Petőfi Népe, 1961. július (16. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-27 / 175. szám

I * i oldal Megváltozott az élet Miskén is A nap lebukott a láthatár­ról, de még visszaverőd­nek rőt vörös fényei az égbol­ton. Az est leszálltával benépe­sedik a főutca, mely a nap fo­lyamán kihaltnak látszott. Este van, egyszerű hétköznapi este, és mi arra vagyunk kiváncsiak, vajon mivel töltik szabad ide­jüket a miskei fiatalok? Meny­nyiben változott a szórakozás jellege az előző évekéhez ké­pest a községben? Ezeket a kérdéseiket a miskei fiatalok avatott ismerőjének, Lakatos Lászlónak, a művelő­dési otthon igazgatójának tettük fel, aki készséggel ad választ kérdésünkre. Elmondja, hogy még néhány évvel ezelőtt is a miskei fiata­lok szórakozási központja a kocsma volt, ahol dbüiárdoz­gattak, elkártyázgattak, nem va­lami kulturált körülmények kö­zött Ez a fiúké volt, mert a lá­nyok a világért sem mentek volna be a kocsmába. Esténként a fiatalok összejöttek egy-egy háznál és ott elnótázgattak, így töltötték el szabad idejüket M a már egészen más a hely- * * zet A kocsma helyett a művelődési otthon a központ. Fel van szerelve mindazzal, ami szükséges a fiatalok szóra­kozásához^ A misked ifjúság kedvelt szórakozása például a televízió, amelynek műsorait általában „telt ház” szokta meg­tekinteni. A KISZ-szervezet felszerelt klubteremmel rendel­kezik, amelyet egy-két beren­dezési tárggyal még ki kell egé­szíteni, de jelenlegi állapotában is alkalmas művelődésre, szóra­kozásra. A művelődési otthonban mű­ködő különböző szakkörökben is tevékenykedhetnek az érdeklő­dők. Ezenkívül még számtalan le­hetőség kínálkozik a fiatalok számára, melyet általában ki is használnak. Itt van például a könyvtár. Közel kétszáz beirat­kozott tagja van, akik rendsze­resen olvasnak. A felszabadulás előtt a ke­“ nyér és a megélhetés volt r vágyak netovábbja, ma már . idapesti, balatoni és kül­földi kirándulást tervezhetnek a fiatalok. Megváltozott az élet, megváltozott a szórakozás és megnövekedett az igény. De ez nemcsak Miskén van így, ha­nem szerte az országban. A.z elsők között Gömzsik Mária, a kisszállása Szabadság Termelőszövetkezet adminisztrátora »szerelmese« a rádiónak. — Szereti a zenét, és amint mondják a munkatársai, dolga végeztével 5 az első, aki benyit a klubszobába. Kinyitja a rádiót és gyönyörködik a muzsikában. Marika a Szív küldi műsorát hallgatja. (Pásztor Z. felvétele.) Bálán Miklós Szaporább léptekkel Keiebián gyenge lábakon áll a népművelés. A baj forrása pe- iig a nem megfelelő irányítás- oól ered. Bár történtek kísérle­tek arra, hogy élénkebb, az ed­digieknél változatosabb kultu­rális tevékenység bontakozzék id a községben, de, sajnos nem sok eredménnyel. A népművelés irányítása kicsúszott a kulturá­lis bizottság kezéből, s így terv- szerűtlenség ütötte fel a fejét a kulturális munkában. (Juitem Uif.oq,ái Amikor érdeklődtünk Virágb István vb-titkártól, hogy mi az oka a pangásnak, csak általá­nosságban, a helyzetet pedig fé- lig-meddig isimerve adott vá­laszt kérdésünkre. Egyedüli ok —véleménye szerint —, hogy Keiebián nincs művelődési ott­hon, ahol a dolgozók megtalál­hatnák szórakozási és művelő­dési igényük kielégítését. Emiatt nincs értelme semmiféle nép­művelési tevékenységnek mind­addig. amíg fel nem építik a jövő évben tervezett új művelő­dési otthont. Furcsa kifogás ez. Aztán kiderült, hogy mégis van egy terem, amit a KISZ közö­sen használ a mozival, de ez nem alkalmas a kulturális ren­dezvények megtartására. A te­rem — inkább mozihelyiség — igénybevétele miatt gyakori a perlekedés a KISZ-szervezet és a Moziüzemi Vállalat helyi meg­bízottja között. Véleményünk szerint, ha a községi tanács végrehajtó bizott­sága behatóbban és körültekin­tőbben Irányítaná a kulturális munkát, ha többet törődne az egységes falusi népművelés megteremtésével, és szorgalmaz­ná a művelődésügy felvirágozta­tásának ügyét, akkor ma Kele- bián nem alakulhatott volna ki ilyen szomorú kép. '7jeroizeriLkb munkánál Sietünk, szocialista építésünk egyik alapvető pillére, a párt politikájának megfelelő irányú fejlődési biztosítéka: a tervszerű­ség. Minden esztendőben, ilyen­kor nyár idején, érkezik el az őszi-téli művelődési program gondos összeállításának a sza­kasza. Keiebián megvan a le­hetőség arra, hogy a művelő­désben előbbre járó környék­beli községek példájára a helyi adottságokból kiindulva megte­remtsék az alapját egy gyors­ütemű, sokoldalú kulturális fel­lendülésnek. Kelebia szövetkezed község. A szocialista mezőgazdaság alapjainak, pilléreinek megerő­sítése kulturált, széleskörű, a (8J Mikor „^nyitott, a nő lehúnyt szemmel feküdt az ágyon. — Elbecézgette a feleségét a doktor úr? — kérdezte reked­ten. ßs Lange most megtalálta a hangot: — Nincs feleségem. De hiva­tásom van és azt hittem, egy német nő ezt megérti. Frau Brandt úgy hátrált meg, mint akire korbács sújt le — Az más. Tulajdonképpen imádom a kötelességtudó fér­fiakat. modem nagyüzemi termelési el­járásokat alaposan ismerő, szo­cialista módon élni tudó pa­rasztságot követel. A tervszerű és eredményes’ népművelés en­nek az embertípusnak kiformá­lásához adhat hathatós segítsé­get. Az idei népművelési tervek elkészítésénél a látszólagos he­lyi nehézségeken felülemelked­ve, már ez a cél lebegjen a falu vezetőinek a szeme előtt. Bieliczky Sándor rűsen, mint ahogy mar régen nem, a professzor. A nap azzal telt el, hogy Ber­ta megmutatta Berlint Albert­nak. Lange áradozott. -Becs sokkal szebb, de engem mindig a monumentális csábított. Ber­linhez képest vidéki fészek, ha csinos fészek is.« Este nyolckor az Alexander Platzon homlokon csókolta a nőt és azt mondta neki: — Holnapután .hívj fel. Most a szállodába megyek és lefek­szem, aludnom kell, tiszta fej­re van szükségem. Üjabb pohár konyak követ­kezett, majd Lange meglepően gátlástalanul pizsamát vett fel és Frau Brandt mellé bújt. A nő felkönyökölt a férfi mellka­sára — Lange felnyögött a fáj­dalmától — és áthajolva rajta eloltotta a villanyt. A férfi azonnal felgyújtotta. ■— Legyen most így. Ahogy Goethe mondta: Mehr Licht. Több fényt. Aztán módszeresen végigcsó­kolta az asszony testét, aki 1939. szeptember elsején elha­tározta, hogy nem vár tovább. * Amikor reggel Lange feléb­redt és álmosan felült, a nő fe­léje nyújtotta a kezét — Berta. Gondolom, jöhetnek a keresztnevek. — Albert u mosolygott de-. Másnap délelőtt tíz órakor a szürke Mercedes ismét megállt a titkosszolgálat legalább olyan kopott és szürke épülete előtt Az őrségparancsnok most szem­üveges, fekete fiatalember volt SS-egyenruhában. *— Lange professzor vagyok. A külföldi osztály vezetőjét ke­resem. Az SS eltűnt Ä tanár szíve a torkában dobogott Ha most sem... Ha Bauer mégsem in­tézkedett.. Az SS kilép a fülkéből: — Parancsoljon. A kopott vasajtó kinyílt, vé­gigmentek a luxus-várótermen, gyorslift röpítette őket az ötö­dik emeletre. A perzsaszónye- ges, ’ szobros folyosón megáll­tak a 42-es számú ajtó előtt Az SS bekopogott ----- . Az ismeretien férfi _________ /1961, július 27, csütörtök Ro mán film Bűnügyi témát dolgoz fél ez az új román film, amely izgal­mas és fondorlatos cselekmé­si mód, ahogyan a különbőz^ tanúvallomások alapján megi elevenedik a történet. Jelenet a filmből. nye után bepillantást enged a bűnügyi rendőrség munkájába. Egy zivataros éjszakán fiatal nő holttestét fedezik fel az egyik tóban. Látszólag öngyil­kosság történt, ez azonban csak feltevés, amelyet be kell bizo­nyítani. Megindul a nyomozás, amelyet a rokonszenves, tapasz­talt Codrut kapitány vezet. Mo­zaikként illeszkednek egymás­hoz a különböző tanúvallomá­sok, s kibontakozik előttünk a halott asszony tragédiája. Egy­re több tény cáfolja az öngyil- | kosságot és most már azt kell kideríteni, kinek lehetett érde­kében a szép és tehetséges, élet­vidám festőművésznő meggyil­kolása? A nyomozók jelentékte­lennek látszó eseményekből próbálják rekonstruálni a tragé­diát, s kiderül, hogy a szeren­csétlen asszony egy festmény- tolvaj-banda áldozata lett. Andre! Calarasu rendező mindvégig izgalmasan bonyolít­ja a meglepő fordulatokban bő­velkedő cselekményt és biztosí­tani tudja a sok szálból össze­futó történet egységét. Érdekes, bár már ismert az a rendezé­A színészi alakítások közül különösen a Codrut kapitány^ játszó Lazar Vrabie tetszett 3ARKÄCSOLÖ — A gyerekszobában meg»* szegeztem a parkettet! — Herein! — hallatszott be­lülről. Tágas, szép szoba tárul a ta­nár szeme élé. Törékeny, de- koltált blúzos csinos nő állt fel az írógép mellől. Lange ösztön- szerűen egy pillantást vetett a gépben levő papírra és elkap­ta a címzést: Senor Enrioo Go­mez, Buenos Aires. Spanyol nyelvű szöveg következett utána. — Heil Hitler — Köszönt ma­gasra tartott karral az SS, majd távozott. — Egy pillanat professzor úr — mosolygott a titkárnő — és beszólt az irőgép-asztalkára erősített mikrofonba: — 1026. T! ‘1 Halk berregés, a kilincs nél­küli párnázott ajtó kinyílt és dr. Albert Lange belépett a Bi­rodalmi Titkosszolgálat egyik legszentebb szentélyébe, a kül­földi osztály vezetőjének szo­bájába. Lange semmi különöset nem látott ebben a szobában. Olyan volt, mint mondjuk egy puritán textilvállalatl vezérigazgató hi­vatali szobája. A parketten nem volt egyetlen szőnyeg sem, a falon, egyetlen kép függött, Hitleré, a rideg, nagy térséget egyetlen, hatalmas bútordarab uralta, az Íróasztal. Nem, ezen a helyiségen látszólag nem volt semmi különös. Hogy mégis különös volt, azt csak lakójának emlékirataiból tudjuk. Nyugat-Németországban természetesen az ő memoárjait is kiadták. (Az „Afrika-Korps” urától, Rommeltől kezdve, a lengyel, később a szovjet fal­vakon átgázoló Guderianig ugyanis csaknem minden je­lentős nácivezető emlékiratai megjelentek Adenauer Német­országában. Egy másik nácf kémfőnök, Canaris körül egész dicshimnusz-irodalom szökött 6zárba — miért hiányozna a dí­szes sorból éppen ez a férfiú, HÍ Titkosszolgálat 42. szobájának:« lakója, a külföldi osztály ve-! zetője?) i,Dolgozószobám falaiba —* hangzik az emlékirat — szelét#! fotócellákat építettek be. így' már a helyiséget illetéktele­nek megközelítése is riadóztatta ■ az egész házat Az íróasztal ki­sebbfajta erőd volt Két gép-j pisztolyt építettek be, amelyek! úgy helyezkedtek el, hogy szük-j ség esetén tűz alatt tarthatták) az egész szobát Ha valaki ki-' nyitotta az ajtót, a pompásan! megkonstruált önműködő irá­nyító berendezések automatiku­san megfelelő lőállásba helyez­ték a géppisztolyokat és veszély esetén csak egy gombot kellett megnyomnom, hogy az így pon­tosan beállított géppisztolyok megnyissák a tüzet Egy másik gomb megnyomá­sa esetén az épület egész őrsé­ge riadókészültségbe helyezke­dett, az összes helyiségek ajta­jai (még a kilinccsel ellátottak is) önműködően becsukódtak.’' Lange akkor még nem tudta, hogy a jeles férfiút Walter Schellenbergnek hívják. Lange akkor csak a pillanat nagysá­gát, a tét nagyságát érezte át — és most beleborzongott. Mint­ha a jövő fátyla fellebbent vol­na egy pillanatra és mögü'e — mint valami kriptából forró nyári nappalon — dohos, jeges léghuzat csapta volna meg. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom