Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-12 / 189. szám

a Magyar, BAGS- KISKUN MEGYEI LAPJA XVL ÉVFOLYAM, 189. SZÁM Ara 60 fillér 1961. AUG. 12, SZOMBAT Világ proletariat, egyesüljetek! szocialista MUNKÁSPÁRT;*. „Az űrhajó urának érestem magam — készségesen engedelmeskedett minden parancsomnak" G. Sz. Tyitov sajtóértekezlete Ciolkovszkij-aranyéremmel tüntették ki a második űrpilótát Moszkva. CTASZSZ) A moszk­vai egyetem aulájában Tyitov őr­nagy pénteken sajtóértekezletet tartott, amelyen beszámolt a második szovjet űrhajón vég­zett sikeres repüléséről. A tömeg zsúfolásig megtöltöt­te a több mint 1500 főt befo­gadó termet Jelen voltak a szovjet és a külföldi lapok, táv­irati irodák, rádió- és televízió­társaságok tudósítói és a Moszk­vában megnyílt nemzetközi bio­kémiai kongresszus 57 ország­ból érkezett részvevői is. A sajtóértekezletet Keldts aka­démikus, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. — Jurij Gagarin hőstettét — jelentette ki a többi között — annak idején joggal hasonlítot­ták össze Kolumbus és Magel- haes hőstettével. German Tyi­tov repülése viszont nem hason­lítható össze semmi olyasmivel, ami az emberiség történelmében ismeretes. Ez a repülés újabb hatalmas lépés volt a világűr meghódításának útján, újabb történelmi jelentőségű győzelem volt. Az akadémia elnöke hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió a ra­kétatechnikában elért rendkívüli eredményeit a béke és az em­beri haladás szolgálatába állí­totta. — A szovjet ürhajó-szputnyik útjai azt mutatják, hogy nincs messze az idő, amikor az em­ber megvalósítja a nagy álmot: elrepül a Holdra, a Marsra, a Venusra és még mélyebben hatol be a világmindenségbe. Azok az új jelenségek, amelyek­kel más bolygókon találkozunk majd, a földi élet megjavítását ífogják szolgálni. — Az űrhajó útja — folytatta Keldis — igen értékes tudomá­nyos eredményeket hozott. Fel­dolgozásuk után közzétesszük és az egész világ tudósai számá­ra hozzáférhetővé tesszük eze­ket az eredményeket. Az akadémiai elnök ezután kijelentette, hogy a Szovjet Tu­dományos Akadémia elismerve German Tyitov űrrepülésének óriási tudományos jelentőségét, a Ciolkovszkij aranyérmet ado­mányozta a pilótának. Keldis akadémikus viharos ' taps közepette át is nyújtotta i Tyitovnák a megtisztelő kitün- j tetőst Ezután Tyitov szólalt fel Ki- ' Jelentette, hogy négy feltétel mozdította elő az űrrepülés si­kerét. — Először is — mondotta — a Vosztok-2 tudósaink, mérnö­keink, technikusank és munká­saink alkotása. Alaposan kita­nulmányoztam az űrhajót, szer­kezetét és felszerelését többször is kipróbáltam a repülőút során. — Másodszor, tudtam, hogy mindent, ami az ember életmű­ködését biztosítja az űrhajó ka­binjában, a Földön és repülés közben, számos kísérlet során kipróbáltak. — Harmadszor, az űrrepülés | sikerének fontos eleme, hogy irányítani tudjuk az űrhajót Én vadászrepülő vagyok. Ez segí- J tett — Amikor a második kört tettem a Föld körül — folytatta —, jelentést adtam Nyikita Szergejevics Hruscsovnak, az SZKP Központi Bizottságának tárul az ember elé, ha a világ­űrből tekint a Földre. A Földet körülvevő kék sugárzástól a szi­várvány minden színe kibonta­kozik. amikor pillantásunkat a A negyedik feltételként az űr­hajós az erkölcsi tényezőt em­lítette. — A büszkeség hazámra és az irántam tanúsított biza­lom lelkesítőén hatott rám — mondta. Ezután Tyitov kijelentette, hogy jól bírta azt a folyamatot, mialatt a rakéta kijutott a pá­lyájára. — A súlytalanság kezdetén az első benyomásom az volt — folytatta —, hogy lábbal felfelé fekszem, de néhány másodperc múlva minden rendbe jött — Moszkvai idő szerint tíz órgkor, feladatomnak megfele­lően bekapcsoltam az űrhajó kézi irányító készülékét Az irányítás könnyű volt és ké­nyelmes, a hajót be lehetett ál­lítani minden megadott helyzet­be és minden pillanatban oda lehetett irányítani, ahova szük­séges volt Az űrhajó urának éreztem magam — jelentette ki Tyitov. — Készségesen engedelmeske­dett parancsomnak, minden kézmozdulatomnak. Amikor a hetedik kört tettem a Föld kö­rül, a tudományos megfigyelési programnak megfelelően újból bekapcsoltam a kézi irányitó müvet. Az űrhajós megelégedéssel emelte ki, hogy egész repülőútja során megbízható kétoldalú kap­csolat állt fenn a Vosztok-2 és a Föld között, rövid és ultra­rövid rádióhullámok segítségé­vel. Tyitov beszél. és a szovjet kormánynak az út­ról. Hamarosan megkaptam Hruscsov választáviratát, amely igen meghatott. — Repülőútam során rádió- üdvözletet küldtem moszkvai elvtársaimnak, a Szovjetunió, Európa, Ázsia, Afrika, Eszak- és Délamerika, Ausztrália né­peinek. Tyitov kijelentette, hogy rend­kívüli, szokatlanul szép látvány fekete égbolt felé fordítjuk. Néha úgy tűnt, hogy a földgo­lyó a fejem fölött függ — mon­dotta, majd megjegyezte, hogy a repülés egész idején az űr­hajó kabinjában normális idő­járási viszonyok uralkodtak, a légnyomás, a hőmérséklet, a le­vegő összetétele a megszokott volt. — Utam során nem éreztem különösebb étvágyat — mon­dotta ezután Tyitov. — Mégis moszkvai idő szerint 12.30 őre körül megebédeltem, a hatodik fordulóban pedig me grxiesoráz­tam. A kidolgozott program a he­tedik fordulótól a tizenkettedi­kig pihenést és alvást írt elő az űrhajóspilótának. Tyitov a ti­zenharmadik kör elején ébredt fel. Útja során tomagyakorla- tokat végzett és az orvosok ál­tal előírt programnak megfele­lően megfigyelte saját magát. — A tizenhetedik kör elején — folytatta Tyitov — a prog­ramnak megfelelően bekapcsol­ták a leszállást biztosító auto­matikus berendezést. Az űrhajó a megadott irányba helyezke­dett, bekapcsolódott a fékező mű, és a Vosztok-2 rátért a le­szállás pályájára. — A leszállás előtt nem zár­tam be a kémlelőnyilást és nagy érdeklődéssel figyeltem, milyen világosan ragyog az űrhajót kö­rülvevő levegő, miközben a Vosztok-2 behatolt a légkör sű­rűbb rétegeibe. Miután áthalad­tam a magashőmérsékletek és a súlynövekedés övezetén, üzembe lépett a főldreszállást biztosító berendezés. — A Vosztok-2 szerkezete a földreszállás két módját teszi lehetővé — mondotta Tyitov. — Vagy olymódon, hogy a pilóta az űrhajó kabinjában marad és vele együtt száll le, vagy pedig kioldja az ülést és ejtőernyővel ereszkedik le. Elhatároztam, hogy a második módszert pró­bálom ki. Nem nagy magasság­ban az űrhajó ülése levált a ha^ jóról és a továbbiakban a la* szállás ejtőernyővel történt. Befejezésül Tyitov közölte* hogy jól érzi magát, semmiféle változást vagy rendellenességet nem tapasztal, és az orvosok sem észleltek szervezetében semmiféle elváltozást. Szovjet tudósok felszólalásai a sajtóértekezleten Moszkva. (TASZSZ) Tyitov sajtónyilatkozata után Vlagyi­mir Jazdovszkij professzor kije­lentette, Tyitov űrrepülése alatt „tanulmányozták, milyen az ember életműködése egy nap alatt a világűrben”. A tudományos kutatások elemzésének első eredményei alapján elmondhatjuk, hogy az űrrepülés jól folyt le. Az ada­tok elemzésének első eredmé­nye azt mutatja, hogy az em­beri szervezet fiziológiai funk­ciói az űrrepülés során nem szenvedtek patológikus elválto­zásokat. Az űrhajós érverése nem haladta meg a repülés előtti színvonal határait. Az űrhajós szívműködéséről készült elektrokardiogrammok nem mu­tatnak semmiféle lényeges el­változást. Jazdovszkij professzor rámu­tatott, hogy a tartós súlytalan­ság állapota bizonyos elválto­zásokat idézett élő az űrhajós egyensúlyérzékében, ami időn­ként kellemetlen érzéseket oko­zott. Mikor azonban az űrhajós felvette azt a helyzetet, amely­ben a repülésre elindult és nem tett élénk mozdulatokat a fejé­vel, ezek a jelenségek jóformán teljesen eltűntek. Lehetséges, hogy e jelenségek az űrhajós egyéni tulajdonságainak követ­keztében álltak elő. Alvás után ezek az elváltozások lényegesen csökkentek, a fékező berende­zés bekapcsolása után teljesen megszűntek. — Ennélfogva újabb tanul­mányozást igényel az a kérdés, hogyan hat ki a súlytalanság az ember állapotára — mon­dotta Jazdovszkij professzor, majd közölte, hogy az űrrepü­lés végrehajtása után Tyitov egészségi állapotában nem ta­pasztalható semmiféle károso- őás, az űrhajós fiziológiai funk­ciói ugyanolyanok, mint az űr­repülés előtt voltak, a munkaké­pessége teljes mértékben meg­van. Vlagyimir Kotyelnyikov aka­démikus arról számolt be, hogy az űrhajón elhelyeztek egy mag­netofont. Az minden alkalom­mal önműködően bekapcsoló­dott, amikor az űrhajós meg­szólalt. Az űrhajón elhelyezett televíziókészülék képeket köz­vetített a pilótáról. Az űrrepülés során bebizo­nyosodott, hogy nagy távolság­ra is lehet rádió- és televíziós adó-vevő kapcsolatokat létesí­teni. A szovjet ember, ha majd más bolygókra repül, szintén beszélhet és televíziós kapcso­latot tarthat fenn hazájával. (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom