Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-05 / 156. szám

1*61. Július 5, szerda 5. »Ida) «Ä dicsőség az asszonyokéi" A borsószedés tapasztalatai a jánoshalmi Űj Élet-ben Diákok a termelőszövetkezetben A féléve működő Jánoshal­mi Üj Élet Termelőszövetkezet irodájának falán fényképek so­rozata mutatja, hogy a szövet­kezet mintegy 40 főnyi asszony­tagsága mindenütt ott van, ahol dolgos kézre van szükség. Ti­zenöten Pető Sándor brigádve­zető irányításával a kertészet­ben, mások egyéb mezei mun­kában, ismét mások a baromfi­nevelésben hasznosítják ma­gukat. A fényképek közül néhány a borsószedést örökíti meg. En­nek érdekes története van. S mert a gép lencséje természet­szerűleg nem tudta a filmte­kercsre rögzíteni, ezért Feny­vesi József elnöknek kell el­mesélnie. — Tíz holdon vetettünk zöld­borsót. Az idő is kedvezett ne­ki, gyönyörű tett hát a termés. Csali a szedés miatt fájt sokat a fejem. Annyit tudtam: minél hamarabb szállítjuk. annál több áruért kapjuk meg az el­sőosztályú árat, ami akkor meg­haladta a három forintot is ki­lónként. De ehhez gyorsan kell letakarítani, mert a szárán ezer bai érheti, a munkához viszont sok kéz szükséges, lévén igen­csak szöszmötölő tevékenység a borsószedés. Ar. elnök? sürgetésre Pe­tő Sándor prieádvezető tehetet­lenül tárta szét a karját. — Mit csináljak, összesen hu­szonkét asszony szedi a borsót. Ügv igvekeznek szegénvek. mintha tíz kezük volna, dehát nem gvőzik ... — No, ha olyan szorgalma­sak. hát méress ki nekik estére egv-egy kiló borsót — mondta szórakozottan az elnök, s gond­terhelten más munkája után nézett Nem is seitette. hogy ezzel a „természetbeni pré­miummal" oldotta meg a szo- dés gondját. Az asszonyok ha­zafelé menet még a kocsin ki­Akiknek nem kell a jó jövedelem Megkezdődött a sárgabarack felvásárlása Izsákon is. A MÉR és a földmű vess Ttör étkezőt tele­pén imponáld látványt nyújt az átvétel és továbbszállítás. Egy tény azonban — különö­sen a földművesszövetkewti te­lepen — meglehetősem lehan­golja az embert. Mégpedig az, hogy az Izsáki termelőszövetkezetek úgy lát­szik, ellenségei a jó Jövedelem­nek. A ládákban ngyanls nem sorolva rakva adják át az ex­portra küldendő barackot, s ezért kilónként 50 fillérrel, lá­dánként tehát —10 kilogramm­jával számolva — 5 forinttal fejtették a kapott ajándékot. Akkor este huszonkét ház­ban volt borsóleves vacsorára, de ugyanakkor az alsó és felső szomszédasszony is megtudta, hogy a munkaegység mellett egy kiló borsó ingyen jár a sze­dőknek. Nos, másnap több mint százan árasztották el a borsó­táblát. Az anyák magukkal vit­ték a nagyobb gyerekeket is, sőt, az irodában sem maradt » pénztároson kívül senki. Borsót szedett minden kezét mozdítani tudó ember, zömmel asszony­nép. Huszonöt kilót kellett be­takarítani egy munkaegységért, s nem is kis számmal akadt, aki 50—00 kilót számolt el. A következő pénteken megismé­telték ezt a rohamot a borsó- föld ellen. S az eredmény? — Nyolcvankét mázsa bor­sót adtunk át a MÉK-telepnek. s az utolsó hüvelyig elsőosztá­lyú áron vették át tőlünk! — AZ ÉDOSZ elnökségének fel­hívására kibővített üzemi bi­zottsági ülés foglalkozott a tár­sadalmi munkavédelmi őrök j tenni valóival. Ennek megfelelő­en kezdtek hozzá a szervezés­hez. Ma már az I-es és II-s telepen 65 önkéntes munkavé­delmi őr dolgozik. A szervezés óta eltelt idő több tanulsággal szolgált Többek között bebi­zonyosodott, hogy az egyhóna­pos szolgálati idő a legmegfe­lelőbb. Az első hét a munka be­gyakorlásával telik el. Mire el­érkezik a hó vége, a munkavé­delmi őrök zökkenőmentesen végzik munkájukat Jóleső ér­zéssel mondhatjuk: öntudatos, határozott fellépésük következ­tében tekintélyük napról-napra nő. Hogyan zajlik le a munkavé­delmi őrszolgálat? Milyen sze­repe van a munkavédelmi őr­nek a balesetek megelőzésében, van-e intézkedési joga? — kér­dezhetik egyesek. A MUNKAVÉDELMI őrök a szolgálat ideje alatt karszala­got viselnek. A rendelkezésükre bocsátott füzetbe feljegyzik mindazokat a hiányosságokat, amelyek azonnal nem szüntet­hetők meg. Amennyiben ren­detlenségből, fegyelmezetlen­ségből eredő szabálytalanságot vesznek észre, azonnal a műve­zetőhöz fordulnak, s annak se­gítségével intézkednek. A fel­jegyzésben foglaltakat pedig az rest Jőzset — ötvan mázsát saját elárusítőhelyünkőn mér­tünk ki. De arra a nyolcvankét mázsára vagyunk a legbüsz­kébbek. mert az elsőosztályú minőség nemcsak több pénzt je­lentett, hanem azt is megmu­tatta, hogy a tagság apraja­nagyja össze tud fogni, ha kell. S a dicsőség legnagyobb része az asszonyoké, akik korántsem az egy kiló borsóért, hanem szorgalomból, becsületből sze­rezték meg az egész faluban szájonforgó elismerést a szövet­kezetnek. — Néni h féltem én többet a kertészetet, hogy nem lesz benne elég munkaerő! — vonta le az eset tanulságát Pető Sán­dor is. S hoey igaza lett. azt a szénen gondozott többi zöld­ségféle bizonyítja, ami szintén bízvást megérdemli az ugyan­csak elsőosztályú minősítést. G. K. üzembiztonsági megbízott és az illetékes művezető közösen tár­gyalja meg, s gondoskodnak a sazbálytalanság azonnali meg­szüntetéséről. A munkavédelmi őrszolgálat tagjai ezenkívül minden műszak megkezdése előtt felülvizsgálják munkahe­lyüket, s az esetlegesen előfor­duló balesetet előidéző, vágy egészségre ártalmas jelenségek megszüntetésére intézkednek. AZ EDDIGI tapasztalat azt mutatja, hogy a konzervgyár dolgozói az igazgatótól kezdve — aki nagyon segíti ezt a moz­galmat — a segédmunkásig megértették a mozgalom jelen­tőségét és hasznosságát. Vajon miért érdemes vele foglalkozni? A széleskörű oktatás és gya­korlat útján — a munkavédelmi őrség tagjai Időszakonként cse­rélődnek — a dolgozók soka­sága ismerkedik meg részlete­sen a munkavédelmi problé­máikkal és az óvórendsaabá- iyokkal. Megtanulnak intézked­ni, egymás egészségére felügyel­ni. ÍGY VÁLIK ténylegesen tár­sadalmi üggyé a dolgozók egész­ség- és balesetvédelme, amely­nek alapjait a Kecskeméti Kon­zervgyár dicséretes módon te­remtette meg, s ennek követé­sét minden egyes üzemünktől elvárjuk. C ürdőruhás leányok, fiúk ’ szorgoskodnak a kecs­keméti Boldogulás Termelőszö­vetkezet városföldi telepén. Diá­kok. A Katona József Gimná­zium második osztályát végzett tanulói. A poDtechnikai oktatás kere­tébe tartozó gyakorlati foglal­kozásra járnak ki kerékpáron, vagy vonaton a szövetkezet zöld­séges és virágos kertjébe. Két héten át naponta 6 órát dolgoz­nak. N em űj nekik már a kerté­szeti munka. A vizsgák előtt is hetenként egyszer ízlel­gették, s mind eredményeseb­ben végezték. Néhány fiú az aszparágusz alá földkeveréket lapátol. A leá­nyok virágot szednek a szövet­kezet kecskeméti üzletének, vagy — hogy minél szebb le­gyen — a szegfűt bimbózzák. Talán a legnehezebb dolga a vegyes munkacsapatnak van. Tagjai térden kúszva nyűvik a vadmuhart, s mindenféle glz- gazt a paprikapalánták közül. Az élénkmozgású Mandrik Miklós halad az élen. Kicsit kivagyi­ságból is, mert az előző nap alaposan maguk mögött hagy­ták leányoto rt sztályfőnökük, Sinkst And- "" rásné is velük van, s a szsporátlan munkától lassan kúszó-vanuló tanítványai mö­gött Csehov novelláit olvassa nekik. A kéz tehát a nyűnívalón, a fül az irodalmon — így fest és jól a kertészkedés diákmód­ra. A szövetkezet különben na­gyon elégedett a gimnazisták­kal, amit bizonyít az is, hogy — bár az iparitanulóknak járó 80 fillér órabért kellene fizet­nie — 3 forintot ad egynek-egy­nek óránként nem az, hogy fejlődjék e fia­talok érzéke a gyakorlati mun­kára. Hadd becsüljék meg a fizi­kai munkát és munkást Hogy ne féljenek tőle, ha majd érett­ségi után pályát választanak. Lesz valaki közülük kertész Is? Valószínű. Most még nem tud­ják, hogy ki. A ldskunmajsai Valkal Zsuzsi (még elsős, de a másodikosok csoportjával jött dolgozni, hogy minél előbb szüleihez utazhas­son), szóval Zsuzsika azt mond­ja, hogy ő törik-szakad, de új­ságíró lesz majd. M o, ( zsurnalisztikánál 10 csak hasznát veszi, ha tudja, „mi fán terem” — a pap­rika. Főként ha netán a mező­gazdasági rovathoz kerül. Tarján István Hol és meddig lehet kapni a növényvédőszereket? Az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek nagyobb mennyiségű növényvédőszer­igényeit a MÜNÖSZER megyei kirendeltsége elégíti ki. Kisebb mennyiségű növényvédőszer az állami kiskereskedelmi boltok­ban, a földművesszövetkezeti szaküzletekben és vegyesboltok- I ban, valamint a vetőmagbol- ! tokban szerezhető be. | A következő védőszereket | tartják raktáron az üzletek: ; burgonyabogár és a szántóföldi ; rovarkártevők irtásához 5, 10, ; vagy 20 százalékos DDT-poro- ! zószert (október 15-ig), burgo- ! nyabogár és szövőlepke irtásá- ! hoz Holló 10-et (október 15-ig), | rajzó pajzstetvek irtásához Ni- jkotint (október 1-ig). nikotinos | permetlé készítéséhez káliszap- pant (október 1-ig), bordóilé ké- ; szftéséhez rézgálicot (szeptem­ber 1-ig), pajzstetű, almamoly. ; szőlőilonca és levéltetű ellen ; Wofatoxot (szeptember 15-ig). i Harmincötéves korában még egyre nő As «rmrtnVnM Laxmemtonhan A egy Charles Heather nevű, J5 eves férfi, aki minden hat hónapban egy centiméiért növekszik. Heather 25 esztendős korában 1,64 méter ma­gas volt és Jelenleg 1.84 méter. Ügy látszik, hogy még mindig nem feje­ződött be a növekedés folyamata. A különös Jelenséget az orvosok hxirfjj m g flyar-á nrt iif Tapctcsányi Károly munkavédelmi felügyelő kevesebb pénzösszeget kapnak. Azzal érvelnek, hogy nincs emberük a sorolva történő cso­magoláshoz. A gyümölcs válo­gatása azonban nem nehéz fizi­kai munka, • a másutt kevés­bé alkalmazható idősebb asz- szonyok, férfiak, sőt iskolás gyerekek is könnyűszerrel elvé­gezhetnék. Ok is kereshetnének, s még jutna pénz a közős kasz- szába la. E munkát helyettük végző — *s a feladattal csak részben birkózni tudó — felvásárló te­lepi alkalmazottak egyike órán­ként 4. nyolcórás »műszakban« tehát S0—S3 ládában »sorolja út« az export barackot. Ha ezt az illető szövetkezetek maguk végezhetnék, esak egy ember munkája révén 150—180 forint­tal többet kapnának naponta. De még ha esnpán feleannyi barackot csomagolna egy embe­rük »exportképessé«, akkor is kifizetődnék e munka. Érdemes volna ezen dgondol- kozniok az Izsáki termelőszö­vetkezetek vezetőinek. T. L Még a fényképen Is olyan harciasán áll szájában a rövidszárú pipa, hogy nézelődés közben majd kiböki a szemem. Makra Mátyás bácsiról van szó a kun­fehértói Vörös Hajnal Termelőszövetkezet idős tagjáról, aki a ,Terme lőszövetkeze- tünk Hetéből? címet viselő, s az egész iro­da falát betöltő fény­képsorozat közepén néz szemközt hetykén a világgal; legényesen fél fillére vágott mici­sapkában, eleven hun­cutsággal hunyorító szeme ráncaiban. : —. Matyi bácsi 77 ' évet, mégis a múlt hó­napban is 22 munka­egységet teljesített — újságolja a könyvelő. — Gondolom, valami könnyű munkát kapott. — Dehogy, most is kint kapál a csapattal. Matyi bácsi nem akar unatkozni Nincs időm megbot­ránkozásomnak kife­jezést adni ekkora ^szívtelenség” hallatán, mert elmesélik: egye­dül Matyi bácsi ma­kacsságán múlt, hogy a Vörös Hajnal-ban nem sikerült a jól hangzó „termelőszö­vetkezeti útmester” hi­vatalának betöltése. Makra bácsi felvéte­lekor az egész vezető­ség gondolkodóba esett: milyen munká­ra tegyék az öreget? Kisütötték, hogy a szerteágazó sok-sok dülőúttal úgyis sok baj van éven át — Makra Mátyás legyen hát amolyan útlcaparó (ahogy errefelé mond­ják), aki belapátolja a traktorvájta gödröket, lecsapolja a kátyúkból az esővizet. Egyszóval, hasznossá is teszi, de meg sem szakasztja magát a munkában. Az ötlet jó is lett volna, ha Matyi bácsi elfogadja. De szívesza- kadtan tiltakozott: — Ne csináljatok vet lem ilyent, édes fiaim. Meggebedek én az unalomban, ha nap­hosszat magam leszek, aztán a kutya se szól hozzám. Tegyetek en­gem valamelyik csapat­ba, eldolgozok én még a magam módján akár. kivel. Mert, ha az em­bernek a szája jár, a kapa is gyorsabban forog a kezében. Egye­dül lenni soha nem szerettem. Hasztalan volt min­den biztatás — Matyi bácsit be kellett oszta­ni a munkacsapatba. Akivel aztán igen jól járt a csapat, mert Matyi bácsi afféle mó­kamester is. Mindig készen áll nála a tré­fa, a fél évszázad alatt született összes viccet tudja —■ s hogy a keze sem tétlenkedik, azt az a bizonyos 22 munka­egység tanúsítja. Ha valaki ezt a mun­kacsapatot keresi, — könnyű dolga van. Csak a szél irányában kell fülelnie, s ahon­nan vidám nevetést hall, ott vannak a ke­resettek Makra Mátyás bácsival egyetemben. Matyi bácsinak telje­sült az óhaja: nem unatkozik egyedül, — de nem unatkoznak azok sem, akik vele dolgoznak. G. K. emlékezik vissza büszkén Fény­♦ Követendő keideményezés Munkavédsfmi 5rség a Kecskeméti Konzervgyárban i Bimbózzák a leányok a nekiüt A lényeg azonban nem ex, ba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom