Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-18 / 194. szám

I oldd MUL augusztus It, péntek . A lengyel városok gazdagok történelmi emlékekben, de ta­lán egyetlen olyan hatalmas méretű műemléki együttes nem található szerte az országban, mint Krakkóban. A Barbakán körbástyája, rajta tűhegyes apró tornyokkal a Mária temp­lom különböző magasságú ha­B ú e a ú Déltől S ahogy a készséges és nagyon művelt vezető magyarázza, ezek­ből a szőnyegekből egy négy­zetmétert egy évig szőttek * flamand szőnyegszövő művé­szek. A város méltóságteljes kül­seje hamisítatlanul idézi azt a kort. amikor a lengyel biro­dalom fővárosa volt Krakkó. A Jagelló Egyetem aulájában tartják még ma Is a végzett egyetemi hallgatók doktorrá avatását. A hatalmas középkori épü­let egyetlen gyönyörűen helyreállított műemlék. Reneszánsz ud- ,varán különös egységben van egymás mellett a gótika, s a re­neszánsz díszítőmű vészek rangtamyal, • Jagelló Egyetem csodálatos szépségű aulája, de­koratív udvara, a város fö pontjain emelkedő kaputor­nyok, bástyák, s mag a Wawel felejthetetlen élményeket nyújt A táj, amely a várost körül­veszd, a Kárpátok hegykoszo­rúja felé tekint körülötte gyá­rak, üzemóriások, a leghatal­masabbik, a lengyel nehézipar Mekkája: Nowa Huta, amely lassan teljesen összeépül Krak­kóval A modern nagyüzemek gyűrűje úgy veszd körül ezt a várost, mint a drágakövek a diadém legszebb gyémántját valamelyik lengyel királynő fej­ékén. melyet a Wawel kincses­kamráiban mutogatnak. A város keveset szenvedett a háborútól. Azt a néhány sebet Is régen begyógyították, ame­lyet német gránátok, nád bom­bák okoztak. Ez már valóban a Dél. A le­vegőben kevesebb a hűvös szel­lő, a színek még a napsütés ara­nya nélkül is világosabbak. Északon az erdők zöldjébe min­dig belekeveredik egy szürke tónus, amely vidám kékből ól­mos szürkére festi gykaran még a felhőtlen eget is. Itt több az okker, világos, aranyló sárga, a; vidám zöld, s a távolban, ahogy; Krakkót elhagyjuk, felködlenek; a Tátra meztelen, erdőktől el! nem takart, tiszta fényben úszó! bércei. | A Wawelben járva nem a! reneszánsz és gótikus pompa,! nem a különös hangulatú vár-! udvarok monumentális látványa' ragadja meg a nézőt, hanem az a világszerte egyedülálló gobe­lin-gyűjtemény, amely Krakkó legnagyobb értékű büszkesége. A felbecsülhetetlen kincsek a háború viharai alatt nyugatra kerülték. Lengyel hazafiak, tu­dósok, művészek detektívre- génybe illő kutatómunkájával fedezték fel őket a zsákmányra éhes nyugati műkereskedők karmaik között, s hozták vissza ide méltó helyükre. Sajnos, a mitológiai és történelmi emlé­keket megörökítő hatalmas mé­retű falikárpitok sora nem tel­jes. Sok hiányzik közülük. De még így is egyedülálló jelentő­ségű. hogy fennmaradtak. Az arannyal átszőtt „Arras”ok egyikének lerveit maga a fla- mand óriás. Rubens tervezte. Évszázadokon keresztül töltötte be ezt a tisztét A „Posztócsamokban". ame­lyet a posztós céh kereskedői hoztak létre, hangosan kínálták a jóféle krakkói posztót és vász­nat a segédek. Ma apró boltik légiója tölti be a boltíves, ha­talmas szellős csarnokot, s kí­vülről a tér felől egy modem nagy kávéház hívogatja a láto­gatókat A magyarokat kissé megmosolyogja a pincér, ami­kor feketét kérnék. Hozza is gyorsan a „duplát”. Mennyisége fcb. 2 deciliter, erősségére vonat­kozólag maga a kiszolgáló ad tájékoztatást: Ismerjük a ma­gyar igényt de mi úgy vagyunk véle, inkább nem tesszük tönk­re idő előtt a «fvönfceQ Hát ezzel tényleg nem lehet veszély­be sodorni a magyar szíveket, de az íze, ha megszokja valaki, nem rossz. Nem rossz, sőt finom a fagy­lalt is. amelyet keksszel díszít­ve bőségesen mérnek apró, vi­dám színekre festett kocsikban. Krakkó is, akárcsak Gdansk, megőrizte kereskedő hagyomá­nyait. Az üzletek talán itt a legfényűzőbbek. A népművé­szeti boltokban — fent a Wa­wel árkádjai alatt éppúgy, mint a piactér fényes üzleteiben — káprázatos választékot találhat bálki emléktárgyakban, ízléses és nem túlságosan drága nép­művészeti íaragványokban, tá­lakban, tálcákban. A különle­ges, fémbetétes intarziás tálak különösen kelendők. A legszeb­bekért szinte versengenek az egymást sűrűn váltó turistacso­portok, de a készlet kiapadha­tatlan. Hatalmas létszámú mű vészkollektivák tervezői ontják a fantáziadús és egyáltalán nem szériában gyártott tárgyakat, emlékeket. A déli lengyel határon, Za­kopane után a tátrai nemzeti park fenyőfából ácsolt diadal­ívén túl a szinte tapintható kö­zelségben fejünk fölé emelkedő csúcsok intenek búcsút De csak azért, hogy örökké változó, apró hófoltokkal, szürke bazalt hom­lokzatukkal tarkított másik ar­cukat is megmutassák a hatá­ron túl, a cseh Tátra üdülőhe lyed fölött. A határon hatal­mas a forgalom, a vámvizsgálat udvarias és gyors. Így az uta sokkal megrakott autócarok, a magánkocsik, sőt a nagy szám­mal érkező rövidrád rágós, nagy hátizsákos gyalogos turisták szinte csak perceket töltenek a vámnáL Viszontlátásra! — köszön mo­solyogva a vámtiszt, s még arra is van ideje a másik turistacso­port vizsgálata közben, hogy búcsút intsen nekünk. Az egész lengyel nép nevében, amely seznvedélyes lelkesedéssel épí­tette fel a romokból ezt a szen­vedéseiktől megszaggatott, nem rég még porig alázott országot. Vége. Cs&ky Lajos ATŐKlitztó 28. ... Elkészültek! öt héten át bukdácsoltak gyengén sikerült kísérletek között, amíg végre kikerültek a gépek alól a töké­letesnek számító próbanyoma­tok. Kruger megtapogatta a bankókat. Elővett két valódit — konkurrense az Angol Bank nyomatta őket — s mint a kár­tyás, aki egymásra tett lapjait csúsztatja lassan, hogy szemé­be tűnjék értékük, vonalról vo­nalra, karcról karcra hasonlí­totta a bankókat. Wegner árgus szemmel fi­gyelte a mozdulatokat, de biz­tos volt dolgában: — Nos, főnök? — Első látásra megfelelnek. — Ezeket nyugodtan mikrosz­kóp alá tehetik. Amennyire örült a százados a sikernek, annyira bosszantot­ta helyettesének túlzott maga- biztossága, s a szerény szavak mögül kibuggyanó öndicsérete. Wegner félreértette Kruger hal- gatását. ismét rákezdte. — Az eredmény nem lehet kétséges. A szervezettséget si­ker koronázza. Megjegyezném, hogy időben sem csúsztunk el. — Azért lassan a testtel. Még egyszer nem akarom meg­ütni a bokámat. Emlékezzen csak az első kliséügyre. A pró­ba most következik. A tábor irodába. Az őrségen kívül min­denki a táborirodába és vezes­sék oda azt a két lengyelt is. A Fayermann testvérek, mi­után kikerültek a 19-es barakk­ból, újra egyszerű táborlakók­ká váltak. Szerencsének, a sors különös kegyének tartották, hogy könnyebb munkahelyre küldték őket, s valahogy az üt­legeléseket is elkerülték. Nem tudták, hogy „őrangyaluk’’ kü­lönös feladatra tartogatja őket. Az újabb hívás — hetek múl­tán — megzavarta mindkettőt, de már indulniuk is kellett. A kísérők még a két fivér össze­szokott suttogását is letorkol­ták. Az a százados, akivel egyszer már találkoztak, beszélt hozzá­juk a táborirodán: — A varsói bankban dolgoz­tak? — Igen. A... a devizaforga­lomnál. — Akkor adok egy feladatot — a százados íróasztala fiókjá­ba nyúlt és egy bankjegy-köte- get vett elő. A testvérek úgy néztek rá, mintha csodát láttat­tak volna velük. Készülnek az új tanévre A Kecskeméti Felsőfokú Óvó­nőképző Intézetben — akárcsak a megye többi közép- és általá­nos iskolájában — nagy gond­dal készülnek a tanévnyitásra. Kobold Ferenctől, az óvónőkép­ző Intézet gazdasági igazgató­jától érdeklődtünk, milyen mun­kálatok folynak és fejeződnek be a „nyitány” előtt A tanári kar — tudtuk meg — továbbképzéseken vesz részt hogy az új feladatoknak és kö­vetelményeknek megfelelően végezze az oktatást A népmű­velési oktatók részére a Nép­művelési Intézet szakmai to­vábbképzést rendezett Sopron­ban, ahová a szaktanárok már elutaztak. A marxizmus és a matematika tanárai augusztus 28—29-én Szarvason szakmai konferencián beszélik majd meg az új oktatási év feladatait. Jú­lius végén Retkes Anna torna tanárnő részt vett Egerben egy népi tánctanfolyamon. Ez bizo­nyára elősegíti majd azt, hogy a növendékek népi tánccsoport­ja az új iskolai évben új tánc­számokat tanulhasson be. Augusztus 29-én az utolsó elő­készületeket tárgyalják meg a szeptember 6-i tanévnyitóval kapcsolatban. Arról is tudomást szereztünk!, hogy 175 jelentke­ző közül az új tanévben 95 hallgató sajátítja el az óvónők­nek szükséges ismereteket Az új növendékek, három kivéte­lévé! a kollégiumban nyernek elhelyezést Néhány gazdasági Jellegű kérdésre 1» választ kaptunk. Az óvónőképző intézet belső helyiségeit a nyáron kitataroz* ták, kifestették és új berende­zési tárgyakat is vásároltak. A tatarozásra és a bútorvásárlás­ra közel 230 ezer forintot köl­töttek. Oj mceóda is épül aa óvónőképző Intézetben, amely­nek átadására szeptember vé­gén kerül sor. A mosodában korszerű gépeket állítottak be. Az építkezés költsége megköze­líti a 600 ezer forintot G. G. Vicág- Udpett Tudósai as «suber-vOi^nak Meg tudnátok-e nekem mondani, Vagy a rejtély*, mely körülvess miniket volna-e erőt» megfejteni? Egy gyönge assrony elment közülünk. Aki egy életen át dolgozott. Kevés örömnél, sok bánkódásnál Egyéb értéket nemigen hozott. Ml volt kát benne, amit szerettem? Karja vagy szíve? Itt van a titok: Mi volt az, amit már hetek óta HuHó könnyeimmel megslratok?.. t öreg «rémemet rágja a sír ás. Nincs irgalom, gyötör a fájdalom; Azért keserves, gyászos-fekete Szívemből felszakadt minden dalom. Drága emléked kihűlt oltárán Omló könnyeket áldozok Neked, Hiszen tudod; nagyon szegény vagyok, Enm kincseket hálássá veszed. Hunyjatok szemet, ha stml Mttok, Megvallom nektek győngeségemet: Ha én feküdnék helyette holtan — O még jobban siratna engemet. 'hajnal józsee Szalkszentmártoni úttörők sikere a jubileumi kiállításon Ä 15 éves magyar gyermek- mozgalom nagy seregszemléjé­nek képei még elevenen élnek a pajtsok emlékezetében. Las­san elülnek a siker adta örö­mök utolsó hullmai is, s a paj­tások dolgos, munkás élete to­vább folyik. A Szalkszentmár­toni Úttörőotthonban nagy rit­kán hoz levelet a posta, de az utóbbi napokban örömhír érke­zett az Országos Úttörő Elnök- ségtöL Közölték, hogy a Szalk- szentmártónd 3143-as számú Pe­tőfi Sándor Úttörőcsapat* ezer­mestereinek-« elektromos mun­kái első helyezést értek el a jubileumi kiállításán. Ugyan­akkor a mechanikai munkáik­kal az előkelő harmadik helyen végeztek. A levélben az is ben­ne foglaltatott, hogy a Pajtás újság szerkesztőségének tiszte­letdiját — egy saerszámfcésole- tét — s az OTP ajándékát, — egy futballlabdát a tanév meg­nyitásakor vehetik át a boldog győztesek. Kovács Sándor Művelődési otthon! avatnak Tázláron _ Tázlár község lakosságának önzetlen támogatásával, vala­mint a különböző társadalmi és politikai szervek segítségével e héten befejezték a községi mű­velődési otthon felépítését. Az ünnepélyes átadásra augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén kerül sor. Vasárnap délelőtt 10 órakor ünnepi tanácsülés kere­tén belül adjak át rendeltetésé­nek a községi művelődési házat. Czlnogc Mihály — Ismerős pénzek — bizal­maskodott vigyorogva a száza­dos, aki természetesen nem volt más, mint Bernhard Kru­ger — angol fontok. Vannak közöttük valódiak és hamisak. Osztályozzák. Adok rá két órát, válasszák ki a valódiakat és a hamisakat. Mint a Hamupipő­ke. Ismerik a Hamupipőke me­séjét? — kérdezte katonásan Kruger. A két fivér vigyázzba vágta magát, úgy dadogta egyszerre: — Igenis, ismerjük a Hamu­pipőkét. — Ide a tiszta szemet, oda a többit. Ide a szemet, oda a töb­bit, értették?! Valódit, hamisat, valódit hamisat. De figyelmez­tetem magukat — a Fayermann testvérek észre sem vették a nagy izgalomban, hogy a tege- zés helyett magázzák őket — ha hibát vétenek, súlyos bün­tetésben részesülnek. Áhány ha­misat találnak, annyi cigarettát kapnak. De ha valódit monda­nak hamisnak, akkor korbács lesz a szívnivaló ... Két óra múlva, a nyárfatevéi­ként reszkető fivérek, hét bank­jegyet tettek le Kruger elé és körülményesen magyarázták, miért éppen azok nem való­diak. A százados biccentett Wegnemek. Az egész köteg a 19-es barakkban készült. — Milyen cigarettát óhajta­nak? Erőset, gyengét? — nyi­totta ki hosszúkás aranytárcá­ját Kruger és odatolta a fog­lyok elé. Egyik sem mert elő­ször venni, nyeltek egy nagyot. Csak szemükben izzott a szen­vedélyes dohányosok nikotin- éhsége, melyet feltüzelt a köze­li beteljesülés. Kruger tárcát tartó keze egy darabig még előttük táncolt, azután mintha félt volna a tisztátalan ujjak érintésétől, leszámolt hét dara­bot és kitette a fehér rudacs­kákat az asztal szélére. Odalö­kött egy doboz gyufát is. Bol­dogan kapták fel a kincseket és Kruger intésére az ajtó felé hátráltak. — Mi legyen velük? — kér­dezte Wegner, amikor már el­hagyták a szobát. — Likvidálni. — Likvidáljuk őket? *=• cso­dálkozott Wegner. Ügy látszik még keveset látott, hiszen né­hány hete foglalta el csak be­osztását. — A mór megtette köteles­ségét. A feladatot elvégezték; tanúkra nincs szükségünk — mondotta szárazon Kruger. — Ezek a hasonlatok mindig olyan találóak — tette hozzá kényszeredetten Wegner, mert nagyravágyó felesége minden nap fejmosásban részesítette. Tegnap is a lelkére kötötte, sza­vát vette, hogy udvarias lesz főnökeihez. Kruger tudta, hogy helyettese hízeleg, de most jól esett: — Az ember legyen olva­sott .., (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom