Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-22 / 224. szám

I «Wal

IMI. szeptember to, «AnMk

„TMU Atyád asztátptáísam utrtt..."

Kedves kötelességemnek érzem, hogy papírra vessem azokat az aprócska emlékeket, ame- 1 -eket édesapám mesélt, mondott és írt le Tóth Árpádról, az eívkori debreceni diákról, akinek osztálytársa volt Bizonyára sokan élnek azok közül, akik a kedves költőt személyesen ismerték, sokan tudnának róla etyet-mást elmondani, mindez nem gátol meg abban, hogy amit hallottam édesapámtól, és amit róla leírt tovább ne adjam ..;

Édesapám szavait idézem, amikor kedves szeretettel emlegette osztálytársát akivel együtt járt a debreceni főreáliskolába, akihez igen sok kedves emléke fűződik.

— Árpádnak mindössze egy

évig voltam osztálytársa a főreáliskola nyolcadik osztályában, mert egy évet veszítette m, és így utolért engem. De ismertem, és tudtam róla, híre, r eve már akkor túlnőtt az osztályán .. i

— A nyolcadik osztály harmadik padsorában ült. az ablak melletti sor első padjának belső oldalán, én pedig a harmadik sornak első padjában. Nála ez részben a tanár előadásának zavartalan figyelem- r'elkísérését jelentette, másrészt pedig rövidlátása miatt érthető volt. hiszen szemüveget. pontosabban cvikkert hordott. Ez utóbbi miatt, de meg talán gyenge fizikuma miatt is, a torna alól fel volt mentve.

— Tornaórákra le-lejárt ugyan jó időben egyszer-másszor, bogy tanulótársai métajátékában, a szertomázók gyakorlataiban gyönyörködjék. Ilyenkor próbálgatta a súlydobást is, valahogyan sután, esetlenül, a 7 és negyedkilós súlyzóval (ha nem tévedek, balkézzel) el-el- dobta 2—3 méterre azt, amit mi 7—8 méterre dobogattunk, egymással versenyezve. Más tornaszerrel, nyújtóval, korláttal stb. nem is próbálkozott. De mihamarább nehezére esett a gyakorlat, és visszament az osztályba.

lebb a szívéhez. De, hogy májban is mennyire otthon volt, el kell mesélnem egy mateme- tikai órát. Már nem tudom, milyen tételnek a bebizonyításáról, levezetéséről volt szó, de a különben igen kitűnő, nem fia-1 tál tanár a nagy álló táblát már teleírta x, y-okkal, átment a katedra mögött felfüggesztetf falitáblához és ott folytatta, mert hiszen nem volt elég a képletet tudni, hanem be is kellett bizonyítani. Szóval, a másik tábla is csaknem egészen tele volt már írva, amikor a tanár egyszer csak lassabban kezd írni, gondolkozva, majd félbehagyva az írást, felegyenesedve járja körül szeme a számsorokat, egyik táblától a másikhoz megy, gondolkozik. Valahol hiba van, látjuk, hogy nem jelentkezik a helyes eredmény. Végül is az osztályhoz szól: „Na, hol csináltam hibát?" Nem jelentkezik senki. Újra megszólal, Tóth Árpádhoz fordul: „Na, Árpád! Hol a hiba?" Árpád feláll és azt mondia- „A k5s táblán az utolsó előtti ötödik sorban nem plusz, hanem minusz előjel kell! Nem plusz x, hanem minusz x.” A tanár végispásztázza a negyedik sortéi és Árpádnak igaza volt, a tétel helyessége be volt bizonyítva.

— Itt kell meglegyeznem hogy a tanárok általában minden fiút a vezetéknevén szólítottak, Tóth Árpád azonban mindenkinek csak Árpád volt

— Az iskolai önképzőkörnek elnöke volt, s mint ilyen, verseit vagy tanulmányait nem egyszer olvasta ott föl, valamint azon az irodalmi esten amit a Csokonai Kör rendezeti (a Bikában volt-e ez megtartva vagy a Református Kollégiumban, nem tudok rá visszaemlékezni), én és Kemény Feri társam az emeleti lépcső utolsóján állva fogadtuk a vendége két, kölcsönkért „Ferenc Jóská ban” — akkori szokás szerint.

Én, mbit as önképzőkör lelkes hív«, gyakran szóbelileg bíráltam a szavalásokat, október hónapban az 1848—49-es szabadságharcról tartottam felolvasást.

— Érdekes, hogy Árpádot

allg-alig feleltették a tanárok. Részben, mert feleslegesnek tartották, hiszen hiztosak voltak, hogy nem csalódnak benne Csak úgy oda-odaszóltak neki. ha valaki felelt: „Na, Árpád, segíts neki!” Ha hébe-hóba feleltették is. akkor mellény zsebéből kivette a két centiméter hosszú ceruza véget és forgatta a kezében, amíg beszélt. Ugyanezzel a ceruzavéggel írta, tné- lyeri a padra hajolva, magyarázatokról a jegyzeteit!

“ Jellemzésül talán annyit, hogy mindenki szerette, r Osztálytársai nagyra tartották és becsülték. Hiszen végtelenül rokonszenves. jószívű, mindenkinek segíteni kész egyéniség volt. Nem egyszer fordultunk hozzá óna végién, hogy ezt vagy azt nem értettük: ö értette készséggel magyarázta meg. Mosolygó arca most is előttem van, hosszú évtizedek után is, száia szögletében azzal a jellemző kesernyés vonallal. Tavasszal. különösen viz ■- előtt, vele kettesben-hármasban, a Nagyerdő sétányain, tanulgattunk és kérdezgettük, ha kellett. különösen a matematika fizika és a geometria területéről.

— A reáliskola elvégzése után én többé soha nem találkoztam Árpáddal, csak hosszú idő múlva reliefes emlékoszlopával a Nagyerdőn. Árpád tudomásom szerint rövidesen Budapest forgatagába került. Mindig szívesen és kedvesen gondoltam rá, az együtt eltöltött időkre. Híre, költői nagysága nem lepett meg, de korai halála sem, hiszen annak már régen el volt jegyezve...

Antalfy István

—■ A tanárok előadásait, magyarázatait jegyezte, de inkább csak „slágvortokban”, kivéve a magyar irodalomtörténeti előadásokat, amelyek tényleg irodalmi színvonalon mozogtak dr. Kardos Albert, mindenki által kedvelt tanárunk előadásában. Árpád valószín űleg már előre tanulmányozta a következő napi órák anyagát, úgyhogy tulajdonképpen csak ellenőrizte otthon készített jegyzeteit

— Szinte univerzálisan ki tűnő volt minden tantárgyban, elsősorban azonban talán a magyar irodalom állt a legközeKEDVES SZÜLŐ!

Fizesse elő gyermekénél« az

,,£h ICfatfutácam" wozaUt.

Bővebb felvilágosítást ad minden községben az iskola, vagy a Faluellátó Könyvesbolt:

Kecskemét Dobó István u. 1. Kiskunfélegyháza Kiskunhalas Kiskőrös Bácsalmás Dunavecse

.^06

GRAND

BAtMaftBatMtaoM j

n.

MESTERSÉGEM: A ZSAROLÁS

Két nap óta új lakója van a 215-ösnek: Balbo-szakállas, ké* méter magas, öles termetű és nrrry- és kisezüst érmekkel pom pázó zászlós. A hangja, mint a mennydörgés, a fellépése: min egy középkori rablólovagé.

Nemcsak a fellépése.

Vécsey Mátyásban van valami az olasz zsoldosvezérek jellemvonásaiból. Papája főszolgabíró volt Nógrádban, de elvált mamájánál nevelődött. Nem sok örömet szerzett neki: tizennégy- éves korában már kifosztotta anyja lakását, s megismerte az aszódi javító pedagógiai módszereit. Ezek a módszerek nem igen fogtak rajta, mert amiko tizennyolc éves fejjel bejutott ;■ Beszkárthoz kalauznak, nem íz lett neki ez a sivár szakma.

Talált hát — jóképű legény volt — megfelelőbbet. Parkett táncos lett és legemlékezetesebb stikli.iei a Margitszigethez és n Kék Egér sok vihart látott par keftjéhez fűződtek.

És most? Miből él egy zászlós, aki volt már kalauz is, parkett táncos is, ál-hírlapíró, a Budai Naplónál, s azok közé a köz gazdasági rovatvezetők közé tar tozott, akik a meg nem jelent cikkeikből éltek?

Most azt folytatja, amit abh; sem hagyott. — „Nézd, öregem,

HOTEL

'JCiuiq.cLria

tudom rólad, hogy lógsz, szökevény vagy. Ha viszont fizetsz egy... hm két-három ezrest, eltekintek attól, hogy illetékesekkel közöljem a címedet..

Nagyon sokan fizetnek ilyen felszólítás után. Nagyon sokan vállalnak minden kiadást, adják oda a feleségük ékszerét, fontoi és napóleont (már persze, akinek van) — hogy Vécsey hallgasson. És Vécsey nagyvonalú „piti” szökevényekkel nem foglalkozik, neki csak a komolyabb anyagi bázissal rendelkező bujkálok érdekesek. Ezért költözött a Hungáriába éppen most.

És ezért ül most szemben az első emeleti szobában Tamással.

Tamással, akit évek óta ismer.

Bessy a fürdőszobában tesz- vesz. Csak az ajtón átszűrődve hallja a beszélgetést, ami a két férfi közt folyik.

— Nézd, kérlek — mondja az egyik hang — nekem bizonyos okokból nagyobb összegre lenne szükségem. Mindegy, hogy dollárban. napcsiban — teljesen mindegy.

— No, és mi közöm ehhez

nekem?

— Áh semmi a világon. Talán csak annyi, hogy a segítségedre lehetnék, ha valaki véletlenül firtatni kezdené a.. . hölgy származási adatait.

— Valóban? — hallatszik Tamás hűvös-elegáns hangja.

— Ne kertelj, Tamás — mondKatonazene

Űj magyar film

Szinte azonos képsorral kezdődik és fejeződik be ez a film: szól a rezesbanda, égszínkék mentéjű, nyalka huszárok ezredé vonul végig a kisvároson, lányok, asszonyok, polgárok lelkes sorfala között. Mégis a két jelenet pergése közben a néző nagy utat tesz meg egy kor megítélésében.

A századforduló Magyarországát a milleneumi ünnepségek szemfényvesztő ragyogása, a „boldog békeidő” talmi illúziója lengi körül. A monarchia rendszere minden eresztékében ropog és ellenállhatatlanul sodródik az első világháború felé.

Halálosan unalmas a kisvárosi gamizon — vallja báró Fer- dinándy Tamás főhadnagy, visz- szaémlékezve a bécsi Ring szép- asszonyaira, a gáláns kalandokra, az Operára... Mi várja őt, a vagyonos arisztokrata sarjai itt: olcsó kis színésznő, cigány- bandás tivornyák és unalom. De jó sorsa mégsem hagyja cserben. Gyönyörű asszony akad útjába, és az sem számít, hogy az boldog családi életet él orvos férjével. A véletlen segítségére siet a főhadnagynak. Tisztiszolgája. földije, Kaál Samu, fegyvertisztítás közben akaratlanul könnyű sebet ejt rajta, Nyitva áll hát előtte az orvos lakásának ajtaja Szerelmi vallomás, majd az elutasítás miatt hajnalig tartó tiszti muri, szerenád a szép asszony ablaka alatt, végül másnap a kitűzött párbaj — Így fordul az események sora S mivel az orvos kiváló céllővő, nem szabad eljutnia a párbaj színhelyére. Ezután a haditörvényszék kivizsgálása következik az injuria jegyében, s az ígéretekkel félrevezetett, megfélemlített Kaál Samu tragédiája beteljesedett: meg kell halnia az urak bi- tangságáért

A film főszerepeit Kállai Ferenc, Szirtes Ádám, Bara Margit, Básti Lajos, Páger Antal és Öze lajos alakítják.

Mire képes egy kengnru ?

Délkelet-Ansiliráütáfoan, Adamtnab? város közelében egy fiatal farmer két társával együtt éjszakának Idején kézilámpává: kengurukra vadászott. Az egyik állatot, miután megsebesítette. puskatussal KHrte fel a teherautóra. A kenguru azonban haldoklóét és utolsót rúgva, elsütötte a farmer fegyverét. A golyó a fiatalember gyomrába fúródott és súlyos sérülést okozott,

ja főúri fölénnyel, most a másik. Én is jártam Lengyelországban. Még Byalistokban is. És vannak bizonyos információim arról, hogy bizonyos Bessy Morton nem is annyira Bessy Morton, mint inkább egy bizonyos Elise Kaufmann, aid másfél évig táncolt a breszti Am- bassadorban... Apja neve Kaufmann Izsák. Anyja neve... Brüll Sára. Hát ez van, öregem.

— Végighallgattalaik, Vécsey

— mondja odaát a másik hang.

— Most hallgass meg te is. Lehet, hogy kevésbé leszek finom, mint te. De ezt nézd el, mert háborús idők vannak.' Mindenek előtt hagyd a (linkelést. Élni kell, megértem — én is üzletember .vagyon. Hanem engem hagyj ki a játékból. Mert lehet, hogy neked jók az információid, lehet. De az enyémek se rosz- szak.

— Várj csak... Hallgass meg, no, gentleman-módra. Vagy nem úgy tárgyalunk? Nem tudom, ismersz-e egy bizonyos Vécsey Mátyást? Ismered, no, látom a szemedről, annál jobb. Ne ugrálj fel, komám, mert annál tovább tart az előadás. Pedig érdekelni fog. Ismered Fial a Ferencet? Hogyne ismernéd, együtt dolgoztál vele az összetartásnál. Esetleg tudomására hozhatom (ha még nem lógott meg), hogyan fogadtál el nagyon szép összegeket 1937 októberében néhány erősen kritizált nem árja cégtől... No, ne nyugtalankodj, ez még nem minden. Nem tudom, emlékszel-e 1938 őszére? Amikor jelentkezett az a bizonyos Vécsey a Rongyos Gárdába, de az egész, szabadc'apatos- sága csak addig tartott, míg a szabadcsapat el nem indult a Felvidékre. Mer* akkor — érdekes — a reggeli indulásnál roszszul lett Szegény. Elvégre egy ilyen kétméteres pasas liliom- lelke visszariad a kalandoktól, csak a kisvárdai zsidók kirabo- lásától nem. Aztán jelentkezett Imrédyéknél, mert indult a Csodaszarvas-üzlet és abból nem lehetett kimaradni. Imrédy test- őrségének a parancsnokát — Vécseynek hívták, igaz? Nagyon jól festett a fekete zsinór os MÉM-egyenruhában... Na, ja kétméteres pasas, tudod. Mint testőrparancsr.ok, ő intézte az egyenruhavásárlást Képzeld, ebből a pénzből is elsikkasztott nyolc ezrest Aztán valami Schwartz-cégnél varratta meg azokat az árja egyenruhákat. Stimmel? Aztán elment Aladárnak a Gáspár-féle fatelepre. Stimmel? Itt is szénen keresett — a judeo-bolsevisták mentesítésén. Ugyanez a pasas, figyelj ide, Vécsey beállt Turáni Vadásznak is, majdhogynem minden reggel kancatejet ivott, de aztán mégis a brandy mellett döntött, aztán a frontra került.

Jó, ezt elismerem. De a két kitüntetésből csak az egyiket kapta meg valójában. És mésis viseli. Tudod, mi ez? Ha véletlenül találkozol vele. megmondhatod, hogv a Nemzetvezető és a Nagy Hungarista Mozgalom megtévesztése. És ugyanolyan csalás, mint a zászlósi rangja annak a bizonyos Vécseynek.

— Hát ez van. kérlek, — teszi hozzá Tamás hangja odaát nyugodtan.

Zaj hallatszik: egv fotelt tolnak hátra. És kifogástalan udvarias hangon a másik:

— Nézd, kér’ck. az üev rpná- v“1a van — ne beszéljünk róla többet.

És indul Nem sikerűit De hál ' annak még ebben a hélóhar más ha'ak is.

(Folytatása következik.)