Petőfi Népe, 1961. augusztus (16. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-01 / 179. szám
f A Szovjetunió Kommunista Pártjának programtervezete t. oldal '1961. augusztus 1, le edd (Folytatás az 1. oldalról.) A nemzeti felszabadító forradalom a politikai függetlenség kivívásával nem ér véget. Ez a függetlenség ingatag lesz és fikcióvá válik, ha a forradalom a társadalmi és a gazdasági életben nem vezet mélyreható változásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjászületés életbevágóan fontos feladatait. A nemzeti felszabadító mozgalmakkal foglalkozó rész kimondja: • Az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati és félgyarmati igától megszabadult népekkel való testvéri szövetséget. A tervezet a továbbiakban a két ideológia— a kommunista- és a burzsoáideológia — közötti harccal foglalkozik. Az imperializmus fő eszmei- politikai fegyvere az antikom- munizmus, amelynek lényege a szocialista rendszer rágalmazása, a kommunista pártok politikájának és céljainak, a marxiz- mus-leninizmus tanításának meghamisítása. A programtervezet mélyrehatóan, érvekkel alátámasztva bírálja mindazon „elméleteket” amelyek a burzsoárendszer kizsákmányoló természetét álcázzák, a kapiti zmust kendőzik, majd első részének zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békért vívott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, hogy *z SZKP külpolitikai tevékenységében fő A tervezet második része, mintán leszögezi, bogy a kommunista társadalom felépítése a szovjet nép közvetlen gyakorlati feladatává vált, röviden összefoglalja a kommunista társadalmi rendszer lényegét A kommunizmusban teljesen megszűnnek az osztályok, a város és a fain közti társadalmi, gazdasági és kulturális-életmódbeli különbségek. Az emberek termelő tevékenységében a szellemi és a fizikai munka szervesen összefonódik. A kitűnően szervezett termelésen és a fejlett technikán alapuló kommunista társadalom megváltoztatja a munka jellegét, de nem mentesíti a társadalom tagjait a munkától. Egyáltalán nem lesz az anarchia, a tétlenség és a henyélés társadalma. A társadalmi munkában mindenki részt vesz, s biztosítja a társadalom anyagi és sze- lemi javainak szakadatlan növelését. A munka és a fegyelem nem lesz teher az ember számára: a munkatevékenység nem lesz többé az élet eszköze csupán, s igazi alkotássá, öröm forrásává válik. A kommunizmus a társadalmi élet szervezetének legmagasabb formája. Minden termelési sejt, minden önkormányzatú társulás harmonikusan kapcsolódik egymáshoz a tervszerűen megszervezett közös gazdaságban, a társadalmi munka egységes ritmusában. A kommunizmusban végbemegy a nemzeteknek mind nagyobb arányú, minden oldalú közeledése, a gazdasági, politikai és szellemi érdekek teljes közössége, a testvéri barátság és együttműködés alapján. Az SZKP programtervezete a továbbiakban a kommunista építés gyakorlati feladataival foglalkozik. Az 1961—1970-es legközelebbi évtizedben a Szovjetunió a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtésével az egy főre jutó termékek termelése tekintetében túlszárnyalja a leghatalmasabb és leggazdagabb kapitalista országot, az Egyesült Államokat; jelentősen emeli céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szovjetunióban a kommunista társadalom felépítéséhez és a szocialista világrendszer fejlődéséhez, valamint hogy az összes béke- szerető népekkel együtt megszabadítsa az emberiséget a világméretű pusztító háborúktól. Az SZKP abból indul ki, hogy a világon kialakultak és fejlődnek az egyetemes béke megőrzésére és megszilárdítására alkalmas erők. létrejönnek a feltételek az elvileg új államközi viszonyok megszilárdulásához. A programtervezet szembeállítja az államok közötti kapcsolatuk, alá- és fölérendeltségen alapuló régi imperialista módszerét, a nemzetközi kapcsolatok új szocialista típusával. Ezután megállapítja: A szocialista államok külpolitikája, amely a békének, »népek egyenjogúságának, önrendelkezésének valamennyi ország függetlensége és szuverenitása tiszteletbentartásának elvein, valamint a szocialista diplomácia becsületes, emberséges módszerein nyugszik, egyre növekvő befolyást gyakorol a világhelyzetre. Korunk alapvető kérdése: a háború és béke kérdése. A háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az imperialista tábor a legször- nyflbb bűncselekményre készülődik az emberiség ellen: termonukleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztítást okozhat egész országoknak. a dolgozók anyagi jólétét és kulturális, technikai színvonalát, mindenki számára biztosítja az anyagi bőséget, minden kolhoz és szóvhoz magas termelékenységű és nagyjövedelmű gazdasággá válik; lényegében kiél ógülnek a szovjet emberek szükségletei a minden kényelemmel ellátott lakások tekintetében; megszűnik a nehéz fizikai munka, a Szovjetunió lesz az az ország, amelyben legrövidebb a munkanapi. Az 1971—1980-as második évtizedben megteremtjük a kommunizmus anyagi-technikai bázisát, s az egész lakosság számára biztosítjuk az anyagi és a művelődési javak bőségét; a szovjet társadalom szorosan megközelíti a szükségleteik szerinti elosztás elvének megvalósítását, s megtörténik az egységes köztulajdonra való fokozatos átmenet A Szovjetunióban tehát lényegében felépül a kommunista társadalom. A kommunista társadalom teljes felépítése az ezután következő időszakban fejeződik be. Az SZKP célul tűzi ki az ipari termelés egész mennyiségének növelését úgy, hogy ez a legközelebbi tíz esztendő folyamán körülbelül két és félszeres lesz, s túlszárnyalja az Egyesült Államok mai ipari termelési színvonalát; 20 esztendő alatt legalább hatszorosra növekszik, s ezzel messze maga mögött hagyja az Egyesült Államok jelenlegi egész ipari termelését. Ehhez tíz év alatt több mint kétszeresen, húsz év alatt pedig négy-négy és félszeresen növelni kell a munka termelékenységét az iparban. Húsz év múlva a munka termelékenysége a szovjet iparban kétszeresen túlszárnyalja majd az Egyesült Államok mai termelékenységi színvonalát, az egy órára jutó termelékenység tekintetében pedig — minthogy a Szovjetunióban megrövidül a munkanap — ez a fölény sokkal nagyobb arányú lesz. A második évtizedben lényegében befejeződik az egész ország villamosítása. Az évenkénti vUlamosenergia-tenneléss égési népeket Irthatnak ki. A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nem szocialista államok, a nemzetközi munkás- osztály és a békéért síkraszálló valamennyi erő összefogásával a világháború megakadályozható. A szocializmus világméretű győzelme végérvényesen kiküszöböli bármilyen háború keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi küldetése. A tartós béke biztosításának radikális útja a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelés. Az emberiségnek a szocializmus javasolta azt az egyedüli ésszerű elvet, amelyre a világ két rendszerre való különválásának körülményei közepette az államközi viszonyok felépíthetők: a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének Lenin által javasolt elvét. A szocialista és a kapitalista államok békés egymás mellett élése az emberi társadalom fejlődésének objektív szükségszerűsége. A háború nem lehet a nemzetközi viták megoldásának eszköze, s nem szabad, hogy azzá váljék. A Szovjetunió következetesen síkra szállt és síkra száll a jövőben is a különböző társadalmi rendszerű államok békés eevmás mellett élésének politikájáért. nek az évtized végére 900—1000 milliárd, a második évtized végére pedig 2700—3000 milliárd kilowatt-érára kell növekednie Húsz esztendő alatt a vaskohászat eléri azt a színvonalat, amely lehetővé teszi, hogy évente mintegy 250 millió tonna acélt öntsünk. A gépgyártás fejlesztése alapján az első évtizedben megvalósul az iparban, a mezőgazdaságban, az építkezésben, a közlekedésben, a rakodómunkálatot ban, a kommunális gazdaságban a komplex gépesítés. Húsz év alatt tömeges mértékben valóraválik a termelés komplex automatizálása, s ezzel egyidejűleg mind általánosabb lesz az automata üzemekre és vállalatokra való áttérés. További gyors fejlődést ér el a legújabb reaktív technika, legelsősorban a légi közlekedés területén, valamint a világűr meghódítása céljából is. Az SZKP minden erőfeszítést megtesz, hogy biztosítsa a köz- fogyasztási cikkek termelésének gyors növelését. A kommunizmus általánosan kibontakozó építése az ipar mind ésszerűbb telepítését követeli meg, amely biztosítja a társadalmi munka gazdaságos kihasználását, a körzetek komplex fejlődését és gazdaságuk szakosítását, megszünteti a lakosságnak a nagyvárosokban való mértéktelen összezsúfolő- dását. A párt megszervezi a mező- gazdaság termelő erőinek hatalmas fellendítését, amely lehetővé teszi két, egymáshoz szorosan kapcsolódó feladat megvalósítását: a) nagyértékű tápanyagok bőségének megteremtését a lakosság, s a nyersanyagok bőségének megteremtését az ipar számára; b) biztosítja a szovjet falunak a kommunista társadalmi kapcsolatokra való fokozatos áttérését. A mezőgazdaság a műszaki felszerelés és a termelés szervezettsége tekintetében megközelíti az ipar színvonalát; a mezőgazdasági munka az ipari I munka válfajává lesz; a mező- gazdaságnak a természeti erőktől való függősége Jelentősi» csökken, majd egészen minimálissá válik. A kolhozrendszer gazdasági felvirágzása megteremti a feltételeit annak, hogy a kolhoztulajdon közeledjék az egységes köztulajdonhoz, távlatilag pedig össze is olvadjon vele egységes kommunista tulajdonná. Az egész lakosság és a népgazdaság mezőgazdasági termékek iránti igényeinek teljes kielégítése céljából a mezőgazda- sági termelés egész hozamát tíz év alatt mintegy két és félszeresére kell emelni, húsz esztendő alatt pedig három és félszeresére. A mezőgazdasági termelés növekedésének felül kell múlnia a mezőgazdasági termékek iránti növekvő keresletet A Szovjetunió az első tíz esztendőben túl fogja szárnyalni az Amerikai Egyesült Államokat az alapvető mezőgazdasági termékek egy főre jutó mennyiségének termelésében. A mezőgazdaságban a munka termelékenysége tíz év alatt legalább két és félszeresére, húsz év alatt pedig öt, hatszorosára emelkedik. A tervezet nagy figyelmet szentel a gazdasági vezetés és tervezés tökéletesítésének. A kommunista építés feltételezi az irányítás demokratikus alapjainak általános fejlesztését, a népgazdaság központosított állami irányításának megerősítésével és tökéletesítésével! egyidejűleg. Az egységes népgazdasági terv keretein belül tovább bővül a helyi szervek és vállalatok gazdasági önállósága és jogköre: a tervezésben mind nagyobb szerepet kell játszaniok az alulról — a vállalatoktól — kiinduló terveknek és javaslatoknak. A kommunista építésben — hangzik a továbbiakban a tervezet — maradéktalanul fel kell használni az áru—pénz összefüggéseket, annak az új tartalomnak megfelelően, amelyet ezek az összefüggések a szocializmus időszakában nyernek. Ebben nagy szerepet játszik a gazda ság fejlesztése, olyan eszközeinek alkalmazása, mint a jövedelmezőség, pénz, ár, önköltség, haszon, kereskedelem, hitel, pénzgazdálkodás. A tulajdon egységes kommunista formájának kialakulásával és az elosztás kommunista rendszerevére való áttéréssel az áru—pénz összefüggések gazdaságilag elavultakká válnak és elhalnak. A nép anyagi jólétének emelését illetően az SZKP azt a világtörténelmi jelentőségű feladatot tűzd ki hogy a Szovjetunióban —i bármely tőkés «országhoz hasonlítva — el kell érni a legmagasabb életszínvonalat. A párt abból a lenini tételből indul ki, hogy a kommunizmus építésében az anyagi érdekeltség elvére kell támaszkodni. A munkáért fizetett bér a következő húsz esztendőben a dolgozók anyagi és kulturális igényel kielégítésének alapvető forrása marad. A kommunizmus felé haladva azonban a személyi igények kielégítése egyre inkább a társadalmi fogyasztási alapból történik, s ennek növekedési üteme meg fogja haladni az egyéni munkabér növekedésének ütemét. A kommunista elosztásra való áttérés azután történik meg, hogy a munka szerinti elosztás elve teljesen érvényét veszti, vagyis akkor bekövetkezik az, anyagi és kulturális javak bősége, s a munka a társadalom minden tagja számára elsőrendű létszükségletté válik. A Szovjetunió nemzeti jövedelme a következő tíz esztendőben két és félszeresére növekszik, húsz év alatt pedig csaknem megötszöröződik. Az egy lakosra jutó reáljövedelem húsz > év alatt több mint három és félszeresére nő. A következő tíz évben a munkások és az alkalmazottak reál- jövedelme (a társadalmi alapok beszámításával) egy dolgozóra számított átlagban csaknem megkétszereződik, húsz év alatt pedig három—három és félszeresére emelkedik. Már az első tíz esztendőben megtörténik a viszonylag kisebb fizetésű munkások és alkalmazottak reáljövedelmének felemelése olyan színvonalra, hogy az országban nem lesz többé kisfizetésű munkás és alkalmazott. A kolhozparasztok átlagos reáljövedelme — a munkatermelékenység növekedésének gyorsabb üteme alapján — gyorsabban növekszik majd, mint a munkásoké és egy dolgozóra számítva első tíz esztendőben több mint megkétszereződik, húsz év alatt pedig több mini megnégyszereződik. Jelentősen emelkedik a szovjet értelmiség széles rétegeinek — mérnököknek és technikusoknak, agronómusoknak és állattenyésztőknek, pedagógusoknak és orvosoknak, a népművelés dolgozóinak — fizetése. A második tíz esztendőben megvalósul az anyagi és kulturális javak bősége az egész lakosság számára, megteremtődnek az anyagi feltételek ahhoz, hogy a rákövetkező időszakban áttérjünk a javak szükségletek szerint történő elosztásának kommunista elvére. Az SZKP feladatul tűzi ki a lakáskérdésnek — a szovjet nép jóléte emelése szempontjából a legégetőbb problémának — a megoldását A második tíz esztendő végén minden egyes családnak, a fiatal házasokat is beleértve, a higiénia és a kulturált élet következményeinek megfelelő egészséges lakása lesz. A második tíz esztendő folyamán a lakóházak használata fokozatosan ingyenessé válik minden állampolgár számára. A közlekedési eszközök (villamos, autóbusz, trolibusz, metro) használata a második tíz esztendőben már ingyenes lesz és a második tíz esztendő végére Ingyenesek lesznek az olyan közszolgáltatások, mint . víz, a gázellátás, a fűtés. Az első tíz esztendő folyamán megvalósul az áttérés a hat órás munkanapra — úgyhogy hetenként egy pihenőnap lesz — Illetve a 34—36 órás munkahétre, heti két pihenőnappal. A föld alatt végzett és az egészségre ártalmas munkakörökben ötőrás lesz a munkanap, illetve harmincórás az ötnapos munkahét. A második tíz esztendőben a munka termelékenységének megfelelő növekedése alapján megkezdődik az áttérés még rö- vldcbb munkahétre. Ily módon a Szovjetunióban lesz a világon a legrövidebb, s egyszersmind a legtermelékenyebb és legjobban megfizetett munkanap. Ezzel egyidejűleg növekedni fog a dolgozók évi fizetett szabadságának tartama Is. E két évtized eredményeképpen a társadalmi fogyasztási alap összege a lakosság reáljövedelme egész összegének hozzávetőlegesen a felét fogja alkotni. Ez lehetővé teszi a társadalom terhére a következő szolgáltatásokat: a gyermekek ingyenes ellátása a gyermekintézményekben és bentlakásos iskolákban (a szülők kívánsága szerint); a munkaképtelenek anyagig ellátása; ingyenes oktatás, minden tanintézetben, minden állampolgár ingyenes orvosi ellátása, beleértve a gyógyszerellátást és a betegek kórházi kezelését; ingyenes lakás és közszolgáltatások Ingyenes Igénybevétele; Ingyenes közlekedés; a, mindennap! élettel összefüggő bizonyos közérdekű szolgáltatások Ingyenes igénybevétele; az üdülők, a penziók, a tnrfsta(Folytatás a 3. oldalon.) IL Az SZKP-nak a kommunista társadalom építésével kapcsolatos feladatai
