Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-13 / 163. szám

4. oldal 196L július 13, csütörtök Javult az ismeretterjesztés a kalocsai járásban A járási, majd a községi kul­turális bizottságok által kidol­gozott munka tervek alapján, a lakosság általános ismeretének gyarapítása érdekében kezdő­dött meg az ősszel az ismeret- terjesztő munka a kalocsai já­rás községeiben. Decemberben a kalocsai járás nagy átalaku­láson ment keresztül: termelő- szövetkezet' járás lett. Ezután sokkal nagyobb lendületet vett az ismeretterjesztő munka. A megváltozott és megnöve­kedett feladatok tették szüksé­gessé, hogy módosítsák eredeti munkatervüket a kulturális bi­zottságok. A járási értekezlet, amelyre pedagógusokat és TIT előadókat hívtak meg, ered­ménnyel járt: száznyolcvan pedagógus vállalta a tervezettnél na­gyobb számú előadások megtartását. Fő feladatuknak — nagyon helyesen — a termelőszövetke­zetek megszilárdítása érdekében folyó munkát tekintették, az előadások nagy részét termelőszövetkezeti gazdák részére tartották. Ismertet­ték a tsz-ek működési sza­bályzatát, a tagok jogait és kötelességeit, a termelést ösztönző intézkedéseket. Nagy érdeklődésnek örvend­tek a munkaegységszámi- tgsi tanfolyamok, amelye­ken közel négyszáz tsz-gaz- da vett részt. Emellett több növénytermesz­tési és állattenyésztési előadást, valamint előadássorozatot tar­tottak szakemberek bevonásá­val. összesen 430 előadást tar­tottak termelőszövetkezeti ta­gok részére, amelyen csaknem 12 ezren (!) vettek részt. Tavasszal, a mezőgazdasági munkák megkezdésekor újabb nehézséggel kellett megbirkóz­niuk. Csökkent a látogatók szá­ma. Az ismereteriesztő előadók és a kulturális bizottságok rá­termettségét, hozzáértését iga­zolja, hogy ebben az időszak­ban is, amely valóban „ubor­kaszezon” szokott lenni az is­meretterjesztésben, meg tudták tartani az átlagos látogatottsá­got. Olyan témákról tartottak előadásokat, amelyek legjobban érdeklik (például egészségügyi előadások) az embereket Kilenc hónap alatt a ka­locsai járás községeiben 806 ismeretterjesztő előadást tartottak a legkülönbözőbb témakörökből. Egy hónap­ban tehát átlag 89 előadá­son vettek részt a járás la­kói. Kisebb hiányosságokkal itt is találkozhatunk, de ezek mellett eltörpülnek az elért eredmé­nyek, azyelőadások megszerette­tése mellett. A hibák között említhetjük meg azt, hogy az előadások időbeni elosztása nem mindenütt egyenletes. Előfordult az is egy-két községben, hogy az előadások nagy része egy téma­körből került ki. Az eredménye­ket summázva meg kell állapíta­ni, hogy jó eredmény csak ott mu­tatható fel, ahol a művelődési otthon vezetőségének sikerült jó kapcsolatokat kialakítani a helyi pedagógusokkal. Termé­szetesen, a szaktárgyi ismeret- terjesztés: főleg a mezőgazda- sági és egészségügyi előadások színvonalának emelése érdeké­ben legalább ilyen fontos a szakemberek bekapcsolása is az ismeretteri esztésbe. Az elmúlt évben növekedett a járás területén megtartott is­meretterjesztő előadások száma és színvonala is. Ezzel a fejlő­déssel azonban nem elégedhet­nek és nem is elégednek meg a járás kulturális életének ve­zetői. Jövő évi ismeretterjesztő programjukat, tapasztala­taik alapján igvekeznek úgy összeállítani, hogy tovább emeljék a színvonalat En­nek érdekében főleg elő­adássorozatokat tartanak majd, és több alkalommal hívnak meg központf elő­adókat. A helyi előadók, pedagógusok és szakemberek munkájának javítására, illetve segítésére előadó munkaközösségeket szer­veznek. Ezek a közösségek egy­öntetű előadástervezetet dolgoz­nak ki, és megbeszélik az egyes előadások levezetésének módját is. Megjelent a Népkutatő Füzetek új száma A Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a Katona József Társaság tudományos és kul­turális kiadványaként jelent meg egy évvel ezelőtt a Nép­kutató Füzetek első száma. Az­óta három különböző, s egy- egy kis monográfiát tartalmazó újabb szám jelent meg. Most negyedik-ötödik egyesített szám" ként dr. Henkey Gyula: Fülöp- szállási kunok embertani vizs­gálata című rövid antropoló­giai tanulmányát adták ki. Az anyag 500 18 éven felüli férfi és 16 éven felüli fülöo- szállási származású és ott élő nő antropometriai adatait tar­talmazza. Részletes tájékozta­tást ad az anyagfelvétel mód­szeréről, majd korcsoportonként hasonlítja össze a jellegzetes fülöpszállási típusok sajátossá­gait Az anyagot egy történel­mi vonatkozásban is érdekes összeállítás egészít ki, mely a régi és törzsökös fülöpszállási családneveket tartalmazza. A tanulmányt több statisztikai táblázat és 23 oldalas jellegze­tes fülöpszállási típusokat be­mutató képes műmelléklet egé­szíti ki. Szolidaritás Bende Jóska elszontyolod­va ment a boltba. Reggel „rossz fát tett a tűzre” és édesanyja mérgében a fejéhez vágta isko­lai bizonyítványát. — Inkább tanultál volna szor­galmasan, mintsem öröklőé visz- szafeleselj. Nincs nekünk elég kiadásunk, most még fizessem a tanárt is, aki előkészít a pót­vizsgára. A VII. általános iskolás le­génykét szíven ütötték anyja szavai. A gyermekek közül ő a legidősebb, apja után az a „férfi”, aki a nyári vakációban segíthetett volna kenyeret ke­resni a családban. No, de erről szó sem lehet, hiszen elégtelen érdemjegyét ki kell javítania, hogy ősszel folytathassa tanul­mányait. Tanulni, meg dolgozni is — sehogy sem tudta a ket­tőt egy kalap alá venni. Pedig alig várta a nyarat Abban re­ménykedett, hogy Kusztós Fe­renc osztályfőnök megkönyörül rajta és átengedi magyarból. Évvégén „csalódott” a tanárban, amikor megpillantotta a bizo­nyítványában nyújtózkodó — egyest. Hiába! Ügy látszik, osz­tályzásnál nincs könyörület. Emiatt nyári programjának is befellegzett. És ami a legjobban fáj neki: szüleinek még pénzbe is kerül az ő hanyagságból és lustaságból eredő bukása. Társai örömmel újságol, ták, hogy mennek a Balatonra üdülni, mások pedig a suttogó lombú Mátrával sandították a lelkét. Fásultan fogadta barátai­nak a terveit és fájdalommal párosuló irigység mardosta a szívét. Nem is a balatoni, vagy a mátrai táborozás romantiká­ját irigyelte társaitól. Nem! Ha­nem gondtalan szabadságukat, a játékkal töltött napokat, az estébe nyúló futballcsatákat. És hányán vannpk köztük olyanok, akik nyáron néhány százforin­tos keresetükkel is hozzájárul­nak a még jobb megélhetéshez. És ő...? A boltos tréfásan megjegyez­te: — De le vagy törve, Jóska. Mi bánt, fiam? A fiú torkát a sírás fojtogat­ta. Amúgy is sebzett lelke még inkább érzékennyé vált, ha valaki a sajnálkozás hangján közelített „titka” felé. — Kérek két kiló kenyeret és !l Itt csak a madár szabad" Körülbelül egy—két hónappal ezelőtt Angolában járt Jorg Elten, a Süddeutsche Zeitung afrikai tudósítója Ott szerzett tapasztalatairól igen érdekes és jellemző tudósításban számolt be. A többi néger — a portugá­lok szerint — az emberi fejlő­dés legalacsonyabb fokán álló lény. Legalább száz év telik el, amíg teljesértékű portugálokká válnak. Addig pedig csak mun­kaerőnek használják őket. A kis Portugália tengerentúli birtokaival most a legnagyobb gyarmattartó hatalom. Csupán Angola 15-ször nagyobb, mint az anyaország. Portugália mind­máig nem adott fel egyetlen négyzetmétert sem gyarmatai­ból". Hogyan sikerült ez? Egy német vállaikozó, aki már 15 éve él Angolában, a töb­bi között így magyarázta ezt a tényt: »-Angolában nincs sza­badság. Itt csak a madár sza­bad. Ha már a portugál ember sem élvez demokratikus szabad­ságjogokat, hogyan kaphatná­nak ilyen jogokat a bennszülöt­tek?-» Mindez így van. Azonban február 4-e óta Angola »szak­értői» nem érzik teljesen biz­tosnak magukat és nem koc­káztatnak meg olyan kijelenté­seket, hogy Angolában minden ugyanolyan simáin fog menni, mint ahogy látszólag az elmúlt évtizedekben haladtak e dolgok. Február 4-én, hajnali S órakor olyasvalami történt Itt, ami a portugálok számára teljesen érthetetlen. Körülbelül 200 néger zsebké­sekkel felfegyverkezve megtá­madott Luandában két börtönt, s egy rendőrőrsöt Csoportokra szakadva, egyszerre intéztek tá­madást mind a három objek­tum ellen. A rendőrség golyó­szórókkal verte vissz» a táma­dást de tisztázatlan marad a kérdés, hogyan történhetett meg, hogy a mindenható portugál őr­séget nem figyelmeztették erre? Amikor a támadás során el­esett hat rendőr holttestét a te­metőbe szállították váratlanul pánik tört ki. Mindmáig senki sem tudja, mi késztette vad menekülésre a temetésen részt­vevő több ezer portugált. Ám a menekülésből támadásba men­tek át Felfegyverzett portugál bandák egy egész héten át pusz­títottak Luanda néger negyedei­ben, mindent elpusztítottak és felgyújtottak, ami útjukba ke­rült. Az események igazi okait a ** hivatalos titok leple bur­kolja. Am az Angolában élő por­tugálok már sorbanállnak. az állami bank előtt, hogy folyó­számláikról Portugáliába utal­ják át a megengedett 1000 es­endőt. Feltételezhető, hogy az an­golai események a Saiazar-dik- tatura ellenzékének következ­ményei voltak és szoros össze­függésben vannak a »Santa Ma­ri a»-n lezajlott felkeléssel. Ezt a feltételezést az is igazolja, hogy az Angolában élő 200 000 portugál többségének beállított­sága salazarellenes. Egy másik verzió szerint a február 4-i incidens idején tu­lajdonképpen arról volt szó, hogy az őslakosság felkelt a fe­hér elnyomók ellen, s azóta is folytatja harcát a véreskezú portugál gyarmatosító igájának lerázására. Angola »stabilitását« elsodorta a népi felkelés egyre erősödő tüze. Éppen ideje volt már. egy kiló kristálycukrot — düng- nyögte alig érthetően. Nagyot lélegzett, mi­helyt kilépett a levegőre. Ne faggassák, ne bántsák a felnőt­tek! Otthon kivert kutyának éréz- te magát. Mindent megcsinált, amire megkérte az édesanyja, mégsem találta a helyét sehol. Ebédnél és vacsoránál a szavát se lehetett hallani. Július első napjaiban így szólt hozzá az édesapja: — Menj el Kusztós tanár úr­hoz és kérdezd meg tőle, kit ajánl a nevelők közül, aki ta­nítana téged a nyáron. Estére várom a válaszod! Jóska még aznap délelőtt el­indult, hogy teljesítse apja ko­morhangú parancsát. A tanács­házánál ballagott, amikor a ne­vét szólították. — Jóska, Jóska, várj meg? Hátra sem nézett, rögtön megismerte Lovas Misi hangját. Egy osztályba jártak, kitünően végezte a hetediket. — Hová mégy? kérdezte Miska. Jóska előtt elsötétült a világ. Hazudjon, vagy megmondja az igazat? Pillanatok alatt döntött. — Kusztós tanár bácsihoz megyek. Megkérdezem tőle, ' kit ajánl a nevelők közül, aki előkészítene a pótvizsgára,. Miska barátja vállára tette a kezét. — Fel a fejjel! Éppen hozzá­tok tartottam, hogy megmond­jam, én szívesen segítek neked a tanulásban. — És mii kérsz érte? •» kér­dezte Jóska elszomorodott arc­cal. — Azt, hogy tanulj becsület­tel. Édesapámmal megbeszéltem és megígérte, jövő héttől kezdve naponta négyórás munkát ka­prunk az állami gazdaságban. Szabadidőnket pedig tanulással, na, és néha még játszással is töltjük. A bukott diák szemé előtt megfordult a világ. A fák is, akárcsak táncba kezdtek volna az út két oldalán. Jóska fejét mintha vasdárdákkal ostromolta volna a Nap, olyan forrósig jött rá hirtelen. Ránézett paj­tására, aki komikus rémülettel, leesett állal pislogott rá. Meg- kergült ez a Jóska? Aztán mikor mosolyt látott játszadozni a szája szélén, úgy rájött a nevethetnék, hogy el­lenállhatatlanul hahotázni kez­dett. Miska nemkülönben. Összefo­gódzkodtak és a nevetéstől dü­löngélve az út porában megin­dultak a kis erdő felé. — Máma még játszunk egy nagyot, igaz-e komám?! — ka­csintott a kis szeplős Jóska a szép barna, kerekfejű Miskára, Aztán nekilódultak. Lábuk nyomán apró felhőcskék keltek a sárgás-szürke nyári porban. Bieliczky Sándor Erek műanyagból A Lengyel Tudományos Aka­démia sebészeti intézetében Lie- lubowicz professzor érdekes kí­sérletet folytatott az elan nevű lengyel műanyaggal. Ebből az anyagból mesterséges véredé­nyeket készítettek. A műanyag ebben az érdekes orvostudomá­nyi alkalmazásban is jól bevált. A konzul nem tudta leplezni rémületét, amikor kezet fogtam véle és bemutatkoztam: »Oh, istenem — sóhajtott — re­mélem senkinek sem mondta meg, hogy hozzám jött. A ren­dőrség Itt mindenbe beleütí az orrát. Hogyan sikerült egyálta­lán ide jönnie? Hiszen a portu­gálok nem engednek be többé újságírót az országba.-« Az egyik nyugati hatalom Luandában levő egyetlen kép­viselőjének valóban igaza volt (»Az isten szerelméért — kérte — nevet ne említsen.«) Mióta Angola — Portugáliának ez a nyugat-afrikai »tartománya« — február elején golyószórák ke­lepelésére ébredt évszázados ál­mából, azóta a portugál ható­ságok ideges aggodalomban él­nek és megtagadják a kívánod tudósítóktól a beutazási vízu­mot. — Ha nem «karja, hogy part­nerei kellemetlenségbe kevered­jenek — figyelmeztetett a nyu­gati konzul — ne viselkedjen Itt olyan nyíltan, mint otthon. Soha ne beszélgessen telefonon, mivel a beszélgetéseket lehall­gatják. A szálloda előtt ne ve­gyen taxit, mivel a kormány mellett titkos ügynök ÜL A bán­ban ne beszélgessen hangosan, mivel a rendőrség úgyis tíz lé­pésnyire van öntől. Jegyzeteit ne hagyja szállodai szobájában es legyen óváros, na görögök­kel beszél... — Miféle görögökkel? — Ja, igen — magyarázko­dott zavartan a konzul. — El­felejtettem mondani, hogy az óvatosságból mi itt valameny- nyien görögöknek hívjuk a por­tugálokat. Az Angolában tapasztalható rideg valóság sehogysem egyez­tethető össze a szállodák hatal­mas ablakaiból látható harsány díszletekkel. Luanda annyira portugálnak hat, mint Lissza­bon és Porto. Ebben a város­ban minden, ami európai, a sok évszázados történelem nemes rozsdáját viseli magán. Mind­járt látni, hogy ez a város az egyik első európai település Fe­kete- Afrikábanj A 200 000 ttt élő portugál nemcsak bőre színét te­kintve különbözik a 4,5 millió négertől, hanem szociális ismer­tető jegyeit tekintve Is. A portu­gálok szemében kétfajta néger létezik. Az első csoportba azok tartoznak, akik beszélnek por­tugálul, elend iskolába jártaik, vagy járnak, felvették a ke­resztény vallást, bizonyos jöve­delemmel rendelkeznek és euró­pai módra öltöznek. Ezeket a négereket portugál állampolgá­roknak ismerik el — (ha azok akarják), s »asszimilál taknak« nevezik őket Ezeknek a száma nem haladja meg a 40 000 főt

Next

/
Oldalképek
Tartalom