Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-20 / 196. szám
1961. augusztus 20, vasárnap 8. oldal NYOLCADIK Fotóriporterünk a SZOT és a Minisztertanács Vörös Vándorzászlajával kitüntetett Kecskeméti Közúti Üzemi Vállalat nyolcadik élüzemavató ünnepségén megörökítette azt a pillanatot, amikor Molnár János, a Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium út-, hídfőosztályának vezetője (középen) Mészáros János igazgatónak átadja áz élüzemi címről szóló oklevelet. Végeztek a csépléssel A Kecskeméti Gépállomás és a város 13 termelőszövetkezete augusztus 18-án a kora esti óráikban jelentette, hogy befejezték a cséplést. Kenyérgabonából több mint 300, takarmánygabonából pedig 200 vagon termést eresztettek a zsákokba a gépek. A Törekvés Tsz-ben 150 hold átlagában 16 mázsával fizetett a búza, de az ötven holdon vetett olasz búzából 2.4 mázsát csépeltek holdanként A csépléssel egyidő- ben a letakarított vetésterület 63 százalékán végezték el a tarlóhántást, viszont a nyári mélyszántási tervet 400 holddal máris túlteljesítették a termelőszövetkezetek. Augusztus 19-én reggel a kecskeméti járás három gépállomása is jelentette a cséplés befejezését. A mérési eredményekből kitűnik, hogy a külföldi búzafajták a homokos járásban is igen szépnek mondható húsz mázsás átlaggal fizettek. Szeptember végére befejezik a. Bácsalmási Ruhaüzem építését A bácsalmásiak nagy figyelemmel kísérik a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóinak tevékenységét, akik a volt Marx Károly utcai iskola átépítésével, bővítésével alakítják ki a község legnagyobb üzemét, a Szegedi Ruhagyár helyi telepét Az építők eddigi munkájáról Szabó József művezető tájékoztat. Elmondja, hogy 1960. decemberében ütöttek tanyát, s az iskola udvarán hozzákezdtek a földmunkához. Azóta felépült a kazánház. az új ebédlő, hoz- zátoldtak a régi emeletes épülethez. Alkotmányunk ünnepére végeztek a padlók burkolásával is. Arra a kérdésre, mikor adják át az új létesítményt, a művezető így válaszol: szeptember 30-án, egy hónappal a határidő előtt. Három hét óta 64 építőmunkás fáradozik a felajánlás teljesítésén. Kiszámítottuk, hogy két és fél hónapi munkát kell másfél hónap alatt elvégezni, örömmel mondom, hogy jelenleg tartjuk az ütemet. Ebben nagy része van Süveges József 24 tagú brigádjának, amely rendszeresen túlteljesíti tervét. Kifelé jövet Szabó József egy pillanatra megáll, s így kezdi: — Szeretnék gondjainkról is szólni. A kazánházba szükséges Marabu kazánokat csak a jövő évre igazolták vissza. Beruházónk azt mondta: talán december végéig be tudják szerezni. Élüzemavató ünnepség a Kecskeméti Cipőgyárban Szombaton délután a Kecskeméti Cipőgyár kultúrotthonában élüzemavató ünnepségre gyűltek össze a gyár dolgozói. Az elnökségben helyet foglalt Szabó Jó- zsefné, a Könnyűipari Minisztérium Bőr- és Cipőipari Igazgatóságának osztályvezetője, Erdélyi Ignác, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője, Szabó Zsigmondné, a Bőripari Szakszervezet szervezési osztályának munkatársa. Az egybegyűlteket Sütő József, az üzemi bizottság titkára üdvözölte, majd Sersényi Sándor, a gyár igazgatója ismertette a szocialista munkaverseny első félévének eredményeit. Az üzemrészek versenyében a tűződe dolgozói kerültek az élre. Ezerkétszáz forint jutalmat kaptak. Ezután került sor a kitüntetések és jutalmak átadására. A Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést kapta Molnár Mihály- né és Hidi András. Kiváló dolgozó oklevéllel tüntették ki Nyári Ferencnét, Kocsis Jánosnét, Farkas Józsefet, Sütő Józsefet, Kátai Imrét és Hegedűs Józsefet. Végezetül Sersényi Sándor igazgató 7000 forint jutalmat osztott szét a legjobb munkát végzők között. Törökkori temető Baján Marsigli tábornok, aki évtizedeken keresztül Magyarországon teljesített katonai szolgálatot. az 1690-es években egy térképet szerkesztett, mely valóságos kincsesbányája a régészeknek. Sóik olyan helyiségét, római útat, várat, sáncot stb. ábrázol, mely azóta elpusztult. Ez a térkép Bajától északra S. Stephani ins. (Szent István szigete) néven tüntet fel egy földi-észt. Bodrog megye 1520-as dézs- majegyzékében pedig Szent István, Kakon, Csanád, lsér társaságában Ist- vánvölgye nevű helyiség is szerepel. A török defterek (adókönyvek) 1580- ban 48 házat, 1590- ben pedig 46 házat tartanak nyilván. Ez igen nagy szám. Ennél csak Szerem- le nagyobb. Környékbeli községeink átlagosan 10—30 házzal szerepelnek. Istvánvölgyét (néhol István megyének is írják) 1724- ben már pusztaként emlegetik. Az okmányokból, térképekből mégál- ■ lapítható, hogy ez a község Baja északi részén, a Határ utcától a Szt. György utcáig terjedt. A Határ utca eredetileg valóban határ volt s csak a későbbiek során épült teljesen össze a várossal Istvánvöl- gye falu. 1852-ben pedig hivatalosan is Bajához csatolták. Szerencsés véletlen folytán most e község törökkori temetőjét is sikerült megalálni. Dancsó Ervin (Dózsa Gy. u. 102) házában gödörásás közben csontvázakat talált. Jelentésére a bajai múzeum ásatást végzett ezen a helyen és további három sírt tárt fel. Megállapították, hogy a hosszan elnyúló dombháton soros temető húzódik. A sírokat a földmunkák (faültetés, gödörásás, szőlőaláfordítás) megbolygatták. Így is bizonyos azonban, hogy a kutatás további sírokat fog eredményezni. Kőhegyi Mihály Nagy István, a községi tanács elnöke mondja: Eddig a szükséges létszámnak kétszerese jelentkezett. A gyár „alapító tagjai” már ismerkednek a ruhagyártás folyamataival. A zökkenőmentes termelés érdekében üzemünk két műszaki vezetőjének megfelelő lakást biztosítottunk. Községünk eme impozáns új üzemében figyelembe véve a fokozatos foglalkoztatás lehetőségét, az elkövetkezendő években többszáz dolgozó jut munkához. y. k. V „Én, az egykori cseléd gyermeke Lovrity József, a kisszállásiak Józsi bácsija, tegnap ott állt két. Bács-Kiskun megyei társával, a halasi Csorba Ber- náttal és a Csátaljai Gépállomás traktorósával, Jankovics Andrással együtt az ország gépállomásainak legjobb dolgozói között a Földművelésügyi Minisztérium dísztermében, hogy átvegye kormánykitüntetését. Amikor szólították, meghatódva, kissé félszegen ment az emelvény elé és kimondhatatlan boldog érzés töltötte el, amint mellére tűzték a Munka Érdemérmet. Álmodni sem merte volna, hogy egyszer ilyen megtiszteltetés éri. Nézte, sokáig nézte a kitüntetést, és hirtelen felvillantak benne pályafutásának emlékei. Már nem hallotta az utolsó mondatokat; az elmúlt évtizedekre gondolt, amelyek vágtató felhőként szálltak el a feje fölött. Sok-sok küzdelmes nap jutott eszébe. Nagyon messziről jött. Édesapja cseléd volt, ő pedig már gyerekkorában napszámba járt. Aztán Baján kitanulta a rézműves szakmát, de nem sokra ment vele. Akkor még az 1920-as éveket írták. Visszakerült szülőfalujába és sokáig a kisszállási uradalom gépjavító műhelyében kereste meg kenyerét. A tizenhat esztendeje felszabadult dolgozó népünk útilaput kötött az ő földesurának talpa alá is, s Lovrity József új élétet kezdhetett. Dolgozott és tanult. A felszabadulást követő három év múltán már ügyeskezű traktorvezetőként emlegették új munkahelyén, a Kisszállási Gépállomáson. A vasparipa kormánykerekét esténként a könyvvel váltotta fel: odahaza példamutató szorgalommal sajátította el a gépek még jobb ismeretét. Tanulásához a gépállomás vezetői is megadtak minden támogatást, és egy évvel később már főgépésze lett a Szakmári Gépállomásnak. 1950-ben újra visszatért szülőfalujába, előző munkahelyére, ahol nagy elméleti és szakmai tudása elismeréseként kinevezték főmérnöknek. Nevét egyre gyakrabban emlegették a gépállomások megyei igazgatóságán: „Lovrity József becsületesen dolgozik. Kiváló szakember, Igazságos vezető. Beosztottjait állandóan tanítja. Igazi kommunista, példaként állhat a többiek előtt.” Tegnap ott állt a Földművelésügyi Minisztérium dísztermében, mellén a csillogó kitüntetéssel. A nemsokára nyugdíjba vonuló hatvanéves férfi keresetlen őszinteséggel ennyit mondott: — Köszönöm a bizalmat, a főmérnöki beosztást, a kitüntetést. Hogy mindezt elérhettem, rendszerünknek köszönhetem, én, az egykori cseléd gyermeke. Márkus János {rlGS’C'tohci't'O'CLtsíc S élete hűen példázza azit » harcot, amelyet az itteni parasztság is vívott saját magával önmaga erejéből, nemküAz irodai munka után Márta kerékpárra UI, s felkeresi övéit a földeken. (Márkus János felvétele.) sítő kimutatást készített a bores mustszerződésekről, miközben elmerülve a számok tengerében, kihalászta belőle: a bevétel ennyi százaléka lesz a közös gazdaságé, annyi meg a szövetkezeti gazdáké. Szép, sötétbarna hajú, nyílt tekintetű, erős kun leány. Tizenhatéves mindössze, augusztus 7-én lépett a tizenhetedik esztendejébe. Alig valamivel fiatalabb tehát dolgozó népünk hatalmánál, együtt nőtt és fejlődik vele, lönben a jövőbe tisztábban látók segítségével avégett, hogy végül a boldogulás felfelé ívelő útjára lépjen a szántóföldek minden dolgozója. Édesapjának 18 holdas — nagyrészt erdőből álló — birtoka, s ennek négy várományosa volt: Rozália, Károly, Gizella és Márta. A testvérek közt idővel négy felé ment volna a birtok, a következő generáció tagjai kezén pedig annyifelé, hogy egyre-egyre nem igen jutott volna több egy-két holdnál, Márta kisebbik nővére, Gizella próbált először menekülni ettől a jövőtől. Fodrásztamuló akart lenni, de nem lehetett. Fogta a magángazdálkodás törvénye: odahaza szükség volt a munkaerejére. ELTELT néhány év — és Márta elvégezte az általános iskola nyolcadik osztályát. Tizennégy éves fővel ő is látta, milyen sors vár rá, másrészt ösztökélte a tudásvágy, hogy tovább tanuljon —, de a család hallani sem akart róla. Iskoláztatásának Gizella volt a legnagyobb ellenzője: ha ő sem tanulhatott szakmát, Márta is maradjon a kapanyélnél. Kozla Lukács iskolaigazgató azonban addig érvelt, agitált Gyeneséknél, míg végül is megtört a jég, s a kislányt beíratták a Kecskeméti Kertészeti Technikumba. TAVALY decemberben aztán megtört a másik, a vastagabb jég is, — és a Gyenes család belépett az akikor alakult Zöld Mező Termelőszövetkezetbe. Így került a vakációzó másodikos technikumi diák a közös gazdaság irodájába. Ezt a nyarat, Márta tizenhatodik nyarát megelőzően azonban történt valami, ami szervesen hozzátartozik a kislány pályafutásának históriájához. Ösztöndíjat kért, és kapott is a szövetkezettől: tanulmányi ideje alatt havi 300 forintot adnak neki. De szerződést kötöttek vele, hogy érettségije után legalább három éven át 3 lesz a Zöld Mező kertésze: Azóta persze megnyugodott a nővére, s boldogok a szülei is; hogy legkisebb lányuk sorsát, meg az övékét illetően hall. gattak a jövőbe mutató szóra Márta pedig alig várja, hogy mint képzett kertész szintén gazdája lehessen a termelő- szövetkezetnek. A FÖLD, amelytől még két éve menekült, most húzza visz sza. köti magához. Tarján István i BALAZSPTJSZTÄN, a szabadszállási Zöld Mező Termelőszövetkezet irodájában találkoztunk Gyenes Mártával, össze
