Petőfi Népe, 1961. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-22 / 145. szám
4. oldal 1961. Június 22, csütörtök Barátság és összefogás Nevelés és szórakoztatás Országszerte megkezdődött az aratás, s lapunk is többször megemlékezett azokról, akik elsőnek aratták a gazdag termést, akik a kombájnok, aratógépek kormányánál ülve megkezdték ezt a minden évben visszatérő, de mindig az újdonság erejével ható, kicsit szertartásszámba menő munkát, az első gabonakeresztek levágását. • — Ilyenkor nem sok szava van már a falusi művelődésnek, egy időre szünetel az ismeretterjesztő munka. Minden kéz, minden szív arra törekszik, hogy minél előbb betakarítsa a népünk kenyerét jelentő gabonát. Ez a nyári szünet alkalmas arra, hogy visszatekintsünk az eltelt időre, s megnézzük, milyen lelkesedéssel és milyen eredményesen végeztük el azokat a feladatokat, amelyeket pártunk ötéves kulturális terve, s a megyei tanács művelődési jellegű határozatai írtak elő a népművelés munkásai számára. Néhány érvel ezelőtt még kissé kesernyésen írhattuk azt, amikor hasonló számvetést tettünk, hogy mezőgazdasági üzemeink gazdasági vezetői nem igen érdeklődnek a kulturális élet iránt. Szóban minden gazdasági vezető elismeri és hangoztatja — mondottuk — a művelődés szükségességét, gyakorlatilag azonban nem igen érzik magukat felelősnek a népművelésért, minthogy nem is igen kérik tőlük számon az ilyen természetű irányelveknek a végrehajtását. Azóta valóban elmondhatjuk, nagy változások következtek be. Hamarosan, alig egy hónap múlva a megyei tanács ülése veszi számba megyénk művelődési helyzetét, vizsgálja meg a hozott határozatok végrehajtásának állását. Örömmel, elismeréssel említhetjük most, a nyári időszak kezdetén, hogy az elmúlt egy év, de különösen a legutóbbi félesztendő szép eredményeket hozott. Nagy lépésekkel haladtunk afelé, hogy megvalósuljon a művelődésügy egységes tervek alapján történő irányítása. Ennek egyik szép példája az immár több mint egyesztendős együttműködés, mely a megyei tanács művelődési osztálya és a Szakszervezetek Megyei Tanácsa között létrejött. Már 1960-ban jelentős eredményei voltak ennek a közös munkának. Közvetlenebbé vált a személyes kapcsolat, s ugrásszerű gyorsasággal rendeződött az állami és szakszervezeti könyvtárhálózat együttműködése. Sőt az ismeretterjesztés feladatainak egybehangolása is örvendetesen javult. Ma már gyakorlattá, a mindennapi élet gyakorlatává vált az, hogy a korábban szétválasztott és a szakszervezetek szempontjából elég szűkös keretek között mozgó káderképNövekszík a tűzelőielhaszoálás Az elmúlt évben, a három évvel' azelőtti adatokhoz hasonlítva, 41 százalékkal több szén, 61 százalékkal több brikett és 31 százalékkal több tűzifa fogyott el megyénkben. Az idén 6 százalékkal több tüzelőanyag kerül megyénk TÜZÉP-telepeire. Automata újságárus Egy texasi cég érme bedobással működő, automatikus -rikkancsot-i hozott forgalomba. Az újságok drótháló mögött vannak elhelyezve, az érme bedobásakor kinyílik a szerkezet * ajtaja és egy darab újságot szolgáltat ki. Az újságokat a széltől és esőtől átlátszó plasz- tíkburkolat védi. A berendezés két kivitelben készül: a kisebb 25 dollárba kerül, a nagyobbnak — amely a gyártó cég szerint olyan masszív, hogy mindenféle vandál támadásnak ellenáll — 40 dollár a forgalmi ára. zés, illetve továbbképzés együttesen történik. Ebben az esztendőben a nyári tanfolyamokon is együtt vesznek részt szakszervezeti és tanácsi népművelési aktívák. Rendszeres szakmai segítséget nyújtanak a szakszervezetek művelődési intézményeinek a tanácsi szervek által irányított szakreferensek. Egyes helyeken, így a bácsalmási járásban például rendszeressé vált a szakszervezeti kezelésben levő könyvtárak tanácsi oldalról történő támogatása. Mindezek nem lebecsülendő eredmények. A -továbbfejlődés szempontjából azonban feltétlenül erősíteni, fejleszteni kell a szakszervezetek és a tanácsok közötti kulturális együttműködés hatáskörét és szervezettségét Nagy lehetőségeket kínál a termelőszövetkezeteknek az ipari üzemekben működő művészeti csoportok által történő patronálása is. Megvan a lehetősége annak, hogy szorosabb baráti, elvtársi kapcsolat alakuljon ki a kultúra közvetítésével is termelőszövetkezeteink és üzemeink dolgozói között. Számtalan olyan termelőszövetkezetünk van, ahol a kulturális élet megszervezésében, vagy eredményeinek fokozásában hatásosan működhet közre egy fejlettebb körülmények között dolgozó állami gazdaság. Lehetőségek vannak arra is, hogy szinte naponta kicseréljék tapasztalataikat az állami gazdasági, gépállomási és szövetkezeti kulturális aktívák, így a helyszínen pontosan a leginkább fejlesztésre szoruló területen viszonozhatja a szak- szervezeti népművelés azt a támogatást, amelyet I960, tavasza óta más területeken és más vonatkozásban a tanácsi kulturális szervek nyújtanak az üzemi, szakszervezeti művelődési szerveknek. Távolról sem állíthatjuk, hogy az együtt működésnek csak ezek a formái lehetségesek. Az élet rácáfol igen gyakran minden előre kiagyalt ter- vezgetésre. Nem véletlen ez, hiszen a papíron lefektetett tervek az ember, az alkotó, tár- sodalomban élő és azért felelősséget érző ember munkája révén válnak valósággá. Csáky Lajos A Kiskunhalasi Művelődési Ház nyáron is folytatja ismeretterjesztő, kulturális nevelő tevékenységét a tanyavilágban. Évek óta beigazolódott, hogy a mezőgazdasági munkák dandárjában is nyílik lehetőség a termelőszövetkezeti gazdák műveltségi színvonalának fokozására, szórakoztatására. Általában a tanyai iskolákban szervezik az előadásokat, s a kezdeti jelek azt mutatják, hogy az érdeklődők százai töltik meg a tantermeket. Bárfai Béla fizikaszakos tanár szívesen vállalta, hogy az iskolai év befejeztével hetente egy alkalommal tart előadást a tanyavilágban. Véleménykutatást végeztek, s kiderült, hogy a termelőszövetkezeti gazdák örömmel hallanának az űrrepülésről. A jól képzett pedagógus eleget tett a kívánalmaknak és „Ember a világűrben'’ címmel tartja előadását a tanyai iskolákban A közelmúltban zajlott le a halasi művelődési házban a termelőszövetkezetek és az állami gazdaság dolgozóinak rendezett ajándekhang- verseny az állami zenei iskola tanárainak közreműködésével. Júniusban és júliusban figyelemre, méltó rendezvénynek ígérkezik a Vörös Szikra Termelőszövetkezetben tartandó vidám műsoros est, valamint az Ütienntartó Vállalat munkásszállásán tervezendő ismeretterjesztő előadás: Gagarin és az űrrepülés címmel. Nyári ismeretterjesztő és szórakoztató programjukat filmvetítések és bábelőadások tarkítják. A legújabb filmek és bábdarabok kerülnek bemutatásra. Amint látjuk, a Kiskunhalasi Művelődési Ház még most sem feledkezik meg hivatásáról, a tanyavilágban élők neveléséről és szórakoztatásáról. Bebizonyították, hogy a nyár ma már nem „uborkaszezon” a népművelésben. A lelkiismeretesség, az új módszerek alkalmazása, az emberekkel való gondos törődés máris érezteti hatását. A közös gazdaságokban egyre többen igénylik a kultúrát és minden különösebb szervezés nélkül benépesülnek a tanyai iskolák termei az érdeklődők lelkes százaival. Reméljük, a halasiak példájából tanulva, megyénk más városai, illetve járási művelődés-' házai sem tévesztik szem elől — még nyáror sem — az ismeretterjesztés fontosságát. Bieliczky Sándor A z Alföld kőben szegény vidékén csak igen gyéren" épülteik a középkorban megerősített helyek, kővárak. Megyénk • déli részében mindössze két ilyenről tudunk. Az egyik: Dávod. Ez inkább urasági kastély volt. A másik: Sembech. Ez már igazi vár. Középkori okleveles anyagunkban először 1318 körül történik említés Sem- bechen ere néven egy kis patakról, mely N agybaracskától nyugatra volt. 1400- ban Zembech névalakban bukkan fel újra, de ekkor már erődnek (castellum) mondják. Az erődöt a bátmonos- tori Töttös László építette a dunántúli Du- naszekcsővel szemben. Nyilván révpénzt szedhettek az itt átkelő kereskedőktől, mert 1400 elején szekcsői Herczeg Péter földig lerombolta. Töttös a királynál tett panaszt és egyidejűleg újból felépítette a várat. A Herczeg-család azonban tovább áskálódott. Ki tűnik ez abból, hogy a macsói bán 1403-ban felszólítja Töttöst a király építési engedélyének bemutatására, ellenkező esetben a várat le fogja romboltatni. Töttös bizonyára rendelkezett ilyen engedéllyel, mert az erőd továbbra is fennállott. 1406-ban és 1408-ban Töttös Lászlónak ide való várnagyát említik, aki a közeid Vajas faluban, a pécsi püspök két szökött jobbá eyát fogta el. Történészek és régészek mintegy fél év. százada keresik már az okleveles adatok alapján a vár fekvését. Régi térképek nem nyújtottak segítséget Francesco Rosselinek 1480 körül készített térképe, melyet a firenzei Landau könyvtárban őriznek, éppen ezen a helyen olvashatatlan, elmosódott. Az első magyarprszági tér. kép, Lázár deák 1528- ban készített mappája pedig, a török hódítás következtében, a déli részeket elnagyolva, emlékezetből vázolja feL így azután a szakemberek csalt az 1318- as oklevélre támaszkodhattak, mély a Sembechen erét Nagy- baracskától nyugatra helyezi. Az egykori írások átvizsgálása után kitűnt, hogy faluit sohasem emlegetnek ilyen néven. Következésképpen nem ragaszkodhatunk mereven egy aránylag zárt területhez, hiszen a Sembech patak esetleg kilométereken keresztül folydogált, míg a Dunába torkollott. Ezzel a felismeréssel ugyan a kutatási feladat pontosabban körvonalazódott, de az átvizsgálandó terület óriásira növekedett. A nyomozás lényegében ezen a ponton meg is akadt. Néhány nappal ezelőtt izgatottan állított be a bajai múzeumba Csernyák István gimnazista diák és elmondotta, hogy Bát.- m on ostorról nyugatra a Mohácsi-szigeten, Dunaszekcsővel szemben hatalmas köveket talált A kisiető régészt meglepő látvány fogadta. A föld felszínén középkori cserepek hevertek, helyenként kő- és téglatör- melékkel tarkítva A dombhát közepén igen széles alapokat lehetett látni, itt-ott mázsás kőtömbök feküdtek. A vár körül település volt: az egyik ház metszetét és tűzhelyét szépen észlelni lehetett A környék lakossága már évtizedek óta szedi innen a téglát és követ, a vár egy részét tehát már elbontották. A terület régészeti feltárása komoly társadalmi ösz- szefogást kívánna, hiszen a mozgatandó földtömeg óriási. Az eredmény azonban bizonyára megérné a fáradságot Kőhegyi Mihály 27. — Elohim! Elohim!... Elohim! A parancsnok és Horx Lend megrendültén nézték a fetren- gőket, aztán Dox Ten felemelte karját és barátságosan integetni kezdett. Mozdulataival barátságot, örömöt hívást igyekezett kifejezni. Azok, ott lenn, elcsendesedtek. Megnyugodtunk: ellenünk törő szándékot egyikük sem árult el. Újra leborultak, kitárt karjaik, lecsukló fejük különös érzést keltettek szívünkben, de akkor még magunk sem értettük meg, mire gondoltunk ... A parancsnok lelépett a hágcsón, utána Horx Lend, aztán mi, valamennyien. Oren Xin kezében minden eshetőségre készen ott lapult a sugárfegyver. A bőrruhások, amikor látták, hogy Dox Ten és Horx Lend után mi is kilépünk a csapóajtón, rémületükben újra felhördültek és újra elnyúltak a füves talajon. Alig volt közöttünk 20 méteregység. Dox Ten előbbre lépett. Kezével megint barátságosan integetett és mosolygott. Hosszú percek teltek el amíg végre az egyik bőrruhás, a legidősebb közötttük felemelkedett és kezében két pici, szürke madárkát szorongatva rogyadozó léptekkel elindult felénk. A többiek lassan, reszketve követték. Oren Xin a parancsnok mel- Jélépett és felemelte a sugár- fegyvert. Dox Ten azonban leintette őt. Jöttek. Lassan, botorkálva, némán. Már jól láttuk az arcukat, tekintetüket, mely babonás félelemről árulkodott. Jöttek... Elől a hat férfi, mögöttük a négy lenöeöltözetű nő. Fekete hajuk lobogott a szélben, valamennyiük kezében madárka és érdekesformájú, sárga gyümölcs. Már csak néhány lépés választotta el a parancsnokot a legelői haladó bőrruhástól, amikor az egész menet hirtelen térdrerogyott, szemükből könny patakzott, és reszkető hangon susogták felénk: — Elohim... Elohim! Es néztek bennünket különös fényű szemükkel a félelem kínjában gyötrődve. Dox Ten megszólalt. — Tesvéreink! Nem, barátaim, nem tudom leírni, hogy a parancsnok egyetlen szava milyen hatást váltott ki bennük.- Könnyeik elapadtak, tekintetük megtört és mozdulatlanná merevedtek. Dox Ten kitárta karjait. Ügy, ahogy a bőrruhások tették. Aztán oda lépett ahhoz, aki a csoport előtt térdelt és annak' fejére tette kezét. — Testvérem, állj fel! *■* mondotta, és felemelte a bőrruhást, akinek lázas öröm lobbant a szemében és j újból leborult a parancsnok előtt... — Elohim! Elohim!..; Kezében a két riadt, szürke kis madárkát Dox Ten felé nyújtotta... VI. FEJEZET VISSZA A TÖRTÉNELEMBEN Két hónapja már, hogy a D- bolygón leszállt a tixoni fényrakéta, A nyár bőségesen ontotta sugarait, a természet ezernyi pompában ragyogott, a hat bátor űrhajós szívének legmélyén azonban szomorúság ütött tanyát. A krónikás így írt erről: »Nyár volt, amikor megérkeztünk és nyár volt még akkor is, amikor ezeket a sorokat írtam. Sokfelé" jártunk már, kis protoxlánunk állandóan úton volt. A felderítő repülések végén mégis mindig majdnem egyforma jelentés hangzott el: — Parancsnok, 200 kodenre repültünk el felfelé, a folyam felett, — tért vissza egyszer Horx Lend. — A kép ugyanaz. Leszálltunk egy kisebb település mellett ahogy ők mondják: a Merőm tó partjánál. Az emberek zokogtak, leiborultak előttünk és Elohim nevét kiáltozták. Rettenetes volt hallgatni és látni őket!... Igen, barátaim! Ugye tudjátok már, milyen világba érkeztünk? Nagy volt a boldogságunk, örömünk: hiszen megtaláltuk kozmikus testvéreinket, de a szomorúságunk annál fájdalmasabb: ezer és ezer rabszolga élt ezen a bolygón, urainak kiszolgáltatva, isteneiktől porig lei gázva! Azok a bőrruhások, akik először jöttek hozzánk, istennek, angyaloknak hittek minket. Amikor ért a szót kiáltozták: Elohim! — Istenük nevét kiáltozták és zokogtak, sírtakr-rettegtek tőlünk. Ismeritek a Nagy Rettegés Korszakának történetét? Ha több ezer esztendővel ezelőtt a mi Tixonunkra ellátogattak valamely más világ űrhajósai, a mi hazánkban is ugyanazt találták, mint mi, itt a Földön — ahogy ők nevezik bolygójukat. Hát mi most, barátaim, visszafelé száguldottunk a történelemben néhány ezer évet, és megérkeztünk a Nagy Rettegés földi korszakába... Ok vallásnak nevezik, mi Xonommá- nak neveztük azt az őrületet, amely gúzsba köt minden gondolatot, amely megtiltja, hogy az emberek meglássák a természet, az élet szépségeit,, megtiltja, hogy mindenki élhessen szíve vágyai, akarata sze,:” (Folytatjuk.) N AUo-í SemfretU uát-a MUÜ...
