Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-21 / 223. szám
1961. szeptember ti, esűtörtűlc 5. oldal Mi a lemaradás oka? Sertésfelvásárlást gondok Soltvadkerten Az utolsókból lehetnek még elsők — állapítottuk meg négy hónappal -ezelőtt, amikor Soltva dkert sertéslel vásárlási helyzetéről írtunk. A szőlősvidék adottságait igen tárgyilagosan figyelembe vevő, ez évi ezer darabos tervet annak idején 40 százalékra teljesítették. Több gazdával folytatott beszélgetés után olyan kép alakult ki, hogy a vidék takarmányszegénységét és egyéb nehézségeket figyelembe vévé is nem reménytelen a sertésfelvásárlási terv elérése. Bőt. Csak a megkezdett utat kell tovább járni, eljutni minden gazdához, szót érteni vele és teljes felelősséggel máris biztosítható a szakszövetkezetekre kirótt tervek teljesítése. Vérszegény beszámoló Nézzük, mi a helyzet ma. Hogyan állnak az évi feladatok teljesítésével a harmadik évnegyed utolsó hónapjában, amikor már egyre inkább a jövő évi húsellátás szerződéses biztosítása kerül előtérbe. A legutóbbi tanácsülésen vérszegény, cseppet sem elemző beszámoló a két soltvadkerti termelőszövetkezet éruértékesítési tervének állásáról nyújtott képet. Kiderült belőle, hogy a pa- ratífusz pusztítása után tavaly új sertésállománnyal induló Hajadás Tsz 110 hízó biztosítására emelte fel az idei 50 darabos tervét és ugyanakkor — helyes ösztönzéssel, hízónként 150 kiló árpa juttatásával — külön 70 sertést a háztájiból adnak át a szövetkezet gazdái. A Petőfi Tsz 70 darabos tervéből mindössze 30 hízót kötött Se. Sok gonddal, bajjal küszködik a közös, de miért nem segítettek a háztáji gazdaságok? Segítettek, de... De nem a közös keretében. 68 sertésre szerződtek egyénileg. A község sertésfelvásárlási helyzetén szépít ez az eredmény, dicséret illeti érte a szövetkezet gazdáit Az esetről mégis érdemes külön szólni. A tanácsülési beszámolóban a többek között ez áll: „Ha a tej- tagok sertéseiket a termelőszövetkezeten keresztül kötötték volna le, úgy a Petőfi Tsz 140 százalékra teljesíthetné a tervét, ami által több ezer forint hitelelengedéshez juthatna.” Ha a tsz-en keresztül kötötték volna le... És miért nem ezt tették? Mert nem tudtak ilyen lehetőségről.!!) Szólni lehetne itt a tsz-vezetök felelősségéről, mert — ha más úton nem — az újságból is értesülhettek volna a kedvezményt biztosító rendelkezésről. Mégsem elsősorban erről szólunk, hanem a szerződtető vállalat és a helyi tanács felelősségéről. Kinél, hol akadt el ez a fontos határozat? Hogyan lehetséges, hogy nem jutott el a legfüetékesebbhez, a termelőszövetkezethez? Érdemes lenne utánajárni! A szakszövetkezetek teljesítése Térjünk azonban vissza a sertésfelvásárlási gondokhoz. A község ezer darabos sertésértékesftési tervének nagy többsége: 830 darab hízó Soltvadkert öt szakszövetkezetére, 2246 családra esik. Hogyan állnak ők a teljesítéssel, azzal nem foglalkozott a tanácsi beszámoló. Kár. Érdemes pedig kimutatást készíteni az öt szakszövetkezet tervszámairól és azok telejsíté- sérőL íme: A hiány tehát 319 darab. Es ez sok. Sok bizony, még ha az aszály okozta károkra hivatkoznak is. Valahol másutt szorít a cipő! A bajok nyitja Azt mondja Góczen Ferenc, a helyi tanács r. b. elnöke, hogy régebben a magasabb tervet is könnyebben teljesítette a község. Mi hát a baj ma? Hogyan ítéli, semmilyen módon nem lehet ezen segíteni? — Egy kis jóakarattal lehetne — mondja meggyőződéssel, noha kétszer már ő maga is sok helyen megfordult a szerződéskötés Jelentőségéről beszélgetni. Nemrégiben az egyik szakszövetkezeti parasztasszonnyal beszélgetett, aki kijelentette: „A fene, aki megeszi, nem rángatom én a tehén tőgyét, megélünk mi a szőlőből!...* Alighanem itt a bajok nyitja. A szőlősgazdák sokan nem hizlalnak. Pedig sovány földön a szőlő sem terem, azt is trágyázni kell. S honnan szerzik be a trágyát? Kizárólag műtrágyára, az állam segítségére számítanak? Gondolkozzanak okosan, nehogy csalatkozzanak. Mert az állam is csak azt segíti, akit érdemes. Szecskavágás Doszpod János és Vonya István, a borotai Béke Termelő- szövetkezet tagjai a falu melletti majorban vágják a szecskát. Naponta több mázsa csalamáöé-szecskára van szüksége a szövetkezet jószágállományának. A szárazon etetett kukoricaszár fele ízék marad A hibridkukoricák a körülmények szerint változó mértékben, de többnyire abban térnek el régi kukoricafajtáinktól, hogy a csőtörés idejéig zöld színüket jobban tartják, sőt, nagy szárazságban és dércsípés után a Seé-teikSrő, urak mai it fifrfifikai &klafát 71 hallgató az esti technikumokban A fiatalok 85 százaléka tanul a Bajai Ruhaüzemben Színes és változatos nyári programban volt része a Bajai Ruhaüzem KISZ-fiataljainak. Országjáró kirándulásokat szerveztek. Röplabda- és kézilabdacsapatuk jól szerepelt a Kilián Kupa mérkőzésein. Részt vettek a városi strand és a KISZ- tábor építésében is. Az üzem KISZ-bizottsága azonban nem. feledkezett meg az új oktatási év megszervezéséről sem. Ez a munka még a nyár derekán megkezdődött. Júliusban az üzemi pártszervezet ülésén vitatták meg az oktatás kérdéseit. A KISZ-szervezet aktivistáiból több brigád alakult, melyek tagjai széleskörű felvilágosító munkát végeztek. Valamennyi fiatallal beszélgettek, elmondották, milyen lehetőségeik varrnak a továbbtanulásra. Ennek eredménye, hogy az üzem fiataljainak 85 százaléka jelentkezett a különböző szakmai és pblitikai tanfolyamokra. A párt ifjúsági szemináriumának 50 hallgatója van a gyárban. öt csoportban 150 fiatal vesz részt a KISZ politikai körök oktatásain. Külön Ifjúság a szocializmusért tanulókört szervezett a KISZ- bizottság. A politikai oktatás mellett, minden eddigi évnél többen jelentkeztek szakmai továbbképzésre, általános műveltségüket gyarapító esti oktatásra Például a Ruhaipari Technikum esti tagozatának első osztályára 38 jelentkező tett'sikeres felvételi vizsgát A felsőbb osztályokban pedig 18-an folytatják tovább tanulmányaikat A nagyszámú jelentkezés miatt a Bajai Ruhaüzem vezetősége átszervezést hajtott végre. Egy műszakba kerültek ax oktatásban résztvevő fiatalok. Így biztosították, hogy hetenként délelőtti-délutáni váltakozásban folyhat majd az oktatás. A Ruhaipari Technikum mellett 15 fiatal jár a gimnázium esti tagozatára. Nyolcán jelentkeztek MEO-taníolyamra. A Szakma ifjú mestere kitüntető cím elnyeréséért pedig tizen- ketten, versenyeznek. Tari Sándor üzemi tudósító szár és a levél 10—30 százaléka zöld marad. Az ilyen kukorica- szár könnyebben emészthető* mint a zörgésre száradt, s táplálóbb is amannál, mert kis szárazanyagtartalma ellenére a zöld kukoricaszár nagyobb ke- ményítőértékű. Mindebből kitűnik, hogy a* idei körülmények között különösen fontos a zöld kukorica- szárat takarmányozást^ hasznosítani — elsősorban silózássah A szárazon etetett kukoricaszárnak ugyanis fele ízék marad, amit az állat nem eszik meg. A silótöltő géppel kellően felaprított kukoricaszár viszont teljes mértékben hasznosul a takarmányozásban. Szerkesztői Szenetek Király OyBrgy, Szabadszállás: A Bács-Kislkuin jnegyel Moziüzemi Vállalat teazga-tiója közölte velünk: ,.A form álló rendelkezések értelmében, amennyiben bármilyen ok miatt a megbatározott időben a filmszínház előadást tartani nem tud, abban az esetben a pénztáros köteles a mozijegyet visszaváltani. Ha a mozilátogatók kérik, a jegyet más előadásra la be lehet .cserélni.”. Horváth Kecskemét: Az Arámi Kereskedelmi Felügyelőség a panaszbejelentés alapján vizsgálatot indított a Bizományi Aruház kecskeméti fiókjánál. Megállapftottték hogy az árukapcsolás ténye nem forgott fenn. Tenyészüsző- nevelési hitelkedvezmény A teaiyészüszők felnevelésében 1962. január elsejétől új, «s minden eddiginél nagyobb kedvezmények lépnek életbe. Saját tenyésztésű üszők felnevelése esetén nagyobb összegű középlejáratú hitel nyújtható, tenyésztésbe vételkor pedig en- rek megfelelően nagyobb ösz- ezeg ű hitel engedhető el. Ez a kedvezmény megilleti a tsz-t Ekkor is, ha vásárlásból állít tenyésztésbe 6 hónapnál fiatalabb üsző borjút. Az eddig egyéves korban folyósított 600 forint középlejáratú kitelt 1600 forintra, az elléskor esedékes 1000 forint hitelelengedést pedig 2500 forintra emel- ték. Emellett az üsző 2i hóna- pos koráig történő fedeztetésekor járó 1600 forint és az elléskor esedékes 1800 forintos hitelnyújtás továbbra is változatlanul megmarad. Qampinqbrn nyaraltam A cím láttán bizonyára azt “ gondolja a kevésbé avatott olvasó: de jól megy ennek az újságírónak. Lám, a Duna— Tisza köri emberek többsége itt töltötte a nyarat a homokon, ez meg kiment Campingbe. Az igazság az, hogy nem úgy mentem ki, hanem úgy másztam be — a campingbe. Négykézláb. E „virtigli” angol szóval kifejezett valami nem nyaralóhely, mégcsak helyiség sem, hanem — sátor. Ügy történt, hogy még augusztusban azt mondja egyik autó- tulajdonos barátom: ruccanjunk le a Balatonra, s szombat délutántól hétfő hajnalig nyaraljunk a magyar tenger partján. Nosza, — és nemsokára már robogtunk iá Négyórás autókázással értünk Balatonföldvárra. Honi és külföldi vendégek ezrei színpompás képet alkotva nyüzsögtek az üdülőhely platánjainak árnyékában, fürödtek a Balatonban. Az ember pillanatok alatt gondtalanná válik az ilyen környezetben, feledve, hogy nem sokkal előbb még érezte bizony a heti munka fáradságát. A gondot azonban innen sem száműzték, amit rövid idő múlva tapasztalhattunk. Sehol nem kaptunk ugyanis szállást. — minden ház valamennyi zeg-zu- gát kiadták az élelmes földváriak. A busásabb bérért kapható motelszobákat pedig már egy hónappal későbbre is lefoglalták az üdülés örömeit élvezni akarók. Már-már úgy döntöttünk, hogy az autót avatjuk éjszakára hálószobává, amivel bizonyára köznevetség „tárgyává” is avanzsálunk; méreteinkhez képet tudniillik meglehetősen kicsi a kocsi, s csak úgy alhattunk volna, ha a lábunkat kilógatjuk az ablakon. Mines azonban olyan kilátástalannak tűnő helyzet, amelyből ne volna kiút, — s még az alkony leszállta előtt révbe jutottunk mi is. Sellő, vízitündér, vagy egyszerűen csak egy halásznadrágos kislány? — már nem emlékszem pontosan — felvilágosított bennünket, hogy a camping-táborban bizonyára akad hely számunkra is. Igaza lett. Negyedóra múlva a szálláshelyünk felé masíroztunk egy kétszemélyes sátor „bútorzatát” cipelve, amely nem állt másból, mint egy-egy gumimatracból, két-két lepedőből és pokrócból. Mindezért — azaz egy éjszakai szállásért — fejenként 25 forintot fizettünk. Persze, megérte a költség, mert régen aludtam olyan jól, mint a tóparti levegőn, s maga az élmény, hogy másfél napon át kivehettem részem a — visz- sza a természethez — nomádéletből, az is megért, ... no, de ne legyünk annyira anyagiasak. Pedig ott akarok kikötni, az anyagiaknál Előbb azonban vázolom, hogy milyen is a bala- tonföldvári camping-tábor, s benne az é at. os, a vasúttöltés mentén néhány holdnyi, egyik szegélyén domboldallal és fákkal határolt mihaszna térség, rajta két-, négy-, hatszemélyes különböző típusú sátrak, s bennük, körülöttük másfélezer üdülő: minden korosztályból való nő, férfi, és kisgyerek is jó néhány. Három-négy egyszerű kőépület teszi változatossá a tábor képét, — egyikben a kis létszámú gondnokság foglal helyet, s másikban az egészségügyi követelményeknek tehet eleget az ember, egy-két szabadtűzhely valamelyikén pedig főzhet is, ha annyira nomád akar lenni, — azaz az üdülés kiadásait a minimálisra óhajtja csökkenteni. Nagyszerű az egész: a campin- ges este bemászik a sátorba, reggel kimászik belőle, a napimádókhoz hasonlóan hosszabb- rövidebb ideig nyújtózkodik a verőfényben (persze, ha nem esik az eső), megmosdik, elfogyasztja a saját készítésű, vagy a közelben vásárolt reggelijét, s — mert az ősnomádok felvilágosították — hóna alá csapja fekhelyét, a gumimatracot, s folytatja rajta a pihentető he- verést, de már a Balaton hullámain ringatózva, miközben — a költő szavai szerint — „csókolják fény és fellegek”. Megéri a napi 25 forintot? Feltétlenül. De kifizetődik a Somogy megyei tanácsnak is, amely a tábort létrehozta és „üzemelteti” Hogy hány százezer forint beruházást igényeltek a sátrak, s az a néhány épület, nem tudom, — de száz napon át átlag 1500 üdülő (később olvastam: háromezren is voltak) közel 4 millió forintot Vitt a konyhára. Nem lehetne jövőre kisebb méretekben, de több helyütt a mi megyénkben is követni a példát? Igaz, hogy nekünk nincs Balatonunk, de van Dunánk, Tiszánk, Tőserdőnk, Szelidi-ta- vunk, s az illetékesek jobban tudják, hogy hol még, hétvégi pihenésre, vagy akár egy-két heti üdülésre is alkalmas közelebbi helyünk. Már most kellene gondol- • * * kodnl ezen, s higyjék el, jól járnának az illetékes tanácsok is, ha mi, Bács-Kiskun megyei dolgozók, a következő évben minél többen nyaralhatnánk — campingben. Tarján István Rákóczi szakszövetkezet terve 240 hízó, biztosítva 170 Bajcsy-Zsilinszky s * ■ 115 * # 66 Ezerjó * a 110 „ s 65 Jóreménység a » 240 B B 140 Kossuth s j 125 ^s 70 összesen; 830 511
