Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-30 / 178. szám
19«. János Se, vasárnap Uj gyár — fiatal pártszervezet Hozxán&nek a feladatokhoz a Kisbútorgyár kommunistái — Ha majd csak a termelés tesz a good, nekünk az lesz a Jó világ. — És addig? — Vékával mérjük a feladatokat; Nagy Gyula párttttkárral beszélgetünk a termelés pártellen- őrzésének a feladatairól a Kecskeméti Faipari Vállalatnál. A titkár elvtárs nem készült erre az eszmecserére, én is másként gondoltam az egészet, de a ri port így is kikerekedett. Amikor betoppantam, még nem ültek el a normabevezetés hullámai. A Kisbútorgyár új vállalat. Az em berek többsége még nem dolgozott teljesítménybérben, többen pedig először próbálják itt az üzemi rendet, az ipar fegyelmét, hogy a próbaidő után állandó keresetet biztosítsanak maguknak. Ahogyan mondani szokták. Van mit a tejbe aprítani... A pórttitkár szeretné siettetni a dolgok megoldását. Gondjait így boncolgatja; A KISZ-istákra számítanak — Hivatalosan csak egy hónap a próbaidő. Hiába jár le azonban a szerződés, a dolgozó a munkáskollektívában attól még „tagjelölt” marad. Sok kell ahhoz, hegy a régi gárda előléptesse, soraiba befogadja. Meg aztán ahány ember, annyi féle. Ez pedig megannyi gond « vállalatvezetés mellett a pártszervezetnek ia, hiszen terveinket jól teljesíteni csak olyan emberekkel lehet, akik ha nem is dicsekednek kiugró eredményekkel, de szorgalmukra, becsületes DOKTOR OR ... ... és akkor, tudja, Tlchy kapásból. .. munkájukra mtmH* «zámfThat a vezetőség. — Törzsgárda tehát még nincs a vállalatnál, kire számítanak akkor a pártépítésben, a szervezet sorainak növelésében? A KISZ-istákra. Jelenleg harminckilenc fiatal tagja van üzemünkben az Ifjúsági Szövetségnek. Húszán közülük már ifjúmunkások. Az új tanulók szerződtetésével azonban rövidesen ötven fölé emelkedik a számuk, vagyis minden negyedik dolgozó ifjúkommunista lesz. Párt- szervezetünk igen nagy jelentőséget tulajdonít ennek. Egységes cselekvés Rágyújtunk, aztán tovább nézzük, mi van a feladatok tarisznyájában; — Tavaly már azt I hitték, sikerült elkerülni az I építkezések gondját, a minden erőt a termelésre fordíthatnak. A kereslet azonban áthúzta számításaikat: Bútorból minden mennyiség kevés. A többtermeléshez bővíteni kell az üzemet. Év végére felhúzták a nagyraktár falait, most pedig az új kárpitosüzem építésének az előkészítése folyik. Ezzel egy időben szervezik a kárpitosüzemben a harmadik műszakot, foglalkoznak az új dolgozókkal, vigyázzák a minőséget — Féléves tervünket 101,6 százalékra teljesítettük. Nem mondható el azonban, hogy minden esetben sikerül csatasorba állítani az egész „gárdát” egy-egy új feladat elvégzése érdekében. Pártszervezetünk termelést ellenőrző munkájában ezért tekinti főfeladatnak az egységes cselekvés biztosítását, fi» Itt újból a normákról kell beszélni Beszélünk, vitázunk, az élet is mellettünk érvel, mégis hónapok kellenek, amíg minden dolgozó megérti: előbbre lépni csak termelékenyebb munkával lehel — Ml a jelenlegi helyzet' tek hogy a ao én 120 százalék között Ingadoznak. De már megtört a jég. Bevallom, eleinte tartottunk a hangadóktól. Szerencsére, fik tértek ki a vita elől. Megváltak a vállalatitól. Pártszervezetünk tagjaira azonban még sok szócsata vár, amíg a normák kérdésében közös nevezőre nem jutunk valamennyi dolgozónkViták varrnak és vitae lesznek még sokszor a Kisbútorgyárban, hiszen az élet, a fejlődés naponta vet fel új problémákat a fiatal üzemben. De a feladatokhoz számban és erőben egyre inkább hozzánő a pártszervezet, melynek tagjai máris sokat segítenék az emberek nevelésében, a termeié» irányításában, ellenőrzésében, Sándor Géza MUNKAKÖZBEN Iván István 1945-ben flzemakatosként került a ZIM Kecskeméti Gyáregységébe, öt évi jő munkája utón csoportvezetőnek nevezték kL Példamutató, lelkiismeretes szorgalmáért egy évvel ezelőtt tagjelöltnek vették fel és a legutóbbi taggyűlésen pedig megkapta a párttagsági könyvecskét. kai. S igaza lehet, mert ezek az állatok 20 hónapos korukban 5 mázsás súllyal kerülnek átadásra, s júniusban már 440 kilót nyomtak. Dollár, az istálló rabot jövő tavaszi szállításra szerződtek. — Mind saját szaporulat és a háztájiból felvásárolt tinó. Megszaporodik Józsi bácsi dolga, i Megtört a jég — Párttagjaink példát mutatnak. Teljesítményük átlagban 105—Ili százalék Ez a 16 érvünk annak bizonyítására, ha a dolgozók munkával töltök a nyolcórás műszakot, az új normákkal is megtalálják számításukat Ifjúmunkásaink szintén követne a kommunistákat Többen azonban még mindig negyedóráig, húsz percig reggeliznek, szívesen tereferélneik, aztán az új normát szidják. Mások észrevehetően visszatartják magukat, hátha a vezetőség enged és lazít a normákon. Erre mu— Ejnye, Dollár, kipukkadsz, ne Igyál már annyit! — dorgálja szelíden Márkus József, a busafejű állatot, s a Dollár névre hallgató, gyönyörű hízó tinó engedelmesen kiveszi harmatos orrát a VizesvödörbőL Tipeg- topog esrv keveset, — ren gőhasú testét lebillenti a tiszta szalmára, s elnyúlik többi kilenc társa mellett ; “ A na polcban ftt ; járt a városi tanács, :meg a tangazdaság fő- ' agronómusa. Azt állítják: mind a tíz jószág extrém minőség lesz — újságolja a gondozó. — Jó lenne, mert az kilónként 2 forint ráadást jelent a vételárra. — És magának Ja biztos prémiumot! — teszi hozzá az elnök, mire Józsi bácsi szerényen, de látható elégedettséggel pislogni kezd. A nagy Istálló falót támasztva beszélgetünk itt, a kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövetkezetben. Messzebb cséplőgép búg, bent nyugodtan szuszognak a tinók. <—• Józsi bácsi mégis halk ráfogott hangon mesék Azt mondja: a hízó jószágnak a csend, nyugalom felér egy adag abrakbüszkesége, 13 hónapos korában elérte ezt a súlyt — Ugye, Józsi bácsi, mindennap meg is füröszti őket? — ugratom a gondozót, a ha- bosbőrú állatokra célozva, • 6 komolyan bólint: — Bizony. etetés után mindig megtisztogatom őket kefével. Pedig nálam nem hemperegnek bele a trágyába, mert folyton a kezemben van a vas- villa és nyomban „rámolok” alóluk, ha keÜ. Én már így szoktam meg a Jószággal való bánást... Régóta csinálja. — 1935-ben került ide, Füzes-pusztára, akkor még Babó Benő föld- birtokos gazdaságába parádéskocsisnak. A termelőszövetkezetnek kilenc éve tagja, s Itt is mindig jószág mellett dolgozott Most 31 hízó van a keze alatt, ez a tts leghamarabb kerül átadásra, Újabb 40 da— Vállalom én — vonja meg vállát nyugodtan Márkus József. Arról a világért sem beszélne — mástól tudom meg —, hogy milyen nehéz ikörülmé- nyek között dolgozik. Három kilométerre lakik az istállótól s hiába van a bicikli, a tavaszi meg az ősri sarakban nem az viszi a gazdáját hanem annak kell őt is cipelnie a vállán. Sötét hajnalokon indul él az istállóhoz és késó esté kerül haza —i az ebédet valamelyik gyerek hordja utána. — De most meg- könnyebbozik az élet« — árulja *4 az elnök. — őszre itt a köreiben kap lakást csere útján. S nem kell majd kézzel hajtani a szecskavágót sem, mert «Béreljük a villanymotort, a jövő héten már azzal vághatja a lucernát Márkus József beiy- benhagyón biccentget, de félsremmel folytan a heverő állatokat vigyázza. Mint növény- termesztőnek a kalá- szoló gabonában, úgy neki ezekben a szuszogó gömbölyűségekben van minden reménye, hat hónapi kemény munkájának ígérete. A gondozásért, etetésért 60 munkaegységet írnak javára minden hónapban. A ráhizlalt többletsúlyért, a minőségért és a megtakarított abrakért prémium jár, ®mi az eddigiek szerint a tíz jószág után eléri a 3 ezer forintot Szép pénz, dé meg is érdemli az, akinek « keze alatt egy hónap sarán 40 kfié tiszta hú» rakódtak f> tinókra; Az elnök hnngo—n számol: »Az kjén Ml marhát hizlalunk meg. Tizenkettőt már átadtunk, azok is 5 mórién féKU voltak darabonként Most bővibea vagyunk a takarmánynak éa jövőre bátrabba* tervezhetünk.“ — Felőlem Mm« -* áHftJa vMoran József, ■ fürgén csap egy kóválygé legyet, amely éppen az egyik Jószág rózsaadn tomporára merészkedett teszáXbtL Nem tudta a beste féreg, hogy ilyesmi Józsi bácsi hizlaldájában ha- UüSbüntetéssel jár... Gáspár Klára Amberélet (W. D.) Az újságok és az emberek beszélgetésének témái naponta tele vannak tűzdelve különböző halálos kimenetelű, vagy enyhébb, súlyosabb közlekedési balesetekkel. A rövid hírközlésekben a következőket olvashatjuk: „A nagy sebességgel haladó jármű egy lovaskocsit előzött és összeütközött a szembe jövő gépkocsival.” Halljuk sok felől, különösen azoktól, akik résztvesz- nek vagy szemmel tartják • közlekedést, hogy nagyon sokan felelőtlenül, nagy sebességgel hajtanak át vasúti kereszteződéseken, kanyarban előznek, az utolsó pillanatban csikorognak a fekek és nagyon sokszor csak hajszálon múlik az emberélet Máskor kerékpáros kapaszkodik a vontató oldalához ás éPP«J akkor vág balra, amikor egy gépkocsi előzésben van. A kerékp^ roegme^ kült a kocsiban ülők közül hárman meghaltak, nem beszélve a keletkezett nagy anyagi kárról. Emberéletek és nehéz milliók mennek veszendőbe. Emberélet... Milyen tisztelettudó mértékletességgel ejtjük ki ezt a szót Igén, hiszen az emberélet az, amely a legértékesebb, amely igazán, humanista társadalomban a legdrágább. Igen, mert az emberélet az, amely, ha elvész, minden más elvesztettnél a legfájdalmasabb. Az emberélet az, amiért manapság minden történik, ami szép és jó, legalábbis a mi szocialista világunkban. Milyen csodálatos őröm a szülőanyának: életet adni Milyen fennkölt hivatás az orvos számára az új emberéletet világra segíteni. S milyen sokat tesz a mi társadalmunk azért, hogy kézen fogva az embert, az eljusson majd évek múltán az alkotás, a hivatástudat magaslatára. A szó legszorosabb értelmében drága az emberélet és mégis milyen sokan könnyen bánnak vele. Csak a közelmúltra gondolva hányán vesztették életüket, hányán rokkantak meg egész életükre. Fiatalon, életük delén nagy tervek és mindig megújuló emberi célkitűzések küszöbén. Gyermek maradt hátra, kicsinyke még és Játszani tudáson kívül tehetetlen. Az özvegy beteg, és a bánattól majd megszakad a szíva. Miért? Mert egy meggondolatlan ember akkor vágott ostorával a lovak közé, amikor keresztbal haladt át az országos főútvonalon és az éppen ott rohanó autó már csak a fánakmenést választhatta. Mert a kocsis elaludt és a lovak balra vágtak, amikor a gépkocsi előzni akart. Mert a virtus sokszor a józan ész fölé kerekedik, és ha egy Trabantot egy nagyobb kocsi előzni akar, az felveszi a versenyt és könnyen bekövetkezhet a katasztrófa. Mert nagyon sokan ittasan motoroznak és kerékpároznak és nem egy útszéli csárdában vagy italboltban még így is kiszolgálják. Egyszóval, azért van »ok baleset, mert nincs teljes rend az országutakon, nincs elég erőteljes tilalom az italboltok méricskélőinél, és nincs rend legfőképpen a közlekedésben résztvevő nagyon sok- ember fejében. És ha úgy tetszik, ez hovatovább már társadalmi gond. Vessünk egy pillantást a megyeszékhely közlekedésére. Sok jármű, különösen kerékpárosok a behajtani tilos jelzés ellenére nyugodtan közlekednek. (Így van ez például az Arany Jánoe utcában is.) A gépkocsivezetők jelentős része az egyenrangú utak kereszteződésénél nem hajlandó elismerni a jobbról érkező előnyét Sokan a városban úgy közlekednek, mint a teljesen forgalom- mentes országúton. A teherautók nem egyszer a megengedett sebességnél lényegesen gyorsabban hajtanak. A járókelők nem a kijelölt átkelőhelyeken közlekednek, és nagyon sokan a járda helyett az úttesten sétálgatnak. Csak néhány oélda mindez a sok kpzüL De ha csak ennyi volna la, akkor »ein nézhetjük tétlenül, hogy emberek fegyelmezetlensége és nemtörődömsége következtében nap mint nap emberek pusztulnak el. Vajon lelkére veheti-e a társadalom azt, hogy egyre-másra búcsúzni kényszerülünk értékeinktől. Olyanoktól, akik jól hasznára voltak a társadalomnak, akik tanultak, becsülettel dolgoztak és életük során még nagyon sokat tehettek volna. Hát lehet szemet hunyni efelett? A megoldás nem könnyű, ináról holnapra nem várhatunk fordulatot Kétségtelen, hogy csak a rendőri szigor, a példamutató ítélkezés, a Járművezetés feltételeinek megszigorítása önmagában nem oldja meg ezt a gondot A megoldás kulcsa a társadalom kezében Van. A társadalomnak kell összefognia és útjába állnia a közlekedési balesetek egyre megújuló veszélyének. Legyen közügy az, hogy mindenki megtartja * közlekedési előírást Legyen íratlan törvény az, akinek kerékpár, vagy antó- kormány, vagy akár lovakat irányító gyeplő van a kezében, az azzal a tudattal vegyen részt a közlekedésben, hogy minden pontatlanság, vagy fegyelmezetlenség ára a saját vagy mások élete.' Emberélet... Légy«» ez a legdrágább és a legtiszteletreméltóbb mindenki számára. t * Józsi bácsi hizlal
