Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-05 / 183. szám

tlMi. augusztus 8, srombai Javult a vezetés PÄÖ.T- BÁCS - KISKUN' 'MEGYEI LAPJA ' Jobb a gazdálkodás a bajai termelőszövetkezetekben öt termelőszövetkezet ga gazdálkodik a nagy kiterje­désű bajai határ különböző ré­Napkőzben Sok kicsi sokra mehet, ha... Mondanivalónk hitelessége kedvéért történetünk szereplő­jének nevét és lakcímét is meg­írjuk: Patik Istvánná Kecskemét, Fürdő utca 15 b sz. alatti lakos citromvásárlás miatt tért be a m áriavár ősi önkiszolgáló bolt­ba. Az eladók nagyim kedve­sek voltak hozzá, még akkor is, amikor a citrom nagysága és ára közötti összefüggést gya­núsnak vélte: — De kedveseim — mondta. Nem túl sok ezért a 4 fo­rint 30 fillér? Nem rosszul mér­tek vagy számítottak? Eleinte ellenvéleményét nyil­vánította az eladó, de amikor a pénztárosnak is gyanússá vált az ügy, a boltvezető döntötte el a vitát: újabb mérlegelés, majd számolgatás, s Patik néni 50 fillért kapott vissza a 4 forint 30 fillérből... Ezzel az ő ügye a »lovagias­ság szabályai szerint« rendező­dött Is. De ő nem elégedett meg ezzeL Feljött szerkesztőségünk­be, s előadta az esetet. No, nem panaszkodásképpen. Ami őt arra ösztönözte, hogy elmondja történetét az »újság­nak«, nemes szándék: ha más­sal is megesik ilyesmi — már­pedig ezekután ki biztosít arról, hogy nem fordul elő újra, vagy nem fordult elő már előbb is — nem jut anyagi csőd szélére agyán, de »sok kiesi sokra megy«, s a sok S0, meg 50 fil­lérből tetemes leltártöbblete le­het a boltnak, ami ugye össze­egyeztethetetlen a szocialista kereskedelem alaptörvényeivel? Több Ízben foglalkoztunk már a leltártöbblet okaival. Emlí­tettük Így, említettük úgy, de megtörtént esetet nem tudtunk rá felhozni, amelyet kielemez­ve, részeire bontva matattunk vuina be. Patik néni jóvoltából most erre került sor... Vajha min­den társadalmi ellenőr úgy gon­dolkozna, mint Ő..J KÉSZÜLNEK AZ EXPORTLÄDÄK Köp, köp, top. c. top, köp i*. csap nagy zajt a ládaszegező műhelyben a folytonos kopácso- lás. S a szabályos ütemű zaj­nak korántsem mondható sze­gecseié» közben sűrűn megis­métlődő másfajta, csattanó zö- reg az új ládák elkészültét jelzi. Bámulatos fürgeséggel mozog­nak a kezek. Szinte hullatják a szeget a faanyagra, s ugyan­olyan sebesen csapnak le a ka­lapáccsal, hogy a vékonyka deszkákból ládák formálódja­nak. A minap különösen fontos volt ez a lázas ütem. Szaty- maz bajt jelzett a Göngyöleg­ellátó Szövetkezeti Vállalat kecskeméti telepének — már amennyire a bő termést bajnak lehet nevezni Annyi ősziba­rack termett ugyanis, hogy nincs elég göngyöleg, amelyben külföldre ,lehessen szállítani Ma még itt hullanak rakásra a készülő ládák, holnap meg már mintegy 7—8 ezerbe az il­latos, zamatos gyümölcsöt cso­magolják. Ennyi készül el ugyanis egy nap alatt. Molnár Mihályné, a szakma sztahanovistája egymaga több mint két és félszázat megcsinál naponta belőlük, s ebhez kö­rülbelül 20 ezer szöget használ íeL Bámulatosan érti a szakmá­ját Igaz, lánykora óta dolgozik a vállalatnál, azóta versenytár­sa a férjének, akii váltótársa a második műszakban; (Most ott­hon övé a gyerekgond, lefog­lalja a kislánya. Délután mű­szakot cserélnek majd.) S hogy ez a verseny milyen eredmé­nyű? A teljesítményben alig maradnak egymás mögött Fo­rintban pedig? Együttesen ál­talában megkeresik a havi há­rom és félezret... Ez meg itt a terem végén szakmunkásképző iskola? De­hogy! Nyári segítség. Kilenc iskolás talált itt nagyszerű szünidei munkaalkalomra, öröm nézni, milyen övezettel bar­kácsolnak! íme a legifjabbak. A zöld csíkos ínges kis Palotai Péter hetedikbe megy az ősszel, de tapodtnyit sem marad el a nyol­cadikos-jelölt Jóska bátya mö­gött. Szorgoskodásuk után most már csak azt lenne jó kilesni, hogyan mosolyognak, hogyan csillog a szemük, amikor a havi munkáért fejenként felveszik az ötszáz-ötszáz forintot. Harminckét kihalófélben levő állatfajta C. L. Boyle nyugalmazott an­gol katonatiszt listába foglalta azt a harminckét állatfajtát, amely teljes kihalással fenye­get Boyle »A fauna fenntartá- rára alakult társaság« főtitkára szerint a madarak közül pél­dául az íbisz, a kaliforniai kon­dor és a bermudai viharmadár vált nagy ritkasággá. Az emlő­sök közül említsük meg az ará~ biai antilopot, egyikét a legke­csesebb antilopfajtáknak, mely­ből már csak néhány példány, található elszórtan Afrikában. A rinocerosz, vagy orrszarvú is rövidesen csak az állatker­tekben fog tovább élni. Becslé­sek szerint az egész földön mindössze vagy 400 darab talál­ható Indiában, 300 pedig Ne­pálban. Ennek az állatnak a ki­pusztulásához erősen hozzájá­rult az a hiedelem, hogy a szarvából készített por mint afrodiziákum hatásost szén. Többségük még csak 1960­ban kezdte a szövetkezést. Így az első esztendő nem volt zök­kenő nélküli. A régebbiekben pedig a vezetés hiányosságai okoztak problémát. Ezekről a kérdésekről és azok megoldásáról beszélget­tünk Máriái Mihály elvtárssalj a Bajai Városi Tanács V. B. elnökhelyettesével. A tanács végrehajtó bizottsá­ga látta, hogy a termelőszövet­kezetek jó gazdálkodásánál mi­lyen döntő szerepet játszik a jó vezetés. Ezért törekedtünk arra — mondja az elnökhelyet­tes —, hogy valamennyi közös gazdasá­gunk vezetői jól képzett, nagy szervezőkészségű szak­emberek legyenek. Mióta Szabó István elvtárs vet­te át a Vörös Fény Tsz irányí­tását, azóta jól gazdálkodik ez a szövetkezet. Gyenge volt az eredmény a Duna Termelőszövetkezetben is. Itt Szőcs elvtárs, a volt Vaskú­ti Állami Gazdaság igazgatója segített Jó félesztendeje lett el­nöke a Duna Tsz-nek és az eredmény máris megmutatko­zik. A közelmúltban a Deák Ferenc Tsz kapott szakképzett vezetőt S zalai József, a városi tanács volt mezőgazdasági osz­tályvezetőjének személyében, aki a szövetkezet mezőgazdásza lett Dr. Gajdőcsi István, a Lenin Tsz elnöke szintén rátermett vezető. A tagság ebben a közös gazdaságban is megbirkózik a feladatokkal. A legnagyobb és legrégibb Micsurin Termelőszö­vetkezetben most már különö­sebb zökkenő nélkül gazdálko­dik a tagság Kiemelkedően jő az eredmény itt az állattenyész­tésben. Nincs messze az Idő, ami­kor a Micsurin és a többi bajai termelőszövetkezet igen nagy mennyiségű hízott ser­tés*. baromfit, zöldséget és gyümölcsfélét s más mező- gazdasági terméket ad a népgazdaságnak. A város öt termelőszövetke­zetében tehát megnyugtató mó­don megoldódott a vezetés kér­dése — fejezte be nyilatkozatát Máriái elvtársi (ka) pedig vásárolni fogunk sokxnin­Toll hegyen A bugaci mozi E* év tavaszán örömmel vet­tük tudomásul, hogy renovál ják a bugaci mozit Ez megtörtént sőt au egyik szellemes építtető d is keresztelte a filmszínhá­zat: Cj Elet-nek. A név valóban hangzatos, de a mo­zi is hangos a látogatók bosz- szankodásától, mert a filmelő­adások alkalmával legalább 25 esetben van szünet s ha nem feliratos a film, a közönség csak a képeket látja, de a hangszóró hangját nem hallja. Éppen ezért javasoljuk a MO- KÉP-nek ne 25 folytatásban ve­títsék a másfélórás filmeket és oktassák ki a gépkezelőt a vetí­tőgép használatára. Kázmér Béláné PETŐFI NÍP* A Magynr Szocialista Munkáspárt Bács-KlsDcun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. TeHeUm szerkesztő: Weither Dánt Kiadja: . a Petőit Népe Lapikiadő VáJJaüat. Feäeäös kiadó: Mezei István, Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Belpolitikai rovat: H-2S. Szerkesztő bizottság: 10-38. Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra 12 forint. 17. — Egyszer bizonyosan. Egye­lőre, te is jól tudod, a Todt- szervezet a védővonallal buz- gólkodik. A fontokra mégis szükség van. — Ha szükség van rájuk, meglesznek. De mire használ­juk? ■— Tudom, Walter nem sze­reted a rajnavidékit. Látom, bele sem kóstoltál. Viszont tar­togatok egy meglepetést szá­modra. Whisky. Eredeti angol, bocsánat, skót whisky. Madrid­ban különösen kedvelted ezt a fajtát. — Jól értesült vagy. — Szakmánkhoz tartozik. Én maradok a rajnavidékiaknél, te tölts magadnak belőle. — A whisky egyike azon kevés dolgoknak, amelyeket még az angolok is jól csinálnak. De ho­gyan jutottál hozzá? —• Tisztelőm küldte Svédor­szágból. Érted: Svédországból, ahol bármelyik üzletben meg­vásárolhatod, természetesen nem márkáért. És sok mást is meg­vásárolhatsz. — Kezdem érteni. — Vagyis kár lenne a hamis fontokat, repülőgépről tékozol- ni London felett. Hagyjuk meg az angoloknak, a mi szárnyas­dent: whiskyt, de acélt is. — Ha már vásárlásról van szó — szakította meg a Mészá­ros gondolatmenetét Schellen­berg — érdeklődnék a VIII/4- es átiratom ügyében. — Ez az a törökországi fickó? — Igen, az angol nagykövet inasa. Afféle amatőr, aki kulcs- lenyomatot készített gazdája páncélszekrényéhez és most Ma­ta Harinak képzeli magát. Em­lékezetedbe idézném, hogy egy special-fény képezőgépet kért és tételenként 15 ezer fontot a szállítandó anyagokért. — A javaslatod? ■— Á gépet átadnánk, termé­szetesen abból a fajtából, ame­lyet az isztanbuli bazárokban is vásárolhatna. A fonttal már rosszabbul állunk. Különben is kétkedem, hogy az öreg Chur­chill éppen ankarai nagyköve­tére fogja bízni titkos hadi ter­veit — Kis hal is lehet jóízű. Már­kát nem fogad el? — Ragaszkodik a fonthoz. — Ezért kell nekünk fontot gyártanunk. Fintorognak a már­kától? Majd ellátjuk őket font­jainkkal, made in Germany. Vagyis visszatérünk eredeti té­mánkhoz. Először is megfelelő ember keli hozzá. Csak ne pro- feszor legyen. Schellenberg összeráncolt homlokkal gondolkodott, aho­gyan erről beszélni szeretett: koncentrált. Tudta, hogy kiket fog felsorolni, három névvel ké­szült fel a beszélgetésre. Várt, hogy mindez rögtönzésnek tűn­hessen. Büszke volt emlékezeté­re, szerette annak legendás hí­rét kelteni a házban. De mielőtt megszólalhatott volna, Kalten- brunner hirtelen megkérdezte: — Glubhof őrnagyról mi a véleményed? Schellenberg nem szerette a törtető tisztet, aki nemrég ke­rült át a Wehrmachtból: — Attól félek, hogy meggon­dolatlan ... — Nagyvonalú. — Igen, azok a fontok gyor­san elkészülnének, de legfeljebb hasonlítanának az eredetiekhez. A pénzhamisításhoz pedig pre­cizitás kell. Lenne viszont egy javaslatom, ha megengeded. — Várom. — Bernhard Kruger százados — nyomta meg a nevet Schel­lenberg. — És mit tud ez a Krugered? — A személyi lapját majd át­küldőm. 1937 óta dolgozik kö­telékünkben az útleveleseknél. ö bonyolította le a mexieói ügyet is. — Emlékszem rá, az jő mun­ka volt. — Szakértelem és meggyőző­dés, ebből a házasságból szület­hetnének fontjaink. — Megnézném ezt a Krugert — mondta elgondolkodva Kal- tenbrunner, miután más sze­mély, jobb név nem jutott eszé­be. Csengetett és odavetette a belépő Kurtnak: — Kroger századost kérem. — Bernhard Kroger száza­dost az útlevélcsoportból —egé­szítette ki készségesen Schel­lenberg. Kaltenbrunner még egy poha­rat vett elő, először whisky t akart tölteni, de azután meg­gondolta és a rajnavidékiből te­lítette. A belépő Kroger jelen­tését, aki katonásan, keményen vigyázzba vágta magát, egy le­gyintéssel félbeszakította, s ke­zébe nyomta az italt Koccin­tottak. ' — Százados — kezdte a Mé­száros — bizonyára csodálkozik, és nem tudja okát annak, mi­ért hivatták ilyen hirtelen a — egy pillanatig várt, majd ki­mondta — szentélybe... A százados felkapta fejét, hi­szen maguk közt nevezték szen­télynek a főnök dolgozószobáját De visszahökkent beidegződön fegyelmezettségébe, a másod- percnyi kisiklás után. _ — Az Obersturmbannführer úr javaslatára, egy különlege­sen fontos és természetesen bi­zalmas feladatról szeretnék ön­nel tárgyalni. Tessék, foglaljon helyet — mondotta Kaltenbrun­ner és mindhárman leültek az asztal kóré. — A Führer sze­mélyes parancsát tolmácsolom — folytatta és a Führer szónál Kroger felpattant, kezét előre lendítette, azután visszaült he­lyére. (Folytatjuk^ Rács-Kiskun megyei Nyomda V. , *******méb = Telefon: 15-». 27-« rakétáinkat. Ezeken a fontokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom