Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-29 / 203. szám

1961. augusztus 39, kedd S. oldal Hazaérkezett az Indonéziában és Indiában járt magyar kormányküldöttség (Folytatás az első oldalról.) 'Apró Antal, Kállai Gyula, Gás­pár Sándor és dr. Sík Endre kö­szöntötte. A kormány elnöke ez­után üdvözölte a fogadtatáson megjelent párt- és kormányveze- tőket, diplomatákat, majd Kál­lai Gyula a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga, a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány, a megje­lentek és egész népünk nevében meleg szeretettel üdvözölte az Indonéziai és indiai útjáról há­taiért Münnich elvtársat, a kor­mány elnökét, s a magyar dele­gáció valamennyi tagját. — A magyar nép nagy figye­lemmel kísérte küldöttségének ázsiai útját, örömmel és nagy megelégedéssel állapította meg, hogy küldöttségünk még szoro­sabbra fűzte azokat a szálakat, amelyek őt a hatalmas indonéz és indiai néphez fűzik — mon­dotta a többi között. Kállai Gyula végezetül jó egészséget és jó munkát kívánt a hazai földön Münnich Ferenc­nek és az Ázsiában járt magyar küldöttség tagjainak. Kállai Gyula szavaira dr. Münnich Ferenc válaszolt. Kö­szöntötte azokat a budapesti dol­gozókat, akik eljöttek ide a re­pülőtérre. A továbbiakban röviden be­számolt a küldöttség útjáról. Egyebek között kijelentette: — Mostani utamnak külön je­lentőséget adott az, hogy népi demokratikus állam- rendünk kivívása óta első alkalommal tett hivatalos látogatást a magyar kor­mány elnöke olyan orszá­gokban, amelyek nem tar­toznak a szocialista táborba tömörült országok közé. A látogatás jelentőségét növelte az a tény is, hogy a nemzetközi politikai élet világszerte ismert, kimagasló vezető személyiségei­vel, Sukarno elnök úrral és Nehru miniszterelnök úrral foly­tathattam megbeszéléseket. Hadd említem itt meg közbe- vetőleg, hogy'utazásunk közben egy éjszakát Burma fővárosá­ban, Rangoon-ban töltöttünk, ahol U Nu miniszterelnök úrral volt lehetőségem baráti eszme­cserére. Szocializmust építő hazánk szilárd belső rendje és növekvő nemzetközi szerepünk megbecsü­lésének tartom, hogy a csaknem 100 millió lakosú Indonézia, a több mint 400 milliós India és a 20 milliós Burma — együttvéve tehát több mint félmilliárdnyi la­kost számláló országok ve­zetői szíves meghívásukkal lehetővé tették, hogy mint a magyar nép forradalmi munkás-paraszt kormányá­nak elnöke látogatást tehet­tem országukban, kifejthet­tem népünk és kormányunk álláspontját a nemzetközi helyzet legaktuá­lisabb kérdéseiben, előmozdít­hattam a barátság elmélyítését országaink és népeink között. Az Indonéz Köztársaságban több helyen is megfordultunk. A városokban és a falvakban igen nagy örömmel láttuk, hogy az indonéz nép kormánya veze­tésével milyen jelentős előreha­ladást tett már eddig is a több évszázados gyarmati rabság igen sok átkos maradványának , fel­számolásában. Indonézia kiépíti iparát, fejleszti mezőgazdaságát, széleskörű és eredményes har­cot folytat a rabság idején a la­kosság túlnyomó nagy többsé­gére jellemző írástudatlanság felszámolásáért. Több alkalommal volt lehető­ségem arra, hogy hivatalos tár­gyalásokat, illetve beszélgetést folytassak Sukarno köztársasági elnökkel és kormányának több vezető személyiségével. Nagy örömünkre szolgál, liogy e tár­gyalások eredményeként — mint önök értesültek is már erről az újságokból —. barátsági és együttműködési szerződést írtunk alá. Ml úgy tekintünk erre a szerző­désre, mint a magyar és az in­donéz nép kapcsolatai erőteljes fejlődésének nagy értékű doku­mentumára és mindent megte­szünk, hogy e szerződés biztos alapján tovább épüljön és erő­södjék népeink barátsága, köl­csönösen még jobban megismer­hessük egymás életét és fejlesz- szük kereskedelmi kapcsolatain­kat. Az Indiai Köztársaságban — sajnos — csak három napot tölt­hettünk. M ódom nyüt arra, hogy tömeggyűlésen beszélhessek a Magyar Népköztársaságról, dol­gozóinak életéről, továbbá a ma­gyar és az indiai <nép között ki­alakult és örvendetesen fejlődő kapcsolatokról. A megtisztelő és szívélyes vendéglátás viszonzá­saként meghívtam Nehru minisz­terelnök urat, hogy számára alkalmas időpontban tegyen látogatást hazánkban. A meghívást örömmel elfogadta. A Magyar Népköztársaságban, illetve a meglátogatott két or­szágban nem azonos a társadal­mi és gazdasági berendezkedés, vannak kérdések, amelyekben az országok vezetőinek véleménye eltér a mienktől. A megbeszélé­sek során azonban nem ezeket az eltéréseket és különbségeket vizsgáltuk és vitattuk, hanem azt, ami összefűz minket, amire tovább építhetjük egyre erősödő barátságunkat. A legfőbb kapocs közöt­tünk, hogy békét akarunk, s együttesen küzdünk a háború elkerüléséért, a vitás kérdések tárgyalások útján történő ren­dezéséért. Mindenütt tapasztaltuk, hogy — akárcsak nálunk Magyaror­szágon — vezetők és dolgozó tö­megek egyaránt látják: a béke ügye egy és oszthatatlan. Kifej-, tettük álláspontunkat és megvi­lágítottuk, miért küzd olyan áll­hatatosan a magyar nép és kor­mánya a német békeszerződés sürgős megkötéséért és Nyugat- Berlin problémájának megnyug­tató rendezéséért. Néhány nap múlva kezdő­dik a belgrádi konferencia, amelyen részt vesznek ven­déglátóim is: Sukarno el­nök úr, Nehrn miniszterel­nök úr és TJ Nu miniszter- elnök úr. Érthető tehát, hogy beszélgeté­seink erre a témára is kiter­jedtek. Kifejtettem, mit várunk mi ettől a konferenciától. Azt, hogy a résztvevők együttes erő­feszítéseket tesznek a nemzet­közi helyzet enyhítésére és megnyilatkozásaikkal, határoza­taikkal előmozdítják a békés egymásmellért élés nagyszerű elveinek gyakorlati érvényesü­lését, az imperializmus és a ko- lonializmus elleni harcot, az ál­talános és teljes leszerelést. A meglátogatott két ország­ban különös /jelentősége és hangsúlya volt annak, hogy ki­fejtettük: népünk teljes erejé­vel küzd a gyarmatosítás végle­ges és teljes felszámolásáért, teljes szolidaritással viseltetünk a szabadságukért küzdő népek iránt. Forró baráti érzelmek töltenek el minket a gyarmati uralom alól felszabadult indo­néz és indiai nép iránt. Kormá­nyunk minden lehetséges mó­don támogatja, hogy a még mindig holland uralom alatt sínylődő Nyugat-Irián, illetve az Indiában levő portugál gyarma­tok is szabaddá váljanak és egyesülhessenek az ország többi területével. Mindenütt, ahol megfordul­tunk, a szeretet és a barát­ság felejthetetlen megnyi­latkozásaival találkoztam. Tudom, hogy mindez elsősor­ban annak az országnak és né­pének szólt, amelyet szeren­csém volt képviselni. Utazásom tapasztalatai rr.ég- inkább megszilárdították azt a , meggyőződésem, hogy népünk jó úton jár. Lelkesítse önöket az a tudat, hogy Ázsiában — és hozzátehetem: Afrikában, Latin- Amerikában is — százmilliók tekintenek nagy figyelemmel ránk, . munkánk eredményen'^. Münnich Ferenc végezetül megköszönte a baráti és meleg fogadtatást. A kormány elnö­kének beszédét a jelenlevők nagy tapssal fogadták. Fokozódik a fegyveres harc Észak-Rhodesiában Peking. (TASZSZ) Észak-Rho- desia északi részének afrikai lakossága mind nagyobb erővel száll szembe az angol gyarmati uralommal. Az Űj-Kína jelentése szerint a gyarmati hatóságok egyik ér­tesülése arról számol be, hogy augusztus 25-én mintegy 300 puskákkal, kópiákkal, nyilakkal és baltákkal felfegyverzett af­rikai szabadságharcos megtá­madott két rendőrjárőrt, ame­lyeket büntetőexpedicióra vezé- nveltek az északi tartományba. Az argolai felkelők körü’zártak két helységet Lisszabon. (MTI) Mint a DPA, a Lusitania portugál hírügynök­ség jelentése alapján közli, az angolai felkelők vasárnap tel­jesen körülzárták Mucaba és Bamba helységet. A Mucabába szorult helyőrség utánpótlásá­ról légi úton gondoskodnak a portugálok. A DPA hírügynökség egy má­sik jelentése szerint Negage és Carmona között az angolai ha­zafiak újabb nagyobb támadá­sokat hajtottak végre. Udel Castro beszéde tiuJiai frazifasáwi liérdésehrál Havanna. (TASZSZ) Havan­nában Fidel Castro miniszter­elnök elnökletével megnyílt az első termelési kérdésekkel fog­lalkozó országos tanácskozás. Elemezve Kuba gazdasági helyzetét, Fidel Castro kijelen­tette, hogy a forradalom már igen sokat telt ezen a téren és egyáltalán nem várható a ter­melés semmiféle válsága. El­lenkezőleg, a termelés állandó növekedése tapasztalható. ' A miiüsztei'elnük ugyanakkor rá­mutatott, hogy bizonyos prob­lémák mutatkoznak a lakosság élelmiszerekkel és iparcikkek­kel való ellátása terén. A ne­hézségek egyik legfontosabb oka az a gazdasági agresszió, amit az Egyesült Államok Kuba el­len folytat — mutatott rá Cast­ro. majd kifejezte meggyőződé­sét, hogy a kubai népnek a hazájáért és á forradalomért tanúsított áldozatvállalása min­den nehézséget legyőz. A hét végén történt Már hirt adtunk róla, hogy a Szövetkezetek Bács-Kiskun megyei Értékesítési Központja első félévi munkája eredmé­nyeként elnyerte a Kiváló vállalat címet és a KPVDSZ ván­dorzászlaját. Képünkön Panák László, a SZÖVOSZ elnökhe­lyettese a szombati ünnepségen átadja Gáti György igazgató­nak a Kiváló vállalat oklevelet. (Tóth Sándor felvétele.) Ivoes Béla, a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium autó­közlekedési igazgatósága főosztályának vezetője, szombaton dél­előtt adta át á megyeszékhely új, modem létesítményét, a 44-es AKÖV Csáktornyái úton felépült új komplextelepét Képünk az átadás ünnepélyes pillanatát örökíti meg. Ivoes elvtárs mellett Sohajda József, a vállalat igazgatója. Tanainak a KISZ-leánvkörvezetők A Magyar Kommunista Ifjú­sági Szövetség Bács-Kiskun i»e- gyei Bizottságának bajai vezető­képző táborában augusztus 28-án, hétfőn egyhetes leány­körvezetői tanfolyam kezdő­dött. Az isikolán közel 50 KISZ- leá nykörvezető ismerkedik meg a leányok közötti politikai mun­ka időszerű feladataival. A tanfolyamon Borszéki La­jos, a KISZ megyei bizottságá­nak titkára, Szvorényi Margit, a megyei leánylanács elnöke és Herczeg Gáborné, a megyei nő­tanács politikai munkatárs/a tart előadást, és tájékoztatja a résztvevőket a KlSZ-szerveze- tek tennivalóiról. Tanulás után az iskola részt­vevői dal- és játéktanulással, valamint sportolással töltik sza­bad idejüket. Program szerint meglátogatják majd a Bajai Ruhaüzemet is. 66 vagon paradicsom vasárnap Az idei paradicsomtermés gyors és veszteségmentes feldol­gozása érdekében a Kecskeméti Konzervgyár vasárnap is teljes üzemmel dolgozott. A három műszakban 66 vagon nyersparadi­csomot dolgoztak fel. A nyersanyagot a termelőszövetkezeitek, ál­lami gazdaságok és a MÉK szállította. A paradicsomon kívül 8 vagon zsírtalan lecsót is gyártottak. Nagyszabású munkás-paraszt ifjúsági találkozó Kiskőrösön VASÁRNAP, augusztus 27-én sok száz fiatal részvételével nagyszabású ifjúsági találkozó volt Kiskőrösön, a helyi sport­pályán. Az ünnepséget több mint 1500 fiatal színpompás felvonulása nyitotta meg. A fel­vonuló fiatalok között ott vol­tak a budapesti VIII. kerületi KlSZ-bizottság képviselői, a Máius 1 Ruhagyár és a Ganz- MÄVAG fiataljai. A JÁRÁSI és a budapesti fia­talok találkozója ünnepi nagy­gyűléssel kezdődött. Ágoston András elvtárs, a járási párt- bizottság titkára megnyitó sza­vai után Horváth Ignác, a KISZ megyei bizottságának szervező titkára mondott beszédet. Mél­tatta a világ ifjúságának a béke és barátság jegyében való ösz- szefogást és az antiimperia- lista -harc jelentőségét. Foglal­kozott a moszkvai Világifjúsági Fórum felhívásával és arra kérte a gyűlés résztvevőit, csatlakoz­zanak ahhoz. A jelenlevők .lel­kes helyesléssel fogadták in­dítványát és követelték, hogy mielőbb kössék meg a német békeszerződést, Nyugat-Berlint nyilvánítsák szabad várossá és tárgyalások útján oldják meg a vitás kérdéseket. AZ ÜNNEPI gyűlés után sport- és kulturális bemutató következett. A budapesti fia­talok cselgáncs bemutatót tar­tottak, a járási fiatalok pedig birkózó számokkal léptek fel. Barátságos röplabda-mérkőzést játszottak a kiskőrösi járás női válogatott csapata és a VIII. kerületi női válogatott. A KULTURÁLIS műsor ke­retében a járás KlSZ-szerve- zeteinek népi táncegyüttesei mutatták be tudásukat. A Ganz-MÁVAG és a járás fiataljainak labdarúgó mérkő­zése után este 10 óráig tartó szabadtéri táncmulatsággal fe­jeződött be a fiatalok jól sike­rült találkozója. ­♦ Augusztus — a harc kezdete — r'a ez volt a felkelők legna­gyobb hadművelete a gyarma­tosítók ellen. Luapula tarto­mányban 150 hazafi megtáma­dott egy másik rendőrjárőrt, amelyik éppen házkutatásokat tartott egy afrikai faluban. A gyarmattartó fegyveres erők ugyanakokr egyre kegyetleneb­ből üldözik a hazafiakat. Az angol katonák és rendőrök leg­utóbb ugyancsak Luapula tarto­mányban meggyilkoltak tizenhét afrikait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom