Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-10 / 187. szám
4. oldal 1901. augusztus 10, csütörtök A szovjet ember (10) Amióta hazaérkeztem a Szovjetunióból, nagyon sokan megkérdezték tőlem, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik a kommunizmust építő szovjet ember és miben nyilvánulnak meg azok. A kérdésre adott válaszomban nem elvileg, precízen meghatározott erkölcsi normatívákat akarok felsorolni, inkább úgy szeretnék írni a szovjet ember tulajdonságairól, ahogyan azok az élet sokszínű eseményeiben megnyilvánulnak. Közös munka A kommunizmust építő szovjet ember tulajdonságainak alakulása szoros összefüggésben van azzal a sok-sok változással, ami ennek a hatalmas országnak az életében történik. A szovjet emberekben — amerre csak jártunk — mindenütt érzékelhető tulajdonság a kollektív érzés, az emberség, az egymás iránti tisztelet, a szeretet és a segítőkészség. Az önzés, amellyel nálunk még nagyon sokszor lehet találkozni, kiveszőben van és egyre inkább kerülnek helyére az előbb említett emberi tulajdonságok. Szibériában, amikor a szovjet ember tulajdonságairól beszélgettünk, elmondották nekünk, hogy az emberek jellemének, gondolkodásának formálásában nagy szerepe volt és van manapság is annak, bogy a kommunizmus építésének egyre gyorsuló ritmusában együttesen, közösen birkóznak meg a természeti erőkkel, a nehézségekkel és ennek a közösen végzett munkának valamennyien, az egész társadalom élvezi hasznát. Étteremben és vonaton Megfigyeltük, és ez nagyon jelemző a szovjet emberekre, hogy például étteremben, ha egy asztalnál már ketten ülnek, a beérkező nem ül egy másik, szabadon levőhöz, hanem engedélyt kér helyet foglalni ott, ahol már vannak. Ez természetes, mindennapi dolog, mert úgy gondolják az emberek, hogy egyedül milyen indokkal foglalhatnak el egy asztalt, de azért is, mert mennyivel jobb többed- magával lenni, beszédbe elegyedni esetleg messziről jöttékkel, ami, azonkívül hogy szórakoztató, még hasznos is. Bizonyára megbocsátja nekem az olvasó, de ilyeneket látva, mindig magunkra gondoltam, akik egy ét- terembe lépve, feltétlenül az üres asztalt keressük és végső esetben, nem egyszer fintorral ülünk oda, ahol már vannak. De így van ez a vasúton utazásnál is. Nálunk, hogyha valaki felszáll a vonatra, végigmegy a folyosón, keresi az üres fülkét, vagy ha ilyet nem talál, ott foglal helyet, ahol a. legkevesebben vannak. A szovjet emberek másként tesznek. A vonaton oda ülnek, ahol már van valaki, és eszükbe sem jut üres fülkében helyet foglalni. Ilyenkor egymás között gyorsan felmele- és beiül arról folyik a szó, hogy mi újság Omszkban, Szverdlovszkban, vagy éppen Harkovban. Vadászszokás A szovjet emberek lelkivilágára, emberszeretetére és segítőkészségére nagyon jellemő az, amit a tajgai vadászatokkal kapcsolatosan hallottunk. A taj- gában nagyon gazdag a vadállomány és éppen ezért igen népszerű sport és szórakozás a vadászat. Tömegével vannak olyan szovjet emberek, akik szenvedélyesen szeretnek vadászni és el sem tudják képzelni, hogy másként töltsék éves szabadságukat. A tajga azonban hatalmas területeken terpeszkedik és bizony, többször előfordul, hogy a vadászok eltévednek és arra kényszerülnek, hogy hosszan bolyongva keressék a kifelé vezető utat. Ez azzal jár, hogy elfogy élelmük, ami nehezíti az eltévedt ember helyzetét. Éppen ezért a tajgai vadászok Íratlan törvénye az, hogy akinek a vadászat befejeztével a tarisznyájában időt álló élelem, konzerv, vagy más egyéb maradt, azt egy védett helyen a tajgában hagyja, hogy az esetleg eltévedt ember arra rátaláljon. Milyen szerény, de mégis nagyszerű példája ez annak, hogy az ember egész gondolkodása és lelkülete hogyan alakul és változik a társadalom fejlődésével. Fegyelmezetten... Megfigyeltük azt is, hogy az emberek a reggeli vagy a délutáni csúcsforgalom idején fegyelmezetten állnak a troli vagy az autóbusz megállójánál, vagy a Vecsemája Moszkva megjelenése után ugyanilyen fegyelmezetten százas sorokat képeznek az újságárus előtt. Senki sem keresi magának az előjogokat, senki sem hozakodik elő kivételezési indokokkal. Szibériában, amikor a szovjet ember tulajdonságairól beszélgettünk, azt mondották, hogy a szovjet emberek nagyon szeretik a vendéget, de vendégségbe is szeretnek járni. Tényleg így van. Ezt nemcsak mi éreztük, akiknek a magyar nép iránti megkülönböztetett tisztelet is kijárt, de az emberek egymás között is rendkívül vendégszeretők, szívélyesek és barátságosak. Számtalanszor láttunk ölelkezést, ami egyáltalán nem formaság, hanem mögötte mély emberi érzések húzódnak meg. Internacionalizmus A szovjet ember gondolkodásában nagyon szilárd meggyőződésként él az internacionalizmus. Szinte minden szovjet embernek sajátja az a felfogás, hogy minden nép a mi testvérünk. — Szerte a Szovjetunióban talákqztunk a világ minden részéből érkezett turistákkal vagy hivatalos személyiségekkel. Mindegyiküket nagy tisztelettel vették körül és ennek olyan sok-sok jelét adták, hogy nem hiszem, van még másik nép a világon, amelyiknek ilyen megmásíthatatlanul szivéhez nőtt a népek egymás iránti tisztelete és megbecsülése Amikor a sok-sok delegáció láttán az egyik elvtárstól megkérdeztük, hogy sokba kerül-e a szovjet népnek ez a gyakori vendéglátás, a következő választ kaptuk: „Körülbelül annyiba, mint egy ágyúnak az ára és éppen ezért ezt, békehitünk szerint, nagyon szívesen vállaljuk.” Sok-sok kedves benyomásról és emlékről írhatnék még, de ez a néhány is mindenkit meggyőzhet arról, hogy a szovjet ember milyen nagyszerű, nemes tulajdonságokkal rendelkezik. Azokkal beszélve, akik már jártak a Szovjetunióban, de számomra is a legnagyobb benyomást és a legmaradandóbb élményt a szovjet emberek jelentették. Nincs ebben semmi túlzás. Inkább az a tényleges helyzet — és ezért ennek a riportsorozatnak a végén elnézést kérek az olvasótól —, hogy a szovjet emberek másoktól megkülönböztető tulajdonságait, kedvességét az írás eszközeivel csak megközelítő pontossággal tudtam érzékeltetni. (Vége.) Weither Dániel A Tiszántúlra nagy fehér, Bács és Szabolcs megyébe kornvaülserféseket hoztak Angliából Az elmúlt napokban tenyész- sertésszállítmány érkezett Angliából repülőgépen: 12 nagy fehér (large white) és 15 kom- vallsertést hoztak a hazai fehér hússertés és a komvall állomány feljavítására. A fehéreket a tiszántúli tenyészkörze- tekbe, a kornvallokat Bács-Kis- kun megyébe és Szabolcs megyébe, az úgynevezett vásáros- naményi kornvall-szigetre irányítják. Különösen a koromfekete színű, nagynövésű kornvall-fajta javításának és mielőbbi elszapg- rításának van nagy jelentőséit» hazánkban. Mint a Földművelésügyi Minisztérium ■ Állattenyésztési Főigazgatóságán tájékoztatásul elmondották, — az utóbbi öt év alatt az ország komvallsertés-állománya a kétszeresére növekedett. Különösen a fehér hússertés nagyobb igényeire még be nem rendezkedett termelőszövetkezetek kedvelték meg ezt az igénytelen, a legelőket igen jól hasznosító, a mangalicánál gyorsabb fejlődé- sű és nagyobb hústömeget adó, vegyes hasznosítású (hús és zsír) «.ertésfajtát í 'ffl az eáMóé# tfyáfc Iskolát avatnak Nyárlőrincen Községünkben, alkotmányunk ünnepén egy új, kéttantermes, nevelői lakással egybeépített iskolát avatnak. Régi kívánsága teljesült ezzel a pedagógusoknak és a szülőknek is. Az új kéttantermes iskola lehetővé teszi, hogy a VII. és VIII. osztályos tanulóknak nem kell az új tanévben a másfél kilométerre levő iskolába jármok. Az új iskola felépítése 703 ezer forintba került, amelyhez a községi tanács a községfejlesztési alapból 126 ezer forinttal járult hozzá. Az avatóünnepségre az iskola tanulói színvonalas kultúrműsorral készülnek. Pólyák Ilona Bácsalmási gimnazisták az ifjúsági táborokban A Bácsalmási Hunyadi János Gimnázium tanulói közül szép számban jelentkeztek a fiatalok az önkéntes ifjúsági táborokba, ahol szünidejükből két hetet termelő munkával töltöttek el. A lányok közül 35-en a kunfehértói, 20-an pedig a nagykőrösi táborban segítettek a paradicsom- és az uborkaszedésben. A fiúk közül húszán a szegedi Kulich Gyula önkéntes ifjúsági táborban Szeged csatornázási munkálataiban vettek részt. A bácsalmási gimnazista fiúk igen jó eredményt értek el a gimnáziumok közötti munkaversenyben. Sarkad és Orosháza után az előkelő harmadik helyre kerültek. Jó munkájukért a tábor vezetőségétől vándorzászlót kaptak. Brandenburg Gyula Úttörőcsapatok életéből A helvéciai úttörő-pajtások számára a szorgalmas munka, az esténkénti szereptanulás meghozta az eredményét: a Börzsönyben táboroznak. A múlt évben Fonyód, Tihany, Badacsony festői tájait látogatták meg. Az idén nagyobb lába vágták a fejszéjüket, s két hétre az északi felvidék egyik legszebb hegységébe, a Börzsönybe utaztak. A pajtások nagyon jól érzik magukat, hiszen a nyaralást őrsi portyák, tanulmányi kirándulások tarkítják. A pajtások bizonyára gazdag élményekkel térnek haza a kéthetes táborozásból. (Benkő Mária) Nem mindennapi élményben volt részük az Izsák—Majláth telepi általános iskolásoknak. A közelmúltban háromnapos kirándulást rendeztek a Dunántúlra. Az útirány: Baja, Pécs, Kaposvár, Balatonlelle, Siófok, Székesfehérvár, Sztálinvárcs volt. Pécsett a Zsolnai-múzeumot látogatták meg, majd a Mecsek hegységbe kirándultak. A kirándulást egy Ikarus 55- ös autóbusszal bonyolították la. A szükséges költségeket — 5S00 forintot — vasgyüjtésből és az erdőgazdaságban végzett növényápolási munkából szerezték meg. (M. S.) Szarmata sírok Tataházán őrfi László tanító jelezte, hogy a tataháza Aranykalász Termelőszövetkezet építkezéseinél a homok kitermelésekor sírok kerültek elő. A bejelentés nyomán azonnal intézkedett a bajai múzeum, s rövidesen megkezdődött a leletek mentése. Eddig nyolc sír került elő, igen gazdag melléklettel. A sírokban nők, férfiak, gyermekek feküdtek vegyesen és egymástól meglehetősen nagy távolságban. Az egyik kisgyermek mellett gyűszűné! alig nagyobb edénykét találtak a régészek. A női silókból száznál is több gyöngyöt mentettek ki. Ruhájukat díszes ólomfibulával (kapcsolótűvel) fogták össze. A mellettük talált orsógomb magasfokú szövő-fonó tudásukról tett tanúbizonyságot. Bár a női ékszerek és gyöngyök igen szépek és mutatósak, a régészek mégis a 6-os számmal megjelölt sírban talált kardnak Örültek a legjobban. Az ilyen kardok ugyanis meglehetősen ritkák, s alig van belőlük néhány példány az egész országban. Pedig Ammianus Marcellinus római történetíró, a szarmata birodalom kortársa leírja, hogy seregük kizárólag lovasokból állott, ló és lovas egyaránt szarupikkelyes páncélt viselt. Rómában ma is áll Trajanus császár diadaloszlopa, melyen a legyőzött szarmaták is felfedezhetők. A domborművek oldalukon rövid tőrt mutatnak. A Tataházán lelt kard a férfi jobb oldalán feküdt. Hossza 73 centiméter, szélessége _6 centiméter. Az eddig talált példányok közül ez a második leghosszabb és valamennyi közül a legszélesebb pengéjű kard. A penge kétélű. Meg lehetett figyelni hogy. eredetileg fatokban volt, amelyet kívülről bőr védett Az eddig ismert és szarmata sírokban talált kardok legtöbbje már évtizedekkel ezelőtt került elő, a feltárásról készített jegyzetek pedig elvesztek. Emellett valamennyi eddigi kard több darabra van törve. A szakemberek arra gondoltak, hogy rozsdásodás következtében sérültek meg. A tataház! feltárás bebizonyította, hogy számolnunk kell egy másik megoldással is. Megfigyelhető volt ugyanis, hagy a kard összetörve került a sírba. Ennek valószínűleg vallási oka lehetett. Külön probléma volt a kardok keltezése. Mind ez ideig csak igen tág időhatárok között lehetett megjelölni korukat (Időszámítás után 180—300.) A A tataházi kard mellett római kisbronz feküdt Ez adja meg a lelet különösen kiemelkedő jelentőségét Sajnos a bronz annyira patinás, hogy csalt hetekig tartó tisztítással lehet majd a császár fejét látni és a köriratot elolvasni. A kutatók non mulaszthatják el, amikor a nyilvánosság előtt beszámolnak e történelmi tudományok szempontjából nagy jelentőségű leletről, hogy köszönetét ne mondjanak az Aranykalász Termelőszövetkezet tagságának, különösen pedig Burczki Mihálynak és Bajnai Kálmánnak. Állandóan figyelik a földmunkát és a sírok előkerüléséről azonnal értesítik a bajai múzeumot. Az ő segítségükkel sikerült a tudomány számára ezeket az értékes leleteket megmenteni. Kőhegyi Mihály
