörébe. A szülő tehát a nyugodt, el­mélyült tanuláshoz biztosítsa a megfelelő körülményeket. Egy­ben azonban kívánja meg gyér mekétől, hogy szükség esetén a kisebb zavaró tényezők ellenért is elvégezze feladatát, legyen elég akaratereje ahhoz, hogy a lecke megtanulására összponto sítsa figyelmét. Ne játsszék ta nulás közben, ne merengjen órák hosszat, kezében a könyv­vel. Sajnos, eléggé gyakori a a rossz tanulási stílus, hogy a gyermek minden szabad idejét a könyvek között tölti és mégsem tanulja meg leckéjét, játékra, sportra sincs ideje. Az ilyen rossz szokás okozhatja azt, hog; később, felnőtt korában sem tud ja figyelmét munkájára össz­pontosítani. Ezért, ha a helyzet megkívánja és a körülménye:' megengedik, időnként a na­gyobb figyelemösszpontosítás ér­dekében követeljük meg a fél­hangos tanulást Tanulás után a gyermek — áttekintve a következő nap mun­káját — táskájába rakja a szük­séges taneszközöket és mindent helyére téve rendbeho2za a te- nulósarkot Együtt a pedagógusokkal Sok szülő csupán azért örül a tanévkezdésnek, mert úgy gondolja, hogy az iskola átveszi tőle a nevelés gondjait. Való­ban, a gyermek életének Jelen­tős résziét az iskolában, a nap­közi otthonban tölti és a peda­gógusok szívesen segítenek a ne­velési kérdések megoldásában. A közös cél érdekében a szülő­nek és a pedagógusnak össze kell fognia. Szükséges, hogy a szülők már most, szeptemberben megismer­jék a gyermek tanítóját, osztály­főnökét, tanárait. Forduljanak bizalommal a pedagógusokhoz, hiszen ők szakértelemmel és gyakorlattal foglalkoznak a ne­40. — Sok hasznunk nem volt belőle. Jelentéseinek nagy ré­szét még mindig páncélszekré­nyem őrzi. Hiába, az az igazság, amit a Führer szívesen hall. Schellenberg pontosan tudta, hogy ez így van. Ebben az idő­ben gondosan megszűrték már a szigorúan titkos jelentéseket is. csak azt engedték tovább, ami^ nem volt túlságosan ked­vezőtlen a Harmadik Biroda­lom számára ... És a Cicero-ügy még máig sem zárait be. Törökországban, Görögországban, de másutt is, mindenütt a világon fel-feltűn- nek azok a hamis bankjegyek, amelyeket Ankarában Cicero- fontoknak neveznek. Ha rábuk­kannak valamelyikre. pecsét kerül rá: Falsification (hami­sítvány), de ez nem mentesiti a pénzváltókat attól a gyanútól, hogy a következő példány ser\ eredeti. És a Cicero-fontok el­jutottak Svédországba, Spanyol- országba, Portugáliába, Svájc­ba is, mert a háború utolsó évében, amikor mindenki azt várta volna, hogy a nácik va lutakészlete kifogy, egyszeri bővében lettek a fontnak. — Ügy adják a fontot — mór mogta magában az F 18-a svédországi ügynök — minttv ők gyártanák ... És eltalálta az igazságot.. . VIII. A törpeállam börtönében — Nos, norvég, eddig azt mondogattam, hogy tíz pfenni­get sem adnék az életünkért. vetéssel. Ne csak úgy véletlenül toppanjon be a szülő egy tíz­percben az iskolába gyermeke nevelőjét keresve, mert előfor­dulhat, hogy zavarja az iskolai munkát és ilyenkor a pedagógus is elfoglalt. Minden nevelő tart fogadóórát és ezen szívesen el­beszélget a szülővel a nevelési problémákról. Helyes, ha a szülő ilyenkor elmondja, milyen a gyermek otthon a családban, mennyire önálló, szorgalmas, szófogadó. Az iskola tájékoztatása a ta- iiuló otthoni körülményeiről •egyébként is fontos, mert annak hiánya nagyon gyakran konflik­tust okoz a gyermek és a nevelő vagy az iskola, és az otthon kö­zött. Tavaly történt az egyik kecskeméti iskolában, hogy a nevelők nap nap után tapasz­talták egy figyelmes, szorgalmas kislány magatartásának megvál­tozását: az órákra nem készült, az iskolában nem figyelt Csak hetek múltán, családlátogatás alkalmával tudta meg az osz­tályfőnök; hogy a kislány édes­anyja súlyos beteg és az ápolás, a takarítás munkáját a gyermek látja el. Mennyi kellemetlenség­nek lehetett volna elejét venni az iskola értesítésével! Az össz- működés a szülő és pedagógus között azért is szükséges, hogy nevelő .munkájukban egyformán érvényesülhessenek a célrave­zető jeszközök: a követelmény, ellenőrzés, türelem, következe­tesség. A család és az iskola kapcso­latának fenntartását szolgálja az ellenőrző könyvecske is. A szülő időnként tekintsen bele a köny­vecskébe és ellenőrizze, hogy nincs-e benne valami fontos ér­tesítés, melyet a gyermek elfe­lejtett vagy nem mert megmu­tatni. Kétségtelen, hogy minél szo­rosabb a szülői ház és az iskola kapcsolata, annál jobb nevelé­sünk eredménye is: több az en­gedelmes, szorgalmas, becsüle­tes, harmonikusan fejlődő gyer­mek. Most módosítom: már egyet sem. Krebs, a hannoveri gépmester kísérteties „árleszállítása” a 19-es barakkban beállott hirte­len és félelmesen gyanús csen­det követte. 1943. december vé­gén, amikor a sachsenhauseni szerencsétlenek arról beszéltek, hogy valahol „a világban” most karácsonyfákat vásárolnak és gyerekek készülnek boldog meg­lepetésekre, Kroger kiadta az utasítást Wegner főhadnagynak: — Azonnal leállítani a mun­kát. — Jól értettem őrnagy úr? ... Leállítani? — Megismétlem, főhadnagy: teljes leállás, a szerelők holnap reggel itt lesznek, a gépeket szétszedjük. Magyarázatot nem adhatok, a központ utasítása ez, ennyit tudok, magam sem ismerem az intézkedés hátte­rét. .., Valahogy úgy voltak a 19-es barakk foglyai, mint a harctéren hosszú időt eltöltött katonák: szinte harsogott szá­mukra a szokatlan nappali csend, annyira megszokták: a nyomdagépek jellegzetes és szüntelen zaját. És ez a csend számukra a végleges, a vissza­vonhatatlan csend kezdetét is jelezte. Most, hogy már vala­mennyien ismerték az általuk végzett munka jellegét, egyi­küknek sem voltak illúziói töb­bé. Tudták, addig élnek, amed­dig a Bemhard-akció. És ez az akció most leáll. Kroger őrnagy valóban néni Petőfi emléke a A kiskunfélegyházi Hattyú­ház már egy évszázaddal ez­előtt bekerült az iroda lomtörté­netbe: Petrovics István székálló legényei itt mérték a húst a kiskunoknak és bizonyos, hogy a gyermek Petőfi Sándor sűrűn átlépte a ház küszöbét, amikor arra barangolt „szilaj nádpari­pán”. A szomszédos és azóta lebon­tott kis borbélyműhelybe Móra Ferenc volt bejáratos. A szá­zadforduló idején öt évi je­gyesség után vette feleségül a borbélymester szőke leányát. Ügy látszik, hogy a dicső múlt kötelez. A régi épület teljesen eljegyezte magát az irodalom­mal: ma a járási könyvtár IS ezer kötet könyve nyújt szelle­mi táplálékot az 1866 helybeli olvasónak, és a könyvtár négy dolgozója innen irányítja a já­rás 43 könyvtárát, tartja nyil­ván 5382 olvasóját és 36 973 kö­tet könyvét. Nem kis dolog naponta 130— 150 személynek 300—400 köny­vet kölcsönözni, de ennél na­gyobb a kölcsönzéssel járó ad­minisztráció, a nyilvántartás, kartotékolás, no meg a sokféle jelentés, $ „mellékesen” még a 43 fiókkönyvtár látogatása. tudott semmit az intézkedés hátteréről, de mi, ma, amikor az egész fantasztikus ügy mo­zaikjai már összeálltak, tudjuk, mi történt Egy derűs, december eleji na­pon indult el érdekesnek ígér­kező útjára az abbáziai Rozma­ring villából, az értékesítés fő­hadiszállásáról egy Fritz Härt­ner nevű negyvenes köpcös emberke, diplomatatáskával a hóna alatt. A főnök, Schwend egyik kedvence volt ez a nem­csak testileg minden hájjal megkent, ördöngősen ügyes fe­ketepiaci veterán. Eredeti neve természetesen nem Hartner volt, csak az útlevele tanúsko­dott erről, no meg arról, hogy foglalkozása tisztes kereskedő és a Német Birodalom állam­polgára. Rudolf Raschnak hív­ták, ikertestvére, Otto Rasch, a főhadiszállás adminisztrációjá­nak vezetője volt, kitűnő köny­velő, akinek sok éves rutinja volt abban, hogyan kell egyen­súlyba hozni a legingatagabb mérlegeket is. ■" A kötél idegekkel megáldott, gyomorimádó és mint az ilyen típusú embereknél szokás, örök­ké kedélyes Rudi nem először indult hosszasabb értékesítő körútra. Most is kitűnő kedvé­ben volt, annál is inkább, mert személyes tapasztalatai arról ta­núskodtak, hegy valamennyi pénzintézet simán „beveszi” a fontokat. Eddig soha, semmifé­le komplikációja nem volt. Tevékenysége főszínhelve ez­úttal Svájc volt. Abbáziából in­dult, természetesen először az olasz részt kereste fel. Lugano- ban ment minden, mint a ka­rikacsapás. Genfben a legna­gyobb tisztelettel üdvözölték a bankpult mögött álló tisztvise­lők a hata’mat; fontösszeget be­váltó urat. Baselben. Luzern­Hattyú-házba n Ügy gondolná az ember, hogy ezzel aztán kimerül minden te­vékenységük. Pedig ezeken kí­vül vannak a rendezvények: eb­ben az évben 38 előadást és 19 kiállítást rendeztek a járás te­rületén, s a könyvtár részt vess majdminden kulturális meg­mozdulásban, amely munkájá­hoz kapcsolódik. Nem túlzás tehát, ha azt mondjuk: könyvek és olvasók ezrei, a járási könyvtár kultu­rális tevékenysége őrzik Petőfi emlékezetét a kiskunfélegyházi Hattyú-házban. T. ML Iskolások OüBepIÖbe öltözötten, szép komolyan, kedvderitön repülő friss masnit hordva, tisztaságtól szinte fénylőn s szemükben is nagy tüzekkel, mennek, mennek hosszú sorban s kezükben kis csokor lebben. Nagy kamaszok öntudattal s némi gőggel, elfeledve, milyen Is volt — óh be „régen** az a csodás első lecke... És a kicsik, oly szerényen, csókolgatni kéne őket — ahogy bátran, kézenfogva kísérik a meghatódott, — könnyet ejtő Jó szülőket. F. TÓTH PAIs ben, Bernben nemkülönben..i Rudi táskájából fogytak a fon­tok, de a másik rekeszben gya­rapodtak az igazi svájci fran­kok. Heteken át járta a bék« szigetét a világégésben, a sem­leges Svájcot, élt mint Mard Hevesen, napokat töltött a leg­jobb, a legszebb szállodákban, hiszen utasítása volt erre, ne­hogy túl gyors távozása valahol feltűnjék. Csaknem harmincezer hatnia fonton adott túl, feladatát elvé­gezte. visszatérhetettt volna. A siker azonban a fejébe szállt. Elhatározta, hogy a maradékot a világ egyik legkisebb törpeál­lamában, Lichtenstein nagy- hercegségben váltja át Ez is könnyedén sikerült, mindössze kétezer font körüli összeg ma­radt a jókora diplomatatáská­ban. Rudi ficánkolt jókedvében, egy kiadós ebéd után elégedet­ten dőlt hátra a vaduzi Metro- poi Hotel kényelmes karosszé­kében ... és akkor fogamzott meg benne az ötlet Hogy megdicsérné őt a fő­nök — gondolta — ha valami­lyen bravúros módon is bizony­ságot szereznének arról, hogy á bankjegyek tökéletesek, a hami­sítást a legill etékesebbek sem fedezik fel. Fütyürészve lépett a telefonfülkébe, a központos kisasszonytól nyájasan kérte a Zürich 357—28-ot. Egy ameri­kai pénzintézet Zürichben mű­ködő irodájának telefonszáma v°lt_ ez. vezetőjét, egy Doman nevű német származású urat Rasch alias Hartner kitűnően ismerte. — Talán még emlékszik rám Mr. Doman. Hartner vagvok Németországból. Igen, mi ke­reskedők háborúban is eljutunk néha csöndes helyekre. Vadu- zából beszélek. Lichtenstein»"’ (Folytatása következik.) Krajnyik Nándor Nagy a forgalom a könyvtár kölcsönző termében. (Lakatos József felvétele.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom