Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-14 / 164. szám

jAulátok daw! kor 1960-ban a termelés vo­lumenéhez képest 12 ezer em­berrel több kellett volna, mint 1950-ben. De nemcsak hogy a munkások száma nem növek­szik, hanem csökken az alkal­mazottak száma, hiszen a köny­velési gépekkel és az admi­nisztrációba bevonult modem technikával a számvitel is sok­kal egyszerűbh. Az öntudat magas fokán Számunkra nagyon érdekes volt hallani, hogy az üzemben megszüntették a kártyabélyeg­zést. Nem szükséges — mond­ják —, mert a munkások olyan odaadással szeretik a gyárukat, hogy elég, ha a műhelymeste­rek tartják szemmel az embe­rek munkahelyre érkezését és csak azok kerülnek feljegyzés­re, akik távol maradnak. Ez egy újabb adat a szovjet em­ber portréjához, újabb bizonyí­téka a szocialista ember ma­gasfokú öntudatának. De le­het-e másként, lehet-e nem sze­retni, cserbenhagyni azt az üze­met, műhelyt, ahol az emberek boldog mája és még boldogabb jövője épül? Ez izzítja minden szovjet ember szívét, ez becsül­teti meg velük azt a szerszá­mot, azt a gépet vagy automa­tasort, amely a kommunizmust építi. Lehet-e nem szeretni azt a gyárat, amely közvetlenül az üzem tőszomszédságában lakó­házat épít munkásainak — eb­ben az évben 10—12 ezer négy­zetmétert — és a hétéves terv végére mindenki kulturáltan fog lakni Génisz elvtárs Információja és kalauzolása bepillantást en- eedett oda, ahonnan egyre bő­Aladics István, a Villamosipari Gyár munkása édesapjával idős Aladics Istvánnal együtt iratkozott be a tanfolyamra, ö a nagybaracskai Üj Élet Termelőszövetkezet tagja. Hajefc Ferenc és Virtkó János, a két oktató-sofőr a sze­mélykocsi motorjának működését mutatja be két tanfo­lyam-hallgatónak. (Pásztor Zoltán felvételei)' vebben buzog a JSlét Nem va­rázsütésre, ahogyan a mesék­ben írták, hanem több ezer em­ber jól szervezett, lelkes, oda­adó munkájaként. Közben ki­derült, hogy a nagyon szívé­lyesen rendelkezésünkre álló Génisz elvtársnak születésnapja van. így hát búcsúzáskor két­szeres tkunk volt a jókívánsá­gokra: egyszer az 6 harminc­hat esztendeje, másszor a gyár nagyszerű munkája. Weither Dániel Értelmiségünk nevelése Második esztendeje vették tervbe és valósítot­ták meg a bajai járásban, hogy rendszeresen és következetesen foglalkoznak a járás területén élő értelmiségi dolgozóik nevelésével, a velük való kapcsolatok kiépítésével. A népművelési intézményeink által rendezett különböző értel­miségi ankétok, melyeken a járás vezetői, ki­váló politikai és gazdasági szakemberei rend­szeresen megjelentek, arra figyelmeztetnek, hogy érdemes lenne ezt a helyes kezdeményezést me­gy eszerte megvalósítani. Néhány járásunkban, ha nem is ilyen szervezetten tetteik már erre kísérleteket, mert látják, érzik, hogy a szocia­lizmus építésének ebben a szakaszában erőtel­jesebben kell számítani az értelmiség fokozot­tabb bevonására a népművelő munkába, a tár­sadalmi tudat formálásának nagyszerű harcá- 5 ban. A művelődési munkába való bevonás, á j nevelőkkel való foglalkozás növelte a falusi ér­telmiségiek aktivitását. S soraikból még azok­nak az érdeklődése is felébredt társadalmunk, gazdasági életünk, politikai fejlődésünk iránt, akik korábban közömbösek voltak, s közömbös­ségük jó adag tájékozatlanságot is takart Ami­kor például a Baja környéki községekben az ér­telmiségi ankétokoa a termelőszövetkezetek gaz­dálkodásának mélyen elemzett elvi problémáit tárták hivatott szakemberek a falusi értei misé­giek elé, szánté alig lehetett félbeszakítani egy- ogy ankét után éjfél felé a vitát, csak ügy özön­löttek a kérdések és igen sokan nyilvánítottak lelkes véleményt arról, milyen hasznosnak, pó­tolhatatlanul jónak tekintik az értelmiség világ­nézeti és társadalmi nevelésének ezt a formáját A megyei kulturális bizottság nemrégiben ho­zott egyik határozata felhívja a helyi kulturális bizottságok figyelmét, foglalkozzanak a falusi hvlatfnrmá.láaávai akár közvetett, akár valamilyen közvetlen formában. Az együk ilyen módszerként ajánlja az értelmiség foko­zottabb bevonását a népművelési tevékenység­be. Az ismeretterjesztés falusi munkacsoportjai­nak létrehozása, a művészeti csoportok fejlesz­tése ezt lehetővé tette, de meg is követeli. Min­denképpen helyén való, ha rendszeressé teszik — persze erre alkalmas időpontokban — az ér­telmiségi dolgozók ankétra való összevonását egy-egy fontos érdekes, politikai, gazdasági és kulturális probléma megvitatására. Az értelmiségieknek az ismeretterjesztésben való nagyobb szerepe a különböző szakmai elő­adói csoportok intenzívebb munkáját is maga után vonja. Elodázhatatlan, hogy a TIT a ha­táskörébe tartozó falusi értelmiségiek között előadói konferenciákat, munkaközösségi megbe­széléseket rendszeresítsen, s nagyon eredménye­sen lehetne bevonni őket a falusi kulturális ter­vek összeállításának, megvitatásának nagy mun­kájába is. A falusi értelmiséggel való foglalkozás egyik legjobb közvetlen módja az azonos foglalkozá­súak számára rendezendő klubnap, vagy olyan baráti találkozóknak a szervezése, amelyen kü­lönböző munkaterületen dolgozók ismerkedhet­nek meg egymás problémájával, gondjaival, életé­vel. Szép feladat ez a kulturális bizottságaink szá­mára. S most, amikor megy eszerte hozzáláttak az őszi idény népművelési terveinek összeállításához, gondoljanak rá feltétlenül járási kulturális bi­zottságaink, nehogy kimaradjon ez a falusi ér­telmiség nevelése, a szocializmus építésével való összeforrottsága szempontjából nagy jelen­tőségű probléma, a velük való intenzív, sokol­dalú nevelő és mozgósító célú foglalkozás. Csáky Lajos Általában évenként 4—5 gép­kocsivezetőd tanfolyamot kell szervezni Baján, olyan hatalmas mértékben megnövekedőit a szakma iránti érdeklődés — és amint az egyik tanfolyam meg­látogatásakor kiderült, az is közrejátszik a tanfolyamok szá­mának szaporodásában, hogy jó néhány sofőrjelöltnek ^folya­matban van” a saját kocsija is. Hát igen. Egyre több autótulaj­donossal lebet találkozni vidé­ken, falvainkban, s éppen az elmúlt esztendőben történt meg, hegy egyik délvidéki járásunk nagy szövetkezetében külön gépkocsivezetői tanfolyamot kel­lett szervezni, mert egyszerre adta rá a fejét autóvásárlásra nyolc vagy tíz szövetkezeti tag. Itt ezeken a Baján rendezett tanfolyamokon is sokan vannak olyanok, akik a mezőgazdaság­ban dolgoznak. Van gondja-ba- ja a két teherautónak és a két személykocsinak. A derék öreg Renaultok kitűnően megállják a helyüket, igaz, van is rájuk gondja a tanfolyam vezetőinek. Amiért Lenin-díj járt (V.) Első állami csapágygyár < Moszkva. Már sokat hallottam, < olvastam róla, hiszen ez az < automatizált üzem, amelynek f az amerikaiak és angolok egy- i aránt csodájára jártak. Kívül- : ről nézve szürke, nem sokat : sejtető épület, szokvány abla­kokkal, de belül egészen más: hatalmas és egyben új élet lük­tet itt. A gyár története egyszerű, ’ nagyon hasonlít sok máls gyá- j réhoz. Az első ötéves terv ide- * jén született. Egészen addig ; nem volt az országban csapágy- ' gyár, minden szükségletüket ' külföldről hozták be. Aztán alighogy munkába lendültek 1 volna 1941-ben a német fasisz- ' ták támadása után, a gyárat j evakuálták a keleti ország- : részbe. 1942-ben tértek haza, miután Hitlernek végképpen le : kellett mondania Moszkva be­vételéről. És azóta sok víz le­folyt a Volgán... Miként léptek előre? A szovjet emberek különös tulajdonsága, hogy ami már megvan, réginek számítják, mindig az új, a modernebb, a tökéletesebb felé igyekeznek. Ezért hát gyorsan kinőtték a csapágygyár először épített fa­lait és termelési terveit, mert 1956-ban már két és félszeresét állították elő az eredetileg ter­vezett mennyiségnek. S nyom­ban felmerülhet a kérdés: va­jon hogyan? Nagyméretű üzem­bővítéssel, a munkáslétszám szaporításával? Génisz elvtárs, a technikai információs osztály vezetője azzal válaszolt, ami a legjobban érdekelt bennünket Elmondotta, hogy a XX. és a XXL pártkongreszus, a terme­lés automatizálására szóló fel­hívása mélyen elgondolkoztatta a gyár vezetőit mérnökeit és munkásait Mellékkörülmény, de mégis közrejátszott, hogy az üzem területileg nem volt bő­víthető és ezért is keresni kel­lett a módját annak, hogy mi­ként termelhetnének többet Több ezer ember sok-sok javas­lata egy csatornába ömlött és Gromov elvtárs, a gyár igazga­tójának irányításával 1956-ban már kialakították az első auto­mata műhelyt Ma már 13 tel­jesen automatizált gépsor van. Nagyszerű munkájukért többen Len in-díjat fcaptefc. Gyözött az ember! As ■ufcxnotaeépaor-teremben erőteljes, csattogó zaj fogadott bennünket Szorgalmasan dol­goztak a pépek Az esztergapa­dok atrtrwnatikpsaa vették ké­seik alá a megmwnfcálandé acélt, azután más. láthatatlan apró vagy nagyobb gépujjak- kezek uhwtlft, a másik pedig beled Miié a védjegyet Azután mások beépítették a görgőket majd egy gép megvizsgálta a csapágy anaőeégét, a> ezután következő pedig ládába csoma­golta és kanén Indult útnak a ■agy gfaovjetactőba én a düg a SS mdlmJtenelél aa MM mffltméteresig, a néhány gram­mostól a négy tonnásig vívta M világszerte a szakkörök elis­merését. Az ember Kt nem ke­zével, nem Izmaival, erejének megfeszítésével és szakmai kulturáltságának eszközeivel. Csupán az ellen­őrző műszereket figyelik a vizs­gáló munkásszemek. Ebből a műhelyből eltűnt az ember fi­zikumának igénybevétele. Győ­zött az emberi, géniusz! Mindenki tanul A gépek zakatolása közben új, nagy tervek születnek. A hétéves terv végére a csap­ágyak 80 százalékát automati­záltan állítják elő, ezért máris 360 új sor elkészítésén fáradoz­nak. A XXII. kongreszus tisz­teletére egy egészen új auto­mata műhelyt szerveznek. S az évekig tartó nagy átalakítás alatt a termelés nem csökken­het, ellenkezőleg, 75 százalék­kal fog emelkedni. Ehhez a nagy átalakuláshoz emberek, kiválóan szakképzett emberek szükségesek. A gyár vezetésének ez egyik legnagyobb gondja. De megoldják, mert magas kva­lifikáció nélkül a gépek önma­gukban mit sem érnek. Azokat a munkásokat, akik az eddigi termelési folyamatokban dol­goztak, teljes egészében átkép- zik. Különböző színvonalon ta­nulnak. 3500-an esti tanfolya­mot végeznek. Technikumba 450-en és egyetemre 320-an jár­nak. A hétéves terv végére úgy szeretnék, ha a munkások 80 százaléka középiskolai végzett­séggel rendelkezne. Ezzel min­denki előtt bizonyítottan meg­dől a burzsoá országokból hall­ható azon állítás, hogy „az automatizálás nem igényel szakképzettséget, mert hiszen a gép mindent elvégez”. A gyár­ban elmondották, hogy ezt a kérdést többek között a tudo­mányi» akadémián is megvitat­ták és nem juthattak csak arra a következtetésre, hogy az auto­matizálás, amely a kommuniz­mus épülésének sarkköve, igényt nyújt be a legkorszerűbb és a kgkultunáltebb fefeészült- ségű szakkáderekre. Az automatizálástól: függ— Az automatizáclő határozott célkitűzése a szovjet építésnek. Az elkövetkezendő években csu­pán a gépipar 1300 automata gépsort helyez üzembe. Az automatizálás fokozatos meg­valósítása hatalmas távlatokat nyit meg a szovjet nép előtt. A termelés és a fogyasztási javak egyre nagyobb mennyi- ; ségben való előállítása, a szük­■ Bégletek fokozottabb kielégítése, ■ a munkanap állandóan napi- . renden lévő rövidítése mind- í mind szoros összefüggésben i vannak az automatizálással. A ■ moszkvai csapágy gyárben 1958. [ Oka T órás a munkanap és 1962- i be», tehát már jövőre áttérnek , a • órás munkanapra. A mm- i kánok érdekében (amerre csak i jártam a Szovjetunióban min- • de» az emberekért történik) i aaeflai (Int ltok az éjszakai mű- 5 «tint, mond ván hadd pihen ja- , nejt, aludjanak az emberek. Jö- 1 vén már háromszor hatórás ■ műszakban tervezik a terme- i Hat Az automatizálás eiediné- gyeképpen a gyár tmmkáslét­- számát egyOtotá* nem szüksé- t gw növelni. Génisz elvtárs azt- is elmondta, hogyha nem tor-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom