Petőfi Népe, 1961. szeptember (16. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-20 / 222. szám

4 oldsí 1961. szeptember 20, szerda Gondolatok a termelőszövetkezetek kulturális tevékenységéről Rocco és fivérei Olasz—francia film A Művelődésügyi Miniszté­rium, a Földművelésügyi Minisztérium és a Termelőszö­vetkezeti Tanács közös irányel­veket dolgozott ki a termelőszö­vetkezetek szociális-kulturális alapjának felhasználásához. — (Megjelent a Tanácsok Közlönye 1961. július 20-i, 49. számában.) Az irányelvek, az anyagi esz­közök felhasználására vonatkozó állásfoglalás mellett, felsorolják azokat a kulturális lehetősége­ket, melyeknek megszervezése, segítése, erkölcsi és anyagi tá­mogatása a termelőszövetkeze­tek részéről kívánatos (esti is­kolák, termelőszövetkezeti aka­démiák, tanfolyamok, előadásso­rozatok, szakkörök, könyvtár, országjárás, műkedvelő csopor­tok, műsoros rendezvények stb.), rámutatnak a társadalmi vezetés és a tervszerű munka fontossá­gára, és ezzel a tartalmi mun­ka számára is utat mutatnak. Az irányelvek kiadása időszerű volt, és azok kétségtelenül hoz­zá fognak járulni a termelőszö­vetkezetek kulturális életének fellendüléséhez. E hasznos irányelvek érvénye­süléséne'-. azonban vannak aka­dályozó tényezői. Megyénkben, ahol a termelőszövetkezetek nagy többségének megalakulása vagy területi és taglétszámbeli megnövekedése az utóbbi egy­két évben ment végbe, különö­sen fontos, hogy a termelőszö­vetkezetek vezetősége és tagsá­ga, a párt- és tanácsszervek, a társadalmi és tömegszervezetek helyesen, az élet követelményei­nek figyelembevételével, a poli­tikai, gazdasági, társadalmi fej­lődés más tényezőivel összefüg­gésben lássák a kulturális ne- vélőmunka jelentőségét, tartal­mát, az anyagi lehetőségek fel­használását. A termelőszövetkezetekben a kulturális nevelőmünka elősegíti a nagyüzemi gazdálko­dáshoz szükséges magasabb szakmai műveltség növelését, az üzemszervezési és tervezési mun­kát; a politikai és általános mű­veltség magasabb színvonalra emelésével, a termelő munka tu­datossá tételével, a közösségi életforma elmélyítésével, vonzó­vá tételével, a kollektív felelős­ségérzet nevelésével végső soron hozzájárul a jobb terméseredmé­nyek eléréséhez, a magasabb életszínvonal biztosításához. \, Az elmondottak meghatároz­zák a tartalmi követelményeket is. Mindenekelőtt ki kell küszö­bölnünk az értelemre és az ér­zelemre ható tényezők (egyrész­ről a politikai felvilágosítás, az iskoláztatás, a szakmai tanfolya­mok, a tudományos ismeretter­jesztés, másrészről a művészeti és szórakoztató jellegű munka) különválását. Ezeket úgy kell tekintenünk, mint az azonos cél elérésére alkalmazható külön­böző eszközöket. Az Iskolai bizonyítvány meg­»OOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXXJOOOOOOO t Remenyik Zsigmond: AZ ATYAI HÁZ (SZÉPIRODALMI) A gyűjtemény Remenyik Zsig­mond három legjelentősebb színpadi írását közli. A Hotel Vén Európa egzotikus tájon játszódik; egy dél-amerikai le- buj életének, nyomorúságos em­beri sorsoknak, züllött kiván­dorlóknak, s a legsötétebb kör­nyezetben is felragyogó emberi érzelmeknek drámája. Az atyai ház a dzsentrivilág széthullását, á távolba szakadt magyarok viszontagságait rajzolja meg. A Kard és kocka Remenyik leg­újabb színműve, történelmi anekdota. A kuruckorban ját­szódó történet során a hazafiak hősiességével, s az osztrák tisz­tek ostobaságával és önzésével ismerkedünk meg. szerzése vagy egy ismeretter­jesztő előadás éppúgy nem ön magáért valóf mint egy zenekar működése, Vagy egy képkiállítás megrendezése. Mindezeknek egy­mást kiegészítve, együttesen keli hatniok a parasztság tudatának formálásában. j Az öncélúvá válás veszedel­mét legbiztosabban akkor ke­rülhetjük el, ha a kulturális munka megtervezésénél tt ter­melés szükségleteiből indulunk ki.\ Ez természetes módon meg­szabja a szaktanfolyamok és, előadások mennyiségét és minő­ségét, az iskolára, tanfolyamra küldendő személyek kiválogatá­sát, de ezen túlmenően: a mű­vészeti és szórakoztató jellegű rendezvényekét is. Hiszen az ilyen lehetőségek nagymérték­ben befolyásolják a dolgozók, elsősorban a fiatalok munkaked­vét, a közösségi életbe való be­illeszkedését. Végül vissza kell térnünk * az anyagi lehetőségek kérdésére, hiszen az említett irányelvek fő célja, hogy a.z anyagi lehetőségek ésszerű 'fel- használására adjanak iránymu­tatást. Az irányelvek hangsú­lyozzák a szociális, kulturális alap megteremtésének, gyarapí­tásának és tervszerű felhaszná­lásának fontosságát. Nem szab­ják meg azonban a szociális és kulturális keret egymáshoz való arányát. Ez ma még nálunk ko­rai volna, hiszen az egyes ter­melőszövetkezetek adottságai, szociális létesítményei és szük­ségletei között igen nagy kü­lönbségek vannak. Egységesen megszabott arányszámok helytől és időtől független alkalmazása csak kárt okozna. ("Mindenesetre figyelembe kell vennünk, hogy a dolgozók mun­kakörülményeinek biztonságos­sága, egészségének védelme, a járványos betegségek megelőzése részben hozzátartozik a kultu­rált termeléshez, részben pedig előfeltétele a sokrétű kulturális nevelőmunkának. . Ahol tehát e tekintetben az alapvető feltéte­lek hiányoznak, ott elsősorban ezeket kell biztosítani (úgy is mondhatnánk, hogy ott a kul­turális nevelőmunkát ezen kei; kezdeni), s a szociáüs-kuItoxÁHs alapon belül a felhasználás ter­mészetesen a szociális oldalirá­nyában fog eltolódni. Máshol, kedvezőbb, fejlettebb körülmé­nyek között a kulturális munka anyagi bázisát lehet nagyobb arányokban megteremteni. A lényeg az, hogy a szo­ciális-kulturális alap né legyen „Csáky szalmája”. A ter­melőszövetkezetek — az irányel­veket figyelembe Véve — évről évre tervezzék meg a .szociális- kulturális alapot, a felhasználás tervét terjesszék közgyűlés elé, és a közgyűlés által jóváhagyott összegek rendeltetésszerű fel- használásáról gondoskodjanak. Madarász László, * a megyei tanács v. h. elnökhelyettese Pastyik István történelemta­nár irányítása alatt a Dunapa- taji Általános Iskola tanulói évek során tekintélyes régésze­ti anyagot gyűjtöttek a község­ből és a környékéről. A gyűj­temény idővel olyan méretűvé és értékűvé nőtt, hogy gondoskodni kellett elhelye­zéséről, mert az iskolában nem biztosíthattak számára termet. A lelkes csoport munkájára felfigyelt a helyi tanács, majd a megyei tanács is. Két évvel ezélőtt lehetővé vált, hogy a nagyszámú régészeti anyag kü­lön épületbe költözzön. A kis múzeum gyorsan fejlő­dött ezután is. Legértékesebb darabjai közül a népvándorlás­kori aranyleleteket átvette a Nemzeti Múzeum. Pastyik Ist­ván és segítőinek munkássága szakkörökben ismertté vált. Mind gyakrabban látogattak el hozzájuk neves régészek, s a kis múzeumban őrzött tárgyak­ról egyre több szó esett a szak- irodalomban. Segítséget adott a múzeum a Szelidi-tó rendezési tcrvei­Végleges helyre költözött a dunapataji múzeum hez is, amelyek a régi tér­képek felhasználásával ké­szültek. Nemrégiben méltó környezet­be költözött át az értékes du­napataji gyűjtemény. A Jókai utcában áll egy 150 éves sza- badkéményes parasztház. Való­ságos múzeumi darab maga is — műemlék. Ebben az épület­ben helyezték el szeptember elején a múzeum — óvatos becsléssel — 50 ezer forintra értékelhető régészeti anyagát A sok éves gyűjtőmunka ered­ménye igen változatos anyag — s csupa helyi leiét Jelentős bronzkort telepek vannak a község határában, amelyeknek még csak kis részét tárták fel. A gyűjteményben sok a régi pénz; római érmek és Mátyás­aranyak is. Tekintélyes a nép­rajzi anyag, amely a környék­beli népszokások, népviselet és építészeti jellegzetességek ta­nulmányozásának fontos forrá­sa. Régi mezőgazdasági és ipari eszközök is vannak a kis mú­zeum birtokában. Mester László resni jön fel a ealabriai Lucce- lóból az észak-itáliai Milánóba. A dél-olaszországi parasztok nyomorúságos, félfeudális élet­formájából érkeznek a kapita­lizmusba. A film egyes tételed az öt testvér nevét viselik ma­gúkon. Vincenzióét, aki bele­szeret egy milánói lányba, s háziasságuk után csak a családi boldogságának él; Simonét, aki profiboxoló lesz, s a könnyű élet örömeit nem tudván meg­tagadni, fokozatosan elzüllik, elembertelenedík; Rocco nevét viseld a harmadik tétel. Roc- cóét, aki szintén boxoló lesz, nem mintha őt is Vonzamá a könnyű pénzkereset, hanem mert fivérét akarja a börtönből megmenteni és családját sze­retné mindén áron segíteni. A negyedik fivér — Ciro — belép az Alfa Romeo gyárba munkás­nak. a kis Luca pedig még, gyermek, de talán 6 fogja meg­érni a boldogabb életet. A széfles alapokra lerakott expozíciók után olyan viharos szenvedélyek csapnak össze Vis- conis filmjében, mélyek való­sággal belemaikolnak a nézőbe és kényszerítik az igazság fel­ismerését. Simonét a társada­lom aljasítja ed, de azt is lát­juk, hogy egyéni hajlandóságai, gyengesége is nyomják őt le­felé — a züllésbe, összecsapása Roccóvai oly magas hőfokra emelkedik, amely a görög, vagy Shakespeare tragédiákra emlé­keztet. Vagyis Visconti klasszi­kus arányát lelte meg a társa­dalom és az egyén dialektikus kapcsolatának. Drágulnak a színházi helyárak Bécsben A bécsi Állami Operaházban; a Burgtheatezben és a többi, marni vezetés alatt áfió bécsi színházban az Idény kezdetével ídemeUfc a helyárakat; Október 1-től az ed­digi MO schillinges operajegy 14» sdhíMngbe So* kmrQM. Az osztrák színházak érvről évre emelkedő de­ficittel ddgomak: a ráfizetés az 195«—50-ea színházi évadban 121 mil­lió schilling volt, 19»—Sl-ben az ál­lamnak ISO mnué seWEBnggel fceöett hozzájárulnia a költségekhez, hogy Ausztria fcuitaráJis hírnevén csorba ne essék. GRAND HOTEL Balta Odlta é* BaMst Ferenc ripertregcay« EGY LÁNY A DUNA-PARTON Hull a hó és csend van. Pi­hen a front. Az ablakban álló Pétert elfogja valami féktelen vágy, hogy meghengergőzzék ebben a sima, fehér paplanban, hogy égy kissé kisfiú legyen megint, aki bokáig- jár a hó­ban ... az se baj, ha megszid­ják ... Duna-part... Tépett, sebzett Duna-part, de szép. S most is szép. A Hangli kioszk előtt álló ágyú körül egyetlen ember sincs. Csend van. Lesétál a lejárón a partra, nyugalmas, békés léptekkel, még zsebre is dugja a kezét. Ilyen csendes órában az ember még arra is mer gondolni, hogy talán túléli az egészet, hogy ta­lán lesznek még szép téli napos bújkálás nélkül... S aztán megáll és némán és iszonyattal mered a rakpart pe­remére. Gomolyag. véres, gyűrött em­berhalom fekszik a hóban. A lassan szállongó pelyhek befö­dik a testeket. Cipő nélkül, né melyik harisnya nélkül, feksze nek a hóban, hátracsuklott fej ’el. csapzott hajjal. Talán negyvenen is vannak Egy őszhajú öregember a leg­'TCuMQ.átiCL szélső. Szemöldökén, pilláin már vastagon ül hókristályok szem­fedője. Furcsán elnyaklott karja mutatja csak, hogy halott — egyébként az lehetne hinni, al­szik. És a rémület meggörcsösö- dött pózaiban hevernek ott öregasszonyok és süldő kislá­nyok, egy kisfiú félrecsúszott diáksapkában. És a hallottak gyűrűjében most felül az egyik és merev*, hisztérikusan tágra nyitott szem­mel Péterre néz. Egy élő. akit ottfelejtett a „testvérek” hanyagsága. Ül és nézi Pétert. Nem lehet elmondani kötet­ben sem, mi villan át ebben a tizedmásodpercben Soós Péter tartalékos hadnagy leikén. De ő sem ér rá elemezgetni mit lenne szabad most tennie’ a „hungarista állam” farkas tör­vényei szerint, és mit a maga szíve szerint — már oda is ug­rott, ölébe kapta a vékony, szin­te gyermeki leánytestet és a kö­vetkező percben már a Mária Valéria utcai bejáraton, a sze­mélyzeti kapun nyit befelé — talán ott kevésbé botlik össze olyannal, aki nem kívánatos szemtanú. S közben agyában pereg a filmszalag. Kockái régen össze­álltak már — csak most bocsát. rájuk fényt a felismerés. A sor- tüzek. Azok a rövid, pergő so­rozatok, amelyekről 6 azt hitte, szerves részei a harcnak ... Hát így harcolnak ... Kislányok el­len, nagymamák ellen, diáksap­kás gyerekek ellen .., Gyerünk Béla bácsihoz! És az alagsori lépcső fordu­lójártál elébe tűnik —. Müller testvér szeszmámorból lassan ocsúdó arca. — Szervusz, testvér — köszön rá ismerős bizalmassággal. — Hát ez ki? Péter száján váratlan maga- biztossággal ugrik ki az első, eszébe ötlő mondat. — Egy ismerősöm. Kenyérért ment ki a környéken és egy eltévedt golyó .., — Nem láttam én ezt a kis­lányt tegnapelőtt a Városház utca 14-ben? — morfondírozik maga elé Müller testvér. — Mondja, ki ez a lány? — De a férfi hidegen, nyugodtan néz ve­le szembe, s azt mondja: — Bo­csánat, de én sietek, emberélet­ről van szó. Azzal már ott is hagyta Mül- lert, aki elgondolkodva néz utá­nuk. Homoródi doktor, a szálloda kis társaságának egyik legma­gányosabb embere meglepetten kapja fel a fejét, amikor beko­pognak az ajtaján. Nála nem igen kopognak: beteg a szállo­dában nincs sok, ő se nagyon híreszteli, hogy orvos, mert a honvédorvosi állományból „lé­pett ,le”. annak jobb, ha csend­ben marad. Nagyon magányos ember a dokkor és nagyon ke­serű. És most Homoródy doktor meghökkent«« lép egyet hátra, amikor a szobába az ajtón át benyomakodik Péter, karján a feketehajú lánnyal A lány most, hogy Péter gyen­géden a rekamiéra fekteti, — szólal meg először: — Mit csinálnak velem, ké­rem? Ne öljenek meg! Ne öl­jenek meg! Péter szemét elfutja a könny. S már fordul is Homoródyhoz. — Doktor, rettenetes... itt találtam ezt a lár.yt a parton... éjszaka lőtték le őket... segí­tenie kell... — No, rendben van, mit ma­gyaráz annyit? — mondja nyer­sen a doktor. És már jódozza is a seb környékét, kötöz, ma­gától értetődő buzgalommal. És közben morog. — Ne öljenek meg.:: A ku­tyaistenit, hát azt hiszik már, hogy mindenki gyilkos ebben a megveszett országban? Hogy nincs itt emberség, csak sortűz, meg sárgacsillag, meg szöges­drót? Persze, hogy vannak itt emberek... Csak gyámoltala­nok. — No, maga mit néz? — mor- ran most megint Péterre. — Persze, hogy gyámoltalanok va­gyunk. Mi is, minket is bele­értve. Nem kellett volna már régen a pokolba zavarni ezt a pár gyilkost? De mit csináltam én? Megszöktem és dekkolok és néha még azt is hiszem, hogy hős vagyok. A fene, aki megette az ilyen hősiességet, ezeket e disznóiét ütni kellene, ess’ nincs aki üsse. No, adja ide tí­már azt a gézt. Nem azt, a r~ sikat. (Folytatása következik.' A hattagú P«ndoM család megélhetést és jobb életet ke-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom