Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-21 / 223. szám

«. oldal 1981. szeptember ti, csütörtök Startnál Kezdő pedagógusok 1938. „Tekintetes Iskolaszék! Alulírott, ki a Kecskeméti Ró­mai Katolikus Tanítónőképző Intézetben 1929-ben jó (kettes) sikerrel tettem le a tanítónői képesítő vizsgát, azon legaláza­tosabb kérelemmel járulok a tekintetes Iskolaszék kegyes színe elé, hogy engem bárme­lyik pusztai elemi iskolába ta­nítónak megválasztani méltóz- tassék'. Tiszteletteljes kérésem megokolására vagyok bátor fel­hozni, hogy nagy tanítói család gyermeke vagyolc, édesapám nagybeteg, nyolc éve állás nél­kül lévén, szüleimmel szűkös anyagi helyzetben vagyunk...’’ S még további hat pontban so­rolja fel legalázatosabb kérelem­mel az indokokat. Végül az alá­írás: „Kérésemet a tekintetes Iskolaszék kegyes jóakaratába ajánlva maradok alázatos szol­gája: Fekete Mária." 1961. Ilyen kérvényt többé so­ha senki sem fog írni. Soha többé nem fogják tudni az ál­lástalan diplomások, mit jelent tucatjával körmölni az alázatos szavú kérvényeket — hiába, s mit jelent a gyomortól meg­spórolt pénzen hirdetést tenni közzé: „Helyettesnek, házitan*- tónak ajánlkozik jelesen képe­sített fiatal tanító”. ALIGHOGY megszáradt ok­leveleiken a tinta, itt állnak a aMODoooooocooot(mioaa«wxne^w«ooc Hibái: HONOKÉ DE BALZAC TÉVEDÉSE (GONDOLAT) A regény mesekeretét az a két látogatás adja, melyet Bal­zac Ukrajnában tett Hanska grófnőnél, későbbi feleségénél. A keretbe azonban szerencsé­sen illeszkedik be az egész bo­nyolult Balzac problematika. Részint utalások formájában elevenednek meg életének és küzdelmeinek korábbi mozzana­tai Érdekes, művészi írás. Szabó Pál, t Szereposztás c. regény szerzője. lisgjelent Tompa Mihály Váí-opatott Művet e. kötet, Jjely K n<t:;y költ« verseinek legjavát tartalmazza. katedrán. Három hőnap. Néni több. Eddig tartott az út, amit más évekig, de sokszor élete végéig sem tudott megtenni: az egyetem kapujától a katedráig. A diploma kézhezvételekor már tudták, hol fognak tanítani. Ál­lást keresni? Nem ismerik ez a gondot. Galgóczi Annával, Laka to Pállal, Vámos Károllyal és Mé­száros Sándorral beszélgetünk. Mindannyian tavaly végeztek, és az első évben Kecskemétre kerültek tanítani. Találomra vá lasztottuk ki őket a 11 ifjú ta nító és tanár közül, akik a me­gyeszékhelyen kezdik meg pá lyájukat. A STARTNÁL állnak. Igaz hogy az első fizetés forintjait fájó szívvel számolgatták, ami­kor az albérleti szoba első hav. bérét kellett kifizetni. De az 6 gondjaik egészen mások, mint két évtizeddel ezelőtt a fekete- máriáké. Szavaikból ez csendül: Érzik hogy nem állnak egyedül a Pá­lyakezdés nehézségei közepette Az ifjú matematikus épperi olyan bizalommal fordul taná­csért ' tapasztaltabb kollegáihoz, mint az ifjú magyar tanár, és éppen olyan segítőkészségre ta­lál egyikük.mint másikuk. Nem állít válaszfalat a kollegák köz a megélhetésért való küzdelem A szakfelügyelő nem „mumus” többé, hanem segítőtárs. Egy a sok közül, akik kezüket nyűtják az élet küszöbén álló pedagó­gus felé. Telve vannak lelkesedéssel és tenni akarással. Lelkiismere­tesen készülnek az órákra, a hi­vatásérzet izgalmával várják az idősebb nevelők elismerő sza­vait. OTT állnak a katedrán. Az irodalom szépségével, a ter­mészettudomány öröíkérvényű igazságaival ismertetik tanítvá­nyaikat Ahogyan telik az idő, és közeledünk a tanév végéhez, mind több tapasztalatot szerez nek tudásuk mellé, és egyre biztosabban érzik, hogy teljes értékű, megbecsült emberei tár­sadalmunknak. S közben, ha véleltleniil bele nem lapoznak a levéltár sárguló irataiba, nem is tudnak a f ékelem áriákról Nagy Éva ' Tíz előadásra szóló mozibérlet Kecskeméten az utóbbi időben igen megnőtt az érdeklődés a szovjet filmek iránt Az elmúlt évben az Otthon Mozi helyisé­gében több ízben rendezett a Magyar—Szovjet Baráti Társa­ság új és régi szovjet filmekből bemutatót Az érdeklődők ké­résére az 1961/62-es évben is rendszeressé kívánja tenni a szovjet filmek propagálását. — Nagy népszerűségnek örvendtek ezek az előadások azért is, mert a szovjet filmművészet olyan al­kotásaival ismerkedett meg a mozikedvelő közönség, amelye­ket Magyarországon régen mu­tattak be, vagy még egyáltalán nem játszottak. Csak néhány cí­met említsünk: Ordasok között, Feltört ugar, Atamán Kodr stb. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei titkársága az elmúlt év tapasztalatai alapján elhatározta, hogy 1961/62-ben tíz előadásra szóló bérletet bo­csát ki 36 forintos áron. Az előadások minden hónap első péntek délutánján kerülnek be­mutatásra az Otthon Mozi he­lyiségében. A szeptemberi vetí­tést kivételesen 22-én tartják meg, s ekkor kerül vetítésre Grigorij Csuhraj Lenin-díjas rendező legújabb alkotása a Tiszta égbolt című nagysikerű szovjet film. A bérletek terjesztését a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság titkársága intézi. Yrannak még visszaesők! Los Angelesben megtartották a gyó­gyult alkoholisták évi kongresszu­sát. Tízezer személy jelent meg. Az ülések folyamán 500 személyt el kellett távoli tani. mert Ittas állapot­ban közbekiáltásokkal buzdították a megjelenteket, hogy hagyjanak fel az erényes önmegtartóztatással, és igyanak inkább kedvükre. Szeretlek élet Szovjet film Tyimofej, az egyik leningrádi cukorgyár mérnöke, felvételét kéri a pártba. Édesanyja, Kor- nyejeva, tiszteletben álló ta­nácstag, édesapját a háborúban vesztette el. Saját életéröl még nem sokat mondhat, úttörő, majd Komszomol-tag volt, el­végezte az iskoláit, diplomát szerzett Arra a kérdésre, hogy mit tart a kommunista legfőbb kötelességének, azt feleli: sze­retni az embereket és gyűlölni mindazt ami akadályozza a boldogságukat Egyik reggel Tyimofej egy furcsa kisfiúval ismerkedik meg. Hazaviszi motorján a gyermeket & az otthonát szin­tén nagyon furcsának találja. Jegorka nagyapja halálán van, Kibővült a félegyházi állami levéltár A közelmúltban jelentős anyag­gal bővült a kiskunfélegyházi ál­lami levéltár. Kiskunhalasról szállították ide a városi levéltár anyagát. Ezzel a volt Kiskun­kerület értékes levéltári anyaga közös helyen kapott elhelyezést, ami megkönnyíti a kutatók mun­káját. A halasi levéltári anyag 1723-tól, a félegyházi pedig 1743- tól kezdődően foglalja magában ennek a vidéknek gazdag Írásos emlékeit. Mint értesültünk, a jővő évtől kezdődően Állami Kiskun Levél­tár címen önállóan működik majd a félegyházi levéltár, * kibővült anyagával, melyhez még néhány kiskun község irata is átkerül, jobb felkészültséggel szolgálja a tudományos terüle­ten búvárkodók munkáját Tyimofej nem felejtette el Jegorkát Érzi, hogy a kisfiú rossz környezetben éL A gyer­meket családi környezetében a »Jehova tanui«-nak feladatára oktatják. Tyimofej a gyermeket magával viszi. Jegorka a jövő­ben majd nála él, édesanyja gondoskodik neveléséről. Tyimofej barátai Grunyát is rávezetik a helyes útra. ősz van, kezdődik az Iskola­év. Jegorkát a mérnök elkíséri az iskolába és a kisfiú már alig várja, hogy nyakába köt­hesse az úttörőnyakkendőt GRAND HOTEL Ball* Ödön és Baktei Farén* riporfcregényo 10. MÜLLER TESTVÉR ELTŰNIK Öt perc múlva Bondi Zsuzsa sápadtan, de egyre lassabban lélegezve ott fekszik Marika ágyában és Béla bácsi — aki Homoródi doktorhoz irányította Pétert — elgondolkodva nézi a kislány lassan emelkedő-süllyedő paplanát Még egy védence van immár. •» — Hanem látta magát valaki, mérnök úr? — adja fel a rég­óta kikívánkozó kérdést a sze­relő. — Látott, sajnos. — Kicsoda? — Müller. A nyilas. Tegnap este itt volt a mutatáson, az a szélhámos kis ürge, Mihalko- vics vagy hogy hívják, az hozta ide. Megkérdezte, nem zsidó a kislány? Otthagytam, azzal, hogy az utcán találtam láblö­véssel, eltévedt golyó... — No, ez baj — mondja a foga közt Béla —, de majd csak segítünk rajta. Van pisztolya, mérnök úr? • Müller testvér ezalatt sétál­gat a folyosón és a fogát szívja Nem stimmel valami itt. . . havában nemcsak ez a gya­JCiuigária nús sebesült-ügy cirkál. Müller testvér agya nem forog gyor­san, Müllef testvér sohasem szá­mított a lángelmék közé a ma­ga pártszervezetében, mindig csak nyalókák falra ragasztásá­ra küldték ki, olyasmiket ra- gasztgattak, hogy „Rebeka, ki a Várból!”, meg „Ki nem hiszi, nem vallja — nem lehet magyar fajta”, aztán néha — már ok­tóber 15-e után — részt vett né­hány piszkosabb munkában is és most tessék, ezek itt ebben a szállodában gúnyt űznek be­lőle. El lehet hinni, hogy tán még zsidót is rejtegetnének! Ez a szőke mérnök is milyen szemte­lenül odébbállt azzal a lánnyal. Hogy emberéletről van szó. Hát aztán, hány emberéletről van szó mostanában, aki után a ku­tya sem ugat! Nem ártana a körmére nézni ennek a bandának. Odakint megint felhördülnek az ágyúk, s a havas Duna-par- ton végigszánt a tűz első acél­söprűje. Aknák sivítanak — dong, zeng az ég és a víz tük­rén csattanva szalad tovább a visszhang. Itt figyelni kell! Ki kell nyit­ni a szemet. Lám, most Is nyílik egy ajtó. Ab, semmi, nem lénye­ges, az a fűtő vagy kicsoda, már látta egyszer. Valami Béla. In­kább valamelyik zsidórejtegető Jönne. No, de ezzel az emberrel le­hetne beszélni. — Álljon csak meg, barátom — mondja éles, népgyűlési han­gon. — Tessék, kérem — mondja Béla bácgi udvariasan. — Jöjjön csak ide. — Hiszen itt vagyok, kérem. — No, szóval... figyeljen rám, testvér. Jó magyar ember maga? — Vagyok olyan, mint akárki más. — Valamire meg szeretném kérni. — Az meglehet. — Segíteni kellene. — Már miért ne, emberek vá­gunk, segíthetünk, attól függ, miben. — Ez fontos, nemzeti ügy, testvér. A népünk megrontására törő zsidóság ügynökeinek, a bolsevista-plutokrata kútmérge- zőknek a megfékezéséről van sző. Érti? — Hogyne érteném. — No, látja. Szóval van itt valami mérnök, olyan szőke fia­talember. Lehet, hogy valami zsidólányt rejteget itt a környé­ken, az alagsorban. Nézzen utá­na, érti? Egy óránként jelentse, itt van-e még a házban. Aztán én este intézkedem, szólok Ni- dosi testvérnek és elintézzük az egész társaságot. No, érti? — Minden világos. Én akkor mennék Is, kérem. — Ez Igen — állapítja meg önnön szervezőkészségének ma­gas színvonalát Müller testvér. És egész nap elégedett Mert valóban kapja a jelentést: meg­vannak, még a házban vannak. Béla bácsi komorra, suttogóra fogja a hangját, mint valami színpadi összeesküvő, úgy közli a híreket Müllerrel. Délután négykor újra jön. Ki­hívja a „testvért” s izgatottan suttogja a fülébe: — Jó lenne, ha most kijönne velem az ut­cára. .. Mondanék valamit, de nem itt... Müller izgatottan in­dul. A sötét, néptelen utcán né­ha egy-egy kései akna huhog végig. Mint valami temető. — No, szóval mit akar mon­dani? A szerelő a zsebébe nyúl — de mi az? Pisztoly? Pisztoly. Egyetlen egyet dör­ren. Ki törődik egy pisztolylövés­sel Budapesten? • — Köszönöm, mérnök űr — teszi vissza a kékes-acélfénnyel csillogó jószágot Péter éjjeli- szekrényére Béla bácsi. — Lát­ta azt a kislányt más „Müller testvéren” kívül. — Nem hinném.!! — Hát. akkor már nincs tanú — mondja a másik. Péter felkapja a fejét — ide­genül, megütődett pillantással néz rá. Az megérti a pillantást is. — Ja, mérnök úr, háború van — mondja csendesen ér kibal­lag a szobából. (Folytatása következik.) ágya mellett egy ellenszenves arcú ember ül, Tyerentyij. A szoba berendezése, Tyerentyij kenetteljes szavai és az aszta­lon levő magnetofon valaho­gyan ellentmondanak egymás­nak. A cukorgyárban főleg lányok dolgoznak. Az egyik vidám brigád tagja, Grunya, nagyon elüt társnőitől. Ódivatú hajvi­selete, nyakig zárt ruhája, min­dig komoly arca merőben más mint a többi fiatal lányé, de szorgalmas és jól dolgozik. — Grunya a »Jehova tanúi« val­lásos szekta tagja és kollégiumi szobatársnőjét Maját is állan­dóan »téríti«. Jelenet a filmből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom