Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-20 / 222. szám

KIFLI ÉS ZACSKÓ Egyik reggel a kecskeméti; Rákóczi úti önkiszolgáló cse-; mege boltban hat kiflit vásá­roltam; A kiszolgáló kereske­delmi tanuló a ropogós süte- ; ményeket markába szorítva < felém nyújtotta volna, ám én < a jó vevő szerénységével meg- ; kérem: tegye zacskóba. A fiatalember felhúzta szem­öldökét, s kissé kelletlenül, de elindult a pult mögött egy fehér papírzacskóért. A kiflik bele is kerültek a zacskóba, de, amikor átnyújtotta belém szúrt; — Mi lenne, ha minden vevő zacskóba kémé a kiflit? Lenyeltem felháborodásomat és kiléptem az üzletbőL Elgomdolkodva kérdezem magamtól, hegy lehet egy ta­nuló ilyen? A következőkre gyanakszom: az iskolában ugyan megtanítják tanulóinkat az áruismeretre, a számtanra, de az udvariasságra, a vevő megbecsülésére mint tantárgy­ra kevés időt fordítanak. S talán az üzletekben, ahol ki­szolgálnak, sem foglalkoznak eléggé ezzel a kereskedelmi alapismerettel. ! Gondolják el, milyen módon ! beszél, szolgálja ki a vásárló- ; Icát ez a tanuló, ha segéd lesz? Ügy vélem, ha nem fardí- ! tunk több gondot a kereske-! delmi szakmunkás utánpótlás; ilyen irányú nevelésére, évék-j re el leszünk látva bíráló < megjegyzésekkel 1961. szeptember 26, szerda Őí zi árt'üt Megoldódott a tiszakécskei „rejtély“ Beszélgetés Bolhóy Lászlóval, a megyei tanács főmérnökével Több mint százezer forint tatarozásra Ilyen szépek, gondozottak a felszabadulás óta nem voltak még a garai iskolák és óvodák. A községi tanács 102 800 forin­tot fordított felújításukra. A magyar és a nemzetiségi iskolák tatarozására több mint 29 ezer forintot költöttek. Tanulás után minden igényt kielégítő napkö­zi otthonok várják a tanulókat, »hol szépen berendezett tiszta tanulószobákban készíthetik el e házi feladataikat. Fazekas Petemé Á napokba»’ felkerestük Bol- hóy László elvtársat, a megyei tanács építési és közlekedési osztálya főmérnökét; azzal a céllal hogy tájékoztassa olva­sóinkat a tiszakécskei vízmű­vel kapcsolatos kérdésekről, amellyel a július 28-i számunk­ban foglalkoztunk. Tiszakécske volt a felszaba­duláskor megyénk területén az egyetlen község, ahol a feltörő­vizű artézikutakra telepített vízművek üzemeltek. Ezeket a vízműveket úgynevezett kúttár­saságok építették az 1920—1956- os évek között. A létesített ap­róbb vízművekből 11 volt törpe­vízmű jellegű, 12 pedig vízelve- zetős. A lényeges különbség a két módszer között abban áll, hogy amíg a törpevízművek a víz továbbítására motorokat és szivattyúkat használtak fel, a vízelvezetéshez gépi üzemmel nem rendelkeztek, itt a víz gra­vitációs úton jutott a fogyasz­tókhoz. Ennek a rendszernek fogyatékosságai már 1956 végén megmutatkoztak. A sok mélyfú­rású kút miatt ugyanis a vízadó rétegekben a nyomás állandóan csökkent, ennek következtében a kutak vizének nyugalmi szint­je állandóan esett. Igen rövid idő múlva bekövetkezett volna az az eset, hogy minder; kútnál nagy energiát és költséget igénylő szivattyúzásra lett volna szükség. A kúttársaságok 1956- ig közel 20 ezer méter csövet fektettek le, amelynek nyom­vonalát sehol sem rögzítették. — Mikor kezdték el az egy­séges vízellátás megteremtését? — Az egységes vízellátás meg­teremtése 1957 elején már sür­gető szükségként jelentkezett. A község vezetői abban az évber, krizantém-Aqazás Tiklkad a határ a hosszú hetek óta tartó esőtlenségtöl. Csak egy kicsike fuvallat kell, máris szürkévé teszi a levegőt és min­dent, amire leülepszik a cementfinomságű por. De nézzék csak Hegedűs Károlyék kertjét!: A benne levő 2000 krizantémtő üde, fcuja, mintha nem szenvedne vízhiányban. Nem is szenved. Nap­ijában nyolcvanhét hektó vizet »iszik me^«. A múlt évben még kézzel öntöztek Hegedűsék, idén már motorral hajtják a vizet. Ennyivel gazdagodtak. S mit művel Hegedűsné a krizantémtövek között? Csipegeti a bimbókat. No, nem valamennyit. Egyetlen egyet meghagy, hogy az azitán minél gazdagabban fejlődjön. Dunavecsén ezekben a napokban közel 100 családnál foglalatoskodnak ágazással — így hívják a bimbók leszedését —, hogy november 1-re és a téli névnapokra jusson bőven a téli virágok fejedelméből, a nagy, fehér, sárga, lila krizantémból. az azóta már feloszlott mérnö­ki munkaközösségnél rendelték meg a község ivóvízellátási ta­nulmányát A kivitelezés e ta­nulmány alapján kezdődött meg, s a Bajai Vas- és Fémipa­ri Ktsz 1958-ban elkészítette az úgynevezett gyepsori kutat. Ugyanebben az évben a Pest megyei Kútfúró Vállalat hozzá­kezdett az eternit nyomócső ’ le­fektetéséhez, amely a gyepsori kutat a hidroglóbus és a törpe­vízmű gépházával köti össze. A községi tanács vezetői sajnos sem a megyei tanács építési osztályához, sem más megyei szervhez nem fordultak, nem igényelték segítségét, ennek kö­vetkezménye, hogy az elkészült vízhálózat alapvetően ugyan he­lyes elgondoláson alapszik, de a községben még napjainkban is vízhiány van. — Ilová tűnik a kutakból a felszívott víz? — A víz eltűnésének az az oka, hogy a községi tanács a régi kúttársaság! vízvezetékeket rá engedte kötni az újonnan épült eternit főnyomócsőre. Ilyen körülmények között a fel nem deríthető hálózaton rengeteg vi­zet használnak- fel. finden va­lószínűsége fenn áll annak is, hogy a vezetékek korrózió foly­tán sok helyen kilyukadtak, s ezeken a nagy mennyiségű víz elfolyik, mielőtt a fogyasztók­hoz kerülne.' Ezért nem sikerült még a meglevő hidroglóbust fel­tölteni. — Milyen megoldást javasol a vízmű szakszerű üzemelteté­sére? — Éppen a szakszerűtlen üze­meltetés indította a megyei ta­nács építési és közlekedési osz­tályát arra, hogy a megyei ta­nács v. b-nek javasolja minden községi vízmű egységes, vállala­ti kezelésbe való vételét. Ez 1959-ben megtörtént. A vízmű vállalat dolgozói felmérték az el­végzendő munkák mértékét és hitelszükségletét Ennek alapján megállapították, hogy Tisza- kécskén az első feladatként je­lentkező hidroglóbus üzembe­helyezésével 4660 méter eternit- cső lefektetése és 220 bekötő vezeték kicserélése lenne szük­séges. Ezek költsége 1600 000 forintba kerül. Tekintettel arra, hogy ez az összeg egyelőre nem áll rendelkezésre, a vízmű vál­lalat e munkáikat csak saját fel­újítási hiteléből, évről évre tud­ja ellátni. Ilyen kisösszegű hite­lekkel rendkívül hosszú ideig tart, amíg elérhető a tiszakécs­kei vízmű korszerűsítése. A megyei tanács rendelete azon­ban határozottan kimondja, hogy minden községi vagy vá­rosi vízmű fejlesztése a helyi tanács feladata. A tiszakécskei vízmű korszerűsítéséhez és tel­jes kiépítéséhez mintegy 9 mil­lió forint szükséges. Ezt az ősz- szeget a községi tanácsnak kell évről évre kisebb összegekben biztosítania — fejezte be nyilat­kozatát Bolhóy László főmér­nök. Gémes Gábor Tanulmányi kiránduláson a Koros partján As iskolai reformelvek megvalósítása újabb lépéseként Kecskeméten a Katona József és a Bányai Júlia Leánygimná­zium két-két első osztályával ez évben politechnikai tárgy­ként bevezették a perzsasző­nyeg szövését is. Szeptember 18-án, hétfőn reg­gel a Katona József Gimnázium egy pótkocsis buszra való elsős diákja kerekedett útra, hogy Nagy Györgyné és dr. Sinka Andrásné politechnikai oktatók vezetésével tapasztalatcsere-lá­togatáson vegyen részt a bé- késszentandrási szőnyegszövő háziipari szövetkezet szövőüze­mében. Békésszentandráson, ahol 1925- re visszanyúló hagoymányai vannak a perzsaszőnyeg-szövés- nek, a háziipari szövetkezet mű­szaki vezetője, Nyerges József kalauzolta a tanulmányi kirán­dulás vezetőit. Valamennyien ez alkalommal láttak először sző­nyegszövő gépet, de a szőnyeg­szövés iránti érdeklődésüket, lelkesedésüket máris bebizonyí­tották. Rövid idő alatt összebarát­koztak a szövetkezet dolgozói­val. A szövőszékek mellett tö­PETOF1 népe A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. relelős szerkesztő: Weither Dárne. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat* Felelős kiadó: Meze! István* Szerkesztőség: Kecskemét.. Széchenyi tér t. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 28-19. 25-1«. . Belpolitikai rovat: 11-22. i Szerkesztő Dizottság: 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 nőnapra 12 forint Bács-Klskun megyei Nyomda v. Kecskemét* — Telefon* 15-29. 27-41 mött sorok álltak, s akik tehet­ték, helyet szorítottak maguk­nak a szövőpadon is. A vendég­látók türelmesen tanítgatták őket a szőnyegszövés különböző fortélyaira. Búcsúzáskor ver­senyben újságolták, hogy me­lyikük hány csomót kötött. — Csak még én egy csomót megkötöttem, a néni huszon­ötöt is megkötött — panaszolta Kacsó Marika. — Majd megy az még gyor­sabban is — vigasztalták az asszonyok, akik közül már so­kan több éve foglalkoznak sző­nyegszövéssel. Többen a diákok közül, mint Boza Marika, Mészáros Erzsi­ké, Molnár Marika és Fekcser Mária felírták a „Szövőnénik” címét, hogy beszámolhassanak majd róla, hogyan haladnak a szőnyegszövéssel. Békésssentandrásról Szarvasra látogatott a kirándu­ló csoport. Itt megcsodálták az arborétum egzotikus növényeit, majd megtekintették a szarvasi Micsurin-kertet is. Űj ásvány : a „gagarinit” Egyenes vonalú zöldkockás kosz­tüm fehér piké blúzzal. Kockás anorák barna nadrággal. Szovjet geológusok egy nem­rég felfedezett új ásványi anya-, got a világ első űrhajósa után | „gagarinit”-nek kereszteltek. Az I ásványban egészen ritka eso- I porthoz tartozó elemek nyomait I Elegáns fehér-fekete, kiskockás találták. I őszi-téli köpeny. Harminc hold szamócát telepítenek Kunszálláson szép hagyomá­nya van a szamócatermesztés­nek. Ezt fejlesztik tovább az Alkotmány Termelőszövetkezet­ben, s ebben az évben 30 hol­don kezdik meg a bogyós gyü­mölcs telepítését. A termelőszövetkezet gazdái idén mintegy 20 holdnyi terü­letről 210 mázsa szamócát érté­kesítettek a íöldművesszövetke­ziet felvásárló telepén. A sza­mócatermesztés ebben az évben ugyancsak kifizetődött: átlago­san 8—10 ezer forintot hozott egy-egy szövetkezeti tag kony­hájára, de volt olyan is, aki 24 ezer forintot kapott. Ugyan­akkor a termelőszövetkezet kasszáját is 196 ezer forinttá’ gyarapította. H. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom