Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-29 / 177. szám
tsn. JnEns 29, szumhai Tiefte* H.r BACS - KISKUN MECVEI LAPJA Ők már a mai „divat^ szerint élnek Cigányok közt a tiszaűjfafui Alkotmány termelőszövetkezetben Azt hallottam, nem is olyan régen, hogy a cigányok nehezen tűrik a meleget Olyankor bizony nincs az a hatalom, amely munkára kényszerítené őket. Nos, hogy milyen megalapozatlan vélemény volt ez, a napokban a koromszemű, fekete, borzas üstökű Ajtai Sándor győzött meg róla: Elmélkedő» a munkáról — Ne tessék elhinni, nem igaz abbul egy szó sem! Ha a cigány lusta, úgy egyformán büdös neki a munka, ha süt a nap, vagy fúj a szél... Mint ahogyan úgy van ezzel a munkát nem szerető más ember is. Itt beszélgetünk, tarka csoportot alkotva a tiszaújfaluí Alkotmány Tsz jókora kukoricatáblájának a végén, a barázdába lógatva lábunkat: a vékony arcú és bőbeszédű Ajtai Franciska, húga, a tizennyolcéves, csinos, dauerozott hajú Magda, az imént idézett bátyjuk és egy vékenydongájú, nagy ábrándozó szemű, kis bajuszkájű ifjonc: Dömötör Károly, Franciska férjjelöltje. A nap mind alacsonyabban bukik elő a felhők mögül a nyugati égbolton; Elmúlott hat óra. Négy barátunkon szemmel láthatók a fáradtság jelei. A paréjt és az utálatos tarackot naphosszat keményen vágó kapák itt hevernek köröttünk, de azért a baráti jó szó felviHa- myozza az arcokat Jólesik nekik az érdeklődés és szívesen, bőbe- szédűen válaszolnak egy-egy kérdésre. —- Hogy mióta dolgozunk itt? — így Franciska. — Hát már jó két hónapja. A munka nehéz, csak az tudja, aki a kapálást ilyen gazos kukoricában próbálta! De nagyon szeretünk itt, mert az elnök élvtárs olyan jó ember! — És főzni szoktak-e, Franciska? Mert, aki ilyen keményen dolgozik, annak ennie kell! — Szoktunk, Már hogyne főznénk! Minden este. , j — Mit? imm Mikor mit. — Paprikás krumplit és mást Mindig kitalálunk valamit — Például tegnap? Ékre a kérdésre késik a válasz. A fekete szemek összenéznek, Franciskára szegeződnek. Ő pedig lesüti a fejét és szégyenlős mosollyal vallja: — Hát tegnap nem főztem.'. Lusta voltam..» Aztán megint felemeli a fejét, a szemembe néz és így folytatja: !dekerülésük története — Tetszik tudni* ha szorgalmasan dolgozunk, néha főznék nekünk krumplit Főzet nekünk az elnök élvtárs, és mi csak eszünk. Szoktunk venni szalonnát is hozzá, meg kapunk uborkát és paradicsomot... Közben szóhoz jutott a borzas hajú, okos szemű Sándor is. Tőle tudtuk meg idekerülésük egyszerű történetét — Az elnök elvtársat még Félegyházáról, a mélyépítőktől ismerjük. Ott is a keze alatt dolgoztunk. Aztán idegyütt. Édesapám tudott erről, ő mondta, hogy: „Gyerekek, Tiszaújfa- lun lehet vájkot verni..." Szóval vájkot vertünk először mind a tizenöten, mert ennyien gyüt- tünk. Negyvenezret vertünk és most kapálunk A vályognál csak öten maradtak, annyian is.. győzik. Tetszik tudni, a kapálásban jobban kell a segítség.. Magdi hallgatja a beszélgetést. éberen figyel minden szót, s közben szendén mosolyog — Egyszercsak anyanyélvén közöl valamit Franciskával. — Mi volt ez, lányok? Ugyan, Magdi, Franciska, árulják el nekem. — Azt figyeltük, tetszik tudni, hogy milyen urasan mozog a barátnője szája, meg milyen szép fehér a keze. Ugye maguknak, újságíróknak, könnyű, nem kell sokat dolgozni? Mennyi iskola kell ahhoz, hogy valaki újságíró lehessen? Kolleganőmé a szó. Közvetlen szavakkal ő ecseteli cigánybarátainknak, hogy az iskola hány lépcsőfokát kellett megjárnia, s hogy az újságíró-munka sok-sok gyönyörűsége mellett néha bizony ezen a területen is akadnak a tarackos kukorica kapálásával felérő nehézségek* „Menyasszony• szemlén“ voltunk Ajtai Sándor komolyan néz maga elé. Látszik rajta, saját élete élményeivel kapcsolja ösz- sze kolleganőm szavait. És már mondja is: — Énnekem kisgyermekkoromban nagyon jó volt a hangom. Csudaszépen tudtam énekelni! Mondták is az én anyámnak, hogy érdemes lenne iskolába járatni. De hát nem küldtek, akkoriban még nem ez volt a divat, nem így gondolkoztak az emberek; Az én két kisgyerekem bizony rendesen fog iskolába járni, mert én taníttatom ám őket!... Mint valami, egészen szorosan az iménti tárgyhoz tartozó mondanivalóval, Magdi fűzi tovább a beszélgetés fonalát: — Nékem meg már a keresetemből cihát, dunnahuzatot, párnát, lepedőt és négy kiló tollat vett édesanyám. & ünneplőre krémszínű rakott aljat, fehér blúzt, festő kötőt... — Magdi, talán már vőlegénye is van? — Még nincs; Nálunk más a divat. Tetszik tudni, más vidékről jön a telepünkre egy fajzat (így mondja a látogatót), jól körülnéz, aztán hírül viszi a nősü- lendőnek, hogy itt egy becsületes. helyes, dolgos, tiszta lány van. Utána jön el a fiú és a szülei és akkor megegyeznek a fiatalok is, meg az öregek..; Ezúttal a „menyasszonyszemle” szerepét hadd töltsük be mi. Itt adjuk hírül: Ez az Ajtai Magdi olyan helyes, rendes és dolgos lány, hogy egy hasonló erényes daliának érdemes érte- jönnie...» Perny Irén Vályúhoz sünikék 1' — hangzik a gazdaasszony hívó szava, s ők elővonulnak sután, billegő lépéseikkel. Mohón szürcsölik, szívják a finom tejet, hogy aztán majd »-felnőtt- korukban rovarpusztítással hálálják meg az ember jóságát^. Egy kiló baromfin négy forint tiszta haszon! (Községi tudósítónktól.) A baromfitartásban rossz tapasztalatokat szerzett az elmúlt évben a sükösdi Űj Élet Tsz. Takarmányhiány, hozzá lag pedig a baromfigondozóit gondos, lelkiismeretes munkáját dicséri. Jelenleg több mint II ezer csibét nevel a szövetkezet, s Útburkolat-javítás Kecskeméten Íme, a sok, finom falatot ígérő csibehad, és a gondozásukat, takarmányozásukat sok szeretettel és lelkiismeretesen végző Kecskés Józsefné, Kovács Mihályné és Juhász Józsefné tsz-gazd »asszonyok. nem értő gondozás miatt rá* fizettek. Az idén mégis győzedelmeskedett vállalkozó kedvük. Jobb előfeltételek megteremtése után újból vásároltak naposcsibét és az első, 4700 darabos csoport értékesítése bizonyság rá: érdemes volt. Kereken 104 ezer forintos bevételt jelentett ez az első szállítmány, ami 23 ezer forinttal több a tervezett jövedelemnél. Sokat mondó az önköltségszámítás is. amely kimutatja, hogy kilónként négy forint tiszta haszonra tett szert a szövetkezet. A négy és fél százalékos elhullási áta napokban újabb ötezer darab szállítását bonyolítja le. A még megmaradó hatezer pedig terven felüli mennyiség. A baromfitartásból származó többletjövedelem — számítások szerint — máris egy-két forinttal növeli » munkaegység értékét. Az Üj Élet Tsz — megértve a baromfinevelés fontosságát és tapasztalva jó jövedelmezőségét — már ebben az évben emelni kívánja a törzsbaromfiállományát, jövőre pedig fokozni a baromfinevelés és hizlalás arányát. Dujmov István Egyre nagyobb a forgalom Kecskemét főútvonalain, s emiatt a kövezet mind több helyen szorul javításra. Ennek oka az, hogy a város altalajában sok az üreg, amelyek felett az úttest besüllyed. A képünkön látható burkolatjavítást a Szabadság téren végzik a Közúti Üzemi Vállalat munkásat Ez azonban csak egy nagyobb arányú munka kezdete. Az idén ugyanis a Rákóczi út teljes hosszában rendbe hozzák az úttestet, illetve befejezik a burkolat tavaly megkezdett javítását. PETŐFI NEPB .4 Magyar Szocialista Mumkáspár Báes-Klskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja! a Petőt! Képe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség« Kecskemét Széchenyi tér Is szám Szerkesztőségi telefonközpont; 28-1». 25-18. Belpolitikai rovat! 11-22. Szerkesztő bizottsági 10-Sí Kiadóhivatal! Kecskemét. Szabadság tér t/a. Telefoni 1T-09 Terjeszti a Magyar Postai Előfizethető! a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj I hónapra 12 Ft. Báes-Klskun megyei Nyomda V. K&skesaéU •" xeu. I P acsulai kibírhatatlan fráter volt. Örökké háborgott, semmi se volt jó neki; csak a rossznak örült, mert azt legalább másokkal együtt szidhatta. Sohase volt elégedett, soha nem volt egy elismerő szava. Azt mondták róla: a padlásra jár mosolyogni. De ez csak rosszindulatú rágalom, mert Pacsulai soha nem mosolygott Különben nem érdemes sok szót vesztegetni jellemzésére, mert még ismerősei is csak legyintettek, ha szóba került: — Pacsulait az iste* se tudná kielégíteni! Meghallotta ezt egyszer félálmában az isten, amikor éppen átfordult a másik oldalára: Szombati krónika Csudás történet- H m... — ntorfondírozott a szemtelennek tűnő megjegyzésen. *— Elvégre, a bibliai korok óta csakugyan nem tettem egy takaros kis csodát sem, nem csoda, ha iwm bíznak, ben: nem. Meg kéne megint próbálni... Hadd lám, hol az a Pacsulai? Pacsolai éppen kiküldetésre utazott egy dugig tömött buszon. Állt. Most különösen mérgesen elégedetlenkedett, mert lába már zsibbadozott. — Nahát, mégis csak disznóság! — ez volt kedvenc szavajárása. — A 34 személyes Ikaroszon legalább ötvenen utaznak! Egy szempitlant&s alatt eltűntek az állók és Pacsulai a mellette levő ülésen találta magát, ahol az előbb még egy kövér nő zötykölő- dött. Nem lepődött meg. Ránézeti a szomszédjára: — Ez a fickó kényelmesen bámul ki az ablakon, míg én a belső ülésen levegőhöz se ítUotau A tkerült az ablak mellé. — Az embernek fci- tekeredik a nyaka, ha ki akar nézni, mert előre csak egy rakás hátat lát. Még ki sem gondolta, a kocsi elején volt — Mindig utáltam a tömeget. Ha hátranézek, csupa bamba pofa bámul rám — bosszankodott tovább. Persze, máris egymagában utazott. — Egy ilyen nagy- fene autóbuszban egyetlen utas! Még a taxi is olcsóbb lenne! Na ja, a vállalati kocsi persze a főnöknek kell! A váUalafí. kocsiban arról ábrándozott, hogy mennyire jobb lenne egy saját autó... Azt pedig már CE rendszámú Volgájában gondolta ki, hogy a repülőgép sokkal gyorsabb ... Magasan a Föld felett meg irigykedve jutott eszébe Gagarin és szeretett volna ő lenni az első űrhajós. — Erről, fiam, már lekéstél — szólt ekkor az isten. — Ezen már én se változtathatok. Miért nem jutott előbb eszedbe? — Akkor legalább hadd beszélgessek egy kicsit az angol királynővel. Az ünnepélyes fo- “ gadás elég jót indult, de közben Pacsulai rájött, hogy most már akár isten színe elé is eljuthat... Mit neki Erzsébet? — Van még valami kívánságod ? — kérdezte az Ur kagylótrónusáról, s Pacsulai elé tolt egy arany cigarettaszelencét. — Igen, atyám! Szeretnék halhatatlan lenni. ___ Kla, végre fiam! * * Csakhogy egy kívánság, aminek teljesítése egy csepp fá-> radságomba sem kerül! Hiszen a te fajtád úgyis „halhatatlan”. Folytatódni fogsz még fiaidban sok-sok évekig .Mester László
