Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-02 / 180. szám

I. oldal Esztóniában (7.) Utunk egyik legszebb él­ménye volt a Baltikumban el­töltött néhány nap. Az Észt Szocialista Köztársaság a kiseb­bek közé tartozik, hiszen lakos­sága alig több egy milliónál, de szövetségben a Szovjetunió töb­bi köztársaságával az észt nép is két évtized óta a nagy népek közé számit. A második világ­háború óta hatalmasat fejlődött: kilábalt a háború szörnyű pusz­tításaiból, iparosodott, kulturá­lódott és sokat szépült Bizony nagyon kulturálódott mert — ke­vesen tudják — a középiskolai tanulók és az egyetemi hallga­tók arányszáma itt a legmaga­sabb a világon. Annak előtte a nyugati tőkések korlátlan va­dászterülete volt Észtország, Lit­vániával és Lettországgal együtt, de 1940 óta ipara tizen­kétszeresére növekedett A há­borúban tizenhat milliárd rube­les pusztulást voltak kénytele­nek „leszámítolni", amelynek nagysága akkor érzékelhető iga­zán, ha összevetjük a köztársa­ság egész évi egymilliárd rube­les költségvetésével. Az észt nép kedvessége határ­talan. Nagyon sokszor emleget­ték a magyar és az észt rokon­ságot hiszen az ő nyelvük is a finnugor nyelvcsaládból hajtott És tényleg van valami ebben a rokonságban, mert több szónak megtaláltuk az azonos jelenté­sét különbség legfeljebb csak a kiejtés módjában volt A szépséges Pemu Észtországi élményeinkből a legmaradandóbb emlék a Per­mi ban eltöltött nap volt A ten­ger különös vonzó hatással van az emberre és nem tagadom, hogy rám is. Igaz, láttam már tengert, utaztam is haragos hul­lámain, de a tengerek között mindig van valami különbség, amiért az ember nyugodtan mondhatja: hogy ez más. A tenger már messziről, az odaér­kező felé kitárulkozó, végelát­hatatlan kéksége lenyűgöző. Ezt akartam újra érezni és ezért csábított úgy a pernui tenger­part. Ez a modemül kiépített ten­gerparti város, amely még a legkisebb formátumú Európa- térképeken is megtalálható, a köztársaság fővárosától, Tallinn- tól 140 kilométerre délnyugatra fekszik a rigai öböl vizet szelí­dítő félkanyarában. Az odaveze­tő út nemrég készült el. Kiváló aszfaltját ugyancsak dicsérték a gépkocsivezetők. Az utat min­denütt, szinte kerítésként ha­talmas erdők szegélyezik. Csak imitt-amott bukkant elő művelt terület, egyébként mindenütt az erdők bársonya, a fenyvesek át­ható, csodálatos illata. Csupán néhány község szakítja meg az utat Jellegzetes, de nagyon csi­nos faházaikkal elgyönyörköd­tetik az embert. Pemu csupa park, zöld nö­vény, hatalmas lombú fák, a szanatóriumok és üdülők szép­séges kis városa. A tűző nap­sütésben és a part csábító ho­mokfövényén hirtelen nem is gondolhattunk másra, mint ar­ra, hogy lubickolunk egyet A tengerparton rengeteg ember „tűrte” a nap barnító sugarait a gyerekek labdáztak és a ho­mokból várakat építettek. Ezré­vel fürdőztek itt nemcsak az észtek, hanem a Szovjetunió minden részéből. A tenger vize tiszta, bársonyosan puha és üdítően langyos volt Messze bemerészkedtünk, mert a Bala­tonhoz hasonlóan csak fokoza­tosan mélyül. Akkor még nem tudtuk, hogy ezeknek a lágyan ringó haboknak a hátán még ugyanaznap délután kirándu­lunk egy hajóval, persze sokkal messzebb a tenger mélységei fölött Kilencvenhét halász Meghívásra ellátogattunk a a Jahta halászati szövetkezetbe. Antsu elvtárs, a szövetkezet el­nöke — egy 32 éves fiatalem­ber — lelkesen számolt be szö­vetkezete Jó működéséről és eredményeiről. Elmondotta, hogy a halászok, akik eddig nehéz és küzdelmes életet éltek, 1949. áprilisában határozták el, hogy szövetkezetét alapítanak. „Nem bántuk meg — mondja — mert minden évben többre vittük és szinte állandóan emelkedő, na­gyobb jövedelemre tettünk szert" Most 97 halász veti ki hálóját naponta a pemui ten­gerrész negyven kilométeres körzetében és 97 motoros csó­nakon hordják össze a sok ap­rótestű szalákát és az angolnát. Mert erre a két halféleségre kapnak tervet Szalákából 15 ezer mázsát és angolnából 25 mázsát kell egész éven át tel­jesíteniük. De ez a 97 halász, úgy látszik, ennél sokkal többre képes, mert, ahogy az oklevelek­ből láttuk, még minden évben messze túlteljesítették a tervet. Ez évben május 25-én az elnök a közgyűlésen már bejelentette, hogy az éves tervnek eleget tettek, ami értékben 3 és félmil­lió rubelt jelent. Biztosra vesz- szük, hor*' a tervet ismét két- háromszorosára fogják teljesíte­ni. Ez az oka aztán annak, hogy eddig három esetben kapták meg az Élelmezésügyi Minisz­térium zászlaját. Érdeklődve a jövedelemelosz­tás és a kereset nag sága felől, Antsu elvtárs elmondotta, hogy évente egy halászra 24 ezer (régivel számolva) rubel jöve­delem esik. A legjobb halász az elmúlt évben 61 ezer rubelt ka­pott. Amióta motoros csónakkal dolgoznak, a jövedelmük roha­mosan emelkedett. A szöveti > zetnek most tízmilliós vagyo­na van, ami annyit jelent, hogy egy tagra átlagosan 10—12 ezer rubel szövetkezeti vagyon jut. Adósságuk egyáltalán nincs, bár ebben az évben is vettek hat darab motorcsónakot. Azt a 180 ezer rubeles kölcsönt, amelyet az állam a megalakulásuk után juttatott a számukra, már réges- régen kifizették, sőt legutóbb a helyi iskola építésére a szövet­kezet 100 ezer rubelt szavaz.otí meg. Borsos halleves Miután részletesen informá­lódtunk a szövetkezet helyzeté­ről, a vezetőség meghívott ben­nünket tengeri kirándulásra egy halászhajóval. Örömmel fogad­tuk az invitálást, hiszen ilyes­miben ritkán lehet részünk, ha­csak nem hajózunk a magunk homoktengerén. A kis hajó — zölddel körültűzdelve, hogy óv­janak a nap erős sugaraitól — fürgén hagyta el a kikötőt és mi ámulva figyeltük az elénk táruló fenséges panorámát, a tenger végtelenjét, a messze el­húzó füstölgő gőzhajókat, a kö­zelünkbe merészkedett és eve­zőiket gyorsan merítő kajakoso­kat, a halak csobban ását és az egyre távolodó part zöld pano­rámáját. S míg így beletemet­keztünk a környék szemlélésé­be, vendéglátóink egyike koc­cintásra hívta fel a figyelmün­ket. S akkor látjuk, hogy a ha­jó gyomrában egyszerűen, de gazdagon megterítettek. Miután bevezetőül elfogyasztottunk „szto gram” vodkát, Antsu elv­társ jó házigazda módjára ki­adagolta a hallevest és hozzá a különlegesen jóízű halat is. Nem mondom, a vodka jó ágyat csinált a halnak, és ha vendég­látóink azzal a céllal kínálgat- tak — már pedig így volt —, hogy bőségesen fogyasszunk, ak­kor semmiféle csalódást nem okoztunk. Annak ellenére sokat ettünk, hogy ez a halleves szem­re és ízre egyaránt egészen más, mint a mi hallevesünk, vagy halászlevünk. Paprikát egyálta­lán nem használnak hozzá, csu­pán hagymát, sok borsot, sót, amihez a tengeri hal a maga zamatával nagyszerű ízeket biz­tosít Különösen ízlett a sügér és az angolna, amiből még itt, a tengerből is nagyon keveset halásznak. Akinek nem ízlett volna a hal, annak került más is ezen a ládákból, deszkákból ideiglenesen összehozott terülj- asztalkámon. Finom kolbászok, szardíniák, sajtok biztosították a további alapot ahhoz, hogy el­fogyjon az előre behűtött láda sör és ki ti Jná most már meg­mondani, hány palack legfino­mabb grúz konyak. Tehát érzé­kelhetően szíves vendéglátásban volt részünk. Azonos érzések... A nap már éppen a vízbe hullás előtt állt az ég alján, amikor többórás hajókázás után kikötöttünk. Bár tolmáccsal vol­tunk. hiszen kétszeresen kellett áttételezni, hogy szó szerint megértsük egymást — észtből oroszra, oroszról magyarra —, de nélküle is jól e' tudtunk be­szélgetni. Nem is annyira a nyelv segítségével, hanem azo­nos érzéseink és gondolataink közvetítésével. És amikor bú­csúzásra került a sor és hossza­san szorítottuk egymás kezét, mindenki a maga nyelvén mondva a jókívánásgokat. Szin­te éreztem, hogy egyazon célok nagy kohójában miként ková- csolódnak testvérré a népek. (Folytatjuk.) Weither Dániel ran. Mguntae t, »erd» Lányok a paradicsomkerihen Filmünk szó szerint igéét. ^ Arról van tzó ugyanis, hogy Bács-Kiskvn megyéből já- lius 31-én, hétfőn 171 leány ér­kezett Nagykőrösre, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség orszá­got táborába — paradicsomot szüretelni. Hogyan tett só mm etsó nap? A válasz egybehangzó: Reme­kitti KitűnőenI Alig győzzük figyelemmel Jfcf- sónU az élmények felsorolását „Először aludtam sátorban. Na­gyon jó levegő van itt a sza­badban. A paradicsom befogta a kezünket, de majd lekopik. Délben almaleves és sertéssült volt rizzseV — mondták egy­más szavába vágva. Mit csinálnak délután?.^. A Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium tanulót; ökrös Ilona, Hajnal Erzsébet és mások röp- labdázm készülnek. f A Bajai Türr István Közgaz­dasági Technikum növendékei tizágyag sátrukban tanyáznak. Hat óra alatt 145 ládát töltöttek meg étkezési paradicsommal. Ezeket —- « többivel együtt — • gazdaság nyomban útnak in­dította Svájcba. Beszélgetésük egyik témája m kulturális élet megszervezése- A tábor vezetősége igen gaz­dag, változatos programot állí­tott össze. Augusztus elsején tábortűz mellett szórakoztak, másodikén filmvetítést néznek meg, máskor strandolnak, röp- labdáznak, szellemi öttusán, szavalóversenyen és más önte­vékeny rendezvényen mutathat­ják be képességeiket a sátor­tábor boldog lakót Valamennyiüknek jó munkát és jó szórakozást kívánunk.' (~r -o Cirkuszművészek Kína! film Ez a szórakoztató, vidám tűim a világhírű kínai cirkusz- együttes változatos és gazdag műsorát mutatja be. A produkciók az ősi kínai és a klasszikus európai clrkuszmüvészetból egyaránt ízelítőt adnak. A rendkívül tehetséges művészek páratlan köny- pyedsóggel végzik lélegzetelállító mutatványaikat. A számok merészek és nehezék, de derűvel, humorral, higgadtsággal telítik és megteremtik a mozgás, az erő és a színek harmóniáját. Játék, akrobatika, zsonglőrtudomány: mindez együtt van ebben a varázslatos rírkusz/ilmben. AKIKET A FILMMEL IS NEVELNEK A Kiskunféíegyházi Móra Fe­renc Művelődési Ház fotoszak- köre a megyei tanács végre­hajtó bizottságától kapott egy keskeny film-fed vevőgépet. mely- lei havonta híradót készítenek a város üzemeinek, közős gaz­daságainak, oktatási és kultu­rális intézményeinek életéről. E kezdeményezésnek célkitűzé­se, hogy az egyes termelőszö­vetkezetekben bevált újításokat, jó munkamódszereket megis­mertessék a többiekkel. Prog­ramjuk szerint ősszel — az új ■népművelési idény beköszön­tésével — a közős gazdaságok­ban hetente háromszor tartanak ismeretterjesztő előadást és eb­ből az alkalomból vetítik a hír­adó filmet. A művelődési ház amatőr fil­mesei eddig künnjártak a fél­egyházi Petőfi termelőszövetke­zetben, ahol filmet készítettek a kombájnnal történő aratásról, valamint az állattenyésztésben elért eredményekről. A tangazdaságban megöröki- j tették a gyakorlati foglalkozá­sokat vezető pedagógusok két­hetes tanfolyamának jelentő­sebb mozzanatait. Majd ezt kö­vetően a tangazdaság országos­hírű tehenészetéről készítettek anyagot. A lelkes amatőr filmesek leg­közelebbi útja a Vörös Csillag Termelőszövetkezetbe vezet, ahol az újfajta, hatvan holdas öntözéses kertészet munkájáról adnak ízelítőt a nézőknek. Csak az elismerés hangján szólhatunk a HókunfOegyhAA művelődési ház kezdeményező- sóról és sok sikert kívánunk to­vábbi munkájukhoz. Búcsú* Van ennek a FUMnek Sok asszonya, lánya. Nyíl« rózsabimbé fid es valahány a. M! hát az a (ttok Hogy egyet szeretünk?— Millió közül la Csak egyet keresünk? az egy nőben Testesül a csodát Általa miénk a Föld minden asszonya. Mert ki csíny az ember, S bárhogyan akarja. Szivére ölelni Egyet bír a karja. Aktkért éa éltem. Szenvedésben hagyott; Búcsú mosolygása ' Az ajkára fagyott. Nekem nem len többé Se nyaram, se telem ... Elszállt a földről egy Emberi értelem. Az élettől eztán Már semmit se nyerek. Rajta kapom magam* Sir az öreg gyerek... Nagy fájdalmam van, mark Keresztre verettem: — * Elvesztettem, akit örökre szerettem. Hajnal József • Hajnal József, a kecskeméti munkásmozgalom veteránja fele­ségét a napokban helyezték őrök nyugalomba. A költő versében búcsúzik hitvesétől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom